Tiszteletem. 2022.10.31. Ah, aztán mond, mi lesz veled, ha kikopott már belőled, a lelkes, szíves énednek, az önmagadhoz és azáltal, az emberségedhez mérhető, motiváló hatása. Azt is a pénzzel oldanád meg, egy idő után rájössz, hogy annyira rákaptál, hogy a saját túlzó, igényeiden, kívül, senki más, nem jöhet szóba. Hiába vállaltál fel, magadnál, sokkal magasabb posztot, a motiváló énedet, a 2022. év fejlettségéhez, nem igazítottad meg. Azt, a, az emberek életminősége már, a legkevésbé sem érdekel téged, amikor felvállaltad, őszinte is lehettél volna. Ah, ha kimondhattad volna, most a lelkiismereted, érted szólóan, téged óvóan, tán nem naponta többszőr mordulna. Divattá válhat, az üresedés utáni fázis, a minden mindegy, állapot, mert annyian rekedhetnek meg, kilátástalanul, pedig itthon élnek, a saját, magunk által teremtett Hazánkban. Egyre nehezebb, a megélhetésünk és ugyanabban fogunk élni, mindannyian, csupán más időben és másképp hat az. Vagyunk, akik a tehetségükben hoztuk, a gazdagságunkat, azáltal adta az Isten a bevételi forrásunkat. Ahhoz, ehetőséget nem kapunk, hogy önmagukat tudjuk eltartani, úgy, ahogy azt az Isten adta és a sorsunk is megadná. Amikor elértük, azt a minőséget a szaktudásunkban, adnánk tovább. Az arra már emberileg éretteknek, a többiek számára is megtanulható, tudásunkat, hogy növeljük általa, a Hazánknak, a motiváló oldalát. Azért születtünk ide, mert ez adja, a talpunk alá, a biztonságot nyújtó, talajt, úgy tudom, hogy a hatalom az Istennél van. Állj, ne tovább, ne kelts félelmet, a gyorsan változtatott, elbizonytalanító hatásokkal sem. Méltatlan lenne, mindenkihez aki ide született, ezt a Hazát mi a Nép adjuk, a Hazánk is, mi magunk vagyunk. Bele tettünk, jót és szépet, azt várjuk most, amikor már megváltoztattak itt mindent, azt nem változtathatják meg, mert az maga, a tartásunk és az emberséges méltóságunk. Megtartjuk, mindazt, hiszen, az éveink alatt az, a sajátunkká vált, amiért mi az életünknek, a nagy részében ide, bele a Hazánkba teremtettünk. Egy talán valóban, megérinti mindazokat a döntőket, akiknek még él az édesanyjuk, édesapjuk. Tiszteletlenség lenne, annak a gondolata is. Ah, abban is a látszatra építeni és tudatosan úgy hatni, mintha, el tudnák venni, több generációnak a múltját, a sorában megélt, emberséges méltóságát és tartását. Feszegetni, a megbocsáthatatlan, energiának, a határát, állj, ne tovább. Nézz vissza, tudod- e kontrollálni, eddig, mit és miért, úgy döntöttél, hány generációnak, a sorsát akarod eldönteni. Ugye nem gondolod, hogy mindent, a magadénak tudhatsz, a Hazánkba, a jónak és szépnek, az általad ide bele, nem teremtése nélkül. Azt a, csak úgy, egy döntéssel, tán csak nem, azt is elbirtokolnád. Mit erősítesz azzal, hogy csak a pénzszerzést és elbirtoklást, láttad magad előtt. A mások általi hatásokkal azonosulva, nem a sorsodat erősítetted. A sajátod helyett, a magad idejében, mindenki más is, magad is, meglátod a valóságot, amikor eljön az ideje annak is számodra. Volt-e valami, ami azóta, megváltozott benned, helyette, már a jót és a szépet is cselekednéd. Az is lehet, tán, hogy nincsen már, aki, még időben, rád szólhatna, így nem veszed észre. Teljesült már minden álmod, az is, amit álmodni sem mertél volna. Minek az ismétlés, mint mókus a kerékben, magadat fölöslegesen hajtva, mint a búskomor, nyomtató lovacska. Ha nem lelkesedsz, mások se tegyék azt, a szívességet mint az emberséges viselkedésnek egy formáját, csak nem azt is, megszüntetnéd. Ha az Isten velem, velünk, kicsoda ellenünk, ezt nem is hallottad még ugye. Sokszorozódott ám és nem állt meg, önjáró lett, szintek, fokozatok, annyi változata van, hogy szinte elfogadott lett, tán már az is. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérni tanulni, az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegyes, által is lehet. Na persze, ah, ezt, nem felejthetem el, a magam és a tiszteltjeim nevében is, most is, bocsánatot kérek és rögvest.
Két lábbal megállni a talajon,
ha az egyik, a hozott feladat,
elfogyott, mert megcsináltad.
Odateszi a sorsod a következőt,
tanuljad azt, igyekezz megoldani,
mert két lábon állni, könnyebb.
Adj munkát a lelkes agyadnak,
sokáig ne várasd, kiüresedhet.
Ismerem mint a tenyeremet.
Van-e a sorsodban olyan,
amit tudnia kellene,
minden sarjadnak.
Milyen módon
oldod meg a
rád vetülőket,
ha a sorsodat
nem is ismered.
Meglepően sok ilyet
láttam a hivatásomban,
nem ismerte fel senki
a családjukban azt, ami
által, ők előre juthattak volna.
Jártak körbe-körbe kínlódásban,
miközben már megoldhatták volna.
Gyakran inkább kilépnek abból ami
által a feladatukat vonzották ott be.
Azt gondolják, hogy az új helyzetük,
csak azzal, hogy váltottak megoldanák,
ugyanazt a feladatot, kapják ott is majd meg.
Sem tehetségesek, se okosak nem lettek azzal,
a számukra átláthatatlan, gőgből bevonzottal.
Hamar kiderülhet, nem elég az, ami addig igen.
Meglepően gyorsan oldódnak viszont meg,
a régóta meg nem oldottak, akkor ha ott,
rájönnek a legmagasabb lélekrezgésűek a
családjukban, mi a módja a megoldásnak.
Ilyen sikerélményem van sok, hála Isten,
lelkes, szíves, gondolkodónak születtem meg.
Kérem, a kényelmük miatt most ne vigyenek le,
lefékezetteket a lehetetlenbe, ahol semmit nem
tehettek még a jólétükért, akik nem ismerték a
lehetőségüket, a sorsuk helyett beleéltek.
Amikor megtalálják az utat a sorsukhoz,
rátalálnak az életútjukra, s haladnak rajta.
Akkor ha egyébként nincs elkényelmesedés
az életükben, tele lesznek sikerélményekkel.
Ha szintjük alatt kénytelenek élni emberiesek és
mások meg abból dőzsölnek, amit nem kaphattak
meg, ah generációkon keresztül látok nehezeket.
Belecsúsznak azáltal, a negatívba, amit okoztak,
nehezen veszik rá magukat, a „bocsánatkérésre”.
Amikor generációsan megcsinálták az alapokat,
nagyon becsüljétek azt meg, bármilyen kicsi is.
Hiszen egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk
sok szépet és jót, itt élnénk meg mi ugyanolyan
minőségben, mint amit beletettünk, azt kapjuk.
Tartás, méltóság, az intelligensek születve tudják,
a többiek meg amikor ráébrednek, jól megtanulják.
Ne legyen hiányos a tudásuk, a rálátásuk, semmiképp,
haladni tudjanak abban ami tehetséget hoztak, azután
váltva, éppen azt tanulják amivel eddig nem találkoztak.
Aki most nem halad, abban amiben van megragad és biza a
Világtól lemarad, s akkor már hiába, mondja, mondja, mondja.
A többiek a saját lélekrezgésükben fölötte hallják ugyan, de rég,
túl vannak mindazon a gyakorlatban, amit ő elméletben kóstolgat.
A barátot nem vetjük le mint jó időben a nagykabátot, mert mi lesz
veled a nagy ridegségben barát nélkül, ha majd didereg a te lelked.
Áldjon meg az Isten, minden földi jóval, rajtad múlik, észleled-e.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó oktatás, neked.
Szeretettel.
Julamami