Ha alázat benned nincsen,

kezed csak legyintsen,

jobb legyintéshez

szokni, mint

megalázó

kezet

rázni.

Magadnál

alacsonyabb

szintűtől

kéred a

tanácsot.

A szintjére

húz majd le.

A tenyered

térképét, ha

 megismernéd,

látnád a jeleid.

A sorsod

mutatná

az utat,

fékezne,

leállítana.

Sorfordító.

Fogod és

megoldod,

magadat,

hitelesnek

láttatod.

A sokféle

megoldás

keresés

közben,

a lelked

kopottá

válik,

üresedik.

Így aztán körbe

veszed magadat,

olyan emberekkel.

Akik tiszta tehetségükkel,

élik az életüket, belőlük

kezdesz élni, ők meg

észre sem veszik.

Egyre nagyobb

bátorsággal,

veted bele

magadat.

Teszel

tönkre

másokat,

úgy, hogy

ők neked már

kiszolgáltatottak.

A terveid szerint,

téged kiszolgálnak,

hisz benned bíztak.

Megőrizted a legjobb

arcod, átformáltattad,

csak a lelked kopott

meg, kiüresedett.

Már csak azon

ügyeskedsz,

hogy észre

ne vegyék

ganésodsz.

Feltételezed,

mindig mindent

megúszhatsz,

jól bevált, a

módszerré

váltad.

Arról

feledkeztél

csupán meg,

három éve

annak, hogy

felszínen

látható,

az, ami

nagyon

eltért, az

 egyenestől.

Kaptál egy

lehetőséget,

megtartó ereje

lenne annak.

Feltisztulást

hozhatna,

korrigálnál,

megállhatnál.

Aztán már nem

lehet, magadhoz

képest, kijátszottál,

minden eddig még

téged is hitelesítőt.

Most már nem megy.

Nem gondoltál rá, hogy

eljutsz idáig, magadat

kerítetted be, tetted

láthatóvá, minden

tisztátlan terved.

A lelkes, a szíves,

a gondolkodó agy,

a legfontosabb, ami az

 emberies belső tartást adja.

Ha a számodra megfelelő

sors és generációs határtól

nagyon eltérve élsz, abban

fogsz élni aztán, amit ott

másoknak teremtettél.

Ha az emberek,

ismernék, a

sorsukat,

megbecsülnék,

azt ami adott ott.

Annak megtartó erejét,

tán nem térnének el

messzire attól, ami

egészségesen

kezelhető is még.

Minden hat mindenre,

és persze mindenkire.

Az érintetteknél ott

lesz a hiány általa, a

 többlettel meg, nem

jön meg a szerencse.

Megtarthatnád a

 belső jelzést,

kontrollálva

önmagadat.

Emberies

maradnál.

Mindenkiből

csak egy van,

az egypetéjű

ikreknél is azt

 tapasztalom.

Egészen más

a lelkületűk.

A sorsa

mindenkit

figyelmeztet

még idejében.

Ne forduljon

ki teljesen.

Egyszer elég

önmagához

hűtlennek lenni,

utána már viszi az ár,

 önmagát vezette meg,

pedig csak vezetni akart.

Jó vezető akkor vagy, ha ők

akik érintettek abban, általad,

a szintjükön már jól boldogulnak.

Lehet, hogy tengernyi a pénzed, ha

 már nincs meg hozzá a hitelességed.

Nem nyitottad meg, időben a csapot,

vissza is menjen oda, ahonnan elvetted,

amikor hamisan gazdagodni volt kedved.

Ha nem teszed meg időben, akkor majd

megteszi helyetted a lelkiismereted.

Átfordultunk már a jó energiákban

vagyunk, kilátszik minden hamis.

A barátot nem vetjük le mint,

a nagykabátot, mert mi lesz

veled, ha majd fázik a lelked.

A nagy ridegségben, s nem

lesz aki megvigasztalja, a

didergő, vacogó lelked.

Mert minden tisztát,

lefedtél, beszutykolni

igyekeztél, hogy az

legyen a látszata.

Nem különb senki

sem nálad, ó milyen

fenségesnek láthatnak,

tán Istent is játszhatsz.

Amit magad után hagysz,

azt nem köszöni meg senki.

Attól kezdve egyedül maradsz,

 megmutathatod az igaz valódat.

Úgy ért körbe valami, nem is fogtad

 fel, nemcsak magadat minősítetted le.

Kárt okoztál, azoknak akik benned bíztak.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

a megelőzésért, oktatás, nevelés, önmagatokért.

Ha nem ismered a sorsodat, honnan tudod azt,

mit hoztál, mit tettél meg, a saját sorsodért.

Megalapoztad-e lelkileg, szívesen,

gondolkodva és emberiesen is,

tartást adva a családodnak.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.