2016.11.26. és 2022.11.26.
Építhetsz tornyokat, elhordhatsz hegyeket,
ha tisztelet, szeretet, nincsen benned,
észre kell majd venned, nem a tied.
Mások tudásával üzletelhetsz,
megteheted, nincs elvárás se
feléd, szabadon elveheted.
Védjegy mögé bújva, teszel
magadért, keresztül húzod,
a sorsokra fékeket tehetsz.
Nem veszik észre, belülről
megteheted, megjár neked.
Megvan már mindened, na
akkor észleled azt is, úgy
érzed, nincs semmid sem.
Elfogott a vágy, ah, fölébe
helyezd magadat, hiszen
nem értenek hozzá, azzal
is azt csinálsz amit akarsz.
Nincs késztetésed, hogy jó
ember legyen belőled, pedig
emberieseknek születtünk mi
mind és abban ki is teljesedni.
Ugye mondta apád, anyád,
ne árts, ne bánts,
s magadra is
jól vigyázzál.
A múlt elmúlt,
figyelj a mára,
a most élhető
tisztaságára.
Mert az lesz az
alapod a holnapodra.
Tiszteletben, szeretetben
élni jó, jó embereknek való.
Törekszel a tökéletességre,
mindenben mindig, csak te,
más nem jöhet szóba úgy,
hogy az ne rólad szólna.
Önmagad becsüljed,
a gyengét erősítsed,
a jóban és a szépben.
Olyan minta legyél te,
hogy azt követni lehessen.
Építő és ne romboló legyen.
Tudod-e, hogy minta vagy
akkor is ha szerzésre
ácsingózol, nem
vállalod fel
azt, hogy
azért te
is tegyél,
ne, csak a
jóban éljél.
Senkivel se
osztozol a
jóban, csak
akkor, ha azt
tőle és általa
szerzed meg.
Mindezt úgy
mintha a jót
neki szánnád,
de ő jobb ha,
nem tud róla,
mit tettél vele.
Mire ráébred,
a valóságra így
mindent kihúzól,
mellőle és alóla.
Ne tessék azt
mondani, hogy
az a jó minta, ha
mégy a magad feje
után, már semmire nem
figyelve. Ami másoknak
árthat, meg sem érinthet,
ugyan nem érdekel téged.
A lényeg, hogy jó legyen és
csak neked, egy sablonban
vagy, másokra is ráaggatod.
Megtudja, vagy mégsem,
neked csak a te
célod a lényeges.
Ha te elérted, hát
lépsz a következő,
jól kitaláltadra, nem
nézel hátra se, miért is
érdekelne téged, hogy
hány embernek is lett
abból és mennyi kára.
Az intelligensek nem
így néznek a Sorsukra,
tudják, hogy senki sem
született fölöslegesen
a Világra. Nem különb
a másiknál egyik sem,
ha ezt még nem tudod,
van mit tanulnod neked.
A megcsináltam, érzést
mond felismered-e, nekem
azt jelenti, nem ártok, se nem
bántok, magamra is vigyázok.
S ha révbe érnék, nyugodtan
megveregethetem a vállamat,
hogy meg is csináltam és úgy,
hogy másnak sem ártottam.
Van aki vezetni született,
ő minden napjával vezet.
S vannak a feltörekvők,
akik azok akarnak lenni,
attól ők még, nem vezetők ám,
akkor sem, ha leheveredhetnek,
a megvetett vezetői trónjukra.
Az emberek tudják ám azt,
már nagyon sokan átlátnak,
kihallanak, természetes, életszerű.
Fejlődésben vannak, nem velük van
gond, hanem mindazokkal akik azt
még csak nem is gondolják át.
Teszik nyugodtan és azt is amit
elgondolnak meg elterveznek,
mintha az már természetes is
lenne, másokra nem figyelve.
Hátha áthat az, lassítóvá válik,
tán felgyorsulva ugyanúgy hat.
Mert minden összefügg és
mindennel, ha egy porszem
elmozdul, követheti a hegy.
Tökéletes, csak az Isten,
kiteljesedhetünk, ki,
miben, idejében.
Tudnia illene
mindenkinek,
honnan jött és
merre menne.
Oda neki az út,
honnan – hova,
meddig tartana.
Amikor a sajátját
már megcsinálta,
hozzá kellene őket,
a többieket segítenie,
hogy rájöjjenek, nekik
is van egy generációsan
fontos törleszteni valója.
Én a megelőzésben vagyok,
22 éve ahhoz is igazodom és
abban gondolkodom. Nem is
vehetnek komolyan se, hiszen
a „josno” kategóriába zártak be.
Tán zavarja őket, a, tiszteletem.
Na meg, sok olyan tapasztalatom
van a tarsolyomban, ami lehet,
hogy másoknak, megközelítőleg
sincsen még összefüggésében.
Sokat adtam régen grátisz és
nem bántam meg, hiszen közben
fejlődhetett a lelkem, szívem és a
gondolkodó agyam. Tolerancia újnak
hívom, a másik neve, a jó ember ujja.
Így is oktatom mindazoknak az arra már
igényeseknek, mert más módon még,
nem látnák meg, a megoldásukat.
Így azóta használják már, tán, a
tiszta forrású tudásukként,
az oktatásomnak ezt
az egyedi formáját.
Megláthatod ott,
hogy egyre többet
látsz át és hallasz ki.
A megoldásod, mert, a
belső kontrollod segítség.
Uram Isten, kikre is bízták
itt, ezt meg azt is, a mindenit.
Nincs se rálátás, se kihallás,
s megérzés, csak az a lényeg,
hogy minél több legyen ott,
az a végleg megszerzett.
Erősnek meg az tűnik,
aki kicsinálja a többit,
úgy, hogy észre sem veszik.
Törekszik arra, hogy csak neki
legyen mindenre rálátása, uralja
azt a területet, pedig csak pénze
van ahhoz. Hiszen mindent szerzett,
amit csak célba vehetett, alaposan
kiterjedt, kifényesített, okosnak is
látszó, aki intelligens mellett se vót.
Az intelligens nem árt, nem bánt,
úgy él, hogy neki is jó legyen, de
azzal másokat, sem önmagát,
nem alacsonyítja le, azt a, ah.
Ebben az évben meg kellene minden
olyan embernek ismernie akinek már
magas a lélekrezgése, hogy a birtoklás
fontos mindenkinek, hiszen arra is szülte
az anyjuk őket és a mienk bennünket.
Viszont nem lehet az
a legfontosabb sem,
mert mi lesz vele, ha
megszólítja a sajátja,
mint az ő lelkiismerete.
Én szólítgatom azokat itt
is és velem szemben is, akik
már elég érettek lennének és
arra, hogy önmagukat neveljék.
Arra a lelkiismeretes szintjükre,
ahol ők még átlátják, kihallják és
megérzik, hogy meddig mehetnek.
Hol vannak az ő tiszta határaik és
remélem tudnak róla, hogy milyen
annak a rezgése, ami figyelmeztet és
őket is, addig és ne menjenek tovább.
Mert esetleg azt hiszi, hogy elérte és
mindent ő irányít ott, s hamarosan rá
kell jönnie, a többi ember sem gügye.
Sőt mivel el kellene jól fedje, a tudása
hiányát, már nem is ő vezet ott, hanem
az aki azt észlelve, az ő vezetését átvette.
Hidd el az igazi érték benned van ember,
ügyelj rá ne érintsen meg véglegesen, a
megcsillanó, túl könnyű, felszínen lebegő túlzó.
Legyen fontos a tudásod, a családod és az is ami,
generációsan és a jövőtök szempontjából fontos.
Egy Haza ez csak egy, mindannyian ide születtünk,
vagy itt is hazára találtak, ide is jót, teremtenek.
Nem tudtok úgy élni mint mások, hiszen egyedül
születtünk mindannyian, különbözőek vagyunk, saját
sorsot mind hozunk. Ha gondolkodók vagyunk, tudjuk,
mit jelent a Hazaszeretete, ide teremtettünk eddig is,
úgy néz ki, a megélhetésünk okán, egész életünkben.
Bocsánatot azért kérek, hátha rákapnak erre is, akik
láthatatlanoknak vélik magukat, ah, a mindenit.