Gyermekkorában csak  a nagy hajtást látta, más hatás nem volt,

nem terveztek a szülei mást,  mint az adott és másnapi munkát.

    Az apjától szerette volna megkérdezni, miért gyorsult fel annyira,

minden nap betervezte. Elmegy hozzá az öregotthonba, hogy nincs

miért, azt még nem is tudja, azt is levélben írja meg, a szeretett sarja.

Már annyira a pénzszerzés érdekelte csak, hogy észre sem vette,

túlzásba esett. A régi jó barátságai már nem működtek,

régen odalettek, gyakran gondolkodott el azon.

Mi lett volna,

ha menet

közben a

barátainak is,

adott volna a

tengernyi sok

lehetőségből,  amikre

menet közben ráláthatott.

Akkor talán nem épültek volna

le ennyire és lettek volna

kezelhetetlenné, a régi

jó baráti kapcsolatai.

Az asszonyára sem

volt már ideje,

rég nem

hallgatta

meg.

A vacsora

a  hűtőben, fogadta

az asztalon a cédula és

lenne már miről beszéljünk holnap.

Ráripakodott az asszonyára,

ne hívogassa, hát már nem hívja.

Az asszonya beiratkozott valami,

hogyan változzunk gyorsan tanfolyamra.

Sápadtnak, kedvetlennek látja, ha néha

találkoznak abban a nagyon nagy házban.

Meg – megérinti a nem kellemes érzés, már

megint, nem tudott megállni megszerezte,

a többieket is hagyhatta volna előrejutni.

Eluralta az érzés, nem gondolt  már másra,

csak a pénzszerzésre, mintha éhes lenne.

Csinált olyan helyzeteket, amikben már

magának adatott kitüntetéseket. Olyan

végzettségeket vett, amikről azt sem

tudta mit jelentenek, de kellettek.

Erősen szerette volna már, hogy

meg tudjon állni, vitte magával

az érzés, még és még és még.

Már lefele néznek a régiek,

nem néznek rá rendesen,

nem mosolyognak a

képébe pimaszul,

egy megjegyzéssel.

Gyakran érzi besokallt,

nem motiválja már semmi,

nem találja a kiutat, lohol csak.

Nem meri már figyelmeztetni senki,

tartanak tőle,  hogy egy rossz hangulatában

eltünteti a jó üzleti lehetőségekből  végleg őket.

Az egyetlen gyermeke már hetek óta beszélni szeretne

vele, de eddig nem volt rá ideje, halogatta mindig holnapra.

Hát most alig meri kibontani  a levelét,  ami az  asztalon várja.

Rászánja magát és megdöbbenti az első mondata rögvest.

Bocsáss meg apám, nem akarlak megbántani téged, de

kilakoltatták az egyik bérházadból a legjobb barátom

családját, tudod gyermekkorotokban barátkoztatok.

Egy faluból valók vagytok, a leánykája a szerelmem.

Nem tudtam elmondani neked, mert csak  loholtál és

 mindig a holnapi napot jelölted meg, ami nem jött el.

Nagyon sokat kellett bizonyítanom neki, hogy lássa,

nem úgy élek mint te apa,  nem tudom  mi történt veled.

Félrenéznek az emberek, amikor kimondom a nevemet,

vagy, amikor hétköznapi dolgokat kérdezek tőlük.

Mintha tartanának tőlem valami miatt, nem  jó ez itt nekem.

Dolgoztam az egyetem mellett velük apa, neked is dolgoztak,

nem fizetted meg őket rendesen, olcsóbb munkaerőt hoztál oda.

Nem divat már a szakértelem, az elvégzett munka becsülete sem.

Felfeslettek az egymásban megbízó jó szaki kapcsolatok, kiüresedve.

Jól jött a mérnöki agyam, meg a tapasztalat,  amit melletted láttam.

Köszönöm, hogy bejárattad velem a Világot, meg, hogy tanulhattam.

Nehéz a sok jót elmondani neked, pedig hetek  óta készülök már rá.

A nagyapám miatt maradtam  még itt, ma délelőtt elment,  éppen

odaértem, naponta látogattam meg, itt volt a szomszéd utcában.

Egy vaskos borítékot adott, hogy adjam át neked, az asztalon van,

már ne menj oda, intézd el kérlek ott ahol szükséges helyettem.

A kívánsága miatt nincs miért maradjak, mert azt már rád bízta.

A bakkártya amit a születésnapomra adtál, kiszolgálna talán

egész életemben, itt hagyom, kipróbálnám magamat apa.

Az okos telefont viszont nagyon megköszönöm jól jön.

Ne aggódj, nem mentem el örökre, tájékoztatlak,

ha lesznek olyan dolgok  az életemben,

elmondom és tanácsokat is kérek.

Valószínűleg, mire elolvasod,

már a vonaton ülök, jó

lett volna megölelni,

de majd legközelebb…