Adj teret a mának, éljed meg,
a holnap, a küszöbön még várhat.
Ne láttasd a mondvacsinált szépet,
mondjad meg, legyél őszinte,
húzzák be a féket.
Láttad-e már
kívülről
magadat,
tiszteletlenül,
natúr őszintén.
Tartottak-e már,
őszinte tükröt
a kihordók.
Láttukra,
a kutyák,
néha
vicsorgók,
máskor
vigyorgók.
Muszáj, ha
őszinte a száj,
nem keneget a háj,
nem dagad a máj.
Tudod-e amikor a
testedet edzed, a
lelkednek is, járna.
Ne késs el, ha lehet,
minden nap tedd meg.
Szép kidolgozott külső,
sanyargó, törpülő belső,
ugyan, milyen, együtt a kettő.
Permetező felhő, a végszó is eljő,
emelni szükséges, a szintedet, hogy
az általad vélt jóban, ah, el ne tévedj.
Vezetni szeretnéd, az alacsonyabban
lévő szinteket, közben megvezetnek,
ha megfelelve, azonosulni igyekszel.
A valóság, az örömet hordozó, átmegy,
az agyadnak a tápláléka, a napi sikered.
Keresd meg, a saját lehetőségeidet, ne
várjál rá, hogy más teremti meg neked.
Az emberek, különböző tehetségeket
hoztak, a vezetők, már úgy születnek,
bennük, ahhoz, megvan minden, azt a.
Alázat nélkül, nem életszerű semmi se.
Mutass, az emberségeden keresztül,
tükröt, a lehetőségeikre váróknak.
Mond el, velük, nem, számoltál,
a szépben, sem a jóban, hinnye.
Ne várjanak valamire, ami nincs.
Tudják megélni, a sorsukat is, ne a,
nem tervezhető, álmaikra várjanak.
Van aki, a születésétől fogva tudja,
vannak, akiknek, tanulnia,
érnie, szükséges ahhoz.
Amíg megértővé lesznek,
felelős mindenki, mindenért,
amihez, ésszel már felért, hinnye.
Legyen mindenkinek kellemes ez a nap.
El ne felejtsd, tiszteletet adjál, hogy egyszer majd, azt kapjál.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel. Julamami