Adj teret a mának, a

 holnap a küszöbön

még várhat,

előbb még

tanuld meg

a te idődben,

kimondani, az

 igent és a nemet.

S ha tévednél, hát a

 bocsánat is időben,

hagyja el a szádat.

Ne tartsd magadnál

többre önmagadat te,

ne hidd el a hízelkedő

ragacsos szavakat se.

Tudod-e, hogy

a jónak jója,

ha másoktól

vetted el, meg,

az ő lehetőségeiket,

csak időleges számodra.

Tisztelet az őseinknek,

magától is mutatkozik

a réges régen volt is,

ha ideje annak már,

hozzáértés

nélkül,

bele ne

piszkáljál, he,

kár lenne érte,

ejnye de kár, a

 kiemelkedés

helyett a

pocsékba

menne vele

minden már.

Ha a szinted

alatt tartanak,

attól még

az vagy

aki te vagy,

becsüld meg

 ott is magadat.

A szinted fölött

meg már nem te,

az események

irányítanak,

ismerd meg

a generációs

határaidat,

hogy a

sorsodat

te magad

igazgathasd.

Gazdagságra

vágytál,

mindent

beleadtál,

halasztottad

azt ami olyan

természetes

volt akkor.

El is érted,

közben meg

észre sem

vetted,

nem

maradt

számodra

már más se,

csak irigyed.

S egy reggel

fájdalmasan,

egyedül

ébredhetsz,

mert rájössz

amikor te elindultál,

már megvolt mindened.

S ha csakazértis megléped, a

 csalogatóan hívó lépcsőfokot,

ami kecsegtetően ott van

ismeretlenül előtted,

mint a szép ígéret.

Lemondani nem

tudsz róla, fájna,

már rajta állhatsz,

amikor meglátod,

másoknak az volt

az első lépcsőfoka,

ahol te azt remélted,

 a csúcsod már elérted.

Ismerd meg a saját határod,

amikor eljön az ideje, az Isten

úgyis eléd tárja a generációs feladatod.

Amikor másoknak sem ártva teszed a dolgod, a

 nagyszerűben is életszerű, egyszerű lesz a sorsod.

Adjon az Isten minden földi jót, szép napot kívánok.

Szeretettel. Julamami