Mit szólnak majd a következő generáció emberségesei, amikor rájönnek, szintjük  alá kerültek. Ha nekem és a hasonlóknak nem lehet, a hivatásunkhoz, magunkhoz képest emberséges nyugdíja.  Na meg azt sem kapjuk meg lehetőségnek, hogy amit feltaláltunk, oktathassuk úgy mint bárki más, akinek tán kontrollja sincsen már. Akkor hogyan legyünk a csak pénzben látók között biztonságban, amikor azt sugallja minden, ha nincs sok pénzed, nem számítasz.

Ha nem becsültök meg bennünket emberségeseket, magatokat is leminősíthetitek, ah. Mert ahhoz már hála Isten sok az intelligens a Világban, hogy ne legyen divat abból, mert megteheti  meg is teszi, nem tudja, hogy a lelkiismeretével el kell  majd számolnia értünk is.

Mert hát honnan merítsenek, ha a jól kitaláltak mögött tudás nincsen, ami nincs az  nem ad alapot, a következő generációknak, hogyan kezdhetnének elölről mindent,  emberséges alapok nélkül. Gyakran kérek bocsánatot mások helyett is, most magamért teszem, bocsánatot kérek, hiszen nem tudhatom, most éppen mihez van kisemberként nekem jogom.

Ah, zokon ne vegyék azt amit nem értenek még emberileg, kaptam már eleget a rosszból, köszönöm talán előbb próbálják ki önmagukon,  ah. S akkor talán, nem mennek túl mindenen, mert úgy tudják, hogy nekik azt is lehet, olyan látszata van, hogy rájuk nem vonatkozik semmi olyan amit a kisemberektől mint  jómagamtól is elvárnának, hinnye, ah. Ha akár a napi  változtatásaikhoz alkalmazkodjak, tartsam be az akkor született legújabbakat, hinnye. Ah, persze gondolom, nemcsak tőlem várják el, csak nem szeretnék belenyúlni olyanba, amiről nem tudom nekem szabad-e azt tennem, vagy már másképp kellene az elvárások szerint éppen élnem, ah.

Nem mondhatja senki sem, hogy nem ismerek mást mint az emberies oldalát, nagyon sokféle emberrel találkoztam az első években, megtanultam, hogy milyen nehéz feladatot adott az Isten nekem. Alapállás lett számomra az, hogy nem ártok, nem bántok, magamra is jól vigyázok. Erre rájöttem még a legnagyobb tapasztalásom idejében, a  legsikeresebb éveimben  kaptam meg.

Bizony fel  kellett dolgoznom azt ami a hétköznapi hivatású, nagy emberekkel elő sem fordult tán, erősítette a lelkemet, a szívemet,  a gondolkodó agyamat a feladathoz az Isten. Nagyszájúnak lenni az könnyű, azoknak akik beletartoznak valahova. Nem tartozom sem ide se oda, tartozom az éppen engemet  online megtisztelőhöz és éppen akkor oda. Az életben vannak nagyon komoly nehézségek, ha tudom hol vannak a lehetőségeim határai, akkor alkalmazkodni is megtanulhatnék. Igen megtanultam, hogy nincs számomra semmi olyan jó lehetőség, ami másoknak  van és természetes az nekik.

Valahogy nem fértem bele abba, ami éppen aktuálisan divat lett, vagy felemelt volna a saját addig megoldott, elvégzett szintemre. A nagyon nehezekben is, az volt a hétköznapom nekem, amit a legtöbb ember azt sem tudja, hogy létezik, van-e olyan.

A hallgat nem beszél, egyedül  dolgozza fel, bizonyára sokaknak nem ismerős mert szabadon beszélhetnek mindenről, még arról is amiről meg sem győződtek. Ha másoknak lehet, akkor nekik is, miért ne rongálnák a többieket ah, azokat is igyekeznek, akik értük sokat tettek, azzal, hogy a hivatásukban eredményesek.

Amikor meg nem veszik észre, hogy azáltal, a szabadszájúsággal belebeszélték  magukat valami szintjük alattiba. Már mindegy, mert bizonyára, azzal, oda tartozókká lettek látszólag. Vissza az eredőhöz, persze a belső, lelkes,  szíves, gondolkodóra a belső  kontrollra gondoltam, ah.

Nem arra, hogy az egész életemnek az eredménye, a jólétem helyett az, hogy 53 ezer sincs a nyugdíjam, könnyen veszik akik megoldották a mögöttes tartalmukat. Méltányosság szó a nyugdíjemelésnél, aztán miért, mert dolgoztam egész életemben, az is igaz, hogy várhatnám azt el, hogy értőek legyenek, ha nem kellett átélniük mindezeket. Pironkodni tud-e még aki azt el tudja képzelni, hogy abból meg lehetne élni.

Nem is utalnék arra, hogy ha viszonyítanánk, ki meddig jutott el pénzesedésben, mert én csak emberségben értem  el azt amit lehetett, a 26 év alatt, megvan. Köszönhetem az Istennek, hogy feltalálhattam, megrajzoltam, ami nagyon sokat segíthetne, /ki van próbálva/, hát vegyék meg, ne nekem kelljen védeni a védjegyemet. Nincs okom másban panaszra, az emberi méltóságomat megtartom, nem  szükséges nekem ahhoz más, mint a feltaláltam visszaigazolása.

Vegyék meg és védjék tovább, adják oda  az arra már érett emberségeseknek, hogy tovább oktathassák sokaknak.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” címűt, vagy Önismereti oktatás,  igény szerint nevelés, nevűt. Ami maga, a tartásos emberséges életnek a receptje, sokaknak  nem ismeretlen, már megélik, megtiszteltek a sorsolvasásomért. Vagy megtanultak rálátni a sorsukra, hála Isten, az oktatásom által. Az igazi sikerem az nekem, hogy nem túl sokan még ugyan, de jól  boldogulnak általa,

a hivatásukban,

a családi kapcsolataikban, na és

rendben vannak a lelkiismeretükkel.

 

Otthon vagy, amikor a kicsikben már látod  magadat, nem mentél sehova, a Világ mégis ott időzik nálad. Tisztelettel élj, hogy majd ha eléred a teljesítményeddel, s azzal amit úgy teremtettél, hogy mások hasznára is van az, hát jól megérdemelten, a számodra jót és szépet, a megjáró tiszteletet meg is kapjad. Arra ügyelj, ha nem vetettél ne arasd le, a  mások által megteremtett jót és szépet. Mert bizony az egészséges körforgás eléd rakhatja azt is a maga idejében,  mindenki számára látható tükörnek.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan bőven, hogy vihessenek belőle kimenőben.

Köszönöm Uram, úgy ahogy mondta bejutottam. Tiszteletem.

Ott volt hosszasan a bocsánatkérésnek  a  lehetősége, nem kértél bocsánatot, azt hitted megoldódik az majd magától, hinnye,  ah. Mindennek megvan a maga ideje és tisztelhető  módja, helyszíne. Tisztelet, szeretet, hála, legyen otthon bőven, hogy vihessenek belőle kimenőben. Ezt szeretted volna, hogy most meg éppen,  nem láthatod át, mert megváltozott azóta, pedig megtanulhattad volna.

A gyakorlati tapasztalatod ugyan mekkora, abban amiben megmondónak álltál ah. Nyomod a sablont, észre sem vetted, az hányszor mennyiféle formában, ugyanazt az ürességet nyomja, ah. Összefüggésében látni, az egy magas szintű tudásnak a lehetősége. Összegződik az a sok elrendezetlen benne, aki sorsának a tanulását felvállalja, hinnye.  Nem lehet tölcsérrel beletölteni, már ott van az mint tudás, csupán a kommunikáció szintje, hangneme, valóságos,

úgy hat oda, ah,  ahol arra éppen a szüksége van, a magyarázatnak.

Nem lehet,  nem tudod becsapni a lelkes,  szíves, gondolkodó énedet, hinnye, ah. Segíts magadon az Isten is megsegít, ezt gyakorlom tíz éve már, bár nem haladtam  előre, a saját szülőhelyemen, ha kidugom  a fejem, már neveletlenkednek, hinnye má,  há mivé vátá.  Belerondítasz az ünnepébe azoknak, akik maguk is azt élik azóta, tán csak nem valami messzirű gyütt rokona lenné azoknak, akik nem vállatak fő, oszt most meg kesergő, hinnye má. Nem adhatom fel, nem  kényeskedhetek, át szeretném adni,   a tudásomat, sok intelligens embernek aki a sajátja mellé tanulhatná meg.

Bevinné valahogy, valami módon, hogy ismerhessék meg a

gyermekek még időben, honnan jöttek hova tartanak és kinek

a generációs feladatát hozták, hogy időben teljesíthessék azt.

Nem harcolni születtem, megküzdöttem azért, többször is, hogy  megmaradjak. Abban a sokféle nehézben már tapasztaltan, lépés  helyett csak  csusszantam, ah. Se ne ártsak, meg se bántsak, de haladhassak  tovább és tovább, felvéve a saját sorsomnak, a számomra életszerű ritmusát.

Ahhoz képest amit ide bele  teremtettem, nagyon kicsinyke a

 nettóból kiszámolt nyugdíjam,  még szerencse, hogy feltaláltam.

Minden az arcokra van írva, a lelkesedés hova lett, ugyan mi táplálhatta, hogy lett belőle nyüzsgés és  mekkorára nőtt általa, a gyakran hangsúlyozott jólét. Mintha annyi azért történt volna, hogy láthatóvá váltak szépen sorba, amit hozzáértés nélkül vállaltak fel sokan. Abból lett a nézd már kivé vált, na az valóban csoda. Sok kitűnő üzletember tudása általi az, hát most már egyforma minden.

 Ah, nem megmondta, hogy jó lesz és tényleg, miből a cserebogár, kényes, fényes, na látjátok ugye, minek gondolkodtok, hinnye. Majd magyarázza azt, amit az évek rárajzoltak az arcokra, ha nem állt be az éppen aktuálisnak látszó sorba, pörög körbe, nincs mire várnia.

Óvatosan mondom, mivel minden egy, egy minden, apró fontos porszemek vagyunk mindannyian az aktuális megmondásban. Nem gondoltál  arra, hogy amikor a pénztárcád ásít az ürességtől, akkor ülj le és gondolkodjál el, hátha melléd ülnek mások  hasonlóképpen. Tán beszélgetni kezdtek és rájöttök tudnátok segíteni egymásnak, mert neki abból van kettő, ami  neked éppen hiányzik, nincsen, ah. S a csere közben, meghalljátok azt, ami addig nem jutott eszetekbe.  Elhiszitek  közben, nincs semmi baj a gondolkodásotokkal, csupán használni szükséges a agyatokat, mert azért adta az Isten,  hogy gondolkodjál,  a várakozásban ki ne üresedjél már,  hinnye.

A valóság az, nem bíztam benned, mert látszott, hogy nincs meg

ahhoz a tudásod, se a tapasztalásod, hogy szépen élhessük meg, a

jól megérdemelt öregségünket, mi akik azért sokat tettünk.

Viszont ahhoz, hogy csapjunk be másokat, nincsen

kedvünk, nem ártunk, ha akkor

hibáztunk, amikor még azt,

nem tudtuk megtenni, most

van az ideje, bocsánatot kérünk.

Én már annyiszor kértem mások

helyett is bocsánatot, hogy egy

 az alázatommal, az enyémmé lett.

Annyi nyugdíjra van szükségünk,

ami betakarja azt, amit úgy fontos

megoldanunk, hogy megmaradjon,

a tartásunk, emberi méltóságunk.

Ugyan, hogyan számolnánk el

magunk felé, a saját sorsunk

szerint, ha a nehéz generációs

saját feladatainkat,

meghagynánk a

 sarjainknak.

Önmagunk

 tisztelete

abból

ered,

amit

a sorsunk

szerint, eddig

megoldottunk, a

ránk rakott egyre

nehezebbeket is.

Az beül bizony, a

belső tartásunkba,

emberesedünk tőle.

Tán már érted, miért

van tartása, méltósága

annak, ahova nem szántál

tartaléknak pénzt. Mert akinek

az a  dolga lenne, nem ezt gondolta,

amit a lelkes  éneddel megoldani képes

vagy, azt ő gúnyolódva másképp reagálja le.

Tehetségünket mindannyian hoztunk amikor

megszülettünk, ki mikor ébred rá, hogy az

nem idegen tőle. Meg tudnánk jól élni belőle, ha

 tudomásul vennék a létezését a napi emberségnek.

A naponta mutatottak, akik nem áldoztak sem időt,

se  kedvük  nem

volt hozzá,

hogy hitelesen jól tájékozottak,

netán, tanultak legyenek ezen ügyekben.

Miért adná meg a tiszteletet, ha nincs miért

megkapja, nem jó minta, de ragadós lehet az is.

Chrome kereső Jánoshalma, az IP cím,  mintha

én autóznék és közben a gépemen dolgoznék,

megtettem mindent amit jónak gondolok, tán

 csak nem az egy időre eltűnt oldalaim miatt.

Kezdhetem hát elölről a tájékozódást, hogyan

tudom megoldani, hogy ne vegyék semmibe

a védjegy tulajdonomat. Vagy csak annyi

lenne ez, hogy a két szolgáltató, nincs

megfelelően jó kapcsolatban és ez

így vetül megint a kisemberekre.

Ha megteheti a szolgáltató és

már van olyan helyzetben a

pénzre vonatkozóan, úgy

is dönthetne, ha valaki

sokat rak fel a tulajdonára

és az látogatókat hoz neki,

őt a jóban azzal is nevesíti,

talán a bevételüket ki is

egészíthetné, hogy jól

érezze magát tőle a

bőrébe és megkapja

a hála érzését tőlük.

Bocsánat lehet, hogy

rosszat szóltam most,

viszont én ebben vagyok

a napi gyakorlatomban, a

hivatásomat folytatva, hinnye.

Szerintem adni születtünk mindannyian,

van aki gyakorolja  naponta,  mások meg ha

jól kinyitják a szemüket, megtalálhatják a saját

jó minőséget adó megoldást a maguk  számára.

Mert, ha csak egyoldalú  lenne a  létünk, akkor

mindenki hasonló tehetséget hozott volna.

Egy ügyet motiválna és a tehetségével

életszerűen szolgálna, ha nem lenne

felelőssége neki a saját sorsát

érintően és generációsan,

a családja tekintetében,

hinnye, emberségesen.

 

Kérem ne olvassa tovább, ha nem kíváncsi a valóságos tükrömre. Valóban bennünket akarsz még mindig kihasználni, hát nem mondta senki sem, hogy a magad kínján, emberségén emberesedjél, hinnye.

Az idén minden feljön a felszínre a lelkiismeret dolgozik azon, hogy megszabaduljon attól, amit okoztál magadnak azzal, hogy kihasználtál mindenkit, aki elhitte az ígérgetéseidet.

Mivel úgy, mások nem tudták volna megoldani, hozzá tudtad a sajátodhoz csapni, azzal másokat folyamatosan becsaptál,

az idén rájönnek az emberek minden hamisra.

Miért nem veszed meg azt, amit megteremtettek,

ha annyira tetszik és húzgálod,

mert nincs ahhoz, hatásos saját gondolatod,

úgy intézed, mintha a saját megoldásod lenne, pedig mind másé.

Isten óvjon akkor is, ha a nagy feladatodat kapod a sorsodtól, azt ne vegyed komolyan, letörölhet bárki, akinek arra is  jogosítványa van. Azért bátorkodtam felmenni oda, hogy a nagyon durva helyi pletyka ne menjen tovább csak úgy felelősségtudat nélkül gondtalanul, azt a.

Itt vagyok, nem az van amit elhitettettek veletek, anélkül, hogy bárki járt volna a szolgáltatásom  okán  nálam, megtapasztalni,. Hiszen tíz éve a saját szülőhelyemről csupán néhány  nagyon bátor ember járt nálam, mintha az tilos lenne, hogy a sorsa olvasását tőlem hallja.  Vagy olyan szinten lettem elsikálva, hogy el  sem hiszik, hogy feltaláltam valamit, ami által könnyebben boldogulnának a nehézben is. Aminek az emberséges belső tartásunkra  megtartó, kiigazító, a saját sorsához visszarendezhető eredménye is van, sokak számára.

Mivel gondolom nekik már bármit lehet, nem felelősek semmiért,

nem szükséges aggódniuk azért, hogy a számukra ismeretlenben, az emberséges belső kontrolljukon túlmennek. Csupán annyit, ha lehet azért még nem szabadna, mert a felelősséget nem fogja fel. Sem nem felezi  meg majd, senki más nem teheti meg helyettük, az sorsukért való aggódásukat. Amiért a saját lelkiismeretük  bármelyiküknek elkezd önmagáért dolgozni, hogy megmentse attól a végleges döntésétől. Hiszen észre sem veszi, alacsony szintre került, önmagához és a generációs feladataihoz képest, hinnye.

Legalább egy embert állítanának ki névleg, akit,

jó magyarosan elhordani is lehetne, s nem büntetnének érte.

Az,  hogy itt lehetek, az a Világ emberségeseinek a jó szándéka,

mivel a saját Hazámban tíz évig látszatra úgy tűnt már nem létezem.  Mindent megtettek érte, akik félnek attól ami számukra ismeretlen,  nem tájékozódtak,  inkább azt használták ami a könnyebb útra tolta.  A másikra rá se néztek, mintha az nem is létezne, két  oldalunk  van, ha az egyiknek teljesítettünk, jól jönne a másikért elég sokat tenni.

Önmagunkkal egyensúlyban, egészséges lélekkel élni és maradni, a jóban, szépben, a saját tehetségünknek megfelelően jó sorsot élni.

Vagy valahol valakik vállalnának fel  bennünket, hogy azt érezzük,

mi sem fölöslegesnek, nyűgnek születtünk kis nyugdíjra tervezve ide,

végig dolgozzuk  az életünket, mert nettóból számolták ki nekünk.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ha igényed lenne rá,

hogy ismerd meg a belső kontrollodat, ne csak a racionális létedet.

Nem jártak olyan iskolákba, ahol megtanulhatták volna, mi a helyes és mit nem tartanak helyesnek ők, akik a Világ dolgait igazgathatják érdemben. Hiszen az emberségükkel, tehetségükkel, munkájukkal, sokat tettek érte, hinnye. Hát bebizonyosodott, hogy emberségesek maradtak akkor is ha elérték a gazdagságuknak a felső határait. Tudták mikor helyes átgondolni, merre van a  következő előrelépéshez az útjuk, mert ismerték önmagukat.

Figyeltek arra  is, hogy legalább ne ártsanak, se

másoknak, sem  önmaguknak, értően

cselekedtek, nem értetlenkedtek.

Érveltek mert ahhoz is értettek,

úgy aztán nem érthették félre azt,

amit felelősségteljesen eldöntöttek.

Nem a saját gyarapodásukra figyeltek csak.

Hiszen tudták, hogy ha mindenki a saját szintjének,

tudásának,  tehetségének, szorgalmának,  megfelelően sorsszerűen

élhet, megnyugodva nézi azt is, amit generációsan az övéi alapjának

már

tovább is adhat. A családját biztonságban tudhatja, hiszen neki az is

a

feladata, hogy férfi módon kiegyenesedjen, mind a két oldalának a

tartása. Hiszen egyikhez van tehetsége, a másikat megtanulja, hogy

tájékozott legyen abban is, ne unatkozzon mellette a számára fontos

nő, akkor sem ha már az asszonyává  lett, ha sok év van mögöttük,

hinnye. Maradjon meg jó mintának a következőknek, mindaz amire

képes volt megteremtette, nem lett szomorkodó férfi belőle, hinnye.

 

Mielőtt az egészséges körforgásod helyett, belecsúsznál a jó szinted

alá, megtanulhatnád megismerni önmagad. Azáltal felismerhetnéd  a

jót, sőt a működőképes határaidat. Vagy nyomhatod tovább azt,

amivel lehet, hogy többször is körbeértél már, ah.

Miközben azt észre sem vetted, hogy az

alacsonyabb szinten lévő is

ugyanolyan jól

szeretne működni.

Mint amit  óvatlanságodban

elleshetett tőled, bizony annak

könnyen lehetsz a vesztese is, hinnye.

Ha tudnák az emberek, hogy mindenkinek

van, hozott tehetsége, ami felismerhető lenne.

Mindent idejében, a szintváltásuk arról is szólhatna,

meg és feltaláltam, valamit ami nem könnyen, de tanulható,

ha számodra időben van, egyensúlyban tartó, fontos tudni való.

A szinten tartásod miatt az agyadnak a megfelelő működéséhez,

tanulni szükséges. Ha már tudod hol van számodra a lent és a fent,

felmérni is képes lehetnél, napi tervezés nélkül biza lemaradhatsz.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismereti oktatás,

igényesen, ami azt jelenti, a jó eredménye az garancia számodra.

Tanulhatnád a szinten tartásod végett, hogy ne az irigységbe

bonyolódva, menjél a szintednél is, még és még lejjebb.

 

 

Amikor megszülettünk, minden olyat tudtunk,

ami akkor szükséges volt, adtuk a  jeleket, hol hangosan hol elfordulva sírtunk, gőgicsélve nevettettünk,

a mosolyunkkal lehet, hogy szép napot teremtettünk. Ha fertelmesen hangosan sivítottunk, akik értettek hozzá, tudták, hogyan mit tegyenek, a görcseinktől, mivel tudtak, a fájdalmainktól, hozzáértően szabadítottak meg bennünket.

Ha látogató jött akit ritkán láttunk, vagy olyan akitől tartottunk, nála nem éreztük biztonságban magunkat. Ah, hiszen előtte néhányszor már előfordult velünk, hogy mi abban sem dönthettünk, ah, pedig akkor is tisztán érzékeltük nem jó az nekünk.

Igyekeztünk adni a jeleket, ah, viszont voltak akik úgy nevelődtek, nem mondhattak nemet. Nem éreztük jól magunkat tőle,

ha éreztük, gondolkodni akarnak helyettünk,

hiszen akkor mi meg,  hogyan fejlődjünk fel a saját sorsunkhoz.  Gyermekként, tán azt gondolták rólunk, nem tudjuk mi a  jó nekünk, hát ránk rakták, el kellett viselnünk,

ami ellen tenni nem tudtunk, védtelen gyermekek voltunk.

Az is lehet, hogy a  legjobb szándékkal, döntöttek úgy, tették azt is, amit csak ők akartak, csőlátásban voltak. Ahogy nőttünk, rájöttünk másképp is látjuk mint a többiek, egymástól eltérően is hozhattunk döntéseket, láttuk, éreztük, hol  vannak a határaink. Egyre többször éreztük,  azt mi is úgy látjuk, érezzük, gondoljuk mint sokan mások. Rájöttünk  van bennünk egy belső kontrollunk,

ami gondolkodásra motivált, a saját életritmusunkat adta, a gondolkodó énünket töltötte be, hinnye.

Megéltük naponta, hogy felismertük a saját kontrollunk  által,

a felső és oldalsó határainkat, már tudjuk, hogy van saját sorunk,

hiszen a talpunk alatt felfedeztük az alapjainkat biztosító talajt. Egészséges életérzést adott nekünk,

tudtuk, ha toleránsnak születtünk,

már alkalmazkodni is tudunk, jól megleszünk, a saját Hazánkban itthon érezhetjük magunkat. Aztán majd megjön mindenkinek az önértékelése és a sorsához való  döntése, ha túl sokat kellett volna várni, hát tettük a dolgunkat naponta, hinnye.  Úgy éreztük, ha nem ártunk se nem bántunk és már magunkra is vigyázni tudunk, minden rendben lesz velünk. Hiszen mások is ugyanúgy élik az életüket, nem feltételeztük, hogy nem mindenki észlelte még, ah, hogy vannak az egészséges körfogásukhoz a belső kontrolljuk jelzései. Vártunk arra, hogy haladhassunk előre, mert ezt az egy életet tudjuk magunkénak, felelősek vagyunk magunkért és a következő generációkért is. Nem bántuk, ha mások másképp gondolkodnak, több életet tudnak és azt  maguknak szánják. A gyermekünket, ha azt látjuk  nem szeretné azt, mi nem adjuk oda  ahol láthatóan nem érezné jól magát, hinnye,  ah. Élünk ahogy lehet, tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, tudjuk nem áll meg a fejlődése a Világnak. Az egészséges körforgás felé halad, mi meg  ahhoz is jól alkalmazkodunk, hiszen azt tanultuk meg a leghamarabb, a Hazánkban, hinnye.

Mint fejlődni képesek vagyunk,

minden körülmények között tanuljunk meg,

jól kommunikálni akivel lehet, persze aki igényli is azt már, hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismeretre nevelés,

Önismereti oktatás, igényesen, Műhely, a megelőzésért e.v.

Igyekezzünk időben, a gyermekek és  az öregek nyelvéhez is,

alkalmazkodva, jól megértetni magunkat és megértőek lenni velük. Azért, hogy jó életünk legyen a saját Hazánkban nekünk is,

tegyünk meg minden jót  és szépet, életképeset.

Nem a pénze mennyisége tartja meg emberségesnek az embert,

ha a lehetősége adott, teremtse meg a jólétét magának, hinnye.

Mielőtt túlzásokba eshetne, hogy mellé ne menjen végleg,

tán hagyja ott, ahol mások is vehetnének belőle, hogy legyen

mindenkinek lehetősége a jólétének a megteremtéséhez, hinnye.

 

Hinnye, ugye nem gondolják, hogy még mindig ott tartanak az

emberségesek, hogy elhiszik azt is, ami már a felszínen van  tíz éve

látványosan. Látszik, hogy nem látják be, hogy nagyon lemaradtak.

Tán nem képezték magukat, vagy akiket azzal  megbíztak a múltban

élnek, a múlt elmúlt, a most is késő,  ha nem alkalmas a pillanata, ah.

Nem tudom mit miért úgy csinálnak, de átlátszó lett minden mondat,

az ami látszik az olyan, hogy a kamaszodók is unják már azt, hinnye.

Egyrészt a szintjükön való elvárás, másrészt meg az amit látnak, ah.

Nagy gubancokat okozhat, ha nincs már motiváló tényező, csak az

ígéret miatt teljesítik, ami már megvolt, ah. Az amit mások esetleg

utána kapnának meg, ha a jóban, a szépben, az emberségükben jól

teljesítettek. Valószínűbb, hogy már megint kimaradnak, azok, akik

valóban teljesítettek, már ott sincsenek, jó mintáknak az meg minek.

Kicsi és nagy, az emberies minőséget adó munkád mutatja meg,

kivé vagy mivé váltál az eltelt idő alatt, már látható az is.

Tudom, illik bocsánatot kérnem,

nem  tudhatom, ki mit ért

a  szó mögött,

hogy legalább

az alázatomat

gyakoroljam.

Hiszen,

ahányan,

annyi félék

vagyunk mi emberek.

Szerencsére van az Isten.

Ha még nem ismerted fel

miben vagy tehetséges bizony

alaposan mellé is mehetsz most.

S hosszú idő szükséges ahhoz is hinnye,

mire a  talpad alatti biztos talajt megleled.

Ha nem kérsz bocsánatot azért, mert nem

tudnak sokak jól élni a Hazánkban amiatt,

hogy nem értetted mit vállaltál fel, hinnye.

Nem vetted komolyan az erősen intő jeleket,

ne másokat okoljál majd. Azt már nem lehet

ismétlés nélkül megélni, én szóltam időben, a

 hivatásomat naponta gyakorlom megelőzésben.

Az alkalmazkodni tudást hozzuk mindannyian,

kikophat, ha mindennel kiszolgáltatod magadat.

Ha nagyon eltérsz attól, amit az emberséges éned

láttat, éreztet, ha még magadon kívül érdekelhet  tán

más egyéb is amit nem  teljesítettél. Se, önmagadért sem

generációsan a családodért, nem  gondolkodva  keresed, ah,

inkább a készen tálaltakat éled meg, ha előre visz az, ha nem.

Meg és feltaláltam valamit, ami nagyon fontos lehetne,  értve.

Felépíthetnéd  magadat általa, honnan mit hoztál  sorsodnak,

generációsan maradt-e rád sok  feladat, vagy minden rád

maradt,  mert eddig nem vette észre senki azt, hogy ha

egyre nagyobb az ami elfedi a valóságot, hát nézz

mögé,  hátha meglelheted ott a helyes utadat.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ott van minden ami megmutatná a  sorsodat.

Önismereti oktatás, Műhely a  megelőzésért e.v.,

igényesen, ha már a  magyarázatok hiányát éled,

összefüggésében látni tanulhatsz, ha beértél arra.

Nem életkor függvénye az sem, van aki érti  mi az élet, más  meg

már tudja van az Isten, ah, tanulni nem késő, hinnye, semmiképpen.

Bocsánat, ha valami olyannal állnék itt elő, amire nem vagy kíváncsi, hát ne olvasd el kérlek, ez itt most a kisemberekről szóló hétköznapi élet. Ha a nagy terv az, hogy jó szakemberek legyenek a Hazánkban, akkor miért nehezítenék meg, még rájuk rakott plusz terhekkel.

Ahelyett, hogy a jó munkájukat megbecsülnéd, ha már azt sem tudod mi mennyit ér, ne kopjon az általunk is teremtettben az emberség. Építettél-e fel, a semmiből valamit, a saját agyaddal, a saját kezeiddel, sok -sok munkával, úgy, hogy azáltal érezhetted, valójában mennyit érsz. Használhattad-e a tehetséged,

ami tartást adott, mert minden ember

gondolkodni is született.

Szüksége van a sikerre,

mint élményre, mert

abból építkezne,

naponta, önmagát

jó szinten tartaná  a

gondolkodó  agya,

nem más építi ő maga.

Ne vedd el a jókedvét,

ha neked az nincsen,

inkább tanuld meg azt

amihez még nem értesz.

A fokozatosságot ugyan

ismered-e, amikor felépítesz

valamit, amivel a Hazádhoz is

adod a jó minőséget, ah.

Szerintem nem válthatja

fel a jó minőséget, semmi

ami csak a látványosságra

épül, mint ami idényjellegű bár,

de adja a jó minőséget, hinnye.

Nincs miért reklamálni, mert

időtálló a minősége, vagy ha

csak átutazol arra, elég a

téged kiszolgáló kapkodó,

sürgeted, mert nem

vagy tisztában

azzal, a jó munkához, a

megfelelő idő is szükséges.

Elég tájékozott

vagy-e abban,

hogy hány

vállalkozó

tud jól

megélni

azonos

tevékenységből,

van-e arra akkora

igény, hogy legyen abból

több is. Ugyan, miért kellene

felvennie a versenyt, akit már a

munkája minőségéért keresnek és

nem kapott pályázati lehetőséget soha.

Ugye nem  szegényedhet el  a Hazánk,

az Isten adta nép lehetősége adott-e itt.

Aki dönt a szakmák felett is, vajon tudja-e,

gyakorolta-e már életében, vagy látta-e már

folyamatában, életszerűen, a munkáját gyakorolót.

Az elmélet nem elég, ha nincs hozzá meg az életszerűség,

emberek munkájának a gyümölcse érik be, a sok jó minőséget

adva. Ugye nem történhet meg, hogy elmúlik a lehetőségük, mert

valaki újratervezheti azt is, amiről azt sem tudja mi, ki mit tett, annak a felépítéséért, ah. Ha előbb lett annak a neve ismert a Világban, mint itthon, pedig ki sem tette a lábát, ugyanott végezte a jó minőséget nyújtó munkáját. Persze nem arról beszélek, ami rákerült a jó szakembereket lefedve a palettára, pedig működni senki se látta.

Messziről jött, azt mond amit akar, kétkedéssel van az értő ember.

Alkalmazkodnia neki szükséges, s amit elrontott korrigálnia is fontos, nem csak értük, a családok miatt akiket az érinthetett. Persze a saját önbecsülése miatt is fontos lehetne, hinnye.

Mi lesz vele, ha majd hiába szólongatta a lelkes énje,

figyeljen a jó minőséget adjon ki, családokat érint

a végeredménye, hogy teljesíthető is legyen, hinnye.

Ott vannak az érintettek, akik értenek ahhoz amit felvállaltak,

miért nem kérdezi meg tőlük, ha róluk szól  a döntése, hinnye.

Nem gondol  arra, ha már sokszor szólította meg a lelkes énje, figyelmeztetve arra, hogy nem működőképes a kitaláltja, azt a. Bizony rámordulhat a lelkiismerete és az érte is szólítja meg, ah,  bizony örüljön neki, ha még feldolgozni képes, nem marad meg.

Azt feltételezi, hogy ha felvállalták a fontos feladatokat, akkor jól értenek ahhoz, hát bizakodó.  Addig, amíg rá  nem jön nem törődnek azzal, hogy az élete fő műve odalehet, mások döntése miatt, hinnye.

Ugye ez nem történhet  meg, ugye még fontos az embereknek a jó

életminősége, ugye van aki hasson ide, vagy oda éppen, azért, hogy

ne csússzon úgy szét, hogy közben, nincsen hozzáértően emberség.

Segíts magadon az Isten is megsegít, jól begyakorlott sok éve nálam.

Nem várom, Isten óvjon, hogy megveregesd a vállam, megteszem

azt, jól begyakoroltan, akár naponta, alkalmazkodó az ember.

Szép napot kívánok tisztelettel oda ahova még lehet.

Az viszont fontos, hogy legyen otthon elég

szeretet, sőt vihessenek abból oda,

ahol még igény lenne arra,

kaphassanak belőle,

ah, akik arra már

elég igényesek, hinnye,  ah.

 

 

Amikor felismertem, hogy nem szükséges megismételnem azt ami nem jó nekem, arra is rájöttem a sok ember sorsolvasása közben, hogy mindenkinek más a sorsa, az egypetéjű ikreknél sincs az másképp, a tapasztalatom szerint.

Elgondolkodtató volt az is,

amikor már szembesültem

azzal, hogy nincs más  utam,

mint amit a sorsom megad.

Egyre jobban átláttam,

hogy miért az ismétlés,

mi  lehetett volna,

helyette, ami vitt

volna előre.

Persze,

ahhoz

képest,

hogy mit

mutat a saját

sorsom, mint amit

megoldani képes lehetek.

Hiszen addigra már sokszor volt

ismétlése ugyanazoknak a hatásoknak.

Ami nem vitt előre, csak a semmit erősítette.

Azután jól jöttek azok a hatások, amiket úgy éltem

meg, hogy a nagyanyám oly prímán harmonikázott, hát

meghívtak hármunkat különböző vallásos közösségek.

Megélhettem azokat a hatásokat már gyermekként,

maradtam  abban amit a szüleim  eldöntöttek rég.

Amikor nagy bajban voltam, nem volt másom,

mint a saját agyalásom, ah, hogyan tovább.

Hiszen nekem adta feladatnak a sorsom,

nem  volt más aki értette volna,  mit

és miért úgy döntöttem azt akkor el.

Ma már tudom, hogy kapaszkodót

jelentett, rájöttem van valami, ami

másoknak tán mást jelent, nekem

az Istent jelentette, hát beálltam, a

a  szolgáltatásommal a szolgálatába.

Tanultam meg az elfogadást, hinnye,

az alázat felismerését is megélhettem.

Ah, amikor éreztem, azzal a megoldást

kaptam akkor meg, lépegethettem tovább,

azután rajzoltam le, egy nap alatt, azt amit,

meg és feltaláltam a tenyerekben összefüggésében.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” neked, ha

már a magyarázatok hiányát éled és még megelőzésben vagy.