Már a következő feladatra gondol, de még az előzőről beszél.

A másik csak azt veszi ki belőle, már megint türelmetlen, nincs megelégedve vele, biztosan nem szereti,  ha ennyire nincs rá ideje…

 

Jó öreg bocsánatot  kéreknek, itt van a helye, hinnye má, hát meddig van az addig, a falon túl is ott van a falig. Ha felvállalsz valami tartást adó fontosat, azért magad is felelős vagy, ahhoz elegendő tudás nélkül, mások igazgatnak a tanácsaikkal, nem lehet a tiéddé az.

Csinálsz-e mérleget a gyakorlati életedben, hogy tudsz működni azzal amit megadsz sablonként másoknak. Mint egyformát adod a. lehetőséget az életminőségükhöz, hiszen nem várja el senki  azt, hogy beszámoljál  mit értek el az emberek a szintjükön ez idő alatt.

Egyre gyakrabban jön elő a gondolat bennem,  hogy összevessem, miről is írtam régen. Ez is egy ilyen régi írásomból van, valószínűleg nem változott, kérlek hagyd meg ezt nekem, a saját szüleményem. Bennem jöttek össze, addigra a mondatok, ami ott akkor leíródott. Már a következő feladatra gondol, de még mindig másról beszél.

A másik csak azt veszi ki belőle, már megint türelmetlen, nincsen megelégedve vele. Biztosan nem szereti, ha ennyire nincs hozzá türelme, nem magyarázkodna neki, inkább csendben viseli el a szavait, csak  van más dolga is, majd abbahagyja, másnak mondja.

Ezért a nagy megfelelésben, mert nem akarja elveszíteni, igyekszik az elvárása szerint teljesíteni, na meg tisztelni, sokszor sokat  téved.

Nem tudja felvenni, betartani azt a ritmust amit a másik diktál  neki.

Van egy pillanat amikor rájön, tán nem mindig benne van a hiba,

felvenni a ritmusát annak amit diktálna nem tudja tartósan, mert

valami a belső tartásában azt érezteti, nem tudná sokáig azt tartani.

Addig visszasimogatható, amíg nem ment túl, a túlon is a szó. A kulcs

az egészhez, a kérlek szépen, ha lehetséges lenne, megkérnélek arra.

Vedd észre, mindenki másképp élet-rezeg. Amíg ezt nem mondja ki

a szád, nem megy át, aminek nincs a másiknál éppen a helye.

Hiszen nem ő kapta törlesztésül,  nem tud mit kezdeni vele.

Mindenki saját sorsot hozott, hát a saját életrezgésében van a

törleszteni valója. Különösen, ha már tudhatna róla, talán a végére is

érhetne azzal, hogy őszintén kommunikál az aktuális megmondóval.

A legnehezebb a megélés, a kivárás, az alázat megtanulása. Küzd az ember kitartóan, de megbirkózik vele,  ha éppen ahhoz van elég  ideje. Hiszen mindenkinek van magához való esze, egyedül mit kezdene, szerencsére sokan vannak az intelligensek a Világban.

Előbb – utóbb a sok tapasztalattal, az emberismerethez értővé válik. Tudja nincs más értelmes, fejlődéshez vezető útja, mint az alázatnak a  gyakorlása ahhoz, mit mutat a sajátja, s mindenkinek más a sorsa.

Egyre tájékozottabb lesz hát, rálát sok mindenre, meglátja, kihallja, megérzi, jelez a belső kontrollja, tudja a saját kezében van a sorsa.

Az alázat beépül az életébe, egy  idő múlva már az a sajátja,

alkalmazkodik,  hiszen nincs most más megoldása.

A lelkes,  szíves,  gondolkodó énje jelzi számára,

hol van a belső határa, betartja, hiszen tudja,

a saját tenyerében van a saját sorsa.

Nem élheti jól, a mások szerinti életet,

mindenkinek mást szánt sorsaként az Isten.

Nem vigasztalódni akar, tudja minden az ő dolga, ah.

Mert ha másra bízná a saját sorsát, átmenne azon, mindenféle

hatású túlzó rezgés és a sokféle embereknek a különböző  hatású

ingatag, könnyű, határozatlan, punnyadó energiája, az nem a  sajátja.

Hát alázattal és bizalommal van, ha az Isten vele, hát kicsoda ellene.

Gondolkodj el ember, honnan indultál merre tartasz, hova juthatsz el

azzal amiben éppen a gyakorlati életedben vagy. Tanultál-e ahhoz  is

eleget önmagadról, a saját sorsodról. Át tudod-e adni generációsan.

tudsz-e jó alapot adni, ah ne kint keressék a helyüket generációsan.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

Heringes Árpádné Messenger, +36302470589, heringesarpadne@gmail.com,  Julamami szeretettel.