El ne térjél te sem a saját utadtól, se a sorsodtól,

mert utána, hány ember csak céltalanul kóborol.

Élni a megelőzés lehetőségével a megelőzésben

tanulni azt, mi előzhető éppen most még meg.

A múlt biza elmúlt, figyeljél a mára, a most

feltöltő pillanatára, a holnap a küszöbön

úgyis, a sorsoddal, megvár majd.

Imával ébred az Embernek lánya,

hogy a Világot szebben lássa.

Mások meditálva indulnak.

Különböző rálátással,

beleérzéssel,

 kihallással,

születtünk.

S ami nem

velünk

született,

azt megtanulni,

azért lehetne nekünk.

Vannak akik nem úgy

haladnak, a többiek

szerinti ritmusban,

se az elvárásoknak

nem megfelelően.

Ők tehetségeknek

születtek, nem is

fognak, beállni,

a nemlétező sorba,

de alkalmazkodni azt

tudnak, intelligensek.

Letudják őket, be se

engedik őket, pedig

ők jó minták lehetnek.

Tudod-e, ide senki sem

 született fölöslegesen.

Aki ezt még átlátni sem

tudja, sokat kellene tanulnia,

mert megtanulhatóak ezek.

Ismerem mint a tenyeremet.

Aki önmagát már ismerheti,

az a többieket is tiszteli,

a kilátásait is növelheti.

Vannak akik nem is látnak

át helyzeteket, így mások

szerint mennek, a vezetőik

 is és meg is vezethetik őket.

A csőlátásból már kilátnak, ha

már megismerik ők is a tenyereiket.

Gondolkodónak, színesen, szívesnek

és lelkesnek teremtette meg, a

  mi egész Világunkat az Isten.

Mindenki tehetett bele

valamit, ami szép

és jó, a többinek

is használható.

Megszenvedi,

ki is kínlódja, ki

 is van téve ő is, a

 kifinomultabbja

néhányuknak.

Akik fejlődni se,

de egyáltalán,

megérteni sem

akarják mindezt.

Sikerélményeket, a

saját szintjükön, ők,

csak keveset élhetnek,

lentebb megrekednek.

Ha megrekesztik őket,

ellehetetlenednek,

hamar el is mennek.

Így a tehetségeknek, a

 motiváló, lelkes, szíves,

énjükben erőseknek,

nehezen élhetőek. A

 sablonos helyzetek, a

 racionális ismeretlen

számukra. Tanulják,

vagy másoknak

vannak ők ott,

is kiszolgáltatva.

Szükséges lenne,

a vezetőknek ezeket,

már, sajátjukként tudni,

számukra is érthetően jót adni.

Mind a két oldalunkat megismerni,

s nem csak, egy ügyben jól járni.

Ismerem mint a tenyeremet,

minden kulcs ott van ehhez.

Hiszen két oldalunk van,

ha az egyiknek már

teljesítettük, hát

jöhet a másik is.

A talpunk alatti

talajt megismerni.

Mindenkinél különbnek tudják magukat,

ha túl magasra kerültek, önmagukhoz képest.

Ritkán láthatóak, az alázat gyakorlása közben,

ha a túlzásokba estek, adni se tanulnak meg.

Pedig egészségesen működőképes is lehetne,

 ha egymás, tehetségére, világára rálátnának,

megismerhetnék és tisztelni is tudnák,

 a tehetségükben többleteseket.

Vannak, akik a saját életük

eléggé széles skálája által,

kerülnek abba a nagyságba.

Azért tán nekik, eszükbe

sem jut, ott, abban

a magasságban.

Ah, hiányokat

is szenvednek,

sokan mások, a

 fentjük helyett

ott a lentekben.

Megtettek ők

is mindent ám

azért, hogy az

őket követők ne,

a következőik se,

kerüljenek be és

fölöslegesen, az

ismétlésekbe.

Vannak azok,

akik a készet,

szívesen látnák

a sajátjuknak.

Azt érzik meg

is járna nekik az,

s eszükbe sem jut,

 hogy önmaguknak

kellene mindent

végig is vinniük.

Abban is, amire

 ők ácsingóznak,

de érte még, nem

tettek semmit.

Igyekszik az

Ember lánya,

tudja mit és

miért tesz,

tapasztalt

is lett már.

Összefügg

minden és

mindennel,

azt is tudja.

Azt is, hogy

a csoda ott

van minden

emberben.

Egyszer csak

látja, hol volt,

hol már nincsen,

ugyan mi módon is

került, az álma lapátra.

Mit is nyújthat neked, az

Általános műveltséget

növelő Tenyérolvasó.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

 Házból.

Kitágul a tér,

megváltozik,

kibővül egy

csomó addig

ismeretlenre

a látásmódod.

Láthatsz olyat is,

amit addig észre

te sem vehettél.

Megérted te is,

azt, most, amit

fenntartással

nézegettél,

kerülgettél.

Elmúlik a

félelmed,

ha tudod

mit miért

látsz meg.

Meglátod

a hétköznapi

csodád, kitágul

számodra a Világ.

Éljél boldogan, annak

függvényében te is, hogy

miből, mennyit teremtettél.

Ha siettél, felhalmoztál,

úgy aztán az

értelmes és

tartalmas is

megváltozott.

Belőled a fék is

ah, tán rég kikopott.

Ha még időben nem

tudsz leállni vele, ej

 de nehezen veszed

 tudomásul majd.

Amit másoknak

 megteremtettél,

 úgy és azzal együtt

kell majd te is éljél.

Legyél hasznára

a Világnak és

önmagadnak,

s a többieknek.

Tiszteletem a már

útján járó embereknek.

Igyekezzél jó emberré lenni,

hiszen mi mind úgy születtünk ám.

S ami által eltértek, oly sokan, azzal

visszarendezhetők az útjukra újra.

Jó szerencsét minden jóakaratúnak,

kapjon meg mindent amit szeretne,

úgy, ahogy az neki a legjobb lenne.

Nem ártok, sem, nem bántok,

magamra is jól vigyázok.

Szeretettel. Julamami