Amikor megszülettünk, minden olyat tudtunk,

ami akkor szükséges volt, adtuk a  jeleket, hol hangosan hol elfordulva sírtunk, gőgicsélve nevettettünk,

a mosolyunkkal lehet, hogy szép napot teremtettünk. Ha fertelmesen hangosan sivítottunk, akik értettek hozzá, tudták, hogyan mit tegyenek, a görcseinktől, mivel tudtak, a fájdalmainktól, hozzáértően szabadítottak meg bennünket.

Ha látogató jött akit ritkán láttunk, vagy olyan akitől tartottunk, nála nem éreztük biztonságban magunkat. Ah, hiszen előtte néhányszor már előfordult velünk, hogy mi abban sem dönthettünk, ah, pedig akkor is tisztán érzékeltük nem jó az nekünk.

Igyekeztünk adni a jeleket, ah, viszont voltak akik úgy nevelődtek, nem mondhattak nemet. Nem éreztük jól magunkat tőle,

ha éreztük, gondolkodni akarnak helyettünk,

hiszen akkor mi meg,  hogyan fejlődjünk fel a saját sorsunkhoz.  Gyermekként, tán azt gondolták rólunk, nem tudjuk mi a  jó nekünk, hát ránk rakták, el kellett viselnünk,

ami ellen tenni nem tudtunk, védtelen gyermekek voltunk.

Az is lehet, hogy a  legjobb szándékkal, döntöttek úgy, tették azt is, amit csak ők akartak, csőlátásban voltak. Ahogy nőttünk, rájöttünk másképp is látjuk mint a többiek, egymástól eltérően is hozhattunk döntéseket, láttuk, éreztük, hol  vannak a határaink. Egyre többször éreztük,  azt mi is úgy látjuk, érezzük, gondoljuk mint sokan mások. Rájöttünk  van bennünk egy belső kontrollunk,

ami gondolkodásra motivált, a saját életritmusunkat adta, a gondolkodó énünket töltötte be, hinnye.

Megéltük naponta, hogy felismertük a saját kontrollunk  által,

a felső és oldalsó határainkat, már tudjuk, hogy van saját sorunk,

hiszen a talpunk alatt felfedeztük az alapjainkat biztosító talajt. Egészséges életérzést adott nekünk,

tudtuk, ha toleránsnak születtünk,

már alkalmazkodni is tudunk, jól megleszünk, a saját Hazánkban itthon érezhetjük magunkat. Aztán majd megjön mindenkinek az önértékelése és a sorsához való  döntése, ha túl sokat kellett volna várni, hát tettük a dolgunkat naponta, hinnye.  Úgy éreztük, ha nem ártunk se nem bántunk és már magunkra is vigyázni tudunk, minden rendben lesz velünk. Hiszen mások is ugyanúgy élik az életüket, nem feltételeztük, hogy nem mindenki észlelte még, ah, hogy vannak az egészséges körfogásukhoz a belső kontrolljuk jelzései. Vártunk arra, hogy haladhassunk előre, mert ezt az egy életet tudjuk magunkénak, felelősek vagyunk magunkért és a következő generációkért is. Nem bántuk, ha mások másképp gondolkodnak, több életet tudnak és azt  maguknak szánják. A gyermekünket, ha azt látjuk  nem szeretné azt, mi nem adjuk oda  ahol láthatóan nem érezné jól magát, hinnye,  ah. Élünk ahogy lehet, tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint, tudjuk nem áll meg a fejlődése a Világnak. Az egészséges körforgás felé halad, mi meg  ahhoz is jól alkalmazkodunk, hiszen azt tanultuk meg a leghamarabb, a Hazánkban, hinnye.

Mint fejlődni képesek vagyunk,

minden körülmények között tanuljunk meg,

jól kommunikálni akivel lehet, persze aki igényli is azt már, hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismeretre nevelés,

Önismereti oktatás, igényesen, Műhely, a megelőzésért e.v.

Igyekezzünk időben, a gyermekek és  az öregek nyelvéhez is,

alkalmazkodva, jól megértetni magunkat és megértőek lenni velük. Azért, hogy jó életünk legyen a saját Hazánkban nekünk is,

tegyünk meg minden jót  és szépet, életképeset.

Nem a pénze mennyisége tartja meg emberségesnek az embert,

ha a lehetősége adott, teremtse meg a jólétét magának, hinnye.

Mielőtt túlzásokba eshetne, hogy mellé ne menjen végleg,

tán hagyja ott, ahol mások is vehetnének belőle, hogy legyen

mindenkinek lehetősége a jólétének a megteremtéséhez, hinnye.