Lehet másokat utánozni,

meg mások után menni,

egy idő után észlelve,

nem maradt semmi.

A tehetségből se,

a karakterből sem.

Ismerem a tenyerem,

elmondhatod-e ezt.

Önismeret, tartás,

emberi méltóság,

mihez képest, hol

tartasz az életedben.

Mit hoztál önmagad,

a te generációs feladatod

szerint, teljesíted-e a sorsod.

Jól figyelsz-e magadra, észre

veszed-e, mikor mit tehetnél

önmagadért. A családod

emberséges tartásának,

a megtartásáért.

Összehordhatsz

hegyeket,

vehetsz,

kincseket.

Ha nincs ott,

ahol időzől épp,

tisztelet, neked

fontos, időben

tegyél oda bele.

Ne az jusson

eszed,  hogy

miért pont

megint te.

Magadért

is tettél, ha

rájöttél, nem

lehet minőségi,

a hivatásodban

az elvégzetted se.

Tiszteletlen, üresen,

se nem ad, se nem kap.

Pocsékba menő energia az.

Amikor észleled, hogy csak

elbeszélnek az emberek ott

egymás mellett, nem mond,

senki semmit.

Beszélnek,

majd elfogy a

 szó, gondolják

az meg arra való.

Nincsenek miértek,

se, hogyanok, semmi,

de jól megtanultak, ah, a

semmiről hosszan szólni.

Közben megy az idő, az

Isten meg teszi a dolgát.

Ha elérted a saját életed

rezgését,  jól otthon vagy

abban, amiről gondolni

sem merted, átélheted.

Minden helyzetbe bele

lehet úgy helyezkedni,

ne sérüljön meg senki,

de kapjon szépet és jót

önmagának megfelelően.

Minden olyan jelenlévő, aki

tart már ott a fejlődésében,

megerősíti az élethelyzete.

A következő fontosra már

felkészültebb, átlátja, ki is

hallja, megérzi, van Isten.

Vezetni született ember

vagy, ha tudod azt, amit

a legtöbb ember, nem

is hiszi el, létezik az.

A saját életrezgésed,

ahol otthon vagy, nem

a mások rezgésében

végzed az alkotásodat.

Vannak akik vezetnek

akkor is, ha a székekben

nem hosszasan, sem véglegesen

üldögélnek, mert a székek közben

gyakran már elhasználódtak.

Visszarezegtetik, az előttük

benne sokat időzők sajátját.

Tán át kellene gondolni azt, a

 tárgyakhoz való ragaszkodás,

milyen belső hiányokat próbál

pótolni, akkor éppen ott még az.

Eltávolodva az emberektől általa,

ha már akkora a megszerzett kupac.

Önmagának generálja azt, ha nem veszi

észre időben, a változás amire vár, benne

menne végbe, ha felfogná azt időben végre.

Felépíthet óriás épületeket, mászhat csúcsokra,

összehordhat förgeteges többleteket, ha tisztelet

benne nincsen, szeretet nélkül üresedő ember lesz.

Eléri amit képes, megszerzi ami azt hiszi szükséges,

félrerakat, eltakaríttat, nem piszkolja a kezét se vele.

Piszkolódik viszont lelkileg, szívben, nem gondolná.

S egyre jobban érzi, a motiváció, a boldogulás érzése,

elmúlt belőle, attól fogva már csak él éppen oda bele.

Ugyanott tart, mint amikor elkezdte, viszont látványos

lett, takargatni már nem tudja, minél többeknek ártott,

hogy neki még jobb legyen, annál inkább kilátszik már az.

Egyedül marad az érzéseivel, megosztani már nem tudja,

senkivel, már irigyei lettek azáltal, hogy csak megszerzett.

Nem tudott az belül erőt se adni neki, nem erősített fel oda,

ahova a szerzett javai kitolták, kirakatba került, pedig pont

azt nem akarta, van az Isten gyakran hallotta, nem gondolta.

Róla, neki szólna, jó időben jó helyen, már a sorsát élhetné,

ha a saját életritmusát felismerte volna, tisztelhető lehetne.

Mert az a kulcsa az egész életnek, tisztelet és szeretet, legyen

otthon bőven, hogy vihessenek belőle mindannyian kimenőben.

 

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami