Nem tartozom sem ide, se oda, tartozom az engemet

megtisztelőhöz és akkor, éppen oda, máskor máshova.

Na nem úgy ám, mint a fontosak, apró porszemként,

alázattal vagyok, oda ahova még van miért, adok.

Abból amit tudok, nagyon alapos vagyok,

fontos a minőség, ne kallódjál el,

vigyázz magadra ember.

Van rá időm, sem nem

loholok, se nem kapkodok, ha jössz, online vagyok.

A nettóból számolt aprópénzes nyugdíjamból

megélni nem tudnék, így hát szolgáltatok.

Amíg dolgozom élek, addig van a

 megérdemelt minőségű életem,

nem kuncsorgok nyugdíjért,

megalázón rövidre zárjátok.

Hát amíg tapasztalni tudok,

nem életkor függvénye

az se, fejlődni tudok.

Nehéz megtartani

az élet ízét, ha

kavarognak

körülötted a

mindenfélék.

Lelkesen, szívesen

látni, már nem fájni,

a sok ártást is sutba vágni.

Szalad a gőg, hajbókolnak reája,

lohol utána, hiszen kapni akarna.

Kinevelődött belőle az adni tudni,

pedig, abban jól boldogulhatna.

Hiába mondanám neki, ah,

ember adni születtünk,

televigyorral nézne

át rajtam, hinnye.

Nem tud leállni,

megkopottan is,

össze-vissza kavar.

Lemegy szintje alá,

kijönni, nem tud majd.

Jót röhögnek a markukba,

akik felhasználták őt arra.

Nem is tehetséges abban,

másban sikeres lehetne,

de megmondani akar.

Alázat nélkül kavar.

Ó ha látnátok

már, kívülről

magatok.

Eltátanátok,

az üreset árasztó,

szorgalmasan járó szájatok.

Belebugyolálva a szózuhatagot, ah,

egy körbe udvarlósra szabott köpönyegbe.

Érvek nélküli megmagyarázósan, nem megy át.

Nem akar már adni se a látszatra, amit akart azt

megcsinálta, a sokaság fárasztja, az őszinte zavarja.

A kényelmére formál mindenkit, mindent, igyekezett,

azon, hogy a nagy álma, minél előbb megvalósuljon.

Mélyen ülő szempár, érti már, átlátszó lett, hinnye,

van az Isten, minden egyben, benne mindenben.

Hahó, itt vagyunk, akik még vagyunk, tudjuk,

nem értünk szól semmi, nem kell erőltetni.

Van egy dolog, amit fontos tudnotok,

a lelkes, szíves, gondolkodó énetek,

éhesen várakozik, értetek szenved.

Belülről, magatok szerint változtok,

legyetek jók, ne sanyarogjatok, hinnye.

Nem mindegy, mit hagytok meg ledolgozni

valóként a sarjatoknak, gondolkodjatok el rajta.

Fából vaskarika, vagy a működőképesen életszerű-e

az, aminek örülnének, persze ha tényleg ismernétek őket.

Megkérdeztétek-e a szeretteiteket, ők mit szeretnének,

ne csodálkozzatok, ha idő kell hozzá, még elhiszik, kérdeztek.

Adjon az Isten, minden földi jóból, annyit, ami a jót teszi veletek.

Van amikor a gyermek a felnőttebb, a születésével hozott mindent.

Nemcsak szűk körben, igényesen él, rálát, a jóra szépre éhes világra.

Szüksége lenne az alkalmazkodások közben, levegőnyi szünetekre,

hogy megőrizhesse, az őszinteségét, a tehetségét is fejleszthesse.

Ne erőltess rá olyat hát amit nem szeretne, de miattad teljesítene,

mert még gyerek. Nincs még érve se arra, előbb a tehetségében

lenne fontos kibontakoznia, mert az lenne a jövőképének a jó

 alapja. Semmi nem  lehet fontosabb, mint a gyermek jó élete.

Neki fontos dologra koncentráljon, legyen rá elég pihenő ideje.

Jó minőségben élhesse meg, érezhesse jól magát a bőrében, ne

sürgesd a felnövésben, ha nem hagytad végigvinni amit szeret.

Sikerélmény nélkül, marad, akkor miből merítsen, mi  legyen a

saját tapasztalatának az alapja, egész életére.

A sikerünknek a rezgése megmarad bennünk, az arra

alkalmas sejtjük megjegyzi, amire felépítheti, gondolkodjál.

Ne vedd túl komolyan magadat, mert nevetségessé válhatsz.

Tiszteletet adj, csendesen mond, akit érdekel odafigyel majd.

Generációsan ott van a lenyomata mindennek. Csupán

annyi, hogy eldöntjük, leutánozzuk-e azt amitől

akkor rég gyermekként szenvedtünk.

Vagy erőt veszünk magunkon,

mert fontos az, hogy

ne sérüljön senki,

a megmondó

stilusnak a

bántóan

erős hatásától.

Amikor odáig eljut valaki,

hogy bocsánatot tud már, azért

 kérni, ami esetleg bántóan hatott ott.

Kapnak lehetőséget az érintettek arra, hogy

ők maguk is, gyakorolhatják hát a  bocsánatkérést.

Amikor leutánoznák azt, ami rájuk túl hangosan hatott,

legfeljebb tartanak, félnek a  szavak záporától. Viszont

a tisztelhető energia elillan onnan, ismételhető gyakran.

Mindenki rájön a saját idejében, mikor csendesedjen el.

Ha már megérintette az alázatnak az átható energiája,

érti, miért jó mindent idejében és alkalmazkodni tudni.

Legyen a tisztelethez szerencse, ott ahol éppen időztök.