Bocsánat, hátha segít ez másoknak is, a lelki egyensúlyuk miatt.
Csináltál-e mérleget valaha is valamiért, nézed-e úgy az életedet,
hogy mit csináltál meg, ahhoz képest, amit hoztál feladatnak és miért
úgy döntöttél. 2019. évben kezdtem el mérlegre tenni, mi van kész,
lehet-e még valami jó és szép a paklimban. 20. éve prevenciós
vagyok, az sokat segített akkor, merre tovább,
hogyan tudok szintet váltani.
Kitűnő, megajánlottat adtak.
Nagy szükségem volt arra,
tartást, méltóságot adott.
Úgy tudtam, jó minőségben,
tovább vinni, a sűrű napokat.
Éppen, tíz éve reménykedem,
az nagy idő akkor,
ha az életem gyümölcsét,
a tudásomat adnám már át, most már eladnám.
Mert látom, nem fogadja be a Hazám ezt a tudást
tőlem, hátha mások által bekerülhet a körforgásba.
Én bizony, nem tudok, az üzleti életben jól boldogulni,
nem arra születtem, botcsináltaként viszem, már 25. éve.
Értő embereknek adnám el, akik által, annak az oktatásával, a
nevelésben, az életszerűségét megtalálva kitöltené az hiányokat.
Ott, ahol éppen erre nagy szükségük lenne, mint tartást megtartó,
lelkierőre, na meg, az emberi méltóságra vigyázó, belső kontrollra.
Jól átsegítene az életünkön, a belső lelkes, szíves, gondolkodó énünk,
úgy, hogy kontrollálva minden döntésünket, a belső hármasunk adja.
Lerajzoltam, egy nap alatt 152 oldalt, mert már éreztem előtte azt,
valami miatt punnyadás van bennem, telített energiában voltam.
Kellemes lett a ritmusa amivel oktatom, hiszen alkalmazkodom,
egy adott oktatási anyagból válogatom ki, a személyére szabva.
Emberies jelnyelvnek mondom, van akikkel már ilyen módon
kommunikálunk, nincs miért magyarázkodni, érthető a szó.
Nem szeretnék álmodozni, inkább a racionális énemet
hagyom fejlődni, nem azt hoztam a születésemkor.
Fordítva születtem szoktam mondani, hinnye,
nem voltam képes, másképp élni, ah.
Összefüggésében látva,
nagyon ritkán, csak
magamra gondolni.
Ezt lassan, de tudom
a gyakorlatban már,
úgy alkalmazni, hogy
ne legyen lelkiismereti
gondom belőle, hinnye.
Azért ez a hivatásom nekem,
mert tudom, minden hat mindenre
és mindenkire, az csupán idő kérdése.
Mikor érnek a sorsok körbe, tudják-e
az emberek, teljesíteni a generációs
feladataikat, érdemben, rendesen.
Sok embernek ez még nem is
jutott eszébe, máshol jár a
gondolata, az ő dolga az.
Egymást kritizálva, jól
megpakolva, a nem is
kontrollálhatókkal,
nyomot hagy, hinnye.
Viszont ahogy szintet
váltanak, menet közben,
rájönnek az emberségesek,
az adott helyzetek miértjeire.
Az elengedés, az alázat gyakorlása,
az alkalmazkodás tudománya, hinnye,
igen sokat segíthetnek, tanulhatók, ah.
Tisztelettel élj, hogy szerethető maradj.
Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon
el a bánat. Úgy lépj előre, hogy a jövőd,
a sorsodban való jól boldogulásodért,
dicséretként, veregesse meg a vállaidat.
Ah, hinnye, s ki ne hagyjad, a generációs feladatodat.
Önismereti oktatás, ha már van rá igényed, a sorsodra való
nevelés, megeshet majd gyakran előtted is, a le a kalap emelés.
Tartósan a jókért emlegetnek, jó érzéssel teszik, mert lesz miért.
heringesarpadne@gmail.com