Nincs mit tenni… 2017.10.20. https://julamami.com

 

 

 

                                           

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Heringes Árpádné nevemen van, 2010. év óta a Julamami védjegy.
2022.10.20. Tiszteletem. Én a valóságot élem, nem engedhetem meg magamnak, hogy álmodozzak, lépésről – lépésre, gyakran csak araszolva, haladhatok, de leginkább, mint sokan mások, várakoztatva vagyok. Hazaszeretőként, élem az életemet, amióta már tudom, a hivatásomat azért gyakorlom, hogy szolgáljam a szolgáltatásom által,  a tudásommal járó alázatommal, mindazokat, akik megtisztelnek és azért, hozzám fordulnak. Heringes Árpádné, Julamami védjegy, ácsmunkával nem foglalkozom, mégis ott van Julamami védjegy alatt, a facebookon, / kérem törölje le/. Nem engedtem meg senkinek sem, hogy használja a Julamami védjegyemet, se azt, hogy addig menjen, hogy helyettem próbálkozzon, a nála lévő oldalakkal, bármi hasonlónak, az oktatásával.  Azt mondták, bérbe adhatom, pont azért, nem tettem meg, mert attól kezdve, már kontrollálni nem tudnám, ki mindenki használná és mire, a Julamami védjegyet. Mivel, szerintem, két oldalunk van úgy, hogy a jobb oldalunk, a motiváló énünk, a bal oldalunk, a racionális énünk. Egyik a másik nélkül, egészséges körforgást nem ad, hiányos marad, jól nem működik. Ki egyiket, más meg a másik érintettségével hozta, a tehetségét, amiből a jó szaktudása, a hivatása, által, annak a, legmagasabb szintjét elérhetné. Mivel még kevesen vannak tisztában vele, hogy ami, úgy van tálalva, hogy lehet, ha felismerné mire van a belső kontrollja, azáltal se, nem menne ennyire mellé. Mivel, a belső tartásának, az emberies, jelzése által, már tudná, hogy nem szabad, azt elhinnie. Ami annyira erősen hatott, akkor ott, jól kitalálták, remekműként, annak megfelelően tálalták. Na meg, azt gondolta, ha másoknak szabad, akkor, miért pont neki, lenne gondja, ha merít, magának, belőle. Hiszen, azt hallotta, a tudás hatalom, óvatosan, csendben, halkan súgom, a tudáshoz, a megfelelő alázat is, fontos lenne most már. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, sose lehet tudni, ki mindenki lett már, hatalmasnak tudva magát. Ha tisztelet, nincsen benned, nem várhatod, hogy csupán azért, mert azt gondolod, hogy neked azt is szabad, azért majd hajbókolni sokan fognak. amikor meglátnak téged. Jó szerencsét emberségesek. Én úgy tapasztaltam, hogy a sorsunkat azért rajzolta a teremtő Isten, a tenyerünkbe, hogy azt megismerve, ne térjünk nagyon, kezelhetetlenül el tőle. Tisztelettel élni jó, szeretetben élni szép, vigyázzunk rá, hogy az adott szó és az életünk, ki ne üresedjék, hahó. Magyarország, Paks, Vadász u. 59. HergálHáz és nem Kiskörös.

 

 

Az élet élni szeretne. Julamami
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz mindent érte. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért., prevenciós végzettségüként.  Julamami védjegy.

Nincs mit tenni, csak írok feszt,

leírom, hogy a mondataim, a

 fejemből kerüljenek ki, most ide.

Ó ha még megelőzésben lehetne,

hogy ne fussanak a zsengék bele.

Azokba amiket a felnőtteknek is

nehéz akkor már kezelnie, hinnye.

Aztán miért nem mehetek oda be,

 megelőzésben tenni amit még lehet.

Ők is magukhoz vehetnék ezt a tudást,

hozzáadva a meglévőkhöz, na az aztán.

Van aki feloldani azt nem tudta, magának

okozta, hát nosztalgiázva visszahozza, ő

nem felejtett, vele packázni nem lehet.

Összeállt a pénzeknek sokasága már,

azt egy szarkofág borításával és

 lágy betonnal is körbeforgatja.

Se ki se be, a lábát megvetette,

nála erősebb az igazságérzete,

éppen viszi le lelkileg véglegesre.

Valakinek vágyott, a határait fel

nem ismerte, nem tudta, hogy

generációs feladata neki is

lenne, valamivé lett helyette.

Az elhordott hegyek helyére,

a mondvacsináltak hatalmasak,

 a mesékből is megtanulhatóak.

Nincs benne a sorsában, de ott a

 rossz minta, hát miért ne, leutánozza.

Minél inkább nem szeretnék, annál jobban

akarja, a túlzásoktól kiguvadva, már hazafele,

ártóan jó nagyokat taposva, ott hagyva a sajgó

tehetetlensége, rút nyomát, na, ez itt a mi Hazánk.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, érted,

a sorsok, a generációs feladatokkal összefüggenek.

Bizony nem itt tanultátok azt, ami árthatott nektek,

tán túl korán bántottak először, mint gyermeknyieket.

A lelketeknek ártó mérgeiteket, miért ide eregetitek,

komoly felhővé lehet, s bevonzza az ugyanilyeneket.

Ki mondta azt nektek, hogy elég az, csak önmagatokat

szeretnetek, hogy a nép akikből ez a mi Hazánk lett, nem

számít, ha elértétek, magatokért a hasonlókért tegyetek.

Ha már ennyire ártó az a túl sok szerzettetek, a kiváltságból

csak nektek teremhetett, itt teremtettétek, látszik ártó lett.

Visszafele a hálától esetleg, hogy veletek eshetett ez is meg,

nem lehetne rakni, oda bele ahol talán azért nincs elég, mert

 a mindenáron szerzésnél, túlzónál nem működött időben a fék.

S nem beleülni a káosz tetejébe, mint egy rálátó jól fészkelhetőre.

Hálásnak lenni, tán Istenben hinni, embert tisztelni, megtartó erő,

a megelőzésben hiszek akkor is, ha nem látok most lehetőséget.

Nem kophatnak ki a jó szavaink, a tisztesség, becsület, méltóság,

belső tartás, kölcsönösség, segítő viselkedés, a tolerancia, se az

 alázat, ezek csak néhányak, a talpalatnyi anyaföld, Hazaszeretet.

Tudom nem kérdeztek, így válaszolni sem lehet, leírom ide azt a

sok hatást, amit összefüggésében nemcsak én élek, mindannyian.

Nem szabadna, hogy a hétköznapokból kikerüljenek mindezek,

legyen értelme a szavaknak, igazat szóljanak, ereje van a szónak.

Tán nem kéne, kénye kedve szerint rongálni a tehetségeseket, az

arra született, tartásos, sorsszerűen hivatásukat gyakorlókat, ah.

Itt a tiszta szó át is megy, nem lehet becsapni a lelkiismeretüket.

Hinnye, azt a, hogy is mondjam csak, feltaláltam valami fontosat,

a belső tartást, emberi méltóságot igazgatja vissza, ha netán tán,

időben lenne, elmozdult volna, megtalálhatja a jó útját, sorsát újra.

Kitartó vagyok, mert másom nincsen mint a tartásom, méltóságom,

 a tudás amit az Isten rám bízott, megtartom ezt, amíg el nem adom,

utána átadom, s betanítok erre sok arra érdemeset, emberieseket.

Sokféleképpen jót mondtak, nem tudom magamat rossznak, jónak

igyekszem lenni, de jobb az, csak úgy egyszerű emberiesként tenni.

A nyugdíj helyett az aprópénzből nem lehet megélni, azt a szorzót

próbálja ki, ha biztos benne, 17. évtől dolgoztam egész életemben.

Mellette tanultam, magamat taníttatva, ami érdekelt pont azokra.

Nekem mindegy, higgyék el, hogy mi motiválja az érkezőket, róluk

szól az ittlét, elhangzanak példaértékűek, ha odaillenek, hogy ne

legyen sok hirtelen, ami újdonságként éri itt, akkor egyedül őket.

Csak leolvasom a tenyereiket, nem teszek hozzá és nem veszek

el se belőle, azt mondom amit látok, csak az ő sorsuk van benne.

Magam fedeztem fel, láttam meg összefüggésében, védjegy lett,

igazolták a sorsok, generációs jelek, megérdemelten enyém ez.

Eddig még csak kevesen nem tudtak, mit kezdeni akkor itt vele,

azóta már hallottam tőlük, sok év után visszajeleztek, már élik.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami