Nem siettem, nem kapkodtam, rátalálva a saját életritmusomra, abban teljesítettem, megéltem a napi sikereimet. Nem mentem tovább, nem vágytam másra, mint a saját sorsomnak és a generációs feladataimnak, az általam jó megoldásaira. Amikor mindazt, amit a sorsomban hoztam tehetségemnek, megértettem, hiába várnék másokra, nekem, önmagamért, fontos teljesítenem. Láttam gyakran, hogy nem értik miért, nem várakozom, ha nem mondják meg, még nem hangzott el, hova és mikor lépjünk egyszerre, hogy könnyen és jól átláthatóak legyünk. Meg és feltaláltam, valamit, ami eszközéül szolgálhatna, mindazoknak, akik eljutottak, az életük során, a sorsuknak a megértéséig. Korosodóként, Julamami Magyarosan Agyalósan, át szükséges adni mindent. Amit addig megértettünk és amikor, a megcsináltam fázisába kerültünk, sikerélményt adott nekünk. A napi siker érzése, lehet, hogy kicsinyke, dicsekedni semmiképpen nem kellene vele. Hiszen, az eddigi átélt és megélt, tapasztalataim szerint, nem valószínű, hogy bárki is, ugyanabban, az időben, ugyanazt a tapasztalhatót kapja. A sorsomat és a generációs feladataimat, ébresztőként kaptam, azoknak, az elvégzésére, a saját időmet szántam és nem sajnáltam rá, a megfelelő időt. S, megmutatták nekem, a rászánt időmnek a hasznosságát, sok idő volt szükséges ahhoz is, hogy megértsem a miérteket. A gátakat, fékeket, azért kaptam, mert dolgom van vele, nekem, néhol araszolva, máskor meg egyik lábamat, a másik után, a biztos talajt keresve, óvatoskodva, léptem előre. Nem ugrálni születtünk, hol csupán tépelődni tudunk, hiszen előre egyedül hiába szaladunk, meg kellene várnunk, a többieket. Gondolkodni is születtünk, a várakozás közben meg el is foglalhatjuk magunkat, megcsináljuk, a magunk megnyugtatására, a saját mérlegünket. Honnan jöttünk, meddig volt az, hogy csak úgy, az egészséges egyensúlyunknak a megtapasztalása miatt lépkedtünk. Mindazokat már a saját tapasztalatunknak tudva, a sorsunknak és annak, egyes állomásának megértéséig, mikor értünk. A saját szintünkért felelősen élünk, az előző generációknak, megadjuk a tiszteletet, nem várunk el se többet, se nem nézzük azt semmiségeknek. Önmagukhoz képest teljesítenek és a következők is várják, a saját mintánkat, mert az lenne a számukra az alap. Vagy követik azt, vagy nem, annak megfelelően, hogy a sorsukért és a generációs feladatukhoz, a saját felfogásuk szerint, érzik-e azt, a sajátjuknak. Mindenki a saját idejében, eljut oda és megértővé is válik közben, hogy a saját sorsukat és generációs feladataikat, más nem csinálhatja meg helyettük sem. Egy eszköz lehetne az, amit fel és megtaláltam, egy napon, egy ritmusban megrajzoltam és oktatható azóta is. A hozzám megérkező és azzal engem, megtisztelő, embereknél, tapasztaltam meg, a Tenyérolvasásuknál. Összefüggéseket láttam meg azután, mindazt, ami már a saját felfedezésemmé és oktathatóvá vált. Mivel valószínűleg, még csak kevesen értik, úgy, hogy rájöhetnének, ők maguk is oktathatnák tovább. Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, által tervezem oktatni, keresem a lehetőségeket, a csoportos oktatáshoz. Anélkül, nehéz rájönniük, hogy képesek megtanulni úgy, hogy tovább vigyék és adják aztán többeknek is, át. Ezt a nem hétköznapi, de nagyszerűen megélhetőt, az egyszerűben is jól működőt, ami az élhető életünkből, a sorsunkká is válhatna, most bizonyára, sokunknak. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek, hátha lesz kedve hozzá, mindazoknak, akik rájöttek, hogy az is lehet jó eszköze, a saját lelkes és szíves, énjüknek a megismerésének. Heringes Árpádné. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami, Magyarországról, Paks, Vadász u. 59. HergálHázból. Tiszteletem.
Az emberieseknek a sikere a segítés, a
pénzre a megélhetésükhöz van szükség.
Ki ebben ki meg abban lesz jó, tehetséges,
aki még nem tudja, kérem tanulja meg.
Ugye nem valami végszók lettek,
a megelőzés helyett, elkopnak
gyorsan az emberiesek, a siker
az éltető eleme a mi agyunknak.
Siker nélkül leépülnek a lelkesek,
kiüresedhetnek a szívesek, ha nem
is tervezhetnek a gondolkodók,
gyorsan lefele, elidegeníthető.
Se halak, se vadak, se jó falat,
mindenen áthúzó ott a huzat.
Ha nincsenek kijelölve azok
az ösvények, ahonnan jobbra
balra nyúlkálhatnánk, gombát
szedve, ne másokét szedjük le.
Ha nincsenek szabadon járható
helyek, ahol mint a saját Hazánkra,
tehetjük le a lábunkat, akkor az érzés,
idegen tőlünk, mi akik ide teremtettünk.
Miért is nincsenek közösen járható helyek,
vállalják fel, ha nem a nép mellett döntöttek,
legyenek jól láthatóak és mindenki tudja azt.
Ha ott időznek, akkor ők is valamiért így jártak.
Vagyunk, létezünk, úgy hívnak, mi a „Nép”.
Akkor legalább tudnánk, látnánk azokat,
akik a jóból valamiért most kimaradtak.
Nem kérdeznek döntenek felettünk,
kimaradunk a jóból így, túl sokan.
Rogyadozók és lyukasak a falak,
benne élnek sokan abban ami
éppen ott megadatik, aztán,
az ember már ennyire nem
számít itt, azt a mindenit.
Jött és önmagát sirattatta,
rákapott a vigasztalásra,
jól azóta is azt csinálja.
Íz nélküli húsneműk,
nem magyarosak,
korán leszedett
gyümölcsök,
nem számít,
csak abból
legyen sok,
ami jól fogy.
Az embernek
lánya már most,
lemond a halról, ha
azt nem a Dunából
halászták, nem olyan.
Az étel íze sem, mert itt
született, ahhoz szokott.
Mondják már meg kérem,
miért gondolják azt,
ha nem kérdezik,
csak döntenek,
az úgy is jó lesz.
Hol és milyen lesz
az amit megszabnak,
nem egyenek vagyunk.
Egyenként születtünk meg,
ha már így esett, különböző
feladatunk lenne, önmagunk
felé és generációsan a sorsunk.
Miért nem kérdezik meg, akik
felettünk döntenek, ha hiába
kérdezik ők, akik elmondják
ott a nehezített életünket.
Hiába mert nem hallják
meg, akik a döntéseket
felvállalták, nem akarják,
tudni a problémáinkat sem.
Eszi nem eszi nem kap mást.
A sejtjeink meg közvetítenék
felénk azt, amit az étkezésünkkel
bekerülve, egészségesekké lennénk.
Ugyan miért nem jó az nekik, ami nekünk
jó lenne, miért lettek ilyen immunissá felénk.
Megtettünk mindent amire képesek voltunk mi,
majd az öregedésünkhöz elérve, biztosítsuk azt,
a minőséget, amit ide beletettünk a Hazánkba.
Miért nem fontos minden ember, aki itt él, mert
ide született, s aki itt úgy él, hogy a Hazája lett.
Nemcsak elvesz, hozzátesz hasznosat helyette,
ki milyen jóban tehetséges azt adja a Hazához.
Beletettünk szépet és jót, azt várjuk kapni is,
amit beletettünk, nem üzletelni születtünk.
Hanem emberiesként teremtettünk ide,
kommunikálva segítve a sorsukat, arra is
kértek, hogy őszintén mutassuk meg őket.
Ha ez és sok minden más fölösleges lenne,
akkor egy nagy gépies üzletelés lenne, s ha
telítődnének, akkor lefele mennének, ha meg
fölfele jönnének, akkor tudná mindenki, most
éppen ők azok akik nagyon éhesek, szereznének.
Tiszteld önmagad, hogy mások is tisztelni tudjanak.
Ha bármilyen magasságokat is értél el, maradj ember.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), ha érted,
hogy érted lenne az is, amit még most nem értesz, tanuld,
hogy jó minőséget adhass abban, amiben éppen most vagy.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.
2010. év óta a julamami védjegy, 73 éves egyéni válallkozó, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
Julamami