Biztos, hogy ők a nagyok és nem mások,

mihez, kihez képest, vannak a sablonok,

ha  nem tudják, kikért vállalták felelősen.

Ha túlbillentik az elvárások a gyermekeket,

mielőtt még a sorsukat, kontrollálni képesek.

Tapasztalatlanul tudáshiányosan okoskodnak,

akikben, nincs, még, önkontroll sem, hinnye.

Honnan tudnák, ha nem láthatók, a valóban

kitűnők, csak az ügyeskedők láthatóak, ah.

Akiktől a valóságot, nem tanulhatják meg,

jól, elvannak, a hamisakat igaznak tudva,

nem haladtak, a könnyűben, lemaradtak.

Hiszen, nincsen, viszonyítási alapjuk sem.

A legjobb kontrollja mindenkinek a saját,

sorsának, generációs feladatának a tükre.

Ah, azután, ne kelljen, a lelkiismeretének,

a felerősödött jelzéseire, lefékeznie, ah.

Amit elért, már benne van, a tartásában,

nem vitathatja el tőle, senki sem, hinnye.

Nem a pénze teszi az embert, a tartása,

méltósága az, ami emberiesen megtartja.

Minél jobban kibillen a könnyűvel, annál

nagyobb, a szüksége, a túlzó pénzekre.

Kompenzálni igyekszik, a régi valóságos

helyett, magát hitelesíteni próbálkozik.

Az emberi méltóságunk, tartásunk, szerint,

megjárna, minden ide születettnek, hogy tudja,

miben lehetne, ő a legjobb, ismerve a tehetségét.

A saját Hazája, felvállalna, minden megszületettet,

mert itt fontos kiteljesednie, sikerélményt gyűjtenie.

Tartásosan menni, máshova, keresve a lehetőségeket,

vagy, a jó minőségű életnek, keresése miatt menne el.

Másból van, sikerélménye, neki, neki, neki, hinnye, a

mindennapos sikerek nélkül, gyors a kiüresedése.

Kinek az életritmusa szerint élnek az emberek,

kinek a tervei szerint, teljesítenek.

Ki osztja be, az idejét,

a fejlődésben

lévőknek.

Túlfeszítik-e,

túlteljesít-e,

ennivaló van-e,

elég tápláló-e.

az idő elég-e.

A ritmusukhoz

mérik-e vajon,

vagy, csak,  a

dobverőhöz.

 Hát, kihez,

vagy

mihez

képest,

éljünk mi így.

Vagy kinek, a tervei

szerint, esetleg, amúgy,

ugye, garantálják, hogy

nem üresednek ki,

még mielőtt felnőnének.

Kik, gondolják ki, hogy egy

embernek, mire van szüksége.

Ahhoz, hogy jól érezze magát, a

saját bőrében, ne azon, járjon, az

esze, hogy mások, miből élnek jobban.

Tanuljon meg törődni, a saját életével,

azon belül, amit irányíthat, hinnye,

legalább abban, érezze,

hogy boldogulhat.

Miért adná fel,

a beteljesedése

előtt, ah, ha boldog.

Nem egyformák ám,

se a lelkesedésben,

sem a szívességben,

a gondolkodásban,

miért lenne azonos.

Mindenki, másféle

tehetséget hozott,

másban ér révbe.

Nem fölösleges

az, hogy éppen,

ebben az országban

született. Mivel teljesít

jól önmagának és mi által,

tesz jót, generációsan a saját

családjának az ő megéléseivel.

Én egyszerűen, azt gondolom,

hogy a Haza, az mindenkire

gondol, aki, ide született.

Na, talán, nem annyira,

mint a saját gyermeke, de

 fontos kell legyen, hinnye.

Boldogulni tanuljon először

itthon, a saját életritmusa,

jelzi azt, amit sorsszerűen,

fontos most megtanulnia.

Miért rohanna, hiszen,

a saját, belső kontrollja,

jelzi, mikor van jó időben.

Fontos lenne felzárkóznia,

azoknak, akik eljutottak

oda, hogy a Hazánkban,

gondolkodhatnak helyettünk.

Hiszen, ha szerintünk, lenne az,

ahogy élni szeretnénk, biztosan,

sok minden, másképp működne.

Nem helyettünk, hanem értünk,

velünk, együtt, gondolkodnának.

Amit nem hoztak, megtanulnák,

a feladathoz felfejlődnének, hinnye.

Fontos lenne az emberek életminősége,

lelkesedhetnének, szívesen, megélnék.

Azokat a nehezebb szakaszokat, akkor

is, ha többszörös ismétlésben, már,

a többiekhez, akik egyszer sem, ah.

A miérteket ismerve, motivációt adna,

anélkül, ritmustalan, összevissza van.

Sokat tapasztaló, emberismerőként,

átélem, mások életszakaszait is, a

 gyermekek, jövője a legfontosabb.

Mert, minden gyakorló szülőnek,

fontos, hogy a gyermekei majd,

felnőttként, a saját Hazájukban,

természetesen boldoguljanak.

Abban vagyunk, motiváltak, ah,

 mások Hazája, az nem a mienk.

Néztem, mert akkor, gyakran,

közvetítettek, a döntéseikről,

  jövőnkről szóló, eseményekről.

Megszeppenve pottyant a könnyem,

 ritmusos volt az, mint egy szívverés,

oly, gyorsan, szavazták a jövőnket.

A nagydob, hangjához hasonlított az,

egy ritmusban, keletkeztek az irányok.

Nem hozzáértőként, az jutott eszembe, ah.

 ha minden, ennyire gyorsan változna, hinnye.

A régiek az újjal, nem kapcsolódhatnak össze.

Sem a gyermekek, sem, az életkoruk szerint,

már nem fiatalnak mondhatók, tudják-e azt, a

 ritmust tartani, amit, azok által, el is várnak.

A gyermekek, gyorsan lesznek felnőttek,

ah, mások meg, révbe se értek, elmennek.

Vajon, kinek, az életritmusa szerinti, hogy

ennyire, biztosak benne, hiteles-e, abban,

 tapasztaltan, hozzáértően, úgy is él-e, hinnye.

Vagy, beszél, mondja, amíg, szavakkal bírja a szája,

ah, van-e tartása, méltósága, ahhoz ahol mondhatja.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok,

se veled, sem ellened. Szolgáltatok, ha megtisztelnek,

megérkeznek, név és rang nélküliek, csak a tenyereik

fontosak, abból olvasom le mindazt, amit, láthatok.

Egyszerűen, a valóságot, sorsukat tükrözők azok.

Ah,  ki ne maradjon, most kérek bocsánatot.

 

Magyarországról, Pakson a Hergál

 Házból. Szeretettel. Julamami