El ne térjél te sem a saját utadtól, se a sorsodtól,
mert utána, hány ember csak céltalanul kóborol.
Élni a megelőzés lehetőségével a megelőzésben
tanulni azt, mi előzhető éppen most még meg.
A múlt biza elmúlt, figyeljél a mára, a most
feltöltő pillanatára, a holnap a küszöbön
úgyis, a sorsoddal, megvár majd.
Imával ébred az Embernek lánya,
hogy a Világot szebben lássa.
Mások meditálva indulnak.
Különböző rálátással,
beleérzéssel,
kihallással,
születtünk.
S ami nem
velünk
született,
azt megtanulni,
azért lehetne nekünk.
Vannak akik nem úgy
haladnak, a többiek
szerinti ritmusban,
se az elvárásoknak
nem megfelelően.
Ők tehetségeknek
születtek, nem is
fognak, beállni,
a nemlétező sorba,
de alkalmazkodni azt
tudnak, intelligensek.
Letudják őket, be se
engedik őket, pedig
ők jó minták lehetnek.
Tudod-e, ide senki sem
született fölöslegesen.
Aki ezt még átlátni sem
tudja, sokat kellene tanulnia,
mert megtanulhatóak ezek.
Ismerem mint a tenyeremet.
Aki önmagát már ismerheti,
az a többieket is tiszteli,
a kilátásait is növelheti.
Vannak akik nem is látnak
át helyzeteket, így mások
szerint mennek, a vezetőik
is és meg is vezethetik őket.
A csőlátásból már kilátnak, ha
már megismerik ők is a tenyereiket.
Gondolkodónak, színesen, szívesnek
és lelkesnek teremtette meg, a
mi egész Világunkat az Isten.
Mindenki tehetett bele
valamit, ami szép
és jó, a többinek
is használható.
Megszenvedi,
ki is kínlódja, ki
is van téve ő is, a
kifinomultabbja
néhányuknak.
Akik fejlődni se,
de egyáltalán,
megérteni sem
akarják mindezt.
Sikerélményeket, a
saját szintjükön, ők,
csak keveset élhetnek,
lentebb megrekednek.
Ha megrekesztik őket,
ellehetetlenednek,
hamar el is mennek.
Így a tehetségeknek, a
motiváló, lelkes, szíves,
énjükben erőseknek,
nehezen élhetőek. A
sablonos helyzetek, a
racionális ismeretlen
számukra. Tanulják,
vagy másoknak
vannak ők ott,
is kiszolgáltatva.
Szükséges lenne,
a vezetőknek ezeket,
már, sajátjukként tudni,
számukra is érthetően jót adni.
Mind a két oldalunkat megismerni,
s nem csak, egy ügyben jól járni.
Ismerem mint a tenyeremet,
minden kulcs ott van ehhez.
Hiszen két oldalunk van,
ha az egyiknek már
teljesítettük, hát
jöhet a másik is.
A talpunk alatti
talajt megismerni.
Mindenkinél különbnek tudják magukat,
ha túl magasra kerültek, önmagukhoz képest.
Ritkán láthatóak, az alázat gyakorlása közben,
ha a túlzásokba estek, adni se tanulnak meg.
Pedig egészségesen működőképes is lehetne,
ha egymás, tehetségére, világára rálátnának,
megismerhetnék és tisztelni is tudnák,
a tehetségükben többleteseket.
Vannak, akik a saját életük
eléggé széles skálája által,
kerülnek abba a nagyságba.
Azért tán nekik, eszükbe
sem jut, ott, abban
a magasságban.
Ah, hiányokat
is szenvednek,
sokan mások, a
fentjük helyett
ott a lentekben.
Megtettek ők
is mindent ám
azért, hogy az
őket követők ne,
a következőik se,
kerüljenek be és
fölöslegesen, az
ismétlésekbe.
Vannak azok,
akik a készet,
szívesen látnák
a sajátjuknak.
Azt érzik meg
is járna nekik az,
s eszükbe sem jut,
hogy önmaguknak
kellene mindent
végig is vinniük.
Abban is, amire
ők ácsingóznak,
de érte még, nem
tettek semmit.
Igyekszik az
Ember lánya,
tudja mit és
miért tesz,
tapasztalt
is lett már.
Összefügg
minden és
mindennel,
azt is tudja.
Azt is, hogy
a csoda ott
van minden
emberben.
Egyszer csak
látja, hol volt,
hol már nincsen,
ugyan mi módon is
került, az álma lapátra.
Mit is nyújthat neked, az
Általános műveltséget
növelő Tenyérolvasó.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból.
Kitágul a tér,
megváltozik,
kibővül egy
csomó addig
ismeretlenre
a látásmódod.
Láthatsz olyat is,
amit addig észre
te sem vehettél.
Megérted te is,
azt, most, amit
fenntartással
nézegettél,
kerülgettél.
Elmúlik a
félelmed,
ha tudod
mit miért
látsz meg.
Meglátod
a hétköznapi
csodád, kitágul
számodra a Világ.
Éljél boldogan, annak
függvényében te is, hogy
miből, mennyit teremtettél.
Ha siettél, felhalmoztál,
úgy aztán az
értelmes és
tartalmas is
megváltozott.
Belőled a fék is
ah, tán rég kikopott.
Ha még időben nem
tudsz leállni vele, ej
de nehezen veszed
tudomásul majd.
Amit másoknak
megteremtettél,
úgy és azzal együtt
kell majd te is éljél.
Legyél hasznára
a Világnak és
önmagadnak,
s a többieknek.
Tiszteletem a már
útján járó embereknek.
Igyekezzél jó emberré lenni,
hiszen mi mind úgy születtünk ám.
S ami által eltértek, oly sokan, azzal
visszarendezhetők az útjukra újra.
Jó szerencsét minden jóakaratúnak,
kapjon meg mindent amit szeretne,
úgy, ahogy az neki a legjobb lenne.
Nem ártok, sem, nem bántok,
magamra is jól vigyázok.
Szeretettel. Julamami
