Alkalmazkodom, mert észlelem,
az adott szintkülönbségeket,
én nem várhatom el, hogy
mások tegyék azt meg.
Türelemmel kivárom,
tudom, az én dolgom.
Tapasztalatom szerint,
aki észleli, van azon a
szinten, ahol a másik
is lehet, de nem az ő
dolga, a tolerancia.
Ki a születésével
hozta, ki később
tanulja meg azt,
amit ő nem hozott.
A másik ember meg,
fordítva lesz azzal,
így azzal lesznek ők
elfoglalva, meg is értsék,
mit szeretne tőle a másik.
Különös oktatás, nevelés.
Ha oda teszi a sorsa, bizony
neki azzal van dolga, volt úgy,
hogy belementem olyanokba.
Amivel dolgom nem is lett volna,
hiszen néhányszor már tapasztaltam,
annak az életrezgése átjött, meg is lett.
Az ismétlésre azért volt szükségem ott,
megbizonyosodjak róla, nem én tévedek.
Amikor már sokszor átéreztem hasonlókat,
tudtam azt, biztos lehetek benne, az megvan.
Nem az én dolgom, hallottam egy időszakban
és igen gyakran, csak, hogy akkor, miből lenne,
ennyi tapasztalatom, ha, azt át nem engedem.
Átjönni ott az alkalmas sejtjeimen, biztosan jól
érzem-e azt, zárjam ki a tévedési lehetőségeket.
Toleránsként kezeltem, amikor rájöttem, hiába
várnám a többiektől, hogy ők alkalmazkodjanak.
Azóta, már a kezeimbe vettem, a saját sorsomat.
Tapasztaló vagyok, amit nem tudok megtanulom.
Tanultan sok mindent át is éreznek az emberek.
Nem várható el viszont, ha nem tanítják azt,
amit csak betanulás által vehetne magához.
Pont olyan, mint, amikor a szakmáját, ő kitűnő
eredménnyel végezte el, a tanultak szerint tesz.
Viszont hiába várják el tőle, hozza azt a szintet,
gyakorlati tapasztalás nélkül, ő örök kezdő lehet.
A keze bizonytalankodik, nincs összekötve az amit
az iskolában elméletben tanult, nincs tapasztalata.
Különbözőek lesznek a gyakorlatban a szintjeik, a
kifejezéseket ismerik, de a mögöttes mozdulatot
más és más módon végzik, nem egy ritmusban.
A munkájuk, nem tudja adni azt a minőséget,
ami a végzettségüknek megfelelően elvárható
volna. Minden igyekezet hiába, egymásnak ők
segíteni nem tudnak, csak ha alkalmazkodnak.
A magasabb szintű fog alkalmazkodni, mivel
a harmónia hiányát csak ő észleli, megoldja
azzal, hogy ő elmondja, mit és miért csinál.
Jól figyelmezteti a másikat, az általa észlelt
működési hiányosságaikra, kommunikálnak.
Arról, aminek a hiánya, nem tudja életszerűen
hasonló ritmusban tartani, pedig azt megkívánnák,
hogy minőségi munka menjen ki, a kettejük keze alól.
Az Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, által,
biztosíthatja az egyensúlyt, a lelkében, szívében, agyában.
Elindul a saját igénye a minőséget adó munkára, igyekszik,
megtalálni a saját jó érzését, a mindennapi, jó életminőségét.
Amikor már ráérez annak az ízére, természetessé válik az,
hogy megtalálta, az ő életritmusának megfelelő szintet.
A Világ nem fog alkalmazkodni, nekünk fontos az is.
Nem teszek úgy, mintha meglennék anélkül, hogy
felismerném azt, amibe be tudnék illeszkedni.
A tapasztalataimmal, egyszerű a nagyszerű,
nagyszerű, mert megtudom egyszerűen élni.
Alkalmazkodnom minden észlelt helyzetben,
nekem szükséges, hiszen szeretném megérteni.
Azt, amit elém tett fejlődési lehetőségnek az élet,
ha jól alkalmazkodom, beleillik az életembe, sorszerűen.
Gondolkodom, nem idegen tőlem az érzése se, megértem az
értem, a nekem szóló, lehetőséget benne, pont arra van szükségem.
Az lesz az én alapom, a következő fejlődési lehetőségem eléréséhez.
Azért vagyunk lelkesek, szívesek, gondolkodásra született emberek,
hogy megéljük a hétköznapjainkban, a számunkra ünnepi érzéseket.
Ami tapasztalás, tanulás nélkül nem megy, fejlődni szeret az agyunk,
gondolkodunk, lelkesedünk, szívesen tesszük azt, ami nekünk is jó.
Nem ártunk, senkit sem bántunk, magunk szerint éljük a sorsunkat.
Hisz minden ember, a saját sorsának megfelelően fejlődni született.
Azért mert nincs információ a ránk váró feladatunkról, attól az van,
akkor is, ha lehetőséget számunkra nem biztosítottak, csak elvárnak.
Az elméleti tudás már igen kevés most, ha nekünk kell alkalmazkodni
a számukra megfelelő jól kitalált, hasznukhoz, csak teljesíteni. Nem
kérdezni, nem kritizálni, hallgatni és azzal elfogadni, a kitaláltjaikat.
A napi sikerélményünk tartja szinten az agyunknak a jó gondolatait,
amik által hasznára lehetünk, az általunk megteremtett Hazánknak.
Ha mindent elbirtokolnak, családokat rekesztenek meg, a fejlődésük
nem történhet meg generációsan, sőt nem is, gyarapodhatnak, a
Hazánkhoz teremtve, a teljesítményüknek megfelelően se.
Tetszik, nem tetszik, eszi nem eszi, döntöttek, nincs más.
Ah, hát se gyermekek nem vagyunk, sem nem várjuk,
a kiszolgáltatottságot, kérjük azt amit a Hazánkhoz
teremtettünk, jót és szépet. Isten óvjon bennünket,
attól, ah, hogy a szerintük jó, megoldásaikat, ah,
segítségnyújtás gyanánt, alkalmazni akarják.
A sorsunk egy egészséges körforgásban van,
ha nem tudjuk megélni, araszolva is haladunk,
van az Isten, abban egészen biztosak vagyunk.
Jó szerencsét, emberségesek, tisztelettel,
egymást megbecsülve, élni könnyebb.
Ha az Isten velem, velünk, hát
kicsoda, ellenem, ellenünk.
Tisztelettel.
Julamami
