Ha nem megfelelően vigyázol,
az intelligensekre, meglátod,
minden szürkére lesz festve.
Jó nagy katyvasz lesz belőle.
Tehetségesekre lesz szükség,
hogy szép és élhető is legyen.
Vagy, önmagadat nézheted,
remélhetőleg elégedetten.
Érezd meg, a talpad alatt a
talajt, becsüld meg a Hazádat.
Tapasztalva tanultam meg, a
„Hazaszeretet” érzését, sokan
még nem merik kimondani se,
pedig a szónak erős a rezgése.
Édes Hazánk Csodaszép, el
ne menjél, hiszen amit ide,
beleteremtettünk, szépet,
jót, nekünk meg sem jöttél.
Meglátni a hétköznapi
csodát, a emberiesek,
életszerűre vágynak és
megteszik, amit lehet.
Azt mondod nem lehet,
azt mondom, de igen,
azt mondod vége,
én azt mondom,
most kezdődik el.
Nem látod tovább,
mint amihez szoktál,
te nem veszel nagyobb
levegőt a megszokottnál.
Akkor sem, ha már tudnál,
ugyanazt a kört futod meg,
amihez már hozzászoktál.
Nem mered elhinni, hogy
jobbat is megszokhatnál.
Azt hiszed, amit láttatnak,
nem tudod mennyi minden
ott maradt még benned, mi
is a következő lehetőséged.
Van amikor késztetés nélkül
nehéz elhinned, van benned
még teljesítés, rendesen.
Mihez képest méred,
vagy kihez nézed.
Van-e neked,
önismereted,
emberismereted.
Átlátod-e magadat,
jól a saját tükrödben,
nézed-e magadat az
emberek tükrében.
Tudsz-e már érvelni,
úgy, hogy felvállald,
a hozzáértésedet,
vagy, megfelelsz.
Akkor is, amikor
senki sem várja
el azt tetőled.
Ha magadat
sem ismered,
kihez képest,
várod a párod,
s miben feleljen
meg ő, csak neked.
Ha önmagának felel
meg, akkor neked nem,
ha neked akar megfelelni,
a saját életét nem éli meg.
Ki mit hozott a sorsának,
mit meg generációsan, az
a belső késztetése, csak
nem jöhettek elő azzal.
Az emberek, nincsenek
hozzászokva, jelezzék,
hogy az nekik nem jó.
Feltételezik, majd
észreveszik azt,
akiknek tényleg
tudnia lehetne, az
róluk kellene szóljon.
Kimondom egy ideje,
amit a másik nem vesz
észre, hogy jó legyen a
döntése, tudnia kellene.
Megelőzésként teszem.
Mikor mondtad ki, az első
nemet, ki merted-e mondani.
Aggódtál-e közben, hogyan
tudod megfogalmazni,
ne ártsál, ne bántsad.
Magadra is vigyázzál.
Tapasztalok rendesen,
ide teszi az élet nekem,
már nem sorszerűen.
Mégis élek benne,
mintha az enyém,
az életem lenne.
Persze így igaz,
akkor a tiéd az a
feladat, ha más,
még nem látja át.
Nincs kire, hát nem
ruházhatod azt se át,
nem hallja ki, nem érzi.
A gondolkodó agya már
várja, dönteni szeretne,
éhes a saját napi sikerre.
Igaziként akkor éli meg,
ha valóban tiszta siker.
Lehet becsapni magát,
azzal, hogy az is elég.
Ami van, de közben,
már látja, a következő
feladatát, haladna tovább.
Ne gátolj senkit a saját útján.
Add meg a szabad utat a sikere
felé, mert ugyanazt éled majd meg,
ha tudnál, de mégsem cselekszel.
Elköltözni onnan ahol születtél,
akkor szükséges, ha már mind,
amit odaterveztél megtörtént.
Amikor elkezdik lebontani azt,
amit tisztán megteremthettél,
azt jelenti, szólni senki sem mer.
Olyan szintű lett, az őszintétlen,
amerre jár, leépül valami éppen.
Sikeres lehetne, minden ember,
azon a helyen, ahova ő született.
Ha gátolják a sikerében, velük is
megtörténik majd az ő idejükben.
Ha nem teszel bele, akkor miért
és hogyan vehetnél, ki belőle.
Az nem lehet a tied, nincsen
benne a te saját életrezgésed.
Se nem segíthet a haladásban,
mások megrekesztő energiája
lehet az számodra, valamiben.
Adni születtünk mindannyian,
amikor erős a késztetés belül,
amikor a túlzóan sok, feszül.
S még mindig kapni akarnál,
gondolkodjál, mielőtt a saját
hibás döntésedbe belefutnál.
Amit teszel mások ellen, ott
lesz holnap veled szemben.
A körforgás nem áll meg,
az Isten malmai őrölnek.
Segíts magadon, az amit
oktatok, nevelek, írás ez.
Jószerencsét emberiesek.
Tisztelettel élni könnyebb.
Magyarországról, Pakson a
Hergál Házból. Szeretettel.
Ne másolj ki belőle, ne írd át, se ne írd tovább.
Hallgass bele a videóimba, az életről mondom a gondolatom.
Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Műhely, a megelőzésért, hozzáadott névvel, a prevenciós végzettségemet tükrözve. Julamami védjegy, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen.
Szeretettel. Julamami