Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona, minden mondatomat magam írtam, írom és szerintem szerkesztem.
Nem engedtem meg senkinek se, hogy használja és semmihez sem, a Julamami védjegyet és a továbbiakban sem.
Jula és mami, valós története van, nem gond az nekem, ha valaki nem tudja tisztelni az emberségeseket. Kérem, ne rajtam gyakorolja, a tiszteletlenséget, nem gügye vagyok, csak korosodok. Önismereti oktatás, közben az önbecsülés jó érzését is átélik, igényeseknek sem könnyű megtanulni, egy életre szóló jó élménnyel gazdagodnak.
Nem szükséges sikeresnek lennie a Web-tenyér honlapomnak, inkább adjon néhány mondatnyi kapaszkodót azoknak, akik olvassák esetleg naponta, vagy vissza – vissza néznek időnként.
Mert találnak benne olyat amit ők maguk is megélnek éppen és látják, másoknak az élete sem könnyebb Magyarországon most, esetleg kapnak általa egy használható előremutató megoldást.
2016.03.15. írtam. Becsüld meg magadban azt, aki vagy, minden nehéz pillanatot, amit kitartással a sorsodban megélve, magadért téve elérhetsz.
Erősíti a belső tartásodat, s ha nem a könnyűt választottad, a hosszú úton, eljutsz egy pillanathoz, amikor már tudod tisztelni magadban azt is, amit addig, amíg fel még nem fogtad, csak gátnak éltél meg.
Hiszen azóta arra is beérve rájöttél, a lelked, szíved, gondolkodó agyadnak is a fejlődését szolgálja az, s amióta az érzést elfogadtad, már erősít téged, magadnak tudhatod, mint a saját tapasztalt tudásodat.
Mindent, mindenkinek, a maga idejében, a fokozatosság lehetőségét, mint életszerűen megélhetőt, odateszi mindenkinek az Isten még megélhető időben.
Felismerni az a nehezebb, mert a könnyűből van választék, jól látható, erős és sokféle kínálat is bőven. még válogatni sem fontos, megteszik helyetted, hogy elmondják mi a jó neked.
S azután majd mi az, ami még szükséges lenne ahhoz, hogy elérjed azt, amit mások elérnek azzal, hogy benne vannak, te meg hiába igyekszel, csak a saját elérhető sorsod helyett, a tévedésed szolgája leszel.
Téged is és mindent, elhalmoznak annyi mindenfelől jött, általad, s a többiek által sem kontrollált információ halmazokkal, azt sem tudod hol a fejed, sietsz, hogy lehetőleg abból, amit éppen nagyon nyomnak, a legtöbbet te is magadhoz vegyed.
S amikor megszerezted azt ami állítólag jó neked, attól se erősebb lelkű, se tartásosabb, se tisztelhetőbb nem leszel.
Másoknál különbnek kellene legyél, mert különben az egész semmit sem ér, az éppen aktuális csillogónak feltüntetett, a mások által megírt mondataival elmondja neked.
Mit hogyan csinálj, ahhoz, hogy elfogadjon az a miliő ahol azért vagy mert az volt az álmod, arra vágytál, mire rájössz, hogy jól belesétáltál, hát tán azért, hogy abból is tanuljál.
Várod, hogy elfogadjanak, azonosulhass azzal, s valahogy nem megy, nem fogadnak ott sem el, gondolkodóként téged. Mert mindenkinek van generációs feladata, s ha az ott nincs benne a paklidban, hát az az idő amit ráfordítottál, már oda.
Akkor még nem ismered fel, hogy van amit magadért is, meg kellene tenned.
Nem mond még semmit neked a generációs jeled sem, nem tudod azt sem, nem véletlenül születtünk, lelkesnek, szívesnek, gondolkodó aggyal, hoztunk saját sorsot is.
Amihez itt minden adott, amit meg is élhetünk itt a saját Hazánkban, abban az életritmusunkban, amivel emeljük a szintjét a helynek.
Vajon hányan tudják azt, hogy ahol megszülettünk, ott kellene megéljük a sikereinket, mert egy Haza ez csak egy, mindannyian megélhetnénk, a megérdemelt saját jó minőségű sorsunkat itt benne.
Egyenként, mind – mind, más és más feladatot, tehetséget hozva, a Szülőhazánkba bele születve, hogy életszerűen sorsot építsünk magunknak itt.
Amit a lelkes, szíves, gondolkodó agyunk szerint azért hoztunk, hogy elsősorban magunkért teljesítsünk, hogy azzal a tudással, másoknak tapasztaltan segíthessünk.
Amikor megszülettünk hoztunk mindent ami szükséges ahhoz, hogy boldoguljunk a saját sorsunknak megfelelően jó minőségű életet élhessünk, lelkileg fejlődhessünk, s akinek benne van a sorsában, gyarapodjon, sok pénze is legyen.
Generációsan látszanak a jelei ezeknek, hogy ki miért pont oda abba a családba, abba a kultúrába, ki milyen feladatot hozva született.
Sietni, kapkodni minek, teljesen fölösleges, van az Isten, s ha nagyon kitér valami a természetestől, hát fordít rajta egyet, hiszen minden teremtményét szereti, amit lehet mindenkiért megtesz, bocsánat a saját tapasztalataim ezek.
S mi lesz veled, ha leveted a legfontosabbat amit hoztál, ami már megvan neked, azért, hogy még több és több legyen elbirtoklod, hogy azáltal, hogy nekik nincs semmijük sem, félelmükben boruljanak majd le előtted.
Az emberiest amit hoztál, nem vetjük le, mint jó időben a nagykabátot, mert pörén marad a lelked, a rád áradó ridegségben.
S kihez bújhatsz majd, ha fázol és ázol, ha magadra kellőképpen nem vigyázol.
Amikor már attól aki tisztán szeret, magadért tisztel, messze vagy, s rá kell jönnöd, amikor azt hiszed, na most megvan már mindened, na akkor nincs már semmi késztetésed, haladsz a kiüresedés felé, pedig neked sem sorszerű az.
Kérlek vedd észre időben, nem te vagy az Isten, én láthattam már ezen a lelki szinten, amit megengedett nekem sok mindent.
A legmagasabb lélekrezgés ahonnan jöttünk, s az életünket úgy is lehetne élnünk, hogy tapasztalva haladunk a körforgásunkban.
S mivel folyamatosan oda vissza vágyunk, keressük azokat, akik hasonlóak, s azon igyekszünk, hogy tapasztalva is tisztán haladjunk, de a tehetségünk szerinti sikerélményt mi is vágyjuk.
Mert az amit egy – egy feladatunk elvégzése, bennünk generál abban a pillanatban, a boldogulás fennkölt, emberies érzése, azzal be is lehetne akkor érnünk.
Van aki tudja, van aki még nem, tapasztalni, tanulni, soha nem késő, egyszerű emberi érzés, mint fejlődési igény, nem szégyen az semmiképpen.
S amikor ráébredsz a valóságra, hogy mellé mentél a sorsodnak, keresd meg belőle lassan a tisztulásod által, a számodra járható kiutad.
Nem ártva, nem bántva, másokat azért, hogy neked jobb legyen nem kihasználva, még akkor sem, ha minden megszerzett javaidat abba addigra, beleraktad.
Amit az életritmusodnak megfelelően, gyarapodásodként adott az Isten, úgy is megkapod újra, majd másban teljesítheted.
S abból továbbra is gazdag lehetsz, mert az a sorszerűen megélhető életed, amiben te magad egyedül majd a saját idődben ki is teljesedhetsz.
Hát tedd össze szép csendben a két kezed, köszönd meg az Istennek, vagy ahogy nevezed, mert egyről beszélünk mindannyian.
Szoktam mondani, amikor érvek nélkül győzködnek, hogy a hivatásom gyakorlása során, a megelőzés útjára akkor léptem, amikor megértettem, hogy mi a sorsom, mert akkor, abban a számomra, az irigyeim által, jól kitalált, fékezőben, magamat is kellett védenem.
Az indulásom óta 22 év telt el, így, mára már tudom, hogy ez a dolgom, alázattal, gyakorlom a hivatásom, s mások segítésére, ide összefüggésében le is írom.
A sok – sok emberies tapasztalatom által, azokban a “most” pillanataimban. na akkor a lelkem, szívem, gondolkodó agyam, átéreztette velem, hogy tehetem, mert arra már beértem.
A fokozatosságban tapasztalva haladás, a gátaink felismerése általi feloldásához a türelem, a nehéz sorsunkban is kitartás, a tiszta út általi tartás, a meglátás, kihallás, a gondolkodó aggyal döntés, az adni időben tudó emberi méltóságunk nekünk, mert tisztelünk, szeretünk, gondolkodunk, így el nem tévedhetünk.
A saját tehetségünk megismerése, a generációs jeleink felismerése, lehetőségünk szerint, a generációs feladataink elvégzése, a magunkban már felfedezett generációs határaink betartása, mind – mind belül zajlik, ott van a lelkünkben, szívünkben, gondolkodó agyunkban.
Amikor odáig már eljut az ember, hogy tiszteli önmagát, s azáltal a tartása által, tisztelni tudja már a többieket is, vagy akit még úgy érzi, hogy megmenteni meglehet, s van azoknak akik igénylik, amikor lehet, amikor még érdemben, megelőzésben tehet.
Elindul benne egy érzés, hogy képes volt legyőzni önmagát, átértékelni tanulja, nap mint nap, a feladatait, mérlegre tette az addig fontosnak tűnő dolgait, megérezte a harmonikus pillanatait, sejti már miért is van a földön és miért ez a Hazája és miért nehezített s sorsa pont itt.
Sírhatnékja lesz gyakran, amikor felismeri magában, az embert alapban tisztelni tudót, a ki nem kopott érzést, azt ami a legfontosabb az emberekben. A belülről jövő, nem betanult szeretetet, amivel elérhet bárhova, elérhet bármi olyat amit még a sorsa számára tartogat.
Amikor ezek sokasága egyszer csak összegződik belül az ember lelkében, felismerheti a legnagyobb kegyet, amikor ő már mellé semmiben sem mehet.
Ott van benne, felismerte, azt a telített érzést, ami számára megadatott, a Hazaszeretet érzését, ami által kiteljesedhet, a segítségére lesz egész életében.
A nem ártok, nem bántok, a saját életritmusomban haladok, így a sorsomat élem, segíts magadon az Isten is megsegíthet módján araszolok, boldogulok, mert ami a hivatásomhoz szükséges, már tapasztalatként, megadatott.
Akikkel együtt felvállalta a sorsukat is az Isten, megkapta azt a kegyet, hogy a maga egyszerűségével, már a tapasztalt tudása nagyszerűsége által, szolgálva, segítheti a hozzá érkezőket.
Ide tettük a jót és a szépet, belőlünk, általunk is lett, az amit most is Hazánknak érzünk, mindannyian magunkénak érezhetjük, hiszen érte is a tehetségünk által hozzá tettünk.
Szeretjük érezni a talpunk alatt az anyaföldet, onnan hozzuk a jót és a szépet, amit igyekeztünk visszaadni amikor csak lehetett, hogy az egészséges körforgás, az itt megélhető sorunk minősége is megmaradjon.
Tisztelet, tartás, méltóság, tisztaság, legyen ottan bőven, hogy vihessenek belőle kimenőben. Édes Hazám Csodaszép, kívánom, hogy tudjon boldogulni a sorsának megfelelően itt minden ember, éljen és ki ne üresedjen, el ne múljon az érzése a Hazaszeretetnek.
