Messziről látja, a vízparton kiakasztva hálók száradnak.
Nem ment iskolába, majdnem kibuggyan a nagylábujja
a cipőjéből, fizetéskor veszek neked mondta az anyja.
Egyedül maradtak, az apja nem köszönt el, de régóta
nem jár haza. Van otthon még három gyermek, nála
fiatalabbak, hát megoldja a problémáját gondolta.
Nincs ott más, közelebb megy, ez lehet egy jel,
amire azt mondják, tanítsd meg halászni.
Piszkosul éhes, korog a
gyomra,
érezteti vele,
jobb gazdája is lehetne.
Már el is képzeli, kifogja a halat,
jól belakik vele, még a gyomrában
a korgás is elcsendesedett hirtelen.
Fejti le a hálót serényen, átjárja az
a jó érzés, amiről már hallott.
Ha boldogul az ember,
akkor már a boldogság
küszöbére érkezett.
A nagyapja jár az eszében,
a nagy víz mindenkié, tehát az
Istené, úgy szokta emlegetni.
Megörült az érzésnek, hogy a
szomszéd árváinak is adhat, ha
sok halat fogna, ők is örüljenek.
Szorgalmasnak tartják őt magát,
hiszen sokat segített, amikor annak
a szükségét érezte, ahol azt lehetett.
Eszébe jut, mi lesz, ha nagy halat fog, vajon
azt szabad-e kifognia, vagy csak a kicsik járnak
a kisembereknek. A nagy gondolatmenése kellős
közepébe beledördül, egy öblös férfihang, mész innen.
Hozzányúltál a hálómhoz, hát mit képzelsz te, örülj, hogy
nem váglak nyakon, olyan dühös vagyok, elszakadhat a hálóm.
El akartad lopni mi.
Nem lopnám el, csak halásznék vele.
Éhes vagyok bácsi, nincs kiírva sehol sem, hogy nem szabadna.
Emlékszel még a szeretetre, a tiszta adni tudó érzésedre, nézz
mélyen a lelkedbe, ott lakik benne. Azon legyél, hogy maradj
önmagad, akkor is ha sikertelen, akkor is ha magadhoz képest,
túlzottan kiemeltben időzöl, éppen. Mielőbb elromlanál, a túl sok
többletedtől, adj oda ahol éppen nincs olyan, hogy boldogulni
tudjanak és egyensúlyban maradhass önmagaddal, hinnye.
Na most jön, a jó öreg bocsánat, a tisztelet töltse be a
lelkeket és a házakat, el ne feledd, minta vagy.
Magyarországról,
Pakson a HergálHázból. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért. Online oktatásom (a találmányom).
