Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/.
Prevenciós lettem, megajánlották
éppen kétezer előtt a kitűnőt,
addigra már nagyon sok
ember tisztelt meg azzal,
hogy olvassam le a sorsukat.
28. éve igyekszem azon
vagyok, hogy még
megelőzésben
mondjam el,
azt a sorsolvasás
alkalmával amit látok.
Meddig mondhatom,
megelőzésben vagyok,
inkább szeretném sok
emberségesnek ezt
megtanítani és az
oktatását az arra
éretteknek ideje
lenne betanítanom.
Csoportos oktatásra
várom a munkahelyi
közösségekből, a rá,
és térlátásuknak a
kiszélesítéséhez.
A megelőzésben
tevékenykedőknek
a tudásuk bővitésére.
Minden szinten jól
jönne a működőképes
megelőzés, időben.
Legyünk többen még
mielőtt a kiüresedések
gyakorivá válnának, ezzel
az új megoldások adottak.
Mindennek adott a saját érthető
nyelvezete, ha a rálátás lehetséges
kigondolják maguknak az emberek.
A tapasztalatomból állt össze az,
amit lerajzoltam egy napon és
azóta is oktatom, jól működik.
Nem működik ott, ahol még
nincsen rálátása a saját életére
úgy, hogy képes lenne megoldani.
Az elvárások foglalják le teljesen,
pedig jó mintát nem láthatott még,
ami gondolkodásra késztethetné.
Mind egyenként születtünk meg.
Összefüggésében látás nélkül
felborulhat az egyensúlya, ah,
annak, amit, akikre az hat
addigra felépítettek,
maguknak és a
következő
generációnak.
Ha nincs máshoz
lehetősége hát nem
fejlődik, tán várakozik.
Nem akarja elhinni azt,
ami megtörténik és
anélkül, hogy
megkérdeznék tőle,
számára mindazok
működőképesek-e.
Hol az egyik oldalunkat,
azután meg a másikat,
megmozgatva, úgy
nem
maradunk
már, csak
várakoztatva.
Nem azt érzik, hogy
fölöslegesek lettek,
megmozgathatják
az agysejtjeiket,
alaposan abban
legyenek nyugodtak.
Tiszteld önmagadat,
hogy tudjál tisztelni
másokat, s a tőled
különböző
többieket.
Tulajdonképpen
folyamatosan
megelőzésben
élhetnénk.
A tudás nélküli
látszatosak
ránk is vetülnek
és a döntéseik,
után megint jönnek
az újabb feladatok.
Épülnek egymásra
mint a lépcsőfokok,
amiket életszerűnek
tartanak az emberiesek.
Rendesen végigjárják azt,
mindenhol a tapasztalás,
s egyszer csak tudják már,
elérték a saját szintjüket.
Úgy biza, önmaguk szerint,
élik már az életüket, nemcsak
mímelt úgy, ahogy éppen lehet.
Na az sem mindegy, tölti-e
vagy viszi az is az energiát
belőlük. Igyekeznek még
akkor is megfelelni,
ha már magukat is alig
tudják megtartani.
Nincs működésben
a belső kontroll
addig, amíg
nincsen
tisztában
vele, hogy
az érte van,
jól működne.
Amikor
mások
szerint
éled meg,
azt is amire
te vágysz, az
nem adhat ám,
se neked nem és
másnak sem csodát.
Örömtelenné válhat
az amit elérsz vele.
A sok örömtelen
pillanatból lesz
a szomorúság.
Amikor azt érzed,
hogy már azok sem,
töltenek téged, már
üres érzésekké lettek.
Amik addig érted tettek,
veled és az érintettekkel,
együtt egy hasonló körben,
a tisztelet által jók voltatok.
Ha nem figyelsz kellőképpen,
s elodázod ami sürgető lenne,
kihasználod, elhasználod magad.
Vagy máris, bevonzod a hasonlót,
aki úgyszintén üres, nem tud örülni
már, semmi számára addig jónak se.
Előzd meg ember, nem jól van ám az
hiszen már jelzi, telített az energia,
elérted, azt amit számodra lehetett.
Abban, de váltanod bizony lehetne,
hogy ne abban az üresben forogjál,
körbe, jól haladva a kiüresedésbe,
azoknak a legnagyobb gödrébe.
Hiába nyúlkálna ezekbe bárki
is bele, neked kell úgy, ahogy
belemásztál, kijönni belőle.
Ismerd meg önmagadat a
saját tenyered jelzései, s
generációs feladatod által,
hogy el ne tévedjél végleg.
Tiszteletem, tanulni jó.
Szeretettel: Julamami