



Sorsok összehasonlítása, párkapcsolatoknál,
miben különböznek a generációs feladatok.
Nézzetek rá, a tanácsadás címszó alatt.
Ha nem látod át a feladatod, a még itt,
maradtaknak mi lenne jó, szép dolog.
Ugye nem várod el és csak azt hallanád,
csak játssz és nyugodtan játsszál, mi már
megszoktuk, hát szenvedjünk tovább.
Miről beszélsz, ha azt sem tudod mi
az amit felvállaltál, nem is úgy élsz.
Ne várd a csodát, az benned van,
amikor a saját feladatodban,
elértél odáig, csoda van.
Ha mindig csak kapni
akartál, közben nem
megfelelően adtál.
Mindenkit magad
mögött tudhattál,
a vállukon haladtál,
s egyedül maradtál.
Vagy megéled azt is,
a küszködésekkel
a neked idegenekben.
Akkor épp adnod is lehetne,
szakadék ne legyen köztetek.
Észre sem vetted már, ah azt is
legyőzted aki oda felsegített.
A dolgodról elfelejtkeztél.
2017. az emberiesekért.
hogy ne pusztuljanak ki.
Másoknak meg, nagy
harcost mutatsz.
Mondhatják ők,
pozitívnak, a
gondolkodásodat.
Inkább belső kontroll az,
a lelkes, szíves és gondolkodó,
oldalad kiegészíti a másik oldaladat.
Mindkét oldalunkon toppon leszünk,
ha azt megtanuljuk, amit nem hoztunk.
Vannak akik észre sem veszik azt se,
már ki is látszik, ami régen még,
elsikálható volt, ma már nem.
Minden népnek megvan a
maga anyaföldje általi
életritmusa és még a
saját, s generációs
feladatainak is
ritmusa van.
A csárdás az,
magyarosan
odateszi azt.
A sajátodat és
körbe karikába,
összetett a ritmus.
Jobbra kettő, balra kettő,
így tanultuk az óvodában.
A különböző tájakon,
az emberek másképp
adják bele magukat.
Kihallod-e vajon,
az erős rezgését
a kultúráknak.
Amikor a saját
táncaikat járják,
ah, mennyire más az.
Ismered-e a sajátod,
vagy csak igazodsz,
éppen most ahhoz.
Beleélsz, anélkül,
hogy megélnéd.
Mi, különböző
sorsokkal
születtünk,
mindannyian.
Egy a Hazánk,
csak egy, aztán
becsüljük is meg.
Hiába hát, nahát, de
hát, szigorúan aszerint
nevelték, amit ők is kaptak.
Olyan mintha körülvennék őt,
erősen, azonnal, a védekező falak.
Lepasszolja a felelősséget magáról,
nem tanulta meg, mint az ismeretlent,
úgy hárítja, csípőből és azon nyomban.
Hozzá ne érjen semmi olyan, ami el is térne,
attól amit felismerhet a belső kontrollja neki.
Hárításra és védekezésre, „kívűlmaradónak” is
nevelődött, fél megismerni hát bármi újszerűt.
Hiába mondanám neki, látszik az, nem értené,
de nagyon fontos lenne számára, hogy lássák
azt a külső szemlélők, hogy követi ő, azt az utat.
Hiszen ő ahhoz van szokva, hogy az emberek fölé
helyezi önmagát, onnan könnyen csinál amit akar.
Egy zárt körben egy helyben, se tanulva, sem nem
tapasztal, nem halad, mély vájatban jól megragadt.
Húzná le a többieket, a kényelmi szempontjait nézi.
Nem mennek már át a szavai, lentről felfele mondja,
az idő, a megtett távolság, lehalkítja az üres szavait.
Meg sem érinti az amit hallania fontos és most, pont
a lelkes, a szíves, a gondolkodó fejlődés miatt lenne.
Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, ami
lefordítja számukra, ha kihallják, már értve tanulják.
Olyan embereknek nem ajánlanám, akik már meg
vannak győződve arról, mindenkinél okosabbak.
Eljutva az igényéig a több oldalról való tudásnak,
szükséges akkor, hogy befogadó is legyen ahhoz.
Mintha más -más nyelven beszélnénk mi ketten is,
arról beszélek, amiben otthon vagyok, 24. éve annak.
Prevenciós 1999. év óta vagyok, köszönöm jól vagyok.
A megrekedés árnyéka már ott van rajta, szenved tőle,
de hozzá van szokva, csinálja meg ő, akihez fordul épp.
Nem vette észre a Világ, már jócskán elhaladt mellette,
kapkodna, szaladgálna össze-vissza, mert erős a hiánya
a tudásának, de már csak a mondvacsináltakba fut bele.
Abból meg van bőven, amire körbejárja a belső kontrollja
hiányában, megint sok időt veszíthetett el, érzi sürgős lenne.
Tudnia valamiről, ami ott feszíti belül, tudja, hogy érte szólna az,
de azt nem gondolja, hogy annak hiányával ő végleg lemaradhat.
Sebaj, legfeljebb nem fejlődik ő, ugyanúgy megy az élete tovább,
majd megmondják megint, ahogy addig, ő meg azt teljesíti, amit
mások mondanak, legfeljebb nem fejlődik, majd csak visszafele.
Nem lehet mit tenni, önmagának szükséges odáig eljutni, ha azt
érzi nem jó már neki, amiben van, a lelkiismerete segít majd abban.
Ha pulzál a lelke hiányosan, félrever a szíve nem ritmusosan dobban,
nem tud döntést hozni, nincs a gondolkodó agyában ott, a jövő képe.
Üresen nehéz lépni előre, ha nincs a lépéshez még terve sem, talán
meglehetne tanulni azt, amit nem hozott, segíteni azzal amit hozott.
Időnként meg is lehetne nyitni ami punnyadóan telített, átadva oda,
aminek a hiányától, a hozzá nem értők hiányosságaitól, szenvednek.
Adok-kapok, a legjobb emberies feladat, új hatások is érik, nem üres,
fejlődőképes, igazítva a belső tartásán, felépítheti másképp az életét.
A saját sorsát, generációs jeleit, mutatják a tenyerei és mindenkinek.
Sok évvel ezelőtt sorsolvasásra iratkoztam, megtanulni nem tudtam,
amit láttam, ahhoz belülről a megérzésemet, rálátásomat mondtam.
A gondolatok az információkhoz, egyre gyorsabban fogalmazódtak.
Egyszer csak a sok tapasztaló év után jöttem rá, sorsolvasó vagyok.
Menj végig az utadon, amikor eljutsz a végpontokhoz, fordulj meg,
rájössz, már más szemszögből is látod, van róla saját véleményed.
Nem vagy ráutalva, hogy mások mondják meg, hogyan gondolkodj.
Adott a saját életritmusod, belső tartásod s az emberi méltóságod.
A harmónia amiben jól érzed magad, az elért szinted, nem állandó,
mert, jön a következő, ha egészséges hatások érnek téged közben.
Ha elérted azt amit neked szánt az Isten, nézz szét mit tehetsz még,
úgy önmagadért, hogy észleled már mások tudatos megrekesztését.
Azt a látszatot láttatva, mintha ők is oda tartoznának, ártó hatással,
azzal nem számol csupán, hogy a fordítottját éri el, mert van az Isten.
Vannak erős hatások, meggátolni próbálják, a vezetni születetteket,
nem is gondolva arra, kilátszik az, önmagukat építik le azzal s végleg.
Miközben, azon fondorlatoskodnak, hogyan építsék le a hiteleseket,
nem tesznek a fejlődésért, lemaradnak, a Világ meg gyorsan elhalad.
Majd néznek utána a számukra túlzókban maradva, átlagossá válva.
Jó szerencsét emberek, tisztelettel élni, mindenkinek könnyebb.
Szeretettel.

