Nem mást írok, mint a tapasztalt tudásomat hozom  szóba, hátha még hatna. Prevenciós a végzettségem, 26 éve, megelőzésként olvasom le igényesen a  sorsokat, s Tenyérolvasásra, Önismeretre oktatom az abban  tehetségeseket. Az igényes önismeretre nevelést alkalmazok  a kérésükre, a jó sorsukra odafigyelő emberségeseknek.

Skype Heringes Árpádné nevet kértem aztán a skype egy idő után Árpádné Heringes adott meg lehetőségnek, gondoltam ez egy megszokott dolog, hiszen más anyanyelvű vagyok.

Hát nem körülményeskedtem,  használtam úgy, hiszen nincs másnak ugyanilyen neve a Hazánkban, ezt adtam meg mindenhol  elérhetőségnek, ezzel  szolgáltattam, mostanában csak keveset.

Azután nem engedett be az Árpádné Heringes, kértem a hivatalos nevemre újra, ami a Julamami védjegy tulajdonomnak a neve is egyben. Skype Heringes Árpádné néven megtalálnak, Műhely, a megelőzésért e.v., visszarendeztem, elnézést a kényelmetlenségért.

Egy kis előre nézés, 69 éves vagyok a koromnak megfelelően már ráncokkal rendelkezem, nem közösködtem vállalkozás szinten soha senkivel.  Nem politizálok hiszen ahhoz nem értek, nem tartozom se ide, sem oda, az engemet Online megtisztelőkhöz és akkor pont oda.

Az egyetlen saját vagyonom, a védjegyem és a feltalált, megrajzoltam.

Tíz éve már oktatom, na meg, úgy 50 országban  tíz év alatt összejött  már az ismertségem, tiszteletem.

Ugye megvan még az és nem veszhetett el a valakiknek látszásért folyó, hirtelen nagy pénzesek igyekezetében, hogy itt élünk mindannyian. Gyere jó öreg bocsánatot kérek, hiszen nem  tudom meddig mehetek, hol szabják meg a határaimat, most éppen egy sírást előidéző szembesülésem után vagyok, tán kiszolgáltatott.

Megoldom mint már sok minden mást eddig is, nagyon sok energiát várnak ezek a szembesülések, de benne volt eddig is az életemben.  A remény a sorszerű egyensúlyhoz is szükséges, ha nem tudhatja az most emberséges, mikor mihez alkalmazkodjon rögvest,  hinnye má.

Magunkhoz képest várakoztatva, a hátha szó jó ide, akik  még itthon maradtunk, ah. Mert nem várunk mást, mint azt a jót és szépet, az építő tudásunk eredményességéért, amit ide bele adtunk,

a közösbe, mindeddig naponta a Hazánkhoz.

Feltételeztük, hogy jó kezekbe kerül  a Hazánk majd mindig, s időben visszakapjuk mindazt, amit a tudásunkkal és a tiszteletünkkel és ha volt igény arra is, a  szeretetünkkel már ismerten adtunk bele.

A Hazánkhoz adtunk, teljes bizalommal bele teremtettünk a közösbe. Nem mentem el akkor sem, amikor lehetett volna, most meg már hova ennyi idősen, ha a saját Hazámtól sem kapom meg azt a nyugdíjat, amiért dolgoztam egész életemben, mert nettóból számolták ki. Ugyan mit keresnék egy másik országban, ennyi idősen,  a Hazám helyett, ha itt nem kaptam a feltaláltamnak  működőképes lehetőséget, máshol ugyan miért kapnék.

Volt, hogy a három gyermek felnevelését is emlegették, majd bele számolják azt is, ah, munka nélkül voltam, / nem unatkozva/, talán négy évig akkor, hát nem számolhatták bele, ez is hiányzik az elvárt, negyven évhez. Hiszen ahhoz is ember kellett, minden körülmények között, álltuk a sarat, nőként különösen sokszor nehezen, sok helyen érezte az ember lánya, a férfi az Isten után az első,

ahhoz kapott meg, minden tudást és fizikai adottságot. A nő a lelkes, szíves, gondolkodó erejét használva tud jól boldogulni, azt adta neki az Isten erőként, hogy jól tudjon kommunikálni.

Hitelesnek akartam érezni mindenkit és minden annak látszót, az addigi életem során. Nemcsak abból tapasztaltam, amit hallottam és  a hétköznapi életemben láttam. A hivatásomat érintően, többnyire intelligens emberekkel van az Ember lánya körülvéve, megtisztelnek naponta, van az Isten, köszönöm.