Kérlek, ha elolvasod annak ellenére, hogy megkérlek az

ellenkezőjére, ne akarjál ártani, hisz megelőzésben van részed.

Bocsánatot kérek és előre, ne legyen aztán gondom sem belőle,

hat éve festettem az Átfordultunk képem, ott van rajta minden.

Ha mindenki valaki akarna lenni, ott tornyosulna egy tömör réteg,

ami elvenné a napfény erejét a többiektől, a kifényesített szintjével.

Ami kívülről nézve azt mutatja, minden a legnagyobb rendben van,

láthatóan minden a helyén jól működik, nem látni mi van mögötte.

A nagy igyekezetben, egymást sem kerülnék ki, hogy célba érjenek.

Tapasztatalat híján nem tudják, mindenben a hétköznapi élet az

a lényeges, nagyszerűen lehetne boldogulni az egyszerűben.

Mindenki jól megérdemelten, a sorsszerűen elért szintjén.

Igen, bocsánatot is kérek,  miért szánna időt arra, ami

nem érdekli, mert a pénztömeget nem irányítaná oda.

Különösen akkor, ha túl nagy magasságba került hirtelen,

vágyakozhat azután, amit nem vitt végig időben sorszerűen.

Tiszteled-e önmagadat annyira, hogy tudjad,  a mások tudását,

energiáját ne próbáld használni, mert azáltal jól nem működhetsz.

Hiszen minden egyéb is átmegy, ah, ha térdre rogyasztana, a még

egészséges belső tartásod határozottsága, azáltal érinthet meg a

tisztelet ereje. Vagy már irritálna annak a nálad időzése tégedet,

kevés az idő ahhoz, a rezgését nem ismerhetted még fel, se meg.

Ugyan, eltudnál-e jutni az őszinte szeretetnek a rezgéséig, ha a

tiszteletet nem ismered fel, nincsen meg az alapja annak benned.

Addig kavarod, amíg szétesik, nincsen meg hozzá, ami a jóhoz,

széphez, a valóságoshoz működésében a tudásod szerint igazán

igazolna téged, nincsenek emberséges kapcsolódási lehetőségek.

A saját magad tapasztalata most aztán igazolhatna hitelessé tenne,

ha nem másoktól szemezgetted volna össze, egy katyvasszá lett ah.

Hiába minden, ha egy vállon van mindaz, a felelősséget is ott keresik

a múlt elmúlt, híre sem hamva, minden rákoncentrál ami látszik arra.

Az oktatáson gyakoroljuk, nem a megszokott szavakat használjuk, s

 ha szükséges, sokszor, a megfelelő adott lehetőség által elégszer.

A szavat formálgatná, de igen szűkös annak az emberies tára,

de nincs még ereje sem jó íze, ahhoz se, hogy az idő megoldja.

Nem gond ott tán az sem, ugyan már, miért fárasztanám a szóval,

minek tenne érte, amikor ahhoz szokott, hogy megkapjon mindent.

Emberségesnek, tartásosnak, gondolkodni születtünk mindannyian.

Alkalmazkodva ahhoz, ami van, nem az életkor adja ahhoz sem az

érettséget, emberileg  a helyén van-e. Van-e akaratereje ahhoz,

hogy amiben mellément menet közben, elrendezze, korrigálja.

Még időben legyen, hogy a saját emberséges határain túl ne

menjen, nem látok mást  megoldásként, persze csak

akkor, ha nem akarják átszabni az egészet.

Óva intenék mindenkit, akinek eddig

könnyen ment minden, attól, hogy

azt gondolja, állandó maradhat az.

Ha nem tanult meg alkalmazkodni,

bizony könnyen lemaradhat és tényleg.

Tanuljál jól kommunikálni, a jelenhez jól

alkalmazkodni, a belső tartásod maradjon

abban,  amiben a legjobbat közvetíti feléd a

lelkes, szíves,  gondolkodó éned kontrollja.

Nem kophat ki a tisztelet, hogy maradjon

azáltal is a szeretet, ami az alapja mindennek.

Ne térjél el tőle, a tisztességet és a becsületet,

az Isten, az emberséges létünkkel együtt adta.

Akinek fontosak ezek még, ah, a belső határait

figyelembe véve, megmaradhat a motivációja.

Megtanulnia ésszerű lenne, amit nem tud ma.

Összefügg minden mindennel, fontos lenne

észrevenni, van sorsod és generációs feladatod.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”, íme.

Tapasztalatom szerint semmi egyéb nem pótolhatja,

időben  lenne szükséges bocsánatot kérni, hinnye, ah.

Én már át tudom azt érezni,  hát beépült a szótáramba,

alkalmazom amikor a szükségét érzem, magam miatt is.

Jelzem feltisztult érzést adhat, ha időben történik az, meg is

erősödhet általa, a lelkes, szíves, gondolkodó énje a gyakorlatban.

Magam szerinti az emberies jelnyelv, amit hozzáadok az oktatáson a

megtanulandó jelekhez. Mint töltését az ott alkalmazott szavaknak,

ismeretlen, a sokhoz mérve, kevesen ismerik még ezt a jelnyelvet.

A gyakorlati tapasztalásom 26 évének egyik gyümölcse lett már,

akik jól ismerik, nem  panaszkodnak, hogy ne  boldogulnának.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék, se

ellened, sem melletted, ah helyetted meg ugyan minek.

Hiszen a napi tápláléka az agynak a siker, ha nem

kapja meg, nem  gondoskodsz róla  időben,

megviccelhet ám, akár gyakran tégedet.

Nem a ruha teszi az emberségest,

viszont megtisztelő, ha rendben van.

Segíts magadon az Isten is megsegíthet,

ehhez vagyok szokva, nem kényeztetett az

élet, nem is tudtam volna mit kezdeni azzal.

Persze összefüggésében nézve, használna,  ha a

 megfelelő helyeken, a megfelelő emberek lehetnének.

Azt láthatnák a gyermekek. fiatalok, hogy a tanult emberek,

a gyakorlati tapasztalásuk által, ráláthatnak a hétköznapokra.

S úgy, nem

csak beszélnek róla,

de a gyakorlatban megtapasztaltjaikról, jól

kommunikálni is képesek, oda is tud hatni.  A jólétüknek a

lehetőségeit a működőképességig

biztosítva, nem helyettük felettük döntve. Nemcsak átmenni,

a különböző szinteken, eszi nem eszi nincs más, nincsen megoldás.

Mindenkinek tennie szükséges érte, hogy ne a várakozásba vesszen

el, a sok jó gondolat és fizikai síkra nem vihető energia. Ne vesszen

oda a hitelesség, a tisztelet, a szeretet, a megbecsülés, a hála

fontossága, az emberi kapcsolatok ne legyenek végleg szétzilálódva.

Ki nem kopjanak az örök érvényűvé vált tisztelhető szavak. Ne csak

üzleties megfogalmazása legyen mindennek, mert mi lenne, ha csak

egy oldalunk lenne, gondolom csak pörögnénk folyamatosan körbe.