Mit szólnak majd a következő generáció emberségesei, amikor rájönnek, szintjük alá kerültek. Ha nekem és a hasonlóknak nem lehet, a hivatásunkhoz, magunkhoz képest emberséges nyugdíja. Na meg azt sem kapjuk meg lehetőségnek, hogy amit feltaláltunk, oktathassuk úgy mint bárki más, akinek tán kontrollja sincsen már. Akkor hogyan legyünk a csak pénzben látók között biztonságban, amikor azt sugallja minden, ha nincs sok pénzed, nem számítasz.
Ha nem becsültök meg bennünket emberségeseket, magatokat is leminősíthetitek, ah. Mert ahhoz már hála Isten sok az intelligens a Világban, hogy ne legyen divat abból, mert megteheti meg is teszi, nem tudja, hogy a lelkiismeretével el kell majd számolnia értünk is.
Mert hát honnan merítsenek, ha a jól kitaláltak mögött tudás nincsen, ami nincs az nem ad alapot, a következő generációknak, hogyan kezdhetnének elölről mindent, emberséges alapok nélkül. Gyakran kérek bocsánatot mások helyett is, most magamért teszem, bocsánatot kérek, hiszen nem tudhatom, most éppen mihez van kisemberként nekem jogom.
Ah, zokon ne vegyék azt amit nem értenek még emberileg, kaptam már eleget a rosszból, köszönöm talán előbb próbálják ki önmagukon, ah. S akkor talán, nem mennek túl mindenen, mert úgy tudják, hogy nekik azt is lehet, olyan látszata van, hogy rájuk nem vonatkozik semmi olyan amit a kisemberektől mint jómagamtól is elvárnának, hinnye, ah. Ha akár a napi változtatásaikhoz alkalmazkodjak, tartsam be az akkor született legújabbakat, hinnye. Ah, persze gondolom, nemcsak tőlem várják el, csak nem szeretnék belenyúlni olyanba, amiről nem tudom nekem szabad-e azt tennem, vagy már másképp kellene az elvárások szerint éppen élnem, ah.
Nem mondhatja senki sem, hogy nem ismerek mást mint az emberies oldalát, nagyon sokféle emberrel találkoztam az első években, megtanultam, hogy milyen nehéz feladatot adott az Isten nekem. Alapállás lett számomra az, hogy nem ártok, nem bántok, magamra is jól vigyázok. Erre rájöttem még a legnagyobb tapasztalásom idejében, a legsikeresebb éveimben kaptam meg.
Bizony fel kellett dolgoznom azt ami a hétköznapi hivatású, nagy emberekkel elő sem fordult tán, erősítette a lelkemet, a szívemet, a gondolkodó agyamat a feladathoz az Isten. Nagyszájúnak lenni az könnyű, azoknak akik beletartoznak valahova. Nem tartozom sem ide se oda, tartozom az éppen engemet online megtisztelőhöz és éppen akkor oda. Az életben vannak nagyon komoly nehézségek, ha tudom hol vannak a lehetőségeim határai, akkor alkalmazkodni is megtanulhatnék. Igen megtanultam, hogy nincs számomra semmi olyan jó lehetőség, ami másoknak van és természetes az nekik.
Valahogy nem fértem bele abba, ami éppen aktuálisan divat lett, vagy felemelt volna a saját addig megoldott, elvégzett szintemre. A nagyon nehezekben is, az volt a hétköznapom nekem, amit a legtöbb ember azt sem tudja, hogy létezik, van-e olyan.
A hallgat nem beszél, egyedül dolgozza fel, bizonyára sokaknak nem ismerős mert szabadon beszélhetnek mindenről, még arról is amiről meg sem győződtek. Ha másoknak lehet, akkor nekik is, miért ne rongálnák a többieket ah, azokat is igyekeznek, akik értük sokat tettek, azzal, hogy a hivatásukban eredményesek.
Amikor meg nem veszik észre, hogy azáltal, a szabadszájúsággal belebeszélték magukat valami szintjük alattiba. Már mindegy, mert bizonyára, azzal, oda tartozókká lettek látszólag. Vissza az eredőhöz, persze a belső, lelkes, szíves, gondolkodóra a belső kontrollra gondoltam, ah.
Nem arra, hogy az egész életemnek az eredménye, a jólétem helyett az, hogy 53 ezer sincs a nyugdíjam, könnyen veszik akik megoldották a mögöttes tartalmukat. Méltányosság szó a nyugdíjemelésnél, aztán miért, mert dolgoztam egész életemben, az is igaz, hogy várhatnám azt el, hogy értőek legyenek, ha nem kellett átélniük mindezeket. Pironkodni tud-e még aki azt el tudja képzelni, hogy abból meg lehetne élni.
Nem is utalnék arra, hogy ha viszonyítanánk, ki meddig jutott el pénzesedésben, mert én csak emberségben értem el azt amit lehetett, a 26 év alatt, megvan. Köszönhetem az Istennek, hogy feltalálhattam, megrajzoltam, ami nagyon sokat segíthetne, /ki van próbálva/, hát vegyék meg, ne nekem kelljen védeni a védjegyemet. Nincs okom másban panaszra, az emberi méltóságomat megtartom, nem szükséges nekem ahhoz más, mint a feltaláltam visszaigazolása.
Vegyék meg és védjék tovább, adják oda az arra már érett emberségeseknek, hogy tovább oktathassák sokaknak.
Az Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó” címűt, vagy Önismereti oktatás, igény szerint nevelés, nevűt. Ami maga, a tartásos emberséges életnek a receptje, sokaknak nem ismeretlen, már megélik, megtiszteltek a sorsolvasásomért. Vagy megtanultak rálátni a sorsukra, hála Isten, az oktatásom által. Az igazi sikerem az nekem, hogy nem túl sokan még ugyan, de jól boldogulnak általa,
a hivatásukban,
a családi kapcsolataikban, na és
rendben vannak a lelkiismeretükkel.
