Amikor felismertem, hogy nem szükséges megismételnem azt ami nem jó nekem, arra is rájöttem a sok ember sorsolvasása közben, hogy mindenkinek más a sorsa, az egypetéjű ikreknél sincs az másképp, a tapasztalatom szerint.

Elgondolkodtató volt az is,

amikor már szembesültem

azzal, hogy nincs más  utam,

mint amit a sorsom megad.

Egyre jobban átláttam,

hogy miért az ismétlés,

mi  lehetett volna,

helyette, ami vitt

volna előre.

Persze,

ahhoz

képest,

hogy mit

mutat a saját

sorsom, mint amit

megoldani képes lehetek.

Hiszen addigra már sokszor volt

ismétlése ugyanazoknak a hatásoknak.

Ami nem vitt előre, csak a semmit erősítette.

Azután jól jöttek azok a hatások, amiket úgy éltem

meg, hogy a nagyanyám oly prímán harmonikázott, hát

meghívtak hármunkat különböző vallásos közösségek.

Megélhettem azokat a hatásokat már gyermekként,

maradtam  abban amit a szüleim  eldöntöttek rég.

Amikor nagy bajban voltam, nem volt másom,

mint a saját agyalásom, ah, hogyan tovább.

Hiszen nekem adta feladatnak a sorsom,

nem  volt más aki értette volna,  mit

és miért úgy döntöttem azt akkor el.

Ma már tudom, hogy kapaszkodót

jelentett, rájöttem van valami, ami

másoknak tán mást jelent, nekem

az Istent jelentette, hát beálltam, a

a  szolgáltatásommal a szolgálatába.

Tanultam meg az elfogadást, hinnye,

az alázat felismerését is megélhettem.

Ah, amikor éreztem, azzal a megoldást

kaptam akkor meg, lépegethettem tovább,

azután rajzoltam le, egy nap alatt, azt amit,

meg és feltaláltam a tenyerekben összefüggésében.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” neked, ha

már a magyarázatok hiányát éled és még megelőzésben vagy.