Azt hiszi ordít, pedig éppen csak suttog,

menti a két kicsit a vállain összefonja

a két karját, úgy tartja őket.

Így szól az Istenhez,

kérlek, meg ne

rogyjak.

Segítsd

tartani a

térdeimet,

el ne ejtsem

a legnagyobb

a kincseimet.

Együtt rázkódtak

ők hárman, az árva,

a kis fekete gubanc,

és a zokogó önmaga.

S akkor meghallja,

itt vagyunk és érzi

nem tudna már elesni.

Körbefogták a vállaikkal

megtartják őket hármójukat,

viszik, tolják előre egy csapatként.

Akkor akik ott voltak, gyakran szóltak

róla társaságokban, érezték, bennük

akkor átélhetően megvolt, a ” Csoda”.

Amikor ráébredsz a valóságra,

ne uraljon el a bánat,

úgy lépj előre,

hogy a jövőd,

megveregethesse a vállad.

Lehet neked a hétköznap is

vasárnap, az ünnep érzése

ott van benned, ne hagyd

elszomorodni azt a sejted.

Arra figyelj, hogy elérjed

legalább egyszer azt az

érzést, ami felszabadít

egy élethelyzet által.

Ha megéled, arra is

emlékszik a sejted,

a következőkben

már előfordulhat,

természetessé

válik az neked.

Benned épül,

az már a tied.

A többszöri

ismétlések

egyenlők

lesznek

teveled.

Boldogulok,

szoktam

mondani,

mert ez

megvan

nekem,

ezzel élek túl.

Ennyi ember

által kaptam,

így bírtam el

a nehezeket.

Így nemcsak

mondom, át

 is éltem én

is sokszor.

Azok által

maradt

bennem.

Oktatás,

nevelés

közben,

mások

is átélik,

mind – mind

magához mérve,

felkerül a szintjére.

Megfelelő alapja

lesz az a saját

szintjének

eléréséhez,

a sok ismétlés

által az övé lesz.

Egész életére kiható

élménye az, a fejlődése

következménye érezhetően.

Köszöni jól van, mondja majd,

mert erősödött a lelke, szíve,

gondolkodó agya a jó minőségű

életéért megtette amit tudott.

Különös oktatás, nevelés eladó,

153-ig, számozott oldalon rajzok,

amit egy nap alatt rajzoltam meg.

23. éve tapasztalom naponta azt,

hogy megtisztelnek és oktatom.

Emberies emberismeret, amit

ha tanulhatnák az emberek,

nagy hasznukra lenne mint

saját maguk megismerése.

Továbbá az, hogy mi mind,

más sorsot hoztunk azzal,

hogy megszülettünk. Úgy

elgondolkodnának és nem

ártanának egymásnak, ők se,

 akiket nem érdekel más,

mint a saját életminőségük.

Mert meglátnák azt is, amit

eddig, azt sem gondolták tán,

hogy az létezik, akkor tisztelni

tudnák csak úgy, az embereket.

Ne legyenek ilyen különbségek,

ah, a vége a megalázó élet lehet.

Sorstalanná szegényedni, nem.

Magyarországon, Paksról a

Hergál Házból, online

ha bárhol élsz a

Világban.