Prevenciós lettem 22 éve, kitűnő megajánlott a

 diplomám. Nemzetközi és magyarországi,

azért kaptam, mert a tehetségemből

eredt az, hozzá tanultam azt, amit még

szükségesnek tartottam, A tehetséged

nem elég, ha nem kontrolláltatod azt ott,

ahol átlátják, kihallják, tudják hol tartasz.

A kutúrákat is tiszteljed, tartsad  meg a

sajátodban magadat, mert olyan össze-

vissza pörgésbe kerülhetsz, hogy azt

kiválogatni már nem lehet, marad.

Amikor szembesülsz az energiával,

ami úgy hat, hogy szándéka is van.

Átmehet az ártásba akkor, ha már,

nincsen a belső kontrollja alatt az.

A dontok ugyan tudják-e mire

adják az igent és miért nem érzik

a késztetést arra, hogy tanuljanak.

Vagy minden mindegy már a Nép

nem látja át, nem hallja ki, talán

az gondolják, őket nem érinti.

Belenyúlhatsz, ott maradhat.

Érint bizony mindenkit, kinek

miben és mikor ér el oda a sorsa.

Nem mondhatom ki hangosan,

kevesen értenék, lemaradnak,

ha időben fel nem zárkóznak, a

 sorsukhoz, a generációs feladathoz.

Pakolják azt, amit ők sem szerettek,

ugyanazt követik, nincs más minta.

Beérik azzal, hogy jól érzik attól

magukat, pedig akkor jön az

elő amikor nem számolnak vele.

Annyira nagy a katyvasz, nincs arra

ideje se, a megélhetéséért küszködik.

Elhiszi, hogy nincs számára jó munka,

az egyszerű életében is jó minőségben.

Nem keresi a megoldást se, lemond róla,

nem fejlődhet így aztán önmagához fel.

Az első hét évben, volt úgy, hogy az

 utolsó pénzüket nem fogadtam el.

 Máskor, nem akartam  magaménak,

az energiáját, ne kerüljön hozzám.

Meg voltam tisztelve gyakran,

ha nem ez a hivatásom, nem is

fordult volna hozzám, nagyemberként.

Így élünk, amit dontottek éljük mi a Nép.

Azok szinte kezelhetetlen energiák,

mindazoknak, akik közösködnek.

Önismeret, önbecsülés a kulcsa.

Kölcsönös tiszteletre  oktatás.

Julamami szerint, a feltaláltammal.

Mindent a maga idejében, még időben.

Ah, ha szembesülsz a valósággal, ne

uraljon el a bánat. Úgy lépj előre, hogy

a generációs feladatod, minősíthessen,

a sorsod láttassa, az életviteled helyes.

Senki se született fölöslegesre, hinnye.

Amikor nem tudod, hogy mi a sorsod,

csak nyomod, csinálod azt, amit,

éppen, a többiektől láttál.

Amit másoknak

szánt az Isten,

mégis megszerzed.

Mert híresedhetsz

általa, kint lehetsz

a kirakatban, mint

aki hozzáértően van.

Nem tudod mit miért

csinálsz, csak csinálod.

Megfelelsz az elvártnak.

Pedig már megcsináltad,

ki is pipálhatnád, körbe is értél.

Nem figyelsz, a belső jelzésedre,

nem gondolkodsz, miért tennéd,

tovább halmozol, megteheted.

Látszani akarsz, különb lettél

bárki másnál, hatással vagy,

utánzásra  késztetően hat.

Több legyen neked, hinnye,

mint bárki másnak.

Van-e a jókban

motiváló,

lelkesítő

érzésed.

Ismered-e,

a megcsináltam,

érzését a sikernek.

Mind a két oldaladra

jó hatással szükséges

lennie. Ne, a múltba

rekedten, egyoldalúan

legyen hatással, átható,

nem jó hatású, látható.

Tudod-e azt is, mihez,

kihez képest tartasz

ott. Észrevetted-e

közben, azokat,

akik nem

tudtak

haladni se.

Nem kaptak

lehetőséget,

vagy nem

tudták,

van-e

nekik,

olyan.

Megvolt-e

neked, abban,

a boldogulás fázisa.

Értékelted-e, úgy, hogy

megköszönted, az Istennek.

Vagy természetesnek vetted,

azt érezted, megjár az neked.

Felismerted-e a szerzéseid

közben, vagy ah, a mások

ötleteinek lefölözése

gyanánt, a belső

tartásodnak

a jelzéseit.

Érezted-e,

hogy azt már

ne fogadjad el.

Túl  ne menjél.

A múlt elmúlt,

lejáratod azzal

magadat, ha

szinted alatti

a feladatod.

Kimondtad-e,

a segítő ötleted,

vagy megtartottad

azt is magadnak, ah.

Mert már nem tudtál

lemondani semmiről sem,

amit meglátott a szemed.

Az mind kellett neked.

A belső kontrollod,

hányszor jelzett

közben mond, le

is legyintetted.

Vagy, ugyan

már, miért ne,

lehetne minden

a tied, kit érdekelnének

a többiek, tőlük is elveszed.

Amit pontosan tudod, hogy

másoknak szánt a sorsuk, ah.

Nem engeded be, tartasz tőle,

kilátszik általa az ürességed.

Érezhető, látható is mindaz.

Már nem látsz, nem hallasz

meg mást, csak azt, amivel

még és még, birtokolhatsz.

Elmondanám neked, ez itt a

Hazánk, ide teremtettünk,

jót és szépet, ebből kérjük

mindazt amit mi beletettünk.

Hiszen a tehetségünk által

araszoltunk ohonnan sokan

jutottak el, a jóba és szépbe.

Ülj le keress egy kényelmetlen

ülőkét, időzzél rajta hát kicsinykét.

Még elindulhat a lelkiismereted féke,

egészséges jelzése, hol van a sorsodban,

az a pillanat, ne, hogy túlmenj végleg, ah.

Nézz szét, látod milyen szép a lelkednek

tükre, mind adni születtünk le, aki ezt,

 nem észlelte, sok hiány gyűjtött össze.

Vagy racionális érintettséget hoztál,

hogy fokozatosan gyarapodjál, de

hozhattad azt is, hogy motiválj.

Nem tévesztendő össze, az a

 lelkes, szíves énünkből van.

Mind a két oldalunk elvárja

tőlünk azt, hogy teljesítsünk.

Az egyoldalúság  látható lett.

Legalább ne árts, senkit se

bánts,  magadra is jól vigyázz,

téged sem pótolhat senki más.

Szívesen, gondolkodva élj, alap az,

 amit, az elődeid megteremtettek, ah.

Ha beszűkítetted, magadat valamibe,

keress segítséget, kijönni abból, hinnye.

Prevenciósként hiszek a megelőzésben,

ehhez értek, ez lett a hivatásom nekem.

Emlékeztető érzés, a belső kontrollodé.

Csupán annyi, meg ne álljál, mozgásban

legyél, a saját életritmusodban éljél, ah.

S ha megérint az, amit addig nem éltél, a

 másik oldalad, megadja hát a lehetőséget,

ahhoz, hogy abban  is sorsot teljesítsél.

Hiszen két lábon állni, életszerűen

megélni azt, ami a generációsan

hozottad, vagy kiüresedni, ah.

S rárakni a következőkre azt,

ami, a te dolgod lett volna.

Minden idejében, a most

nem tegnap sem a holnap.

Szükséges lett felvállalnotok,

érdemben, a feltaláltamat.

El ne késsél, mert lekésnél,

ki és lemaradsz. A fejlődés

nem áll meg, egészséges

életritmusban van mindaz.

A belső jelzéseink a miénk,

ha már felismerjük, nem

tévedünk el, sorsot élünk.

Óvatosan mondom, hinnye,

gondolkodjál még időben el.

Mennyit vétesz, magad ellen,

akkor, ha a belső kontrollodra

nem figyelsz, a felvett szerint élsz.

Nem mindegy, hogy lehajtott fejjel

közlekedsz-e majd, vagy megemelik

előtted az érintettek, a kalapjaikat.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

így élek, tízen éve. Még nem jutottam

el oda, ahol a megcsináltam érzése van,

a feltaláltamnak az eladásában. Addig is,

alázattal teszem amit az Isten feladatul ad.

Gondolkodjál el, amikor a gátakat odaveted,

még nem tudod azt, olyan az, mintha a saját

sorsodat rongálnád, amikor a döntésed hozod.

Körbeér minden, nem mindegy, hogyan, miben.

Általános műveltséget növelő/Tenyérolvasó/,

a saját találmányom által, Online Oktatom.

Adjon az Isten, minden földi jóból, mindenkinek,

annyit, ami nekik akkor a legjobb, szép napot kívánok.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami