Mindenkinek van saját sorsa, ha megéli a nehezeket, fejlődik tőle,

minden szempontból  önmagához megfelelően, időben a sikereit éli.

 

 

Amit, ha lehetőségként is van ott, azzal, hogy te tudod, mások nem,

így ahelyett,  hogy bevinnéd a köztudatba, másoktól elveszel, az nem

a  fejlődésedet  szolgálja.  Könnyen jött könnyűnek bizonyulsz általa,

megpénzesedhetsz tőle, de nem ül be a sejtjeid által a kirezgésedbe.

Nem kapod meg a tiszteletet amire azt gondoltad, ha abban a

helyzetben vagy, neked is megjár a gyakorlatban mindaz, hiszen pont

azért vállaltad fel, hogy a többiek fölé emelkedjél,  náluk különb légy.

Eleinte akik tudják mire vagy képes,  furcsállni fogják, hogyan

kerülhettél olyan, komoly tudással  járó helyzetbe, kiváltságosba.

Magadhoz képest, túl magas szintre, a valóságban számodra

elérhetetlen helyzetbe, összekavarodhatsz tőle. A lelkiismereted

jelzi számodra, miért vennéd komolyan, ha nem hiszed el, hogy van.

Tanuljad, ha nem hoztad, megközelítheted, azt már  tudják tisztelni

benned, hogy megtetted a hiányosságaid leküzdéséért amit lehetett.

Legalább a lelked tükrét szükséges lenne rendezned időben, na

hiszen nem lehetsz majd irigylésre méltó, ha elkezd érted tenni a

lelkiismereted, hogy a túlzásos sokból, a jó  irányba tereljen, érted-e.

Ugyan, most vajon éppen kinek vagyunk kiszolgáltatva, éljük azt

amit  a saját Hazánkban megenged nekünk ide teremtettük a szépet,

a jót. Nem várunk mást, mint, megkapjuk ugyanazon jót és szépet,

a bruttóból számolt nyugdíjunkat, amit ideje lenne rendezni, hinnye.

Tisztelettel  élj, hogy tisztelhető maradj.

 

 

 

Ez a saját Hazánk, ide szült az anyánk, azért van ez, mert senki sem

született ide fölöslegesre, nézz bele a  tenyereidbe hol tartasz, ah.

42 éves voltam, amikor megjött magamhoz az eszem, ez is mind

különböző módokon történik meg, még családokon belül is más.

Semmi nem úgy volt, ahogy szerettem volna, először az elfogadást

gyakoroltam, azután már kimondtam, hogy nem. Ami sokaknak igen

nehezen megy, nekem sem ment könnyen, átéltem addig a nehézkes

helyzeteket, emberesedtem, amikor megjött, a sorsomhoz az eszem.

Ki mondja meg mi lesz veled holnap, ha volt terved és most nincsen,

legyen minden nap egy új ha szükséges, mozgásban maradjál, ah.

Ismered-e a saját kultúrádat, vagy másokét utánozod, hinnye,

ha nem vállalod a sajátodat, másokét erősíted, hinnye, azt a,

eléggé fejlett-e a sorsodhoz, tudás nélkül nem megy már.

Az emberséges nem báb, oda teremtett ahonnan azt várja,

ne legyen megalázó a hozzá nem értőktől való, hinnye má.

A segítő egy jó szakma, velünk született, tehetségesek

vagyunk  abban alapban, arra jön  rá a többi tehetségünk.

Nem adhatom fel sem félbe, hiszen nagy  dolgot találtam

fel, nagy szüksége lenne erre már az emberségeseknek.

Érvelni tudok azzal amit tudok, oktatom az arra már

igényeseknek, mellé nem tudnak menni vele, egyenes

a belső tartást, emberi  méltóságot megtartó az ereje.

Bocsánat, nem lehet hamiskodni,  sem szélhámoskodni

ezzel, segíts magadon megsegít az Isten a sorsod szerint.

Boldogulni tanulj meg most, ne várakozz, csináld magad,

tanuld meg leolvasni a tenyereidet, hátha segít az neked,

hogyan várhatnád másoktól, hogy ismerjék a sorsodat, ah.

A testednek megadod, ha éhes, a lelkedért is felelős vagy,

a belső kontrollod jelzi mikor vagy egyensúlyban, hinnye.

Az alapja, a ma, a most, a jelen, az életnek a jó minősége,

lehet úgy is ki mit tett eddig érte, hogy legyen alapja neki

és a következő generációt sem hagyja kallódni, hinnye.

Kommunikálni, kommunikálni, jól kommunikálni, ne hidd

 el azt, ah, mindent elhisznek neked, értelmes emberek.

Ne ígérgess, annyit ígérj amit a tudásoddal elérhetsz,

ne hamisságra, hazugságra tereld, mintha igaz lenne.

Mindannyian tehetséggel születtünk meg, csupán

az dönti el, hogy meddig várod, más oldja meg.

Fent vagy lent a kalapja, földhöz is vághatja,

leporolja és felteszi megint és

újra, megoldotta.

Hiszem az

Istent,

odáig

elmentem,

hogy elhittem,

ha feltaláltam egy

tartást, méltóságot

megtartó oktatási

formát, majd  lesznek

közöttük, akik elfogadják.

Ami bebizonyosodott működik,

lehetne érvelni vele, annak  lenne

is értelme. Elfogyott a szótárukból a

szó, nem figyelnek  rá már csak nagyon

kevesen. Hiszen tán ez valami játék lehet,

nincs az életszerűhöz semmi köze sem.  Tán

az is lehet,  hogy amikor elindultak még volt

téma, ami érintheti a Népet, az Isten adta

Népet. A kavargásban, néha előfordul az is,

hogy a hömpölygő létezésüket megmutató,

Népet is látni, pár pillanatra, hogy azt

ne mondhassa senki, hogy nem

láthatta volna, ha nagyon figyel.

Ami elhangzik, az néhány

játékosnak hallatott

mondat, vannak akiknek

biztosan jelent valamit.

Sokan keresik azt, ami

 a jó minőségű életet adná,

tettek érte, ah hova lett nem értik.

Hátha ez az aminek látszik, csak játék,

mint, ahogy ez annak látszik, akkor biza

keresse meg, mindenki a jó helyét benne,

aki élni úgy szeretne, hogy van értelme.

Szedje össze azt ami még megmaradt,

rakja  össze, vonatkoztassa a saját

életére, készüljön fel arra,  hogy

önmagáért  felelősen éljen.

Ne várjon semmire amitől

az élete jó irányt vehetne,

kérdezze meg ahol még azt meglehet.

Vannak akik értenek ahhoz, amit vállaltak.

Abban a helyzetben mit szabad

és meddig mehet, hogy ne azon

kapja magát, amit megélnie itt nem

szabadna, a saját szeretett Hazájában.

Gondolom, vannak  akiknek mindent

szabad és határtalan az, hiszen maguk

találták ki, a saját kényelmüket szolgálja.

Valahogy az látszik, hogy minden olyan,

ami nem látványosítható kifelé jól, nem

tálalható, az nem  lényeges, tán fölösleges.

Gyermekekként álmodoznia mindenkinek

fontos lenne, a határai növelésére, a fantáziája

kiteljesedésére vágyik minden gyermek, aki

megszületik. Nem  gondolhat arra mégsem,

hogy az lesz az élete, hogy az odavetett

huncutan vásott mondatokat megfejtse.

Szívesen élni, legyen miért lelkesedni,

a színes ceruzákat  lehessen naponta használni, a

 jövőképüket megrajzolni, kérdezik-e most, a gyermekeket.

Vannak-e működőképesek, tehetségük, munkájuk által sikeresek.

Vagy nem fontos arra tehetsége van-e, fontos, hogy felvállalja-e,

a semmit tovább is vigye, a megfelelő létszám azzal teljesítve.

Na hiszen kárba ne  vesszenek azok a poénok,

amik bejöttek sokszor. A  legnagyobbakká

tette őket, a szájukból hangzottak el, az

életszerűséget nem tükröző, kevés  időt

igénybe vevők, nincs csattanójuk, üresek.

Talán amikor már elég lapos lesz mindaz,

s az intelligens, okos, fejlődni vágyó,

emberi agyak sablonosnak tartják.

A végtelen várakoztatást  a

semmire, mesének azért

nem írnám, nincsenek

rá szavak. Azt látom,

ha a vicc kategóriáját

elérik, na azzal lehetne

kezdeni valami értelmeset.

S  akkor már körbe is értek  azok,

az egészséges körforgásban benne van.

Az élet élni szeretne, megtalálja mindenben

azt amin nevetni, kacagni lehet, ha nincs értelme.

Ó ha látnátok kívülről  magatok, kitágulna  a pupillátok,

hát nevessetek, kacagjatok, mert nincsenek szavak már arra,

 elértük, ha ez volt a cél, minden a saját szintje fölé vagy alá  került.

Saját sorsot hoztunk, generációs feladatokat rajzolt a teremtő Isten

a tenyereinkbe. Az egyik arról szól, hogy mit tudnánk elérni, ha azt

ismerve betartjuk a saját határainkat, a másik meg azt mutatja,

hogy mit szükséges még teljesítenünk, hogy boldoguljunk.

Ha kifeszítjük szinte semmi sem  látszik bennük, üres,

ha kínáló tálkát formálunk a tenyerünkből,

minden fontos vonala láthatóvá válhat.

Ha az ujjaidat becsukod, egyik oldala

markolást, a  másik öklöt formál.

Integetni, simítani is lehetne vele.

Egy biztos, azt, hogy ismerem mint  a

tenyeremet, se mondják fölöslegesen.

Önismereti oktatás, Julamami szerint, az

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

A valóság ott olvasható, ha nincsen más, a megoldáshoz,

jól jönnének, a lelkes,  szíves,  gondolkodó énhez szóló szavak.

A hitelességét azonnal  közvetíti, a lélekhez szólók a mondatok,

nem lehet mellébeszélni, a szavak a kirakatban, s le is reagálja ott.

A tisztelet szép, a szeretet jó, vigyázzunk rá, ki ne üresedjen a szó.

 

 

 

Kérem szépen, ne vegyék zokon, ide most leírom, nem tértem  el

attól, az óriás tapasztalatommal sem. Ami nem tartozott rám, azt

nem  engedtem meg, hogy kimondják,  nem kellett tudnom,

hiszen a hivatásom, maga  a tehetségem, köszönöm Isten.

Amit teszel mások ellen holnap ott van veled szemben,

amit adsz az emberséged által, az felépít téged, az

emberséges nagyságodhoz a legjobb idődben.

A sorsod ismerete segíthet abban, hogy

belátod, mindent a magad idejében,

amit felépítettek generációsan,

az a jó és szép adja az alapod.

Arra építhetsz, ami neked van,

nem  szabadna összekeverni az

energiákat, mindenkinek van

saját sorsa, generációs feladata.

Emberségesnek születtünk meg mindannyian, ki mikor, miben tér él,

vagy  milyen mintát  látva nő fel, amikor még és még többet akar.

Mert nem  ismeri fel  a saját és

generációs határait, megy körbe mint

a nyomtató lovacska, nem vált szintet.

Észre sem veszi megvan mindene már,

önmagához képest, s még többet szeretne.

Az emberies léte a legnagyobb kincse lenne,

hiszen minden  irigység forrása az, amit nem

lehet pénzen megvenni, a tehetség többlete.

A szakmai tudása, a hozott intelligenciája,

az ismertsége,sikere az, hogy jól van a bőrében,

népszerű az emberek körében és nem ártana.

Tetszik, nem tetszik ennek van eredeti,

hiteles rezgése, nem lehet belebújni a

bőrébe, csak átmenetileg működne jól.

Ah, amikor észre sem veszi ah és beengedi a

 túl kedvesen besimulót, aki mindent tudni szeretne.

Úgy intézi a dolgokat előbb – utóbb szükség legyen a

szívességére és már rá is tette a kezét ah és mindenére.

Hiszen rá és belelát a hétköznapokba, a működésébe, ah.

Úgy aztán könnyű a dolga, neki még többje lesz, aki

meg belesétált a hiszékenységével a csapdájába,

megtanulja egy életre, mit  jelent a veszteség.

Valószínűleg volt egy átbillentős pillanata,

ami addig ismeretlen volt számára, azt

éreztetik vele, hogy fontos, megbízható,

törődnek és együtt gondolkodnak vele.

A családjánál többet tesznek érte, na ott

is van a kezdete annak, hogy kinek fontos.

El is kezdi bebizonyítani, hogy mennyire az,

már azt érezteti, hogy csak egy megoldás van.

Nem akar várni,  amikor elé  van tálalva,

minden jól ki van találva, belesimulhat mint

a  mesében és valóban  rájön,  majd ha megébred.

Mindenre  jellemzően ott van az energiája annak,

mint a lenyomata,  ami  nem  egyenes, az eltér attól.

A fokozatosság adná a biztos lépéseket, hinnye,

mindenkinél, mindennek megvan a maga ideje,

mert közben kifejlődik az érzékenysége,

mindenre ami érinti,  a sorsában adott.

A barátságok helyett kialakultak,

az üzleti barátságnak tűnő formák,

ahol  aztán elindul a verseny hajrá.

Alig várja, mikor foghat rajta, hiszen

nem néz mást, már csak a  saját

nyeresége bűvkörétől

párás a szeme.

Nem  jut

eszébe,

önmagának

tartozna azzal,

hogy vissza adjon oda,

a  már  túlzó  többletekből

ahol a lehetőségeket megkapta.

Na meg a sok ígéret, ami az is maradt,

nem fejlődhetett fel emberileg oda,  hát

nincs ami megtartó erő lenne, hinnye.

Nem kaphatja meg a tiszteletet,

mert nem  lett egyensúly abban.

Az egészséges körforgás mindenkinek

adott a maga szintjén, hogy ne fusson bele

a kapzsiságnak a bűvkörébe, azt ah. Ahol a nagy ámulatban

nem veszik észre, akkora a bizalmat ért el, mindent vinne ha lehetne.

Nem néznek utána, akkora a bűvkörének az erős hatása,  mint a pók

aki lassan körbefonja, bájologva, tán még kényezteti is közben a

hiszékenységét is. Titokban dédelgeti a vágyai netovábbját,

nagy ember lett, kinőtte a többieket, irigyei lesznek.

Hiszen hallotta gyakran, inkább irigyeljék,

mint sajnálják, hinnye ez nem

magyaros virtus, átvett.

Tisztelettel  élni, hogy

megmaradjon a tisztelhető.

Emberséges legyen akkor is,

ha minden földi jót megkapott.

Tanuljon felfejlődni a holnaphoz.

A  fokozatosság

adja az életnek az ízét, az arra

alkalmas sejt tárolja, tartást ad az is.

Eltéved az irigy ember ha azt hiszi, hogy

ami benne nincsen meg tisztán, azt pótolhatja a mások jó

emberségével, a fokozatosság biztonságot nyújtó energiájával.

Ahonnan csak ritkán tudnak úgy kijönni,  hogy ne sérüljenek bele,

jól bejött már gyakorolta elégszer, nem tud leállni, mert tetszik

neki  az ismétlések  sikerének a jó energiája. Annyira megbíznak

benne, könnybe is lábad a szeme, megint lesz nagy sikerélménye.

Prevenciós vagyok, Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” ez,

amit ajánlani tudok, mindenben ott a fokozatosságnak a kontrollja.

Tudom nem vonzó, hiszen ide jöttek, nem mentem el  megtanulni

máshova, tapasztaltan tudom mindezt, a saját Hazánkban tiszteltek

meg, a tudásom maga a tehetségem, az emberségem az alázatom.

Nem lehet nagyzolni vele, a tiszteletet, a  fokozatosságot, az adott

időhöz való alázatot oktatom. Megtudhatják a sorsukat, generációs

feladataikat, tisztelni  tudják általa azokat,  akik megteremtették azt,

tisztességgel,  becsülettel, amire képesek voltak, biztos alapot adhat.

Bocsánatot is kérek és rögvest, hiszen csupán a tapasztalataimról

írok összefüggésében, hiszen kicsiben és nagyban ugyanaz a hatás.

 

Julamami védjegy, akkor is ha úgy érzed, neked mindent lehet,

kérdezz meg és ne intézd  el a fejem felett, a sorsom az enyém.

Ha bele akarsz bújni a sikeresek bőrébe, mert neked még nem jött

be, akkor tudjad azt, hogy viszel mindent, ami ott van feldolgozatlan.

Bocsánat, ha az Isten belerajzolta a tenyerünkbe a sorsunkat, talán

azért van, hogy tanuljunk meg jól élni, a sorsunkat teljesítve időben.

Kinek mi a kellemes, ha  olyan erős hang jön be, fájdalmat okozva a

fülesemen át, szolgáltatás közben, akkor ne várjad, hogy dicsérlek.

Sem azzal akinek éppen szolgáltatok, ne tegyed, még akkor se,

ha unatkoznál, már túlon vagy és rengeteg a fölösleges időd.

Tanulj fejlődni, hogy megint legyen motivációd az életedhez.

Tapasztalom nem csak az számít hova születsz, leginkább az,

hogy felismered-e, a lehetőségedet a sorsodban időben.

A párkapcsolatoknál fontos lenne tudni, ki mit hozott

teljesítendő feladatként generációsan. Ahhoz igazodva, a

 tolerancia, a jó értelmű adok – kapok és már boldogulnak.

Amikor elérték a teljesíthetőket, rátalálhatnak arra ami

akkor is motiválja őket, a sorsuk, a generációs feladat adott.

Vagyok létezem, a tudásommal keresem a kenyerem,

abban vagyok tehetséges, amit feltaláltam és

lerajzoltam. Ha megtanulnád,

bejönnél az oktatásomra,

Opera kereső az ahol

most vagyok,

tiszteletem.

Addig

vándorolok,

amíg nem jönnek

rá a döntő emberek,

jobb ha vagyok, mintha

az amit kitaláltak, túl gyorsan

kerül velük szembe, ah, hinnye.

Szeretném, ha bruttóból lenne a

 nyugdíjam, ha tisztelhetők lennének,

mind, akik annak látszanak,  ah, azt a.

70. és 165 cm, a nagyon divatosak

biztosan azt mondják dagadt, az

életkoromnak megfelelően vagyok.

Nem értem el oda, hogy a feltaláltam

által megteremtsem a jó minőségű

életemet. Ne akarjad, hogy ne

legyek, ugyan már hát min

bosszankodnál naponta, ha

túl könnyen menne minden.

Hát inkább álljál hozzá úgy,

 a sorsunkat élnénk

meg életszerűen,

Magyarországon, a

 születési helyünkön.

Ha lenne hozzá

értő emberséges

már oktathatnám

az arra igényeseket.

Online oktatnák ők is,

ott ahova tartoznak, nem

unatkoznának, ah. Akiknek

az agyát nem kötik le azok,

amiket eléjük úgy tálalnak,

hogy nem kérdezték meg,

mit szeretnének Online tanulni.

Kitölthetné ez a fajta tudás azt,

amire most szükségük lenne, a

sikerélmény az okos agy tápláléka.

Naprakészen tudnak-e lenni azzal,

vagy unalomig kell tanulniuk, le

tudnák vezetni ami összejött.

Olyan a hatása mint a sajátja,

megnyugszik felismeri a sejtje.

A sorsukat ismerik-e, vagy

ki mondja meg nekik,

hogy érdemben mi a jó, ah.

Hiszen egyenként születtünk

mind, különböző feladataink

vannak, a  családunk és

önmagunk felé,

szükséges lenne,

időben teljesítenünk.

Tartással, méltósággal élni,

a saját kontrollunkat ismerni.

Bocsánat, hogy tapasztaltan,

összefüggésében fogalmazok.

Nem lehet jellemző rám, hogy

aki nem tudja tanítja,

a napi tevékenységem az,

hogy gyakorlom a hivatásom.

Hiszen tanulni soha nem késő

  és nem szégyen semmiképpen sem.

Önismereti oktatás, Julamami szerint.

Ezen a rajzomon látszanak a generációs

jelek, hanyadik  generáció mit teremtett és

mire jutott,  szegény, vagy gazdag volt-e.

Milyen minőségű volt lelkileg a

magzati szakasza, ami

nyomot hagy.

Hány éves volt,

amikor megkínálta

a  sorsa elég pénzzel is,

ahhoz, hogy sikerre vitte

azt, amire addig erősen

készült, meg is csinálta.

A párja is megjött,

már a sikeres

fázisában.

Azt tapasztaltam, hogy

aki alázattal boldogul, az

boldog. A régi sablon már

nem működik, tanulj meg

a jelenhez alkalmazkodni.

Ezekből a piros virágokból sokat festettem egy szuszra, volt

egy ilyen időszakom, néhány perc alatt, ahogy az ecset haladt.

 Szeretet virágnak neveztem el őket, ha sok volt bennem, akkor

festettem ki őket, odaadtam, s ők szívesen tették ki a falaikra.

 

Hét te Tüske koma, aztán hagyd már abba. Cupáknak nézed a

bokámat, harapdálsz rajta, finom kis érintő tüskelyukakat,

hű de

hányat.

Mire leírom a gondolataimat,

te boldogan szuszogsz, itt – ott, meg is

tisztelsz vele, picit horkantasz a lábfejemen egyet – egyet.

Tudom hiányolod a 103 ast, meg a Barinagyot, hát

a megszokott módon végigjárod a

bokrokat, fákat.

Kicsit, hogy

emlékezzenek,

bekapod őket.

A fogaid között

átengedve, végighúzod

rajtuk a pofácskádat.

Emlékezhetsz még nyomokban,

amikor ti hol falkában, hol nyájban,

olyan szépek voltatok, az udvarunkban

hárman.  Sokszor boldogan, máskor meg

szembefordulásban, hiszen a véredben

van a terelés, az a  hivatásod neked.

Volt, hogy egy pillanat alatt fordult

meg a játszma. Amikor hegyezted

a füleidet, gyorsan kapásból

bokáztál a Barinagynál

egyet. S ugatással

nyomatékosítva

ott rögvest,

hogy

átvetted

a dirigáló

szerepedet.

S a gyapjasabbja

leszegte a fejét, látszott,

nálad beindult a fifika.

Hirtelen mozdulattal,

képen is nyaltad,

magadat

azzal,

okosan

megadva.

Érezze, ah,

neked

fontosabb

az ő barátsága,

hát léptetek

egy lépést

mindketten

hátra.

Minden mást,

eltettetek másik napra.

Emlékszel Tüske, amikor a jerke

felugrott és helyben pördült meg,

a  földtől fél méterre a levegőben

és igen csak kecsesen.

Aztán nosza, vágta,

na akkor nem volt

körülöttetek senki

sem biztonságban.

Hát  bentről néztük a

 felszabadult  boldogságotokat.

Ahogy robogott a két gyapjas,

abban a pillanatban, egy boldogság

körben, ember és állat, mindannyian.

Mindezekből megértettem sokat, a

 gazda szemével, megelégedetten

néztem, a jóltartott jószágokat.

Megjöttem már onnan is

többször, ahova most

indulnál el, nem a könnyűt

választottam, emberesedek.

Látszik, hogy nem tudja azt

sem, hogy mit vállalt azzal,

úgy hát könnyű minden érzés

nélkül dönteni mások felett, ah.

Az emberség, tartás, méltóság,

tisztelet,  szeretet, tisztesség,

becsület, nem átmenetiek, ah.

A döntéseden múlik minden.

Ha nem ismered a sorsodat,

nagyokat álmodozol, gyors

sikert aratsz, s nem is vetettél.

 Egyszer majd rájössz, kár  volt,

pont akkor volt meg mindened,

amikor a fejedbe vetted ezeket.

Hiszen elfelejtetted honnan is

indultál, megérkeztél mielőtt

beértél volna, nem az a sorsod.

Nem volt több a paklidban, csak

a lelkesedés könnyű vágya hajtott,

elfelejtetted, ha ígéret teljesítsed.

Az emberség, hitelesség, biza fontos.

Ha megszólít a lelkiismereted téged,

vedd komolyan, a saját kontrollod az.

Mi lesz veled, ha majd fázóssá lesz a

 lelked, szíved, letudtad azokat, akik

emberségből tettek érted mindent.

Magasabbra vágytál mindig csak

feljebb, s nem néztél vissza már

egyszer sem, különbnek érezted

magadat, már mindenkit lenéztél.

Bizony az egészséges körforgásra

nem figyeltél, nagyon túlmentél,

ahonnan indultál oda is érkeztél.

Összefüggésében írom mindezt,

a tapasztalatomból összegződnek.

Ismerd meg a sorsod, kerüld el azt

amivel árthatnál magadnak, ah,

s ne ártsál  másoknak se, hinnye.

Jól jön ide a bocsánatot kérek, ezt

 azért írom ide, hátha megtetszik

másoknak és gyakorolják majd.

Tisztelettel élj, hogy ha majd

eljön az ideje azt is kapjad.

Mondjad tudod-e mit jelent tisztelni önmagad, ah, azért aki vagy,

másoktól várnád a tiszteletet, vagy, hogy a vállukra véve vigyenek.

Megtartanánk az emberi méltóságunkat, a sok hivatásunkat

gyakorló évünk, munkánk, szakmánk, a tehetségünket most is

gyakorlókként, a saját szülőhelyünkön, a szeretett Hazánkban.

Az ellopott igazolványaim, meg a feltaláltam miatt lett a Julamami

védjegy, vannak akik igen tájékozatlanok,  vagy most is vakmerőek,

nem  tudom, hányan próbálkoztak használni és ugyan mire, hinnye.

A Google térkép nem mutatta, csak irányt tudtam láttatni általa,

hogy eltaláljanak a messziről érkezők hamarabb, a Hergál Házhoz,

ezért talán máshol keresték, azok, akik nem érkeztek meg ide.

Nem született senki sem fölöslegesnek, sem nem különb

másoknál, hát véget  is vetek a feltételezéseknek,

hogy velem találkoztak-e ott, vagy nem velem.

Tíz éve nem  hallották a hangomat sem, akik

a legutóbbi felvételt nézték ismétlésként, a

helyi televízióban, azt hiszik azóta meghaltam.

Pedig a legjobb helyen lenne, ha óránként azt

amit feltaláltam le is adnák, miután megvették

tőlem a feltaláltamat, gondolom egy kézben van.

 A gyermekeik tartását, méltóságát megtartó erő,

ezt tudnám vele garantálni, akiknek fontos lenne

az, hogy akik itt születtek, itt is legyenek ismertek,

elsősorban, a hova tartozást a szülőhelyünk adja.

Nekem nem szükséges nevesednem, hiszen az  már

megtörtént tíz éve, az Online Világában is vagyok.

Tudják vagyunk sokan, akiknek nincsen másik,

csak ez az egy Hazánk van, itt élnénk meg

a szépet és a jót, amit ide beleteremtettünk.

Eldöntöttem már nem találkozom személyesen,

már csak  Online vagyok, sorsolvasást már csak

úgy szolgáltatok. Vannak akik még ide jönnek,

néhány órát az oktatásból  magukhoz vesznek.

Azután mivel a körülmények hatnak, Online

oktatom az éppen adott csoportokat. Nem

számíthattok másra, mint a tiszta tudásra.

Tíz évig, párhuzamosan voltam, most a

Heringes Árpádné Messenger által.

Ha van rá igényed, hogy igényesen

megtanuljad,  azt amit még csak én

tudok, oktatnám  az oktatását,

akkor, ha összejön tíz ember.

Akiknek a hivatásuk adja,

hogy többlettudásként,

bevigyék a hiányokba.

heringesarpadne@gmail.com

által tájékoztatlak, szeretettel.

Aztán ha időben tudja miben tehetséges,

hát igyekszik, hogy azáltal sikeresen teremtsen,

jól megérdemelten  elismerten, meg tudjon élni belőle.

Ah, mit is gondolsz, miért adta az Isten a tehetségeket és nagyon

különbözőek mind, adott, a születésünkkel hoztuk mindannyian, ah.

Aki rájött idejében miben tehetséges, hát megéli a hétköznapjaiban,

mások meg megülnek abban ami éppen adott aktuálisan, hiszen nem

vették  észre jó időben, a teremtő tehetségüket, ah, ugyanúgy adott.

Tán kevesen ismerik a belső kontrolljukat, pedig figyelmezteti őket is

minden adott pillanatban addig, amíg le nem zárják a hiteles jelzést.

Tudás, tájékozottság, összefüggésében látás nélkül maradnak, nem

fejlődnek fel a saját sorsukhoz, sem a generációs feladataikhoz, ah.

Azt gondolják ezekkel mások is így  vannak, igyekeznek győzködni

azokat, akik rajtuk csüngnek áhítattal és megkapnak minden jót.

Ah, valódi tehetségre, tudásra alapulhatna, működőképes lehetne.

Nincs más aki továbbadja, nálam van minden kulcsa,  másképp

nem tudom oktatni, mint ha most is alapvetően szabad vagyok,

ahhoz úgy lenne szükséges élnünk, a Hazánk a jövőre is gondol.

Oktatnám azt amit feltaláltam, a saját Hazámra gondoltam, ide

születtem, itt élem azt amit lehet, nagyszerűen az egyszerűben.

Tíz éve kint az Online világában, megkínlódtam, megszenvedtem,

onnan is jönnek. Ugyan most éppen online kevesen,  nem is értem,

az olvasókat értelmezve, valami a kettő között máshova is menne.

Aztán itt a Hazánkban hány évesnek kellene lenni ahhoz, hogy el

tudjuk érni azt amiért küzdünk. Ki hány éve éppen, a sikeres létünk

fontos lenne, hogy el  tudjunk számolni a lelkiismeretünkkel. Mit is

teremtettünk ide, s mit nem kapunk vissza úgy, ahogy beletettünk.

Ecc –  pecc  kimehetsz, neked van nyugdíjad, neked meg aprópénz,

mert nettóból számolták, sanyargásra ítéltek, a jóból kirekesztve.

Vállalkozókként ha nem volt munka, fizetés sem lett, gondolkodjál,

dolgoztam a három gyermekem mellett, mások  gyerekeiért tettem.

Valami más megoldást esetleg, hogy az ember a saját sorsát vehesse

a kezébe, nincs mire várni, nem érdekük, azon a szinten nem ezt élik.

Ha összeszámolnám, a nyugdíjas éveimben ledolgozott éveket, talán

összeadódna, adjanak járna, ne rakjanak rám új kifizetni valókat, ah.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” mindenkinek aki érti,

mit adhatna a sorsának a megismerése neki és oktathatná tovább.

Vegye meg aki emberséges maradt, pont erre lenne  szüksége, azt a,

ahhoz, hogy a lelkiismeretével el  tudjon számolni, hát visszaadja.

Bekerülhetne az egészséges körforgásba, hiszen jól működik, ah.

  Adsz-e tiszteletet oda ahova megjár az, vagy elsunnyogsz és jó

érzéssel  tovább  ballagsz, mert még nem tudod

kimutatni azt amit érzel.

Tartasz attól,

hogy  mit

gondolnak,

vagy talán

megszólnak.

Mert nem

tartanak

ott ahol

te magad

tartasz.

Háromszor

adsz lehetőséget,

s megtörténik

ugyanaz, ah.

Lépsz tovább,

hasznos dolgod

van bőven még.

Felismered-e

a saját szintedet,

ragaszkodsz-e ahhoz

amit már elérhettél.

Megóvod-e azt amit

te  teremtettél.

Érezted-e azt,

Hazaszerető

lettél, maradsz.

Van-e benned

tisztelet a tudás

iránt, vagy csak

irigység feléje.

Vagy minden

mindegy,

lesz

ahogy

akarják,

élsz ahogy

megengedőek.

Fejlődni születtünk,

emberileg  feltétlen,

ha csak  punnyadunk,

a sorsunk  elmegy

sietve mellettünk.

Mi lesz a következő

generációval, ha

nem  eléggé

vagyunk

ott,

ahol

emberileg

szükséges

lennünk.

Amit

nem

akarod,

hogy

történjen

veled, ah,

azt ne tegyed

velünk se meg.

A körforgás

meghozza azt,

amire nem is

gondoltál volna.

Nem ártok, se

nem bántok,

magamra is

jól vigyázok,

ez egy működő

állapotot nyújthat.

Ha majd elmúlik a

káprázat,  kitisztulnak

a fejek és a tájak, ha

megkérdezik a

szeretteid,

mit miért

úgy

csináltál,

hitelesen

tudsz-e

érvelni.

Nem különb

senki sem a

másiknál,

csupán

másabb

a sorsa,

hát azon

van, hogy

teljesíthesse

a  maga idejében.

Önismereted a

sorsod, a generációs

jeleid a tenyereidben,

ennél pontosabb,

kézzelfoghatóbb,

ugyan mi lehetne.

Nem kapkodtam, nem

siettem, a magam ritmusában

haladva ízes az élet, ez nagyszerű érzést ad

nekem  az egyszerűben.  Megélném  a sorsom,

hogy alapokat  tudjak hátrahagyni, mert van akiket

 rám bízott a teremtő Isten, élek hát alázattal, felelősen.

 

 

Ahhoz, hogy értse, aki olvassa, de nem tudja  mivel  foglalkozom,

néhány mondatban igyekszem  vázolni, mit találtam meg és fel.

Végigjártam a lépcsőfokokat, szükség is volt, mindegyikre,

ahhoz, hogy összefüggésében lerajzoljam, racionális,  van.

Oktatom, igény szerint nevelek általa, az arra már érettek kérik,

amikor eljutottak egy kontrollálhatóig mégis elbizonytalanodnak.

Szóval megtaláltam valami nagyon hasznosat ami sorsszerű lehet.

Akkor egy jó erős bocsánatot kérek, azok helyett akik arra még nem

képesek, ez a gyakorlat a hivatásom gyakorlása közben, nevelésként.

Alázat nélkül nem tanulható meg, az egy szinten lévők értik egymást.

Online vagyok, átmegy  minden fontos, mert a saját sorsát olvasom,

a régen végzetteknek már lenne mit oktatnom, hisz átfordult a Világ.

Van az úgy, hogy nem értik a többiek, miért olyan könnyelműen

vakmerők, mintha azt gondolnák úgysem látják,

hát nyugodtan, bármit tehetnek, úgy

 tudják, nem foghat rajtuk senki sem.

Annyira igyekeznek, hogy minden

olyan legyen a gyakorlati életükben,

ami azon a szinten megjárhat másoknak,

akik generációsan a saját szintjükön vannak.

Eszükbe sem jutott, hogy az egyetlen  amit

megtarthattak volna, az a saját kultúrájuk, ah.

Egy idő után már nem tatoznak oda se,  hinnye,

sem nem fogadja be az amiért tették mindazt.

A kisugárzáson múlik a hitelesség is, hinnye.

Aki ért hozzá tudja, valakinek a rásegítése,

az nem a saját energiája ám, hinnye, ah.

Netán tán, a pénzhez jutásoknak a

 különböző formája válthatja

ki ezeket a kirezgéseket.

Szinte megtévesztően

hasonló a rezgése, mint a

hozott és tanult általinak,

amit intelligenciának hívnak.

Csak,  hogy nincs meg hozzá

a belső tartása, sem a tanultsága

nem segítheti át a szorongásán, ah.

Betanult módszerrel működik hát,

úgy idomul, ahogy a helyzet kívánja.

Viszont nincs ahhoz önmagához

viszonyított belső kontrollja,

mert azt már régen letudta, ah.

Hát olyan módon billenhet ki és át,

hogy megváltozhat az

 értékrendje.

Miközben a

jó megoldásokat

keresi, megkapaszkodna

minden hasonlóban.

Nem számolt

vele, hogy

rend a

lelke

és

az

ott

van a

lelkében.

Van egy pont

amikor még ki

lehetne mondani

bocsánatot kérhet.

Azután már olyan

mindegy, az csak a

 kezdete volt annak,

amibe bele is sodródott.

Vitte magával a könnyű az

 üresedés  felé, nem hitte el a

belső kontrolljának, pedig az jelzett.

A lelkesedés energiája gyakran látható,

azzal látnak hozzá a számukra még nagy

feladatokhoz, csak, hogy elfogy az

amikor a tudásra szükség lenne ott.

Tanulással formálhatjuk magunkat,

minden újra, szükséges lenne rálátni.

Ami érinti az életünket, hogy képesek

legyünk megcsinálni a sorsunkat és időben.

A múlt elmúlt, a most kopog az ajtódon, akkor

engeded  be, ha akarod, viszont jobb ha tudod,

időben szólít meg a lelkiismereted, működne.

Van a feltaláltam, amit nem könnyű megtanulni,

viszont az embereket a tartásukban megerősíti,

ha netán tétovázna a döntésével, megkapja hozzá

a választ, annak ismeretével helyesen oldja meg.

A kontrollja belül jelez mindenkor amikor eltérne

a számára egyenestől, így az igényes neveléshez

szükség lenne erre. Minden érintett  tudjon róla,

a megfelelő szintjére igazítja, úgy hozzá szokik,

már rá sem gondol, kiszolgálja a gondolkodó

agya. Nem mehet mellé, mert egészséges

körforgásban van és általa úgy is marad.

Tisztelettel élni szép, szeretetben élni

jó, vigyázzunk rá, fel ne falja az üres,

ki ne fogyjon a tiszta szó, hahó.

Awebtenyeres oldalt ajánlom.

Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné e.v.

Tiszteletem.

 

 

Ne olvasd el, ha az emberies, a tisztelet, a szeretet, a megbecsülés, a

hála nem érdekel már téged, mert másképp látod már azt ami van.

Ha már csak ugyanolyan  embereket viselnek el a pénz körül, akik

nem láthatnak  mást, mint a megszabott csőlátást. Akkor bizony

előfordulhat, rájönnek aki kitalálja az egészet ő győzhet csak,

a többiek csupán kitapossák számára a jól járható biztos utat.

Úgy tudom a pénz sokszorozásához kezdő pénz szükséges,

ah, azért még nem a pénz csinál  belőlünk  emberségest.

Megmaradni emberségesnek akkor is, ha van már

pénz bőségesen, az egészséges körforgás ez, ah.

A sok tapasztalatom, emberismeretem adott,

nem látom hitelesnek azt, ami nem adja

meg  az emberi méltóságunkat.

Még nem értem, hogy érvek

helyett, ugyan,  hogyan

fogadhatják el

az emberek,

a mondvacsináltat.

Valamikor lehet, hogy úri

huncutságnak indult, mostanra

már csak lebeg, vagyis túl nőtte magát.

A jelentősége úgy gondolom jó lehet a sokhoz

képest csak kevés embernek igaz amit szeretnének.

Amikor nem maguknak kell  megteremtenie azt amiből

dőzsölhetnek, önelégült  mosollyal,  mindenkinél különbek.

Elkeserítő bizony ott,  ahol még nem vitték  végig a sorsukat,

küzdenek  azt érzik, nem róluk szól az sem amit teremtenek.

Tudják, hogy ha nem adnak alapot a következőknek, biza,  ha

 tudás, hozzáértés, összefüggésében látás nélküliek  a

döntések, egészséges körforgást nem nyújthatnak.

Nem lehetne azt, hogy őszintén kimondják, most ezért

csinálunk belőletek gügyét, most meg ha kedvünk van, azért.

S akkor játéknak veszi az ember, fura, megmagyarázhatatlanul

üres, érvek nélküli, valójában az élet jó minőségéhez viszonyítva

nem lehetne komolyan venni, pedig tudomásul kellett venni, nincs

másik. Ez az egyetlen a hatásában, hogy nincs benne semmi jó az

ilyen egyszerű  életet kedvelőknek, mint jó magam is vagyok.

Hát nem hetvenkedek, keresem a lehetőségemet, van-e

olyan lehetőségem, hogy nyugdíjas lehetek és nem

aprópénzes nettóból kiszámolt magamhoz,

a feltaláltamhoz mérve vegetáló.

Lelkes, szíves, gondolkodóként

nyilván keresem  a  megoldást,

hátha akad valaki, aki felfogva

mit találtam  fel, van olyan bátor,

dönt és megveszi  a közös pénzből.

Hiszen mindenki  aki  beleteremtette,

a jóért és szépért  a közösbe, ki is venne

belőle, amikor szükséges lenne.  Azért  tette

oda bele, hogy majd  a jólétét  biztosítsa általa,

amikor öregszik,  magát  biztonságban tudja.

Amikor korosodunk jövünk rá  arra, mit

szükséges  még a sorsunkban megtenni.

Ahhoz,  hogy nyugodtan öregedjünk,

ne legyünk olyan  helyzetben,  ami

ellentétes  azzal, amit  teremtettünk.

Talán lesz olyan felelős pillanatuk, hogy

rájönnek ami most hat, az  nem az egészséges

körforgást erősítő, nem emberséges hatás, ah.

Átlátni, kihallani, megérezni, ezek fokozatok,

az emberséges jó és szép élet sajátjai, ugyanabban

ami van lehetne boldogulva élni. Csupán annyi, hogy

összefüggésében szükséges lenne meglátni a Csodát.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk, jól működik addig,

amíg nem megyünk túl azon ami lehetséges kontrollálva.

Egy szó, egy történés, mindenkire másképp van hatással,

attól függően, mennyire egészséges, az emberséges énje.

Ha mindenáron győzni akarna valaki, mert önmagát sem

tudja meggyőzni, attól a döntései is a saját felelőssége.

Vagy rájön legyőzni önmagunkat az a legfontosabb,

első lépcsőfok ahhoz, jó döntés tudjunk hozni.

A vezetés nem róla szól, éppen, hogy arról

szólna, hogy élne abban a jóérzésű sokaság,

amiről a döntést  hozná, kiáll és megkérdezi.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni.

Persze ha lehetne, emberismeret nélkül is

jól kommunikálni, akkor mindenkinek menne az.

Van  aki abban tehetséges, mások meg másban,

a múlt  elmúlt, ez a pillanat is elrobog. Most nem

lehet elkényelmesedetten adni a ritmust, fel  kell

venni az életritmusát azoknak, akik átlátják ezt is.

Alkalmazkodás, tolerancia,  az alázat gyakorlása,

ahhoz  amit az ember felvállal, hozzáértése van.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem

harcolni születtem, hát sok minden el  is

veszítettem, helyette kaptam mindig

valamit, ami a jóban előre is vitt.

Összefüggésében látva,  gondolkodva élek,

leolvasom a sorsokat, nem szellemeskedek.

Nagykapu, kiskapu, mondták

régen, nekem nincs más

feladatom, mint, hogy

átadjam a tudást,

amit feltaláltam.

Az intelligensek

hasznára találtam fel,

valószínűleg azért, mert

nekik a legnehezebb úgy élni,

hogy erősebbek  a korlátozások

az egészségesen elviselhetőknél.

Mindenkinek aki ide a Hazánkba

megszületett, a teremtő Isten,

adott a lelkében, szívében,

gondolkodó agyában,

olyan sorsszerűt,

ami csak az

ő dolga.

Hinnye,

csak nem

teremtett

az Isten,

ennyi

embert

várakozásra.

Miközben várja a

nem tudja mit is, hát

az egészséges körforgása

nem gyorsul a saját ritmusa

szerint, a féket meg kioldani

nem tudja, nem nála van az se.

Győzz meg, szoktam  mondani,

amikor azért oktatom, mert azt

addig nem tudta a gyakorlatban.

Sok jó eredménnyel bővült a sikerem,

igazán a  lényege annak amit feltaláltam  az,

hogy túléli, meg tudja oldani, hogy vissza tudjon

kerülni az egészséges körforgásába, a sajátjába.

Ah, mert senkinek sem ugyanazt jelenti a sorsa,

akkor sem, ha a  jó élethez való joga, azonosnak

látszik, úgy, hogy semmit nem  kap meg hozzá.

Nincs arányban a sikereim  sora, azzal

amit csak a pénz tud biztosítani  most.

Nem tud meggyőzni róla senki sem,

hogy az ami ajándékba van, jót tesz,

irigységet okoz, a  szívességet nem

kérem, köszönöm, drága tud az lenni.

Csupán át szeretném adni a tudásomat,

miután eladtam és tudom, hogy abból jól

megérdemelten tudok  majd megöregedni.

Magamról szeretek gondoskodni,  gondolkodva

élek. Nem vagyok sem  elfogult, sem ellene a

reménynek se, a racionális létet is szeretném

  megélni, azért az oktatásommal megdolgozni.

Én felülről  festek, egy hozzáértő azt mondta,

viszont a jelenben, a valósághoz igazodva élek.

Számomra ez a természetes jó minőségű élet,

amíg feladatom van,  aszerint  teszem azt és

úgy, ahogy képes vagyok, nem  sablonszerűen.

Azt tudom  hátrahagyni, amit feltaláltam,

ahhoz viszont szükséges lenne  betanítanom.

Olyan intelligens  emberségeseket,  akik  azt

tovább tudják  adni,  hogy abban is ami van,

tartásosak, egészségesek  tudjanak maradni.

A hatások mindenhol másképp hatnak, vannak

akik abba belehalnak, mások önmagukhoz képest

vergődve élnek, várják azt amiben reménykedtek.

Ah, ugye nem lehet az, hogy most már nem az

emberséges, tisztességes, becsületes, jó,

emberek a helyes minták. Ugye nem

vette át a helyét az, ami csak az

ahhoz értőknek adatik  meg.

A tudás ugye nem lehet,

hogy már fölöslegesnek

számít itt. Két lehetőség

legalább  szükséges ahhoz,

hogy dönteni tudjanak a

gondolkodó emberségesek.

Megtaláltam egy elég pontos

emberies tesztet, úgy hívják, sors.

Előbb tömegnek számító emberi

sokasággal találkoztam, s amikor

az, összefüggésében látást adott már,

egy nap alatt lerajzoltam, évtizede oktatom.

A jó minőségű életet tevékenyen ismerem, nem

térnék  el  tőle, hiszen a semmiből valamit is, mint az

agyi boldogulás lehetőségét, az Isten teremtette, adta.

Prevenciósként, íme a jó öreg bocsánatot kérek, azt a.

 

 

 

 

Akkor kerülsz nagy gondba, ha nem veszed észre még időben,

hogy a lehetőségeid határát túllépted és másokét használod fel.

Nincs mit tenni, nem lehettem időben se neves, sem sikeres a saját

Hazámban, a szülőhelyem tíz éve úgy tesz, mintha nem itt élnék,

valaki megtiltotta talán, hogy rálásson a tudásomra a Hazám.

Online vándor lettem, majd hazaérkezem, ha már azt látom,

elfogadó, befogadó a saját szülőhelyem és Hazám, íme létezem.

A sajátos csőlátás ki van alaposan vetítve, beszűkülten évődően,

ehhez a kicsi Hazánkhoz túl sok lett itt a valaki, hatalmaskodóan.

Nem tartozom se ide, sem oda, egyedül haladok, ahol, akik éppen,

megtisztelnek az Online sorsolvasásért, oktatásomért, tiszteletem.

Most nincs mit tenni, mint ami hiányként jelentkezik az életünkben,

megtanulni,  általa is fejlődni, a  saját sorsunkhoz felfejlődni, ah. Az

egészséges körforgásunkba  belefér minden olyan, amit  meg lehet

élni úgy, hogy nem  fordulsz ki, sem teljesen át, szakaszosan haladsz.

Egy Haza ez csak egy, akik ide születtünk és teremtettünk a szépbe,

jóba, mindannyian jól élhetnénk ezen a helyen, hisz a szülőhelyünk.

Nem várok mást, mint amit ide beleteremtettem, kapjam vissza,

úgy, ahogy én magam tettem, a jóban, a szépben. Nyugdíjat az

aprópénzes helyett, amit nettóból számoltak ki, hinnye.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek

tiszta tükre, nem véletlenül születtünk meg ide.  Nem

ugyanazt a tudással járó többlet energiát adják bele ebbe a

 közösbe, mint akiknek az energiái teljesen mással töltik fel a helyet.

Na most már jön, a jó öreg bocsánatot kérek, bele is illik ide, hinnye.

Mások még nem tartanak ott, hogy meg tudjanak állni akkor, amikor

még nem mentek túl a túlon, okozva károkat a kiszolgáltatottaknak.

 

 

webtenyeres címet adom, a könyvemnek, amit magam rendezek úgy,

ahogy képes vagyok jelen helyzetben megrendelhető, küldöm. com,

heringesarpadne@gmail.com, hangyjulia…, webtenyer@gmail.com,

Awebtenyeres  című könyvemnek az oldalait átküldöm, ha átutalod,

a díja, ami 1000.- Ft. , az OTP  számla  számra, 11773463-30378782,

küldesz egy emailt, amire átküldhetem a  jelen formájában leledzőt.

Ha magadhoz képest nem sietsz, alázattal vagy, megmaradsz annak

aki vagy, néha, esetleg gyakrabban jól is érezheted közben magad.

Miért gondolod, hogy a sorsodat helyetted megcsinálhatja

bárki más, miért nem szeretnél magad szerint

tapasztalni,

erre

rájöttél -e már.

Vagy nem is akarod

tudni, csak történjen

már végre valami.

Talán néha magad

is beállsz pletykálni.

Pedig az addig szól

csak másokról, amíg

el nem  fordulsz onnan,

utána már rólad is szólhat, ah.

Neked szükséges tenned azért,

ami által majd neked is

jobb  és

szebb

lehet

a Világod.

Nem egyedül

születtél, mindenkinek

van fontos feladata ám aki

megszületett, élete, sorsa van.

A szülőknek, nagyszülőknek

rá kellene ébrednie, nekik

is fontos lehetne az,

alkalmazkodni

tanuljanak.

Ahhoz

amit még

nem ismernek fel,

hogy megismerve

a mások sorsát rá is

jöjjenek, nem ugyanaz.

Rárakni a következőkre azt,

amivel nem  foglalkozott addig

a családon belül senki, de elvárta,

hogy tudja, hogyan viselkedjen, ah.

Családon belül is más és

generációsan is lenne mit

teljesítenie  mindenkinek.

Jó hangulatban beszélhetnék

meg a családtagjaikkal, kinek mit

sikerült és mit nem teljesítenie még.

Sok, óvatos tapasztalataim szerint a

tudás, az idő, az Istennél van, várja

az érdeklődőket. Megismerve a sorsukat

annak  megfelelően, hogy mind másképpen

rajzolta meg, minden tenyér más, felismerve a

 saját lehetőségüket, nekik jól teljesíthessenek.

Alapot adhassanak a jövőjükhöz,

a családtagjaiknak, mert ők

már felismerték az utat.

Nem gátolva tudatosan,

nem  ártva, se nem bántóan,

haladva ahogy adott, lehetséges.

Ah, bocsánatot is kérek rögvest.

Ha ismernék az

emberek, hogy ki

milyen tehetséget

hozott, rájönnének,

egymás mellett, nem mások

 helyett, boldogulhatnának mind.

A boldogulás ugyanazon a szinten lévő

energia mint a boldogság, azt a, nahát.

A túlzás és az egyszerűen nagyszerű között

tulajdonképpen, a  tapasztalatom  szerint nincsen

különbség, csupán annyi, hogy a másik oldalról hat.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, neked

aki már érted,  mi hiányzik ahhoz, hogy a boldogulásodban

meg is találjad a boldogságodat. Ahhoz képest amit hoztál,

mi mindent csináltál már meg, akkor is, ha a nehézségeken át

vezetett az utad, lelkesen, szívesen,  gondolkodva araszolsz.

Hát ne várjad,  hogy megveregetik a vállaidat, emberesedj,

hiszen a hatások, innen és onnan is az ígéreteikkel csábítóak,

a könnyebbre mutatnak. A belső kontrollod segít neked abban,

hogy önmagadat megtalálva, legyőzzed a könnyebb hatásokat, ah.

Meggyőzve magadat, tudjad, merre visz az egyenes, az nem görbe,

van az Isten, segíts magadon és megsegít a jóban a tisztához vezet.

Fogod tudni a különbségeket, mennyire térhetsz el és onnan meg,

hogyan találj vissza, hiszen mindenkinek van teljesíthető saját sorsa.

Megalapozhatod a következő generációnak azt, amit az elődeid,

még nem tudtak, vagy azt gondolták ha elodázzák, majd

megcsinálja helyettük valaki, hát csak várakoznak, ah.

Rárakva a meg nem oldott terheket a következőkre,

amikor bocsánatot kérni már nagyon kevés lesz.

Tiszta úton járni, tisztelni, szeretni,

méltósággal  emberesedni, a

sors csupán ennyi.

Azt mondják,

éld az életedet,

sorszerűen is lehetne,

bebizonyosodott már 10. éve.

 

 

Figyelj arra, vigyél még haza is a jó energiáidból, az apró betűket is

olvasd  el jól, kérdezzél rá, ha szükséges, inkább úgy nézzenek

gügyének, ah. Mert lehet, hogy te nem tennél olyat, de veled attól

még  megtörténhet, olyan is ami után már csak a fizetni való marad.

Az irigység betegség létezése miatt, a családod és a Hazád legyen

a legfontosabb, segíts magadon  az Isten is megsegíthet ha hagyod.

Van olyan, ah, a boldogulással nem érik be, a boldogságot  kergetve,

amit meglátnak és megtetszik már birtokolni szeretnék hinnye má.

Ha mindenáron vezetésre adták a fejüket többek, addig evickéltek,

amíg ugyanoda el is értek más megközelítésből,  nincs  más csak az.

Amíg esetleg utólag a hiányosságait látva  kénytelen kelletlen mégis

hozzálát és arra készteti a tanulással magát, hogy átlássa legalább.

A Világ pörgéséhez szükséges igazodni úgy, hogy el ne veszítsük az

önértékelésünket, maradjon meg az emberséges bennünk és végleg.

Ha elhinnénk bárkinek azt amiről beszél, szétcsúszna amit addig

meg és felépítettünk  a  saját tapasztalatunk  szerint. Lekerülnénk

az addig, egyszerűen is nagyszerűben elért szintünk alá mennénk.

A saját elért szintje alá  kerülve sanyarognak sokak, tán azt gondolva

megkapják a lehetőségeiket a jó minőségű életükért megdolgoztak.

Aki nem szeret dolgozni, nem ahhoz van szokva, nincs a  gyakorlati

életében, nem azzal haladt  előre, tán gyarapodhatott  volna általa.

Ugyan honnan tudná mit jelent a munka tisztelete, megbecsülése.

Amikor az álmait elérte, nem az juthat eszébe, mit tehetne azért

amit felvállalt, összefüggésében látva, ah, ha önmagát sem látja.

Egy  Haza ez csak  egy, ide teremtettük a szépet és a  jót,  na  meg azt

csinálhattunk  amit hagytak,  a kényelmük miatt még várakoztatnak.

Már régen túl vannak a túlzáson, el sem érhettek volna oda, hinnye,

mindenki felett valókként  jól is vannak, nem a tisztelethez  szoktak.

Amikor elfogyni látszik a hitelesség, vészesen fogy az emberiesség  a

mások által összerakott, a közösbe beleteremtettekből van-e még.

A szépre, jóra igyekvő sokaságnak azokra nincsen pénze, mert

nem a saját pénztárcájukra lett az sem tervezve. Tán nem

számít embernek, ha nincs jó üzleti érzéke. Kérem

szépen, valaki elnézést kérhetne tán, ha már

így sikerült és elmaradt tőlünk a pénz.

Az Isten adta, emberségesek

sokasága, a tehetségesek

miből éljenek meg, ha

 nem is tervezték

bele létezőknek.

Az egyensúlyról

nem beszélnek,

csalafinta az is

aki úgy csinál,

mintha minden

rendben lenne.

Maguk szerint

alkották meg,

nem néztek,

se erre sem

arra, hittek

annak amit

hallottak.

Nem

járták

be azt

az utat.

A lépcsőket

minek érintené

ha megtanult

affektálni, az

értelmes

mondatok

nem

lettek

divatosak, ah.

Amit másoknak

szántak, az nem

ad energiát ott,

ahol ácsingóznak.

Tartás, méltóság,

ugyan már minek,

hát ha nem látod,

nyisd ki a szemed.

Minek a tisztelet, ha

megmondják úgy is lesz,

nincs kinek, fölösleges lett a szó.

Szeretet divatjamúlt, hogy miért

nyomtak el egy könnycseppet, az

fölösleges volt ott bent, hát kigurult.

Mindenek gerince az, hogy van-e

minden elvárthoz elég pénze.

Miért tanulnád meg azt ami

valóban ott van a belső

tartásodban, csak

már horkol.

Olyan

mélyen

alszik, tán

tartasz tőle

korholna.

Minek az

emberség,

helyette lesz

valami, amiről

nem baj ha nem

tudni mit jelent.

Viszont rohannak

oda érte mindenhonnan,

a jó szervezésen múlik minden.

Minden hat mindenre, hinnye, ha

a keveset soknak  mondják, az attól

valóban megfelelő jövőképet ad-e majd.

Ah, elég a  látszat, minden aköré formálódik,

majd úgy is elhiszik, anélkül nem lehet élni sem.

Íme, lám, valóban, a jó minőségű életért dolgozni

illik, nem képzeled, hogy ha egyszer már beletetted,

az visszafelé is megillet, így jártál csak aprópénz jutott.

Nyugdíjról ne álmodozz, dolgozz amíg élsz, a jó és a szép,

megadatik, ha megteremted, nem várják el, hogy éljed meg.

Bocsánat valamiről talán megfeledkeztek, vagyunk, akikről

tudtak, de ha már olyan nagyon belejöttünk, vállalkozzunk.

A jó szakemberek, akik vesztükre még intelligensek is, ah

minek adnák át, mutatnák meg, a szakmának az ízét.

Ugyan miért mennének méltósággal végig az

életútjukon, valami hiányzik és nagyon

fontos lenne tudnia a következőknek.

Van értelme az életnek, nem csak

úgy beleélünk, csak teljesítünk.

Van az értelmes, gondolkodó,

tartalmas, ízes élet, hinnye.

A látszat az más, a hatásos

talán nem is biztos, hogy

hiteles, higgy a szemednek.

Önismereti oktatás, igényesen,

megismered közben önmagadat.

Abban biztos lehetsz, rájössz az amit

a tenyereidben látsz, nem fölösleges.

Sorsnak hívják, ja, hogy nem ismered fel,

na arról nem a tenyered tehet, beleírta oda

az Isten, hogy térképet is adjon hozzá neked.

Bocsánatot kérek, persze úgy is lehet élni,  hogy

majd mások mondják meg, merre van az előre, ah.

Azért még gondolkodnunk nekünk szükséges, na

meg a felelősség is a mienk, nem akarja azt elvenni

senki sem, nem lett divatossá, viszont tartást azt ad.

Ne a megóvásunkról gondoskodjatok, nevetni lenne

jó minden nevetségesen, de nem lehet, mert vannak

akik komolyan vették, amikor kigondolták mindezt.

Ugyan már, lazítsunk bele  egy kicsit, gondoljuk újra

és együtt, úgy, hogy nem marad ki a jóból, a szépből

senki olyan, aki ide beleteremtette eddig azokat.

Majd nem gondoljuk  azt, hogy meggondolatlan

volt bárki, aki emberismeret nélkül döntötte

el, az irigység nem magyaros virtus tudod-e.

Irigységre milyen új Haza épülhetne, azt a,

mi lenne a megszületendőknek az alapja. Csak

nem az ordibálásról lennénk felismerhetőek a

Világ számára, úgy nem lehet ám adni a látszatra, azt ah.

Ami átjön rezgésben, azt illik vissza is adni, ha nem kértem,

az egészséges körforgás, maga az életminőségünk.

A megelőzés nem mehet ki a divatból ah, hogy ne

jusson el senki oda, rájöjjön gügyét csináltak belőle.

Emberies jelnyelnek mondom, nem kevesen értjük már,

a saját szinteden tartó hatása van, az emberséges lét.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, neked,

akinek van igénye arra, hogy hol tart a sorsában és azt

is tudni szeretné, mit szükséges generációsan még megoldania.

Nem lehet mit tenni, ahhoz, hogy tudjad, szükséges lesz megtanulni,

hiába no, nem sablonos,  sem nem lehet bemagolni, életérzést ad az.

Álmodtam, sírtam álmomban, apró porszemként csak álldogáltam, a

kezeimet igyekeztem a magasba emelni, sokan várakoztak még ott,

őszintén igényesebb élni, kérem szépen itt lent tetszettek felejteni.

Értem én, hogy várnom kell, de közben peregnek a homokszemek,

ha nem vagyok mozgásban  és nem jelzek hangosan, befednek.

Révbe érnék vele, még van hiány a sorsomban, eladnám hát,

olyan emberségesnek, aki tudja mit vesz meg vele.  A tudás

van benne, az alázat társul hozzá, így örökössé is válhatna,

egy jó minőségű, gondolkodó, lelkes, szíves sokaságnak.

Magyaros virtussá is lehetne,  hisz tudásalapú, hinnye.