A szeretet nem múlik, a
boldogulás a barátja, mert
rajta van az Isten áldása.
Majd amikor már beértél,
te is a következő szintedre,
amikor rájössz te az emberies,
honnan is jöttél, merre jársz,
mit is hoztál magaddal,
generációsan,
gondolkodón
gazdagodva,
lelkedben, s
szíved által.
Teljesítendő
feladatként,
szembesülsz
is vele, nekik
mi mennyit ér.
Tartanak-e ott
ismerik-e
a siker,
rezgését is,
hisz érettek
lehetnek már
arra maguk is.
S haladnak jól
boldogulnak
az újban is.
Maradj
tisztán,
hiszen
bármi
is
van már
másképp,
mint az
tegnap,
s azelőtt
volt, nem
visz előre,
megrekeszt.
Hiszen a saját
életritmusodból
kibillenthet, az
önmagadhoz
képest túlzó,
vagy tán,
lelassíthat.
Mindent
meg kell
alapozni,
ha elérted
valaminek
a csúcsát,
nem tudsz
átlépni ott,
csak úgy, nem.
Párhuzamosan
és hirtelen,
nem
lehetsz,
sikeres se
ugyanazon
a szinteden.
A sikerhez
fel kellene
emberileg is
nőni, nemcsak a
semmiből kinőni,
mert el kell azt bírni.
Önmagadat ismerni.
Kezd el hát te is
még egyszer,
még egyszer,
még egyszer,
ne unjad meg.
Csak menjél,
menj oda,
ahol már
képes
vagy
és
téged
hagynak
haladni az
emberiesek.
Lényeges az,
kibillenteni
ne hagyd
magadat,
te se a saját
ritmusodból.
Vannak akik
tudják, mikor
kire figyeljenek
mert kapaszkodni,
szeretnének belé.
Még nem tudják,
visszavetheti
őket is és
oda
ahonnan
kiindultak. A
saját sorsuk,
mint az ő
jótékony
jelzőjük.
Ismerem
mint a
tenyerem.
Rólad, rólad,
rólatok mind,
mindannyiótoknak,
megvan a saját jele,
ott a tenyereitekben.
Ha már ismernétek,
hát bizonyára ti is
úgy élnétek, s
attól ha lehet
el nem térnétek.
Addig amíg ott is
mindent meg nem
tapasztalhattatok.
Mert amikor már ott
önmaga felé az ember
teljesített, s a szerettei
számára is megmutatja,
hol van az előre nekik is,
persze ha megkérdezik.
Adjon az Isten nektek
minden földi jót, s
mindenből annyit,
ami számotokra,
most a legjobb.
Szeretettel. Julamami
