Nem szeretnék aggódni érte, sokszor mondom, írom, amikor van rá okom, hogy Tiszteletem. Ah, meg ne rogyjon a tartalma, maradjon meg alapnak ahhoz, hogy arra építeni tudjunk és meg tudjuk élni a sorsunkat, a továbbiakat, magunkhoz mérve jó minőségben. Julamami
Elnézést kérek, ha nem szeretne a tapasztalatom szerinti
egészséges megélésről olvasni, kérem ne folytassa,
mert arról írok, azt igyekszem megfogalmazni.
Szükséges lenne egyensúlyban lenni, ha eddig
lelkesen tudta a racionális hivatását jól vinni,
azt tapasztalom, hogy megváltoztak annak is a
rezgései újak, talán időszerű lenne megtanulni.
Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”,
neked aki már érted, van sorsod,
generációs feladatod és éled is.
Amikor egy újabb érzést élek
meg, nyugtázódik bennem az
és könnyebbség szabadul fel.
Tudom valamit megoldottam,
ami még a lelkemben ott volt.
Mint egy újabb átélés azért,
hogy abban is tudjak attól
kezdve segíteni mert értem,
hiszen átéltem magam is azt.
Tisztelettel vagyok azokhoz,
akiket emberileg megillet,
ami tisztán belülről jövő, az
emberies érzést hozza fel
belőlem és őket megilleti.
Ki is mondom azt akkor,
hogy egyértelmű legyen,
meghajolok az emberséges
nagysága előtte ha azt érzem.
Átmegy a szó, s éppen jókor jön,
az akkor mindegyikünknek,
kinek – kinek éppen attól
felszabadul a lelkiismerete.
Hozzám már azért is jönnek
az emberek, egymást küldve.
Menj el oda hozzá, a Julamami
kimondja azt, amit hallanod,
most arról, nagyon fontos.
Magukhoz is térnek, hogy
úgy mondjam, megjön
a sorsukhoz az eszük.
Szembesülnek mit miért,
éltek addig annak ellenére,
hogy mást vártak volna el,
tőlük, a fontos szeretteik.
Miért makacskodnak egyes
ügyek mellett kiállva, akkor is,
ha mindenki másképp teszi azt.
Lehet a szót kikerülgetni, kertelgetni,
el is hallgatni, mellébeszélni, megfelelni,
csak, hogy a 2016. évben már fontos lett,
ha elhiszed, ha még nem, de van az Isten.
Így az egy rezgésben lévő embereknél,
minden erőt adó, tiszta szó, átmegy.
Néha aprócskán, átfut rajtam az
felelősen, hogy miért nem
igényesebbek az emberek,
a valóságosra, a sorsukra.
Nincs üzleti érzékem egy
szikra sem, most tanulom,
hogyan tudjam a hátterem
megvalósítani. Hiszen úgy
elrohant tíz évem, mintha
be lehetne tán pótolni azt.
Nem bízhatom másra még
akkor sem, ha szeretettel
van is felém, a saját sorsom,
nekem fontos megcsinálnom.
Az önbecsülésem elkezdett
ébredezni most, a 70 évemben.
Tiszteletem, nem aprópénzre,
leginkább a nyugdíjamra lenne
szükségem, megdolgoztam
érte, mint mások is hasonlóan.
A megváltozott körülményekhez
lenne szükséges igazítani azt,
bruttóból is számolhatnák tán.
A másik megoldás, eladom a
feltaláltamat, mert eddig én
ahhoz mérten amit tudtam
azáltal adni, vegetáltam csak.
Betanítanék emberségeseket
nem keveset, hogy tudjanak
segíteni ha szükséges ők is.
Ismerem mint a tenyeremet.
Ideje lenne betanítani a tudásomat,
alapja, mércéje az emberséges, aki
már érti mit miért teremt a közösbe.
Az egészséges körforgás miatt oda
teszi, ahonnan azt kapta egyszer,
amikor az jól jött neki, hogy kapta.
Ezeket átérezve átélve tudják,
akik emberesedtek, megélték
azokat amiket a sorsuk odatett.
Elláthatná őket mindazokkal ami
szükséges az életminőségükhöz, ők
hiányt közben ne szenvedjenek.
Lehetne belőle egy új szakma,
életszerűen működőképesen,
egészséges körforgást tanulva.
A Világ gyorspörgéséhez is jól
alkalmazkodni képes naponta.
A 27. év tapasztalatából lett
így, el is mondhatnám az
fontos része is lehetne
az egésznek. Tanuljon
meg sorszerűen élni,
akit már megérintett
átérezve a sorsszerűsége.
Tisztelettel tudsz-e bánni te,
az emberekkel és ők is veled.
Tiszteletet adni tudsz-e már,
megérezve azt, vagy még
utánozod a többieket.
A jó értelemben vett
adok – kapok, ez
most fontos.
Tanulj meg
adni most,
abból ami a
punnyadást
okozta. Neked
ártóvá is lehetne,
leépíthetné az
emberséged.
Tisztelettel
lenni,
s
azért
tenni,
úgy is élni,
tudsz-e már.
S mit jelentett
a tisztelet neked,
megvan-e az érzése.
Ott benned, érted-e,
hogy emberesedsz,
a helyükre kerülnek
benned az átéltjeid.
Az egészséghez már
szükséges a racionális és
a lelkes éned egyensúlya
az átélések által adja az
Isten, a megfelelő időben.
Kit és miért tisztelsz hát,
vagy még önmagadat
sem tudod tisztelni,
annyira,
hogy
ki
tudjad
mondani
időben,
a nemet.
Amikor
kecsegtet
valami
olyan,
amire
vágysz,
s fel is
kínálják.
Legyen
az a tied,
elhiszed,
valóban
érdemes
vagy arra.
Miért ne,
hiszen
tettél
érte.
S majd
azután azt
megszokod,
hogy mindig
lesznek neked
kiváltságaid.
Ugyan minek
tapasztalnál,
tanulnál te,
haladhatsz
megint
előre
a jóban.
A tudással
rendelkezők
helyett,
miért is
ne neked
legyen az,
meg hiszen
olyanod eddig
még nem volt.
Ó fejlődnöd
ott nem is
szükséges,
így hát te is,
mivel semmit
nem is teszel érte,
azzal épülsz lefele.
S ha egyszer csak,
mégsem
a tied
lenne,
igen
nagy
lesz ám neked a
bánatod, ó milyen
kegyetlen
az élet
hozzád,
hogy
nem
látják meg,
észre sem,
veszik, neked,
az is, már megint
megjárna, szerinted.
Nem gondolsz azzal,
elfogadtad, befejezted,
el sem kezdted és elérted,
benne vagy az üresedésben.
Nem
kell
már
azért,
semmit
neked
se érte
tenned,
csak
úgy
ott
vagy.
Miközben
el is kezdődhetne
végre az, amiért
éppen
ott
vagy.
Ha
már fel
ismernéd
legalább
azt,
hogy
ott
miért
is vagy.
Viszont
elfogyott
a késztetésed,
hiszen elérted.
Teljesítették
a vágyaidat,
megkaptad,
hát akkor
megvan,
kész is vagy.
Kapkodtál,
rohantál,
pedig
lenne
hozzá
egy
egész
életed
neked is.
Most is
legalább
arra kellene már
figyelned magadért,
hogy ki ne üresedjél.
Tanulj meg tenni, adni,
nem könnyű az sem.
Másokért is tegyél,
adjál abból, ami már
neked fölösleges lett.
Vágytál a sikerre,
megtettél
érte te
mindent,
sikeres
lettél,
most
mielőtt
túlzásokba
eshetnél,
tegyél
értük,
tanulj
meg
adni,
hogy
legyen
mindig,
életerőd,
maradjon
meg
a jóért,
szépért,
újért való,
késztetésed,
benned és érted.
Neked akinek meg
generációsan most
szükséges tenned,
azért, hogy legyen
biztos talaj a saját
talpad alatt, tartsad
meg és tanuljál jól
gazdálkodni általa.
Lehet, hogy az előzők
generációsan egy időben
veled haladnak, a saját
sorsukat hozzák
egyensúlyba.
Akik ezt még
nem értik lenne
mit tanuluniuk
azért, hogy most
alkalmazkodni
tudjanak ahhoz,
ami éppen adott.
Azután a következő
feladatukra figyelve
nem lesz unalmas az
életük a sorsukat élve és
generációsan is teljesítve.
Emberies jelnyelvnek
mondom azt, ahogy
megfogalmazom.
Nem nehéz,
könnyen kerül
a helyére a sorsod,
ha már érted, neked
most éppen mi az
időszerű, a dolgod.
Szép napot kívánok,
nektek emberesedők, áldjon
meg az Isten minden földi
jóval, széppel, benneteket.
Amikor az a legjobbkor
jön a sorsotokban nektek.
