Te nagyban gondolkodsz,

én meg csak a kicsiben,

így láthattam meg azt,

hogy ugyanaz van

a nagyban is, ami

 mellett, mások

el is mennek,

mert őket nem

motiválja abban

semmi, amit ők a

saját életükbe bele

tudnának abból vinni.

Nem életkor függvénye

az sem, hogy mikor és ki

az aki arra érettebb és

annak a megoldására

született és időben.

Ne nyúlj emberhez,

ha ahhoz nem értesz, ah.

Tenyérrajzokkal születtünk,

nekünk is van tenyerünk,

hiába vagy tagadásban.

Inkább hiszel a meg se

fogható és jól kitaláltak

tengerében, mint a te

saját két tenyeredben,

ami nem téveszthető

össze, más senkiével.

Megtaláltam és feltaláltam

azt amit tudnia mindenkinek

jó lenne, mert kikoptak már,

a régi módszerek, nem illenek

rá a, 2016. év embereire se.

Jöhetne az is, aki a régiekkel

dolgozik és magához vehetné

ezt a napi szinten működőt.

Ne visszafelé menjünk,

előre mennünk is kellene.

Ismerem mint a tenyerem.

Van az Isten, ha elhiszed

ha még nem, majd te is

meglátod azt idejében.

Most a legintelligensebb

energiáról beszélek megint,

ami hol leint, hol meg fékez,

hogy ne menj túl magadon se

 és azt időben te is vedd észre.

A szép és a jó megjár minden

 embernek aki ide teremtette,

 megérdemli az Isten adta népe.

Ne rongáld az embereket, ha

 boldogulni se segíteni nem is

tudod, mert már kinőtt az

 aki generációsan is és a

többletét is hozhatta.

Leépíted magadat a

nagyfokú elvárásos

makacsságodban,

abból nem lesz se

szép, sem jó holnap.

Miért erőlködnének

az emberek, olyan

feladatokban, ami

nem számukra van

kitalálva, nem náluk

 van a megoldás kulcsa.

Kinek mi a feladata, ha

azt megoldotta, lépjen

tovább a következőre,

hogy haladjanak ővele,

azok is, akik hasonlóan

meg vannak ott rekedve.

Generációs feladatuk is van,

azokkal együtt viszik, motiválnák

őket abban is, ha akik eldöntik azt,

ahhoz is hozzáértőként érnének,

ők valóban vezetni születtek.

Nem tehetek mást sem,

mint ide leírom megint,

mert ahhoz is nálam van,

  már, annak a megfelelő kulcsa.

A megelőzésben vagyok otthon,

ahol ő maga is benne van abban

amiben éppen ő is jó lehetne.

Szaladhattok jobbra-balra

össze-vissza, ez a Haza, itt

születtem, itt tapasztaltam,

fejlődtem, teljesedtem bele,

a sokfelől jövő emberekkel.

Vannak akik, felkerültek

arra a szintre, ahol ők

még nem járhatnának,

akkor, ha ők is a sajátjuk

szerint boldogulnának.

Amikor én rájöttem,

hogy felfedeztem

valami nagyon

életszerűt az

embereknek a

tenyereiben,

igen boldog

voltam, hogy

így boldogulok,

 a tenyereiknek a

leolvasásával már.

Úgy is, hogy látom,

honnan indult el és

merre visz az élete, ő

 megtalálta-e a róla szóló

saját útját, megéli-e a sorsát.

Magzati szakaszában várták-e

vagy nem várták és pottyant ő,

akkor is ha nem akkor várták.

Van már alázatom ehhez is, a

 22. tapasztaló és oktató év.

Volt már megaláztatásom is

bőven, azt már nem kérem,

mert általa sokat fejlődtem.

Olyan segítsen oda és ahol

nagy szükség lenne erre a

tudásomra, aki azt is tudja,

nem beszélek fölöslegesen.

Vagy, ugyan miért is rajzolta

volna bele az Isten, nekünk a

 tenyerünkbe, mindezeket,

 csak a sajátunkat a mi

jeleinket

és miért

nem

ugyanolyan,

az a másokéval.

Talán tájékoztatásul

szánta mindannyiunknak,

hogy mihez képest a most

és hol is tartunk ahhoz.

Mit lehetne

törleszteni

azért, hogy a

minőségibb

életünket is

megéljük.

Tennék és

teszem

online is,

s ha érkeznek

és megtisztelnek is.

Gyakran a telefonom

 is megviccel, de

nem vicces ám, ha

 két időpontot mutat

 a bekapcsolása után.

Nem tudom mások,

hogy élik meg ezeket,

egy darabig türelmesen,

azután meg leírom ide,

lehet az elég is lesz.

Nem tudom hol van

a szinteken belül az

 én beszabályozóim,

de aki ezt eldönti,

annak előtte tán

ki kellene a saját

bőrén is próbálni.

Ha nem tiszteled

a másikat, azzal

nem tiszteled te,

önmagadat sem.

A tartás, emberi

méltóság fontos,

nekem igen, hiszen

magamat neveltem.

Sokat kínlódtam mire

rájöttem nem mindenki

ilyen, tán mindenki más.

Van a belső tartás, meg

a külső hatások sora is.

Mennyivel jobb lenne,

ha az emberek értenék,

a mit, hogyan és miért.

S nem hinnék el, hogy

vége, inkább lenne az,

megfordulnak és íme,

odakerültek az elejére.

A múlt, a tegnapi nap, a

 most, az változást hoz,

a holnap úgyis megvár,

ne kapkodj, ne siess már.

Visszaáll a belső harmónia

akkor is, ha nagyot változna,

ahhoz képest, ami látszatos.

Minden és mindenki rezeg,

a saját életritmusában és

működése által, ez van.

Ha nem fejlődsz a 2016.

évhez, akkor, lemaradsz.

Ha sokszor mondod és

ugyanazt, az nem segít,

legfeljebb betanulod,

pedig tanulhatnád is.

Mindenért meg kellett

tapasztalnom azt amit

éppen, nem adtak csak

úgy ajándékba nekem.

Sőt, mivel a szintjük

alattinak tartanak,

nem érzik magukra

kötelezőnek, azt amit

ők másoktól elvárnak.

Nem tartozom se ide, se

 oda, tartozom mindenhova.

Különbözőek vagyunk mi

mindannyian, ha csak azt

látod meg, amit magad

körül látsz, az csőlátás.

Azon kívül még van,

a mások számára is,

de másképp is látható

Világ. Értem én, hogy

ha sok volt az is ami

kimaradt az életből

tapasztalás szintjén,

akkor nem türelmes,

hanem mindent akar

hirtelen, mert azt hiszi

lemarad valamiről közben.

Az emberek inkább hiszik el,

a ködöset, a közteset, azt ami

nem látszik hétköznapinak,

hátha akkor a csodával is

találkozhatnak.

Pedig a csoda, az

ott van mindenkinek

az életében, pont az

a csoda, hogy úgy éli

meg az életét, hogy

legalább nem árt, de

azzal magára is vigyáz.

A legalapvetőbb az lenne,

ha megtanulhatnák leolvasni

a saját tenyereiket az emberek.

Csak azt ami ott van benne, nem is

tenni hozzá és nem venni el belőle se.

A saját lelkes szintjükre kerülnek vele.

Nem lennének kétségbeesve akkor

se, amikor az látszik, hogy nem ők

győztek valamiben, mert van még

az Isten, aki vigyáz arra, hogy ne

legyen másképp, mint amit el

is bírnak az emberek közben.

Ha nagyon földhöz ragadtan

él valaki, nem számít semmi

más neki, mint amit meg tud

számolni. Akkor bizony lehet,

mostanában sok minden meg

fog az eddigiekhez képest is

és miden kiszámíthatóhoz is

változni. Úgy, hogy nem lehet a

 megszokott módon magyarázni,

minden eddig biztosnak hittől el

 térhetnek mindazok.

Tán meg

lehetne

a 2016.

évnek, a most

megfelelővel

is tanulni élni.

Nézz magadban

szét, látod milyen

szép a lelked tiszta

tükre, ne bújjál be

a mások bőrébe,

mert az is lehet,

hogy nem is tudsz

kibújni aztán belőle.

Vagy viszed azt is el

magaddal, amit nem

szerettél volna, nem

szólhatsz másra, te

magadnak csináltad.

Amikor eltervezed az

életedet és mindenáron

végig is viszed, ha törik,

ha szakad, meg is teszed.

S menet közben látod már

a változásokat, na azzal te

anélkül, hogy tudnád azt is,

mit lehetne tenned, ugyan

mi lesz akkor veled,

ki éli meg helyetted.

A saját sorsodat is, a

másokét is neked kell

vinned, le nem teheted.

Tartasz majd tőle, hogy

mit szólnak az emberek,

csak nem, az nem lehet,

te sem vagy tökéletes.

Ne félj megtapasztalni

kontrollálva, új és újabb

dolgokat, a felszín alatt, a

 megoldások is ott vannak.

Segíts magadon az Isten

is megsegít téged,

évek óta így élek.

Tisztelettel. Julamami