A te életed… 2016.11.07. julamami.com

Kicsinyke ország ez ehhez,

ekkora különbségek miért,

hisz, egy Haza ez csak egy.

Ide teremtettük mi mind,

a szépet és a jót, azokból

az élhetőt, s életre valót.

Azt szeretnénk megélni,

amiről szólt az életünk,

amiért ide leszülettünk.

Mert ha egy porszem már

elmozdul, a lényege borul,

ha nem ismeri az ő határát,

honnan hova a merre neki,

hogy várhatja el másoktól.

Leszületsz, élsz valahol,

tán ott ahol a születési

helyed van neked.

Vagy elköltözöl,

vagy nem

mégy te

sehova,

csak el,

s vissza oda.

Vagy az álmod

teljesíted, hogy

mindenhol van

neked otthonod

a nagy Világban.

Gondolsz-e akkor

amikor az álmaid

teljesültek, bizony

hány embernek már

nincs hol lehajtania a

fejét sem, nem, hogy

otthona legyen. Vagy

nem fizeted ki te azt az

addigit, akit elhagysz, aki

 szeretve, kikopott mellőled.

Mond, hogy nem jut eszébe a

 következőknek, hogy majd

ugyanúgy bánsz el velük.

Úgy élsz-e, hogy belátod,

mit kellene tenned neked

naponta, ahhoz, hogy amit

magad elértél megtartsd, a

 saját ritmusodban élj. Vagy

esetleg igyekszel-e azon,

ki ne billenjél és nagyon.

Magad jöttél-e te rá arra,

neked merre van az előre,

vagy irányított lettél mint

sokan, azért is, hogy jobban

éljenek mint mások itt és ott.

A “hogyant” már előre tudod,

vagy menet közben találod ki.

Mond gondolsz-e reggelente

arra, hogy mások, hogy indulnak

neki a napjuknak, várja-e őket az

amit a múlt héten ők is még,

a magukénak

tudhattak.

Vagy már

nincs meg,

az amit egész

életük munkájának

tudva tettek addig ők.

S nem kínáltak nekik se

helyette semmit sem,

majd megoldják ők,

ahogy tudják.

Addig volt,

dolguk azzal,

nem volt más,

továbbmennek,

a következőkhöz,

mert az is beleillik,

abba amit elképzeltek.

S elégedetten fekszenek

és ébrednek, sikeresek ők,

mindent meg tudnak oldani.

Tettek érte sokan, hogy mások

ne tudják sikerükig vinni az életet,

befékezték őket, révbe ne érjenek,

ők már biztosan nem fognak üresedni.

Körbepörgették, sietve, kapkodva, hát

megcsinálták még azt is amit ők el sem

terveztek, kész a mű, hű de mű lett.

Tessék mondani, a motivációk most

hova lettek, van-e még értelmes

terv, ahhoz, amit őrizni tudnak.

Mind más feladattal születtünk,

családunkon belül is különbözünk,

mégis óhatatlanul minták leszünk.

Vagy a jót bennünk meglelve, vagy

attól eltérve építkeznek belőlünk,

hiszen egymás énjét is tiszteljük.

Vagyunk, az emberiesek, akik

nem mennek csak úgy el,

minden mellett, mintha,

nem lenne dolguk vele.

Hiszen tudják, hogy

amit odatesz az Isten,

azzal, annak aki átlátja,

kihallja, megérzi dolga

lenne, ha a megoldást

is odateszi a teremtő.

Mint érezhető, de nem

látható, az emberieseknek

szóló lelkierő, a tartásuk és

a méltóságuk azzal jönne elő.

Élni és élni hagyni, nem ártani

és nem bántani, de magadra is

vigyázni, s amikor odateszi azt

az Istent amit azon a napon

szánt neked teljesítened,

hát teszed, hogy fejlődjön a

 lelked, szíved, gondolkodód.

Az élet szép, ha már hallod te

minden sejtedben a saját zenéd.

Ne menj még, hova mennél, hiszen

a szépből a jóból, amit ide teremtettél,

még nem is élhettél meg, mint a sajátod.

Pedig ide mindenki birtokolni született,

ezt nyugodtan elhiheted, ott van a jele,

hiszen egy Haza ez, nekünk, csak egy.

Ismerem mint a tenyeremet, én igen, s

 mások, hogy vannak ezekkel, rábízzák

valakire, akitől hangosabb az áradat.

Pedig, Általános műveltséget növelő

“Tenyérolvasó” tréning neked, neked,

is, és aki még a megelőzésben hiszel.

Látod, látod, a barátot sem vetjük le,

hirtelen mint tavasszal a nagykabátot,

ki melegíti majd a lelked, tiszta szóval.

Ki simogatja meg a tartásod, a ridegen

üres, sem igen, sem nem, csak a köztes,

sokaság divatos közönyös áradásában,

vagy kénytelen megélni azt ami marad.

Ha keresed, de nem találod önmagad,

s viszi az álmaidat, a terveidet, előre, s

nem a te ritmusodban halad, szaladhatsz.

S ha kifújnád magadat, keresnéd a megfelelő

ritmust, mert nem találod már meg a sajátodat.

Rájössz, nem használtad, amit apád, anyád adott

 hozzád, a generációs határaidat, a te sorsodat.

Szeretettel:

Logo

Szép reggelt… 2019.11.07. https://julamami.com

Ah, el ne felejtsem, előre bocsánatot kérek.

Prevenciós a végzettségem, azt gyakorlom a

tehetségemnek  megfelelően, ehhez értek.

A már kialakult helyzetekben segíteni úgy tudok,

hogy az oktatásomon jelen vagytok. Megtanuljátok,

a saját sorsotokat úgy igazgatni, az jó legyen nektek is.

Mit is tehetnék, ide leírom, még  nincs értője a

kérésemnek, hátha valaki olvassa, hinnye.

Ah, micsoda ötlet, vegye meg a Hazánk

tőlem és adja mindenkinek, akit

már érdekel ingyenesen,

ezt az oktatási

lehetőséget.

Az általam feltaláltamat,

hogy át tudjam adni a tudást, hinnye,

az általam kontrollált, arra már éretteknek.

Az egy anyanyelvet beszélők is különböző szinteken

élnek,  különböző hatások érik őket, gyakran nem is

veszik  észre,  mikor mentek  mellé, ah. Kezelni nem

tudják  már, csak vergődnek az anyagi jólétükben is.

Tudom, hogy nevetséges azoknak, akik mindent

elérnek, amit csak akarnak, nem hagyom el a

Hazámat, se a szülőhelyemet, itt maradok.

.ülyének nagyon tapasztalt és koros vagyok.

Lám, íme falig értem megint,

  megértem azokat a

gyermekeket, fiatalok,

akik ha üres papírt,

falat látnak,

mivel tehetségesek,

ihletet kapnak,

oda valami általuk szépet,

rajzolnának.

Ne tegyétek,  oda már kevés a bocsánat.

Kezdem

újra, nem adom fel,

nem költözöm el.

Itt tiszteltek meg

messziről  is olyan

sokan.

Amikor telítődött bennem a tudás,

az oktatásom formáját, lerajzoltam.

Mit is mondhatnék,

hiszen magam is csak tapasztalva

oktató, a nevelésekhez hozzáadó volnék.

Ne félj megtapasztalni új és újabb dolgokat,

az élet sűrűjében a megoldások is ott vannak,

rád várnak.

Elérheted,

ha már elég érett vagy, már magadnak se árthatsz.

Tudod-e, hogy a jónak jója, ha másoktól vetted el a

lehetőséget, csak felszíneset ad, csak időleges

számodra.

Van az Isten, megértettem a porszemségem, a

legnagyszerűbb dolog, hogy egyszerűen megélem.

Tiszteld az elődeidet, magától is mutatkozik a rég volt,

ha ideje már. Hozzáértés nélkül belepiszkáltál, de kár,

 túl nagy az álmod, a lehetőséged helyett, vár a batár.

Amit úgy veszel el, hogy nem a tied, hinnye,  abból

egészséges körforgás nem lehet,

bizony a következő

generációd  attól  szenvedhet.

Felszínesen élni, kikerülni a nehezeket,

hogy a lábad ne érje a földet, azt is lehet.

Amikor a saját életedet éled, már tudod,

tartást adnak, a nehéz de jól megoldott feladatok.

Tiszteletem jó szándékú emberek, legyen szép a

napotok. Önismereti oktatás, neked, ha már érted,

 mi az ami hiányzik,  hogy a nehézségeidet megértsed.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné egyéni vállalkozó, Műhely, a megelőzésért. Julamami szeretettel.

Ismerem mint a tenyeremet… 2018.11.07. https://julamami.com

Vannak akik nem akarnak szembesülni azzal,

nekik is van sorsuk, generációs feladatuk.

Ha belenézel a tenyeredbe, kinek sok,

másnak meg, kevesebb a vonala,

de ott van, benne.

Megvagyok

tisztelve,

amikor az

újszülött

tenyerét

megmutatják,

mert, átküldik

nekem, fényképen.

Ott, látható, minden,

ami fontos, pontos jelzés,

melyik ágon, mit is hozott.

Amikor rájöttem, nekem ezt

adta a teremtő tehetségként.

Igyekeztem magamhoz venni,

azokat, a tudáshoz vezető,

mások általi látásmód,

megközelítéséből

láthatókat,

hiteleseket.

Miközben,

felkértek,

oktassam

azt, amit és

ahogy, én, akkor láttam.

Összetett tudásnak mondom,

persze azt is látom, hogy valakik,

mindent begyűjtenek. Össze-vissza,

hol ide, hol meg, amoda is belekapva,

lefedni igyekeznek, amire rálátnak.

Mindent ami éppen látható, azt

is, amiről még nekik, ah,

fogalmuk sincs.

Profin alázók.

Jól beváltak,

ezek az ártó

energiák, ah.

Azzal, nincs

tisztában,

aki ezt

teszi,

magának

is árt vele.

Birtokolni,

igen, vannak akik,

arra születtek, ezért,

ha már felismerték azt,

amiben, ők a legjobbak,

lehetnének, hozzátanulnak.

Nem állnak meg és bizonygatják,

hogy ők mindenben, a legjobbak, nem

úgy van az, két oldalunk, két talpunk van.

Ismernünk, szükséges ám, önmagunkat, ah.

Milyen megengedően, ártanak, azoknak, ah,

akik valóban, rá is találtak, a tehetségesekre.

Hiszen, mi lehetne, annál pontosabb, mint,

a tenyerekben, látható, egyedi, képletek.

Belenyúlnak mindenbe, ami előttük van.

Lehet, hogy észre sem veszik ártanak

azzal, késleltetik a tehetségesnek,

a kibontakozási lehetőségeit.

Fontos lenne, tudnia és meg

is érdemelné, minden igyekvő

ember, hogy sikeressé váljon ott,

ahova született, oda teremthessen.

Először ott legyen, neki is sikerélménye,

a hovatartozása, miatt, legyen, lehetősége.

Ah, ne másokat leutánozva, félmegoldásokba,

bonyolódva, igyekezzen, azon, hogy a többiek

se tudják elérni, ha nekik sem sikerült, hinnye.

Van tapasztalásom bőven, a fokozatosságot

fontos lenne, megtanulnia, mindenkinek.

Nem lehet, ezeket, csoportosan tanulni,

egyenként fontos, csak vele foglalkozni.

A sorsok, családon belül is, hatnak ám,

ha felismerhetik, ennek a fontosságát,

legalább, nem ártanak egymásnak, sem.

Minden olyan visszarendezhető, amiben,

kibillent volna, valaminek, az erős hatására.

Vissza az eredőhöz, szoktam mondani közben,

önmagát építi fel, magára ismer közben és erősödik

a jóhoz. Lelkileg is,  amiben éppen megrekedne, ha nem

segíthetne, önmagán, még, a saját idejében, hogy utána,

azután hasznára legyen, mint jó minta, a környezetének.

Van, amit a születésünkkel hozunk, van amit tanulunk.

A tisztelet az alapja, mindennek, betartani a saját,

meg a generációs határainkat, van azzal dolog

bőven. Mire kibogozza az emberies, hogy

végleg, mellé, ne menjen, a könnyűvel.

Ismerem mint a tenyeremet, Pakson,

általános műveltséget növelésként,

önismereti oktatás. Annak, aki már,

igényesen figyel, emberies legyen.

Mivel itt találtam meg a jeleket,

fedeztem fel, a hozzáfűződő

történeteket, ide jöttek.

Sorsa van mindenkinek,

nem mindegy, családban

éli- e, a jót és szépet is meg.

Maradjon, a lenyomatuk meg,

hogy ezáltal felerősödve, majd

el – el, menjenek, időzzenek,

másutt is, ahol tanulhatnak.

Azután, hozzák haza, azt a

tudást, amivel már többek.

Legyenek hasznára annak

a helynek, ahol születtek.

A saját szintek felismerése,

nagyon fontos lenne, hogy

túl ne menjen, senki sem,

azon, amire ő már képes.

Van aki tudja és vannak,

akik, még, nem, tanulni,

nem késő, nem szégyen,

semmiképpen sem, ah.

Szép napot, emberek,

tisztelettel megélni,

könnyebb, hinnye.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból.

Szeretettel.

 

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajodna
Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.

 

Julamami

 

 

A szülők … 2017.11.07. https://julamami.com

 

Mindannyian hoztuk a tehetségünket,

abban kibontakozva minták lehetünk,

megtanuljuk azt, amit mások tudnak,

s naprakészen jól érezzük magunkat.

A könnyűt megfogni és kiemelkedni,

a gyors sikerre vágyókkal méltatni.

A sorsunkat az életünkért kaptuk,

nem lesz unalmas, ha megoldjuk.

Szaladgál, minden jóról lemarad.

Átélve ad tartást, méltóságot az.

Tanuld meg a gyermeked nyelvét,

ne tőle várjad, elmúlt rég már az.

Ha nem igyekszel másoktól kéri a

 tanácsot, olyanoktól akik szintén,

mástól kérik, hisz tanácstalanok.

Azt gondolta nem látszik majd ki,

mire gondolt, amikor a Hazánkat,

alaposan kinézte magának.

Nem gondolt viszont

azzal, hogy a szülők

fájdalma hatalmassá

 dagadhat majd addigra.

A tudás hiányában, se nem

látta át, sem nem érezte meg.

Nem tanult belőle, hát bátran,

újra hozzálát és megint árthat.

Emberismeret, tolerancia, tán

empátia, enélkül már nem megy.

Közben ők sokan sokféleképpen

fejlődtek, amire ő nem is gondol.

Ki sem hallhatta a figyelmeztető

mondatot, szólították a fájdalmak.

Arra meg végképp nem számított, ha

azt mutatja se, hiszik róla tiszta volna.

Beleivódott az végleg, az ő vonásaiba,

amit szeretne, ha meg se történt volna.

Amiket mások megszenvedtek a hiányok

generálása miatt, a már kibillentetteken,

 segíteni mivel, itt sóhajokkal szakad fel.

Amikor sorsolvasás közben érintettek,

azon a szakaszon, ők maguk oldják fel.

A hatalmaskodók akkor rövidítették

 meg őket, amikor fejlődtek volna.

Nem nézte meg, emberies szinten

senki se, szabad-e odaengedni őket,

hányan szenvedik a hiányaikat meg.

Nem emberiesek a módszerek, amik

csak a pénzesedés sikeréről szólnak.

Megelőzésként azok, nem hathatnak.

Be nem fejezettek sora, mások megélték

helyettük a sorsukat, nekik túl jót akartak.

A kiszolgáltatottak fájdalmainak energiája,

megtalálta az ellenpólust, a vitustánc lett az.

Az értékeket, az értékeseket ellehetetleníteni

igyekeztek, igen sietve, mindent begyűrtek, amit

még találhattak, ami a családokon segíthetne most.

Az igénytelenséghez szokott, ugyan, hogy segíthet,

fel sem fogja, az azt megszenvedők, miről beszélnek.

Lefele viszik, amit a tudás hiányával felfele nem lehet.

Olyan is látható most, mintha, az okos gondolkodókat,

elvitte volna, a fura vigyorra kárhoztatott, varangyos.

Ah, talán tanakodnak, kik legyenek akik kockáztatnak,

vajon lesz-e, aki megmenti önmagától, tán van-e miért.

Ugyan mennyi kellhet még, hogy legyen elégedettség.

Milyen mércével, mérhető-e végre már, a telítettség.

Annak aki nem szokott máshoz, könnyebben megy.

Átlátható a satnyaság, minden felszínen, éppen az,

 amit ők nem is gondoltak volna, pedig van az Isten.

Az érintettek boldogulnak akkor, ha jó a vezető ott,

s nem érte szól, leginkább a tisztelhető családokról.

Akik végigviszik a sok nehezítettel is, rájuk rakták,

a pénztelenítést, a satnyaság nehezített energiáját.

Honnan a minta, ha önmagukat sem ismerhetik ők,

ugyan, hogy látnák meg, a generációs feladataikat.

Szükséges lenne változni, nem rosszra változtatni,

már a jó megoldásokra kellene csak gondolni, hisz a

 jó energiák jöttek divatba három éve. Aki nem vette

még észre, alaposan lemaradhat, csak az lesz a divat.

Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom éppen oda,

ahonnan megtisztelnek, tisztelet által jó, az adok – kapok.

A tapasztalt tudásom által, itt az egyszerűségünkben leszünk,

átmegy a jó, hiszen jelez, a lelkünk, szívünk, gondolkodó agyunk.

Julamami Magyarosan Agyalósa, életszerűen itt értünk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok,

se veled, sem ellened, az oktatás miatt vagyok itt is.

Eladnám olyan emberiesnek, aki tudja mit vesz meg,

nem rakná a fiókjába, bevinné inkább a köztudatba.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel élni könnyebb.

Szeretettel.

Magyarországról, Pakson a HergálHázból.

Julamami