Adj teret a mának, éljed meg,

a holnap, a küszöbön még várhat.

Ne láttasd a mondvacsinált szépet,

mondjad meg, legyél őszinte,

húzzák be a féket.

Láttad-e már

kívülről

magadat,

tiszteletlenül,

natúr őszintén.

Tartottak-e már,

őszinte tükröt

a kihordók.

Láttukra,

a kutyák,

néha

vicsorgók,

máskor

vigyorgók.

Muszáj, ha

őszinte a száj,

nem keneget a háj,

nem dagad a máj.

Tudod-e amikor a

testedet edzed, a

 lelkednek is, járna.

Ne késs el, ha lehet,

minden nap tedd meg.

Szép kidolgozott külső,

sanyargó, törpülő belső,

ugyan, milyen, együtt a kettő.

Permetező felhő, a végszó is eljő,

emelni szükséges, a szintedet, hogy

az általad vélt jóban, ah, el ne tévedj.

Vezetni szeretnéd, az alacsonyabban

lévő szinteket, közben megvezetnek,

ha megfelelve, azonosulni igyekszel.

A valóság, az örömet hordozó, átmegy,

 az agyadnak a tápláléka, a napi sikered.

Keresd meg, a saját lehetőségeidet, ne

várjál rá, hogy más teremti meg neked.

Az emberek, különböző tehetségeket

hoztak, a vezetők, már úgy születnek,

bennük, ahhoz, megvan minden, azt a.

Alázat nélkül, nem életszerű semmi se.

Mutass, az emberségeden keresztül,

tükröt, a lehetőségeikre váróknak.

Mond el, velük, nem, számoltál,

a szépben, sem a jóban, hinnye.

Ne várjanak valamire, ami nincs.

Tudják megélni, a sorsukat is, ne a,

 nem tervezhető, álmaikra várjanak.

Van aki, a születésétől fogva tudja,

vannak, akiknek, tanulnia,

érnie, szükséges ahhoz.

Amíg megértővé lesznek,

felelős mindenki, mindenért,

amihez, ésszel már felért, hinnye.

Legyen mindenkinek kellemes ez a nap.

El ne felejtsd, tiszteletet adjál, hogy egyszer majd, azt kapjál.

 

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami