Ti

akik itt vagytok,

 kívül vagytok,

 sokan láttok,

      kihallotok.

Van a Világban élő embereknek,  már ébredően kicsi rétege,

megkeresnek így is, úgy is vele, ha  igényesen beértek már erre.

Kicsiben és nagyban ugyanaz az élő lenyomat van.

A földgömbjén, egy  földrészen,  a falevélen,

a víz mélyén az élőlényeken, a fentről

nézett  erdőkön,  mezőkön. Az

emberséges  tenyerében,

tisztán  látható minden.

Az alapja mindennek,

a jótékony tisztelet és a

teremteni képes szeretet.

Alkalmazkodni tanuljál,

ne elvárjál, nem jól van

az, ha a tenyerek csak

úgy, összeparoláznak.

A domb és a völgy az utak,

ha nem ismered fel, a hegy

is csak hant marad majd.

Nem különb senki sem

a  másiknál,

csupán,

az a

fontos,

hol tart

most, a

sorsában, a

jó emberségében.

Sokat mond a már értőknek,

ah, szerinte felelős -e, azért amit

felvállalt. Jól vannak-e azáltal az

emberségesek, a saját elért

  szintjüknek megfelelően.

Kívülről látszik az is,

amit belül nem  érez. A

 belső érzékelhető határain

régen túlment. Érzékein kívül

 elvár, neki megjár, megmondó lett,

mielőtt rájött volna, mire is született.

Vagy felvállalja azt, hogy a sorsában a

nehézségek is fontosak. Erősödik attól,

ahhoz képest, amit esetleg addig nem

csináltak meg, megemeli a szintjüket.

Kellemes időtöltést kívánok nektek.