Az agg is lehet,
egész életében gyermeklélek,
a gyermekeknek, egy ártó
pillanatba, a lelkük, bele is öregedhet.
Gondolom nem mondták neked még, ah,
látszik ám, hogy a saját kontrollodon,
régen túlmentél, üresben vagy már.
Nem tanultál, se nem fejlődtél fel ahhoz,
amit emberismeret nélkül felvállaltál, azt a.
Nem akarod megismerni a másik oldaladat,
hátha hatna, tán a végén még megtetszene, ah.
Finomítsd le a vagánykodó hozzád nem illő szavakat,
besorolnak oda, olyannak gondolnak általa, hinnye.
A felnőttek, gyakran, csak későn figyelnek fel arra,
mi történik a gyermekeikkel, a hétköznapokban.
A velük foglalkozók hozzáértőek-e, vagy csak
teljesítenek, megfelelő emberismeret nélkül, hinnye.
A hivatástudat, az emberies, fontos része a tudásnak.
Ha nem fontosak az emberségesek, inkább figyelsz arra,
ami növeli a vagyonodat, akkor a foglalkozásod is legyen az, ah.
Ha ami történik, nincs megbeszélve, nem tanulja meg, mi a fontos
számára, ami lehet tán lényegtelen is másoknak. Ah, ha gyanazon a
szinten nevelkednek, mint akik mellé mentek, hinnye. Mindazokáltal,
bennük önismereti, önértékelési hiányok
keletkezhetnek,
cipelhetik egész életükben. Azokért kapnak,
amiket ők el sem követnének, azt a, hinnye.
„Feljött benne az érzés, gyakran érezte,
olyankor felmelegedett a lelke.
Erős ember volt, de ha
meghatódott,
ki – ki
csurrant
a könnye.
Nem bánta,
ugyan miért
szégyellte volna.
A nagyapja gyakran
mondogatta, az erős
emberségeseknek,
örömében, de
bánatában is,
kicsurranhat
a könnye.
Addig
örülj,
amíg az érzés
megtörténik benned, veled.
Akivel már nem történnek meg,
a hétköznapi emberies érzések,
bizony aggódhat, kiüresedhet.
Amit teszel másokért, egyszer
megteszik érted, amit mások
ellen, az is megtörténik
majd ugyanúgy veled.
Maradj emberséges,
azt nem bánod meg.
A sorsok, hol láthatóan,
máskor meg csendben,
megtörténnek.
Ha beszélnek róla,
ha nem, körbe érnek, az
elhivatottságuk által emberesednek.
Szerencsés napot kívánok emberségesek.