A minap szembesültem vele,

hogy mennyire fontos,

a férfiaknak, a

férfias tartása,

a büszkeség

fogalma,

annak,

  érzőként

átélései.

Ízlelgettem,

a szónak az igazi

tartalmát, kinek

mit is jelenthet,

az ő büszkesége.

Elemzőként az jön le,

az elért eredményeire

büszke az érintett ember.

A saját munkája becsületére,

ami mintaként, hasznot hozhat,

minden szinten, a Népünknek.

Vagy a generációsan hozottra,

mint a tiszta, élhető alapjára.

Vajon tudja-e, hogy ő az aki

a következő feladatra kész,

mert megvan benne minden.

Tudja-e törleszteni, ha azt

sem tudja, mi lenne a dolga.

Másoktól várja el azt, ami neki

lenne a feladata, ki oldja meg

azt helyette, hogyan megy

tovább az akkor generációs

feladatáról a következőkre.

Ha már tudnák az emberek, mi

is a dolguk önmaguk szerint, mint,

  a sarjaiknak az alapja. Ami az ő dolga

volna, ha egyáltalán ő is tudna róla.

Ne rakjad senki nyakába, azt, amit

 teneked, a saját kultúrád szerint meg kell

élned. Ah,  meg kellene erősítsed azt ott,

helyben értük is, a saját emberséged által.

Ne helyezd bele magadat, a könnyűbe,

amit elvár tőled, az Isten adta Nép, azt

magad is ugyanúgy, ahogy ők éljed át hát.

Különbözőek vagyunk, ezt tanuld meg és

 tiszteljed őket, hogy megkapjad ugyanazt.

Mindenki ragaszkodik a saját kultúrájához,

hiszen neki azzal van dolga, nem máséval.

Van amit hozunk, mint a tehetségünket,

 vannak azok, amit meg tanulnunk is

szükséges, ahhoz, hogy tudjuk,

van vele nekünk is dolgunk.

Emberesedünk mi mind, hisz

azért is jöttünk, jó emberekké

válhatunk, ha teszünk azért.

Ne mástól várjad, te magad

csináld, ha az Isten neked

szánta feladatként.

Se nem ártva

nem is bántva,

a gondolkodó, okos

agyad férfiként használva.

Gondolj a családodra, de tudd

másnak is van ám, családja, otthona

pedig ők, csak néha láthatják egymást.

Azért, hogy legyen jövőképük ment

el messzire, hiányoznak egymásnak,

 beszélgetni, online, telefonon tudnak.

Miről beszél, ha ő maga nem úgy él,

kényeskedő, a mozgása árulkodó.

A múlt elmúlt, gondolj a mára,

a most élhető pillanataira, a

 holnap a küszöbödön megvárhat,

most más dolga nincs is annak még.

Hol van arra, a jövőképed, ha neked

alapod abban nincs is megélve még.

Vagy tán, már alaposan ki is üresedtél,

nincsen motivációd, s a miértek sehol.

Üres szavakat semmibe szisszentőn,

 lelkeseket nem érintő igaztalanok, de

 legalább jól kibeszélték magukat.

S vannak a férfias dolgok, azt

a nők ne vegyék át, nem áll

az jól, a nőknek más a dolga.

Olyan feladatokra teremtette

az Isten őket, hogy szeretettel

motiváljanak. S olyan férfiaknak

párjaik legyenek, akik ehhez

úgy partnerek, hagyják ki is

 bontakozni, akár, vezetőknek.

Vannak-e igazi férfias területek,

igen vannak, abba nő ne nyúljon bele,

 mert nincs olyan a nő rendszerében.

A férfiaknak meg kell maradjon,

a tartása, s méltósága abban,

 akiknek még van, vagy lesz olyan.

Régen annyi elég volt, hogy férfias

és ők úgyis, aszerint is élték azt meg.

Kiknek, mennyi maradt, a (nagyok),

tiszteletéből, néhányaknak, miért

épp ők azok, akikre büszkék.

Tán hasonló a karakterük,

  ők belül ezt érzik és megélik,

 naponta látják, a hasonlókat.

Amikor megszületik a fiú,

a család szeme-fénye lesz,

hiszen ő benne hisznek. Ők

azok, akikből, még akárkik is,

lehetnek. Ha időben észlelik,

s tán, nemcsak, a rajongóik,

irányába mennek, azt a.

Bizony még nem biztos, hogy

számolnak azzal, az emberek,

hogy rajtuk a szülőkön múlik.

Minden percben, hogy kivé,

vagy mivé válik ő, a férfivá

cseperedő erősödő.

Vagy a lelkierejében lévő

erőt, a tehetségével hozza, éli.

S kinek a sorsa szerint, másoknak,

generációsan, mennyi a törlesztendő.

Tán, induljunk ki, a tartásosakból,

a talpuk alatti földet,

mint Hazájukat is,

tisztelni tudókból.

Az apját és az anyját és a

 családját szeretve tisztelőkből.

A jó férfi minta apából, a szerető

anya minta anyjából, s tegyük hozzá,

hogy mennyire fontos is lenne, ha az

aki köréjük lett engedve, arra érett-e.

Mennyi idő kell és kinek mennyire, is

van szüksége arra, hogy mindazokat

amik az alapokat jelentik, meg  is

ismerjék a saját idejükben még.

Ki mit hozott, ahhoz mennyi idő elég.

Kevesen kapnak még, olyan nevelést,

hogy tudják mit jelent az, hogy (Ember

tisztelő), a ( Hazaszeretet), meg is élhető.

Ha kívülről néznék magukat, meg

is lepődnének, a legtöbben, talán.

Uram Isten, de messzire is mentek,

attól, amit ők elterveztek, vagy túlzás

volt az ő vágyuk, széthullok a családjuk.

Nagy lett attól a bizalomvesztés és sok az

ő belső káruk, lődörögnek benne, akkor ér az

is hozzájuk, amikor azt a szél újra rájuk hordja.

Kászálódhatnak megint, ki belőle és ugyanoda,

mert nem teljesítették, a jól élhetőket, a Népért.

Ha ezt nem érti, álljon neki sürgősen, tanulni.

Elképzelt, valamit valaki, s szerinte az majd

kivitelezhető is lehet, aztán félúton meg is

rekedhet, ha elfogyott belőle a motivációja.

Rá kell jönnie, hogy kevesebb annál ő maga,

mint, hogy, azokat, amik rávárnak megoldani

is tudná, ezért felkér valakit aki elég divatos.

A neve elég hangzatos, s ha másoknak bejött,

hát neki is jó lesz, építse őt fel, arra amire már

 születésekor készen állt, csak nem vette észre.

Tudás nélkül, jó minőségű munka, teljesítés nincs.

Sokat számít, a jól látó, érző, gondolkodó, szülői

hozzáállás, kívül maradva lenni, onnan, vanni, lenni.

Szeretve tud-e hatni, úgy, hogy megmarad a születésekor

hozott, sőt, generációsan és önmagáért is fontos-e a sorsa.

Az amiben hozta a tehetségét, ő arra született,

nem pótolható mással, még egyszerre többel se,

nem, hiszen, igazi egyéniség, a Hazájához hűen

odaadóan tennie, kell azt, ami számára feladat.

Nem mindegy hol nevelődött közben, milyen

külső hatások érték, mennyire maradt meg,

felnőve a feladatához benne, az eredeti énje.

Kikbe kapaszkodott bele akkor, amikor még

nem volt a feladatához beérve, csak gyakorolt

arra, amire született, pedig már abban lehetne.

Mennyire ment el a fontos hétköznapi feladatai

mellett, vagy egyáltalán nem élte, meg azokat se.

Biza visszahat mindenben, abban az évei számai sem

számítanak, csak a valóságos, hétköznapi tapasztalata

lenne az ami neki adott, megtartó erő van benne ahhoz.

Sértődöttsége, gátja a kibontakozásnál, a semmiből jőve

önmagáig érkezve, az életkora szerint ő nincs is beérve.

Van-e emberismerete, önismerete, a generációs jeleit,

ugyan ismeri-e, vagy behozva erőltetné bele azt ami

ott működik, de itt idegen maradt, nem illik ide bele.

Mit is gyakorol, ha még fel sem ismerte, mi is az ő

jelentősége abban, hogy nem róla szólna az már.

Régen sem róla szólt, csak akkor még idejében,

neki senki sem szólt, hagyták futni bele az üres

semmibe, legalább az lenne meg, ahol elkezdte.

Édes Hazám Csoda Szép, kívánom, hogy legyen

szép, érthető, élhető jövőképe mindenkinek, aki

arra már érett, legyen előrelépési lehetősége itt.

S tudjon szembenézni önmagával, mert, legyőznie

mindenkinek önmagát kellene az elején, megtudná,

ki is a legény, hogy legyen mire büszkének lennie, ha

már a férfias tartása, méltósága, nemes része lenne.

A nők nagysága, a nőiségüket megtartva, kiegészítve

a férfiakat azzal az Isten adta lelkierővel, amiben ők a

 jobbak, így egymás mellett tisztelettel, tisztelhetően

haladnak. Nem térnek el attól amit a teremtő adott,

ki mit hozott, ki mit lehetőségként kapott, mert pont

ott tart generációsan, hogy a Hazáját boldogíthatja.

Akik vezetőnek születettek, alapban intelligensek,

ha a családjukban nincs férfi tag azon a szinten,

úgy nőként lett a feladatuk, hát vezessenek.

Egy párkapcsolatban meg a nőnek a

feladata a motiválás, a családban

meg mindegy, az vezessen,

aki arra, generációsan

már érett és képes.

Győzz meg, mert

legyőzni könnyű

tapasztalt lévén

engemet, nem

harcolnék se,

ellened, sem

melletted.

 Én egyedül

születtem,

mint ahogy

mindenki.

Írni, oktatni

vagyok itt,

tisztelet,

szeretet,

átélve is

ismerem a

jelentését is

mindkettőnek.

Egy Haza ez

csak egy,

mind

ide

s érte is,

tettünk és

 bele, amire mi

képesek voltunk.

 A tovább szépíteni

valókat és a jókat,

hogy jobb

legyen így a mi

sarjainknak is,

hisz átélték azt

amit az irigyek

nekünk szántak,

velünk együtt.

Ismerik már,

a mieink tudják,

a magyarok Istenit

és tisztelni is tudják már,

 apjukat, testvérüket, anyjukat,

értékelik a család szentségét.

Mond, a saját családotokon

belül igazi mintákat a

 tieitek láthatnak-e.

Mellettetek,

 és általatok

is nőhetnek-e,

önmagukra is

ismerhetnek-e.

S a többiek mind,

már ismerik-e

a valóságot,

vagy mások

szárnyainak

vetületében

vergődnek,

mert be nem

engedik őket.

El tudják-e azt

már dönteni ők is,

önmaguk szerint, hogy

ne vigyék mellé már őket se,

még a nagyon erőlködő hatások sem.

Tisztelettel, ne csak önmagadért tegyél,

  a családjainknak, Hazánknak, jó minta legyél.

Tiszteletem, ezt jelenti nekem az Ünnep.

Szeretettel. Julamami