Amikor nem a saját sorsát éli, csak él bele,
az elvárásokba, észre sem veszi, mikor ért el,
ahhoz, ahol megváltozik, a könnyűnek hitt által.
Önismereti oktatás, mint általános műveltséget
növelő ismeret, jelnyelv, emberies nyelv, hinnye.
Kontroll nélküli, kiszolgáltatott, lett, éppen ott,
amikor megismerhetnék, akiknek, fontos lenne.
Tudja-e valaki, hány évet szükséges ahhoz élni,
hogy ha itt születtem, tudjanak arról, mit tudok.
Mennyit segíthetne a feltaláltam, sokaknak, ah,
ha tisztában lennének, honnan – hova tartanak.
Mit ér a védjegy, Magyarországon kívül nem az?
Ah, az élet az komoly dolog, különösen akkor, ha
hirtelen, sok minden, megváltozott, annyira, ah,
ha szinte átláthatatlanná teszi az, a történéseket.
Ha az emberek, a saját és generációsan hozottjuk
által, megélhetnék, mindazokat, amik a szintjükre
emelik, tapasztalva, tanulva haladva, jól élnének.
A kezdet és a vég, közte ott van, mindenkinél,
amikor, rájött van, sorsa, neki is, hinnye.
Úgy szoktam azt, megfogalmazni,
megjött az
esze,
a
sorsához.
Ami azt jelenti,
rájött, ha, azt éli,
amiért született,
az számára már,
hétköznapi
történet
lesz.
Mert
eljutott,
oda, ahol,.
megengedő
az élete, azt
éli, ami a
legjobb
neki.
Nincs
miért,
irigynek
lenni,
mert,
a saját
idejében,
elérheti,
mindenki.
A belső, lelkes,
szíves, gondolkodó
énünk, motivál,
bennünket.
Ha egyforma
lenne a sorsunk,
egy csokorba,
vagy csoportba,
születnénk meg.
Mire rájönnek az
emberek, nagyon
sok kárt okoznak,
önmaguknak és a
szeretteiknek, a
többieknek.
Azzal, hogy
elvárják,
azt is,
amit, a
többiek,
nem
szeretnének.
Azért, mert úgy
gondolják, az a,
könnyebben,
beilleszthető, a
saját sikereikbe.
Ne legyen macerás,
könnyen megoldják,
az önjelöltek, akik
vezetésre, még
nem érettek.
Az alázatot
ah, nem
ismerik.
Ha tudnák
az emberek,
mit tesznek,
azzal, ha a
válásnál és
a leválásnál,
nem fizetik ki,
azt, ami járna.
Pedig, éppen,
akkor lenne, az
a pont, hogy szét,
vagy leválasztva,
még megmenthető
lenne és sikeresen
tovább is mehetne.
Közösen teremtett,
ügyben, másféle.
Adni, semmi
módon,
nem
szeretnének.
Múlt nélkül,
nincs jövő se.
Elveszíthetik, a
hitelességüket is.
Pedig ha felismernék,
hogy a motiváció, addig,
éppen, attól, azért, volt,
akit épp, kihagyni akarnak, a
kettőjük megteremtettjéből.
A lelkes, szíves, gondolkodót,
a hátteret adót megtagadva,
az a motiváció is elszáll,
a válással, leválással.
Ha, a jó kapcsolatuk,
megmarad, a siker is,
mehet tovább, nem
rombolódik le, lesz,
az alapja a tartásnak.
Hiszen, ha a múltjával,
megteszi, hát bárkivel,
ugyanúgy megteheti.
Egyszerre, csak egy,
ha, minden, változik,
azzal, akár tönkre is
mehet, a hozzá nem
értő, erőlködése miatt.
Más az, ha építő a feladat,
tapasztalva is, tanulni jó.
Ritmusban maradni,
ahhoz igazodni, az
lenne a lényegesebb.
Ahhoz tudni fontos,
melyik, a jó ritmus.
Bocsánat, a tiszta
dolgainkról,
a valóságról
beszélek, hinnye.
Mivel, két oldalunk
van, kettő az, amit
teljesítenünk is
szükséges
lenne.
Persze,
csak, akkor,
ha értékelhető.
Magunk felé is,
elszámolható,
igényesen
megélhetőt
szeretnénk.
Tervezni akkor
lehet, ha van kiért,
mivel, miért, motiváció,
nélkül, hamar megtörténik,
hogy belecsúsznak az üresbe.
Kommunikálni, kommunikálni,
kommunikálni, mindent át és
megbeszélni, nem kibeszélni.
Összetartó családok lesznek,
ha mindenki teheti azt, amiért
oda megszületett, amiben ő
a tehetséges, meg vannak,
a feladatok, nem lehet,
az egyik, fontosabb,
mert összeadódnak.
Ha a párja nem olyan
módon megengedő, még.
nem látja át a fontosságát,
hogy egyik, a másik nélkül,
nem jöhetett volna létre.
A siker sem, lett volna olyan.
Persze lehet nézni, egyoldalúan,
ha nem közös az érdeke, a családnak,
csak, önmagáért csinálta, akkor viszont,
kifejezhetné, a háláját, annak, arányában.
Olyat, eddig, még, kiteljesedni, nem láttam,
aki becsapta, azokat, akik által, meggazdagodott.
Az egészséges történés, az adok-kapok, körforgása.
Persze, igencsak, tapasztalva tanulok és folyamatosan.
Önismeret, emberismeret, a feladataink tükrében, ah.
A párkapcsolat irányítására, a hölgyek születtek, ha
jó mintákat hoztak, vagy időben veszik észre, a nem
megfelelő mintát, alkalmazkodik, nem sérül senki.
A férfiaknak, más fontos dolgokat, adott, az Isten.
Egyébként meg, a családon belül, vezessen,
aki arra már elég érett, átlátja az egészet.
A fejlettebbekhez igazodva haladunk,
ha azzal össze, nem szutykolódunk.
Mint, mindenkinek, nekünk is van,
kiváló, kiemelkedően jó, sajátunk,
legfeljebb nem láthatóan, vannak.
Az érettség, nem életkor függvénye,
a tapasztalataim szerint, mindenki,
hozott sorsszerű feladatot, a tanulás,
az, egymástól is, folyamatosan, fontos.
Vannak, akik összefüggésében látják,
generációsan, ott tartanak, azt hozták.
Az alkalmazkodni nem tudás, lehúzó erő.
A hozzáértők, ezt átlátva, a lehetőségeket
időben megadják, mert, hol az egyik oldalon,
hol meg a másik által, haladhatnak, magas szinten.
A Családjukért, a Hazájuknak, a Világ felé hasznosan, hiszen,
minden egy, egy mindenkinek, az érdeke, élhető életünk legyen.
Magyarországról, Pakson a HergálHázból. Szeretettel. Julamami
