Hú, de laza, látszik, megtanulta, ami ott volt

és adott volt, hiszen, életszerűen, neki még

a valósággal nem volt eddig dolga, hinnye.

Hosszú, tapasztaló, évekkel mögöttem,

s remélhetőleg, tapasztalhatókkal,

előttem, nem értem, a lazaságot.

Hinnye, ez meg, lehet, hogy

nem, teljesen érthető,

még,

esetleg,

másoknak.

Miért fontos,

a tartás és a méltóság,

szerintem, ha, nem divatos.

Belecsapni a lecsóba, akkor is,

megmutatja, hogy neki van igaza.

Meg sem érinti, fel sem fogja, a nagy

győzedelmesnek lenni energiájában.

Az legalább megállíthatná, egy teljes,

negatív pillanatában, hogy önmaga

miatt, na, meg, generációsan, nem

mindegy, miből, mennyit, merít.

A fellazult energiákban, nincs

meg a belső kontroll, hinnye.

Minta vagy, ha kiemelkedtél,

legalább mond el, hogy nekik

azt úgy sem lehet, csak neked.

Hisz,  azután, mi marad hátra,

generációs hozadékként,

amivel majd nem tudnak,

mit kezdeni, a következők.

Magadon túlmenve, biza,

nevetségessé válhatsz, ah,

fel sem fogtad, oda minden.

Elveszíthetik, a mihez képest,

honnan indult és mennyit tett meg,

önmagáért. S volt-e, magához való esze,

ahhoz, hogy önmagán kívül, van még értünk

is felelőssége, hát figyeljen, a cselekedeteire, ah

Gondolnak-e a tömegközlekedéseket működtetők,

arra, hogy legyen, minden kocsiban, ah. Valaki, aki időben

észleli, hogy az a két utas nem tartozik úgy össze, mint ahogy,

azt a látszatos mutatja. Gyakran utaztam a „nagy faluba” oktatni,

régen, az emberekkel való, személyesen találkozások okán, miatt.

Jó minta volt az, alázattal bevonzottam őket, ma már ők jönnek el, a

 saját sikerükben élők, a szorgalmuk által kiemelkedők, emberiesek.

Volt, hogy hazafele is, gyakoroltam, a hivatásomat, pedig szívesen,

kipihentem volna, a sikeres napom által eredő, kitakarítani valókat.

Megtalált egy ember, miután leültem és érezte, nem vagyok éppen, a

legmagasabb energiaszintemen. Kívülre ültem le, mert nem voltunk

sokan,  gondoltam hátha nem ül már mellém senki. Befurakodott és

mielőtt, felálltam volna, onnan, kinyújtott karral, átfogta a vállaimat.

Azonnal jelzett minden bennem, nem először tesz ilyet, begyakorlott

volt a mozdulata. Ah, erőből, felálltam, a sofőr melletti kapaszkodót,

két kézzel megfogtam és olyan módon, néztem a busz vezetőjére,

hogy tudta, figyeljen rám, mert szükségem van, a segítségére.

Odaszólt annak, a begyakorlottnak, hogy a legközelebbi

megállóban, szálljon le és közölt valakivel, valamit,

a vállára rögzített telefonon, ismerték, várták.

Toppon, a hivatásában, emberségében a sofőr.

Megmaradt, bennem, annak az átrezgése,

az oktatásnál beszélünk róla, amikor az

aktuális éppen, a talajra igazításban.

Minden apró, kicsi történés fontos,

ha nem figyelsz rá és nem jelzed

időben, ott, ahol, a hozzáértő,

ritkán oldódik meg, hinnye, ah.

Elnézést, prevenciós vagyok, s

van, amikor alázatot gyakorlok,

akkor is, amikor mások nem, ah.

Nézz szét, látod milyen szép, a

  lelkednek tiszta tükre, mi mind,

így érkezünk, a születésünkkel.

Nem különb, senki a másiknál,

viszont, történhet valami, ami

megváltoztathatja az embert.

Kibillenve, az egyensúlyából,

az ő saját idejében, szükséges

lenne, a visszavezető út, azt a.

Mindent, a megfelelő, időben, ah,

személyre szabva, neki megfelelően.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

ha megteheted, se változtass,

a szavaimon, kérlek, szépen.

Ez itt a hivatásom, a sorsom.

Nem várhatok a következő

életemre. Hiszen, magam

találtam meg, a generációs

jeleket, feladatokat, hinnye.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

 

 

 

A bocsánat, most is okkal hagyja el a számat, oktatnék, nevelnék.

2009-től írom a reggeli gondolataimat, bizony  körbeértek, hinnye.

Kérem ne olvassa, ha a valóság nem érdekli, lehet, hogy unalmas ez.

Amikor a szintje alatti megoldásnak tűnőt választja, rá kell jönnie,

alaposan mellé nyúlt, ah, nem tenne a fejlődéséért semmit, akarna.

Úgy hát már az áramlattal halad, nem tud saját döntést hozni, ah.

A rajongókkal begyűjti a tudatos követőit is, akik a számukra

könnyebb megoldások felé dicsérve jól beleterelik, azt a.

Negatív energia, ha azon kapja magát,

hogy megint

engedett,

a már

általa is

érzékelhetőknek.

Amivel a könnyebbet

választva, nehezítette azokat,

akik még vele együtt segíthetnének.

Mivel az egy erős hévvel mozgó energiával jár,

mások dolgaiba belehall, belelát, természetesnek

veszi, pedig a lelkes, szíves, gondolkodó énje már jelzi.

Nem volt ereje lemondani arról,  irigyelték azért sokan,

azt érezte már elérte, pedig csak ott kezdődne el a dolga, ah.

A messziről jött azt mond amit akar, sőt informálódik igen hamar,

nem néz utána érdemben senki sem, elhiszik amit láttatnak velük.

Sokat segít az internet világa, az információknak az áramlása, azt a.

Amikor már visszaszámlálásban leledzett, minden addigi előzmény.

Volt úgy, hogy már ő maga is szégyellte, hát másokkal tetette, gátak,

voltak ott meg amott is. Úgy hát megbizonyosodhatott, nyugodtan,

tehette  amit szeretne, nem  láthatott bele abba senki attól kezdve.

Elhitte azt mind, amit kegyeiként mutattak  felé,  néha még jelzett,

a lelkiismerete, talán kontrollálnia is kellene. Nem vette észre, hogy

az nem a saját szintje és már döntöttek felette, azonosult mindennel.

Nem számolt vele, hogy az embersége odalehet mindazok által, amit,

a mások kedvéért megoldott könnyítettként, nem őt igazolja, hinnye.

Amikor rájött mi történt, már csak önmagában bízott, haladékot már

senkinek sem  adott, aztán volt egy pillanat, amikor érezte, besokalt.

A motiváló kiüresedett, már nem tervezett, belefáradt, megoldást

nem talált. Nem számolt vele, hogy a sarja nincs azon a szinten, ah,

hogy mindazokat amiket ő, átlátná, hát nem állt össze amit tervezett.

Látta a sarja szemében, már tudja miben ment  és mikor félre, hol állt

a saját lábára a nagy műve, ami annyira elment másfele, nem bír vele.

Elhagyta a régi jó barátait, fogadta a rajongóit, akikben nem  bízhat,

hiszen az aktuális érdekük tartotta össze őket, azok már kikoptak.

Hallotta valakitől, segíthet az  ha megtanulja kezelni azt amiben van.

Hiszen pont ott ment mellé, amikor nem vette azt időben komolyan.

Kezd el még egyszer, most éppen azon van, a könnyűk helyett, van

most a megduplázódott, sokszorozódott nehezebb, ami már érte.

Nem állt össze minden a kezében, mint ahogy a könnyűt tervezte,

szükséges hát átértékelnie, hol tart most, nem vihet egyszerre két

oldalt, mert csak az egyiket ismerte fel, a másikat tanulnia kéne.

Ha bármilyen magasságokat értél  el, emberesedj, mellé ne menj.

Mert elmúlik majd a káprázat, kitisztulnak a fejek és a tájak, Haza, az

csak egy van, becsüljük meg méltóképpen, nekünk is legyen,  hinnye.

Ha nem terveztek velünk, attól még van és működik a tehetségünk,

bizonyítja, a sok – sok év, hiszen, bár szerényen, de mind abból élünk.

Ha ismerhetnénk a lehetőségeinket, tervezhetnénk, a nyugdíjunk az

a közelébe sincs a megélhetésünknek, dolgozunk egész életünkben.

Hiszen tíz év megint elment, nem vártunk semmire se, Hazaszeretők

lettünk, kitartunk itt, akkor is, ha nem kapjuk a jót és szépet, hinnye.

Az élet szép, ha hallod már, a lelkes,  szíves, gondolkodó éned, jelez,

ide születtél, itt szükséges megélned a sikereidet. Aztán elmehetsz,

hogy kamatoztasd másutt a saját szinteden amit lehet, jár az neked.

A szülőföldről el ne feledkezz, az érzés felé, a lelkednek, igen fontos.

Hol vannak a határaid,

ha időben nem ismered fel,

bizony kiszolgáltatott lehetsz.

Hiszen azt látod, neki mindent

lehet és hajbókolnak is szinte előtte

a fontosságra, a tiszteletre, a méltóságra

vágyó, szintjük alatt megrekedt emberek.

A gyermekedet akkor is jól szeresd, ha ő

nem úgy tapasztal, mint akkor te tetted.

Hahó, tiszteletben, szeretettel élni jó,

tudom nem túl gyors ez a jól bevált

életszerű, sorshajó, de van, hahó.

Lépésenként lépkedjed meg azt,

ami megalapozhatja a te sorsodat.

Ismerd meg azt is, a generációsan,

fontos feladatodat és meg is oldjad.

Mint a gyermeket a szerető szülője,

ringatja szavaival, amikor van arra

neki szabadideje, pedig bújna

oda gyakrabban is, érzi ott

van a tiszta szeretet ereje.

Amit nem hoztál, tanuljad.

Azaz amiből soha nem elég,

hiszen a gyermek addig az, amíg,

igénye van arra, dolog van, szoktam

mondani, kinek mihez képest elég már.

Szülők, családok, szerettek, hahó, hahó,

a tisztelet, a szeret, ha szabadna, ha lehetne.

Fázósak lettek a lelkek a kitalált ridegségből

van és bőven mindenhol, de a szeretetből,

nincsen, ami a legtermészetesebb őserő,

könyörögve kérlek, ne nyúlj az emberhez,

ha nem ahhoz értesz. Ne erőlködjél abban,

amihez egyáltalán nem értesz, más dolgod

lenne neked, amiben tehetnéd a dolgodat

és kitűnően.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés.

Egészséges

szintemelés,

a te szintedre,

nem máséra ah.

Ismerd meg azt

ami a tied lett,

a családodnak

köszönhetően,

hoztad mint a

generációsan

fontos jeleket.

Mindenkinek

megvan a maga

dolga azért született le

a földre, nem fölöslegesen.

Maradj a saját lelkes szinteden,

az átlátásod fontos, a szíved ritmusa

adott, csak neked, csak érted dolgozik

elsősorban, majd ha megérzed megérted.

Ne hidd el, hogy neked pontosan olyan lesz,

vagy még jobban megy, amit látsz és érzel,

jól megdolgoz majd téged energiaszinten.

 Az a tied lesz, azt elhiheted, utána jön, az

 ismeretlentől való alapos egész napos

félelmed, azzal mit kezdesz. Mert

csak vele tudod megbeszélni,

ő tud még arra pakolni.

Meg lehetne tanulni,

hogy kerülj a saját,

utadra, azt tudva.

Amikor már

nem találod a

helyedet sem,

csak azt érzed,

valami veled nincs

megint rendben.

Láthatsz

olyan

dolgokat,

amelyeket

kénytelen,

kelletlen

meg kell

majd tőle

kérdezned.

Na és kitől is,

csak egy helyen,

ott ahol meghintettek

azzal téged, téged, téged.

Belekerültél általa egy biza

kontrollálatlan, csak kevesek

által kontrollálható köztesbe.

Na ott van ám rendesen szinte

minden olyan most, ami neked

és másoknak is, a tájékozatlanok

számára nagyon fontos. Lemaradni

nem akartok semmiről, ami másnak

van és látszik, nektek is kellene már.

Nem néztek utána, hogy biztonságos,

vagy nem biztonságos, hiteles-e

vagy csak, a jól kreáltak által,

összeszokott erős katyvasz.

Ha másképp nem megy hát,

legalább ugráljál egy lábon

egy darabig, hogy rájöjjél,

két lábon állni könnyebb.

Ismerem mint a tenyeremet,

tréning, azoknak akik még ott

tartanak csak, hogy keresgélnek.

Akik már letették valahova a tiszta

energiájukat és befolyásoltak lettek,

nem tudok mit nyújtani.

A megelőzésnek is vannak

határai, fokozatai, igyekszem,

de egyedül viszem 22. éve ezt.

Eredményes is, de ahhoz képest

amekkora a katyvaszos érintettek

látványosan meg is mutatkozó rétege,

biza nagyon kevesen tanulták még ezt meg.

Pedig önmagukért, a családjukért szükséges,

lenne a 20 órás, Különös oktatás, nevelés

tréning, hogy ne csússzanak ők se bele.

Egy bizonyos szinttől tanulható csak,

mondhat amit akar, kilátszik ám az.

Vannak akiknek mindent lehet, ha

 kontrollálni úgy sem tudják őket.

Nem tehetek semmit sem,

hiszen (kívül) maradtam,

vagyok és ez így most

már nagyon jó dolog.

Hiszen ilyen, olyan is van,

szükséges is lenne,

láthassák sokan.

Miért is másoknak

hitték el azt amitől ők

mostanra megváltoztak,

de megoldást nem kaptak.

Ebben a nagyon erőltetett

ritmusú csak a pénzben hívő

s pont általa, lelkileg üresedő

katyvaszban, sokan vannak

már elég célirányosan,

hazugság áradatban.

Kívánom, hogy

érjék el ők és

mindazt, mihamarabb

amiért úgy odavannak,

és a bűvöletbe másztak.

Mert akkor jönnek majd

rá, nem abban van az amit

kerestek, mert megvolt az

nekik amikor megszülettek.

A különböző hatású energiák,

ha tetszik ha nem, biza léteznek.

Sajnos kontrollálatlanul sokan

nagyon divatosan működnek,

kommunikáljatok gyakran,

otthon és embertársaitokkal,

ne maradjanak magukra azok se,

akiknek most nincs hova fordulnia.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

 Szeretettel. Julamami

Tapasztalat tengerekben

élhetek, 24. éves mindez,

ami nagy kegy volt az Istentől,

hogy ezt a tehetséget adta nekem.

Nem tudtam megtanulni senkitől semmit,

különleges, érdekes, tanulságok erdőit éltem meg.

Nem hétköznapi élet ez, éppen ezért jó, hogy megmaradt,

az érzés, nagyszerű benne élnem, hogy egyszerűen megélem.

Ezért aztán, nem méltatlankodom olyanokon mint sokan teszik.

Miért sürgettem volna az időt, amikor tudtam, visszahúzó volna.

Megértettem a saját sorsomban a nehezeket miért veszem észre,

ha azt mások nem vették észre, jöttem rá, mind mást hoztunk, még

   akkor is, ha összetartozunk, van egy bizonyos alap, amit megkapja,

a saját felfogható idejében, aki azt már továbbfejleszteni is tudja.

Így én megértem már a sok embert, hiszen mi mindannyian mást,

hoztunk sorsokként, másképp éljük meg, ha még ugyanolyannak

       tűnik is, a sorsunk generációs jele, a fontos feladatokról is más.

Tapasztaltan tudom nem életkor függvénye a tehetség sem,

viszont van aki csak később érett arra be, jött meg az esze.

A csuklórész leolvasása adta meg a választ mindenre, ami

addig kérdéses volt, hogy miért nehéz egyeseknek az élet,

másoknak meg hasonló helyzetekben mennyire könnyű.

Látok olyat is amikor valaki már átélt, túlélt helyzeteket,

adja a tanácsokat másoknak, isszák is a szavait, na hiszen

ő már átélhette azokat, amiktől mások félnek, megérezni is.

Óriási szintkülönbségekben élik meg még munkatársak is azt,

ami másoknak könnyű, neki szinte elviselhetetlen nyomás lesz.

Elbeszélnek egymás mellett, az gubanc, ha felettünk döntenek.

Pedig ugyanazt éljük meg, ha nem értünk szól is, csak vívódnak,

 abban ki és meg is élik, a sikereik energiája, nekünk nem siker.

Miből ered a félelem, a tapasztalataim szerint, az pont abból,

hogy nem készülnek fel az emberek, nem előzik meg mindazt.

Amikor már mások bőrébe bújnának, azzal az eredetit gátolják,

magukat a semmivel, rájuk aggatottakkal, a sikert próbálják, ah.

Nem irigylésre méltók, pedig pont arra játszanak, hiszen tudják,

nagyon romboló az irigység energiája, magukból kifordít sokakat.

Rámehet mindenük, hogy megkeressék az általuk gondolt igazat.

Pedig egy igazságon belül, sokféle igazsága lehet mindenkinek.

Akik már látják összefüggésében az adott történeteket, tudják.

Aminek az ismeretének hiánya bizonytalanságot generál bennük,

mert mások is úgy jártak, vagy ők is úgy oldották meg, ezek nagyon

nagy csapdák lehetnek, hiszen mindennek van kezdete, a megélésre

lehetősége, s a végkifejlet, ami mind rajtuk is múlhatna, ha tennének.

Annak a megértéséért, nem csak azt élnék meg, amit könnyebb hisz,

   azt adta az Isten nekik tehetségnek, hanem pont azokat keresnék,

fejlődési lehetőségnek, amikről fogalmuk sincs, az mit is adhatna.

Botcsinálta üzletasszonyként, csak az emberismeretemet vehetem

alapul, amikor annak adom el az Általános műveltséget növelő

(Tenyérolvasó) tréningemet, amit magam találtam meg és fel is.

Aki pontosan tudja mit vesz meg általa és beleillik a sorsába,

mert valószínűleg ő képes olyan szinten továbbvinni, amit

ez a nagyszerű magyarázatokat adó, rajzos tananyag ad.

Összekapja a saját életét, összerendezi a sorsában a

magyarázatokat megkapja, s jó minta lehet azoknak,

akik már hasonló lélekszinten vannak, értik miről szól.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek,

feltisztuló tükre, mind tisztán érkezünk mi le.

Kinél megmarad, vagy kontrollálni tudja,

ki meg nehezen talál a saját sorsára.

Mert rábízza másokra, aztán egy

napon rájön, le is késett róla.

Magyarországról, Pakson

HergálHázból.

Szeretettel.