Mondjad, te magadnak mennyit érsz,

minek érzed magadat a szerepeidben,

valami amit egyedül nem érhetnél el.

Azt hitted, révész vagy, ha már a

   révnél vagy és időre el is érted,

de oly nagyon túlmentél, a

  hamisaknak jól bedőltél.

Látszik meggyőzni már

nem lehet téged,

elhiszed amit

másoknak

mesélsz.

Eszedbe se

jut, hogy amit

teremtettél, a

családod által

sikerült, mert

komolyan vettek

téged az emberek.

Milyen szép család,

rendes ember lehet,

megbíztak benned, s te

általuk is gazdagodtál.

Aztán egyet gondoltál,

tőlük elfordultál, kifordított

önmagadból az addig értük is

teremtett, megelégedett,

ember helyett lett

a túl sok pénzes.

Nem osztoznál,

mindent magadnak

akarnál, velük nem

számolsz már, de kár.

Sok ilyet is láttam már,

a lelkiismeretükkel

nem számoltak ők,

ej de kár, a pénzük

sincsen meg már.

Az Isten embernek

teremtett téged is,

hát maradj ember.

Gyorsan váltasz,

elhagyod azt is

aki által vagy,

alázod magadat,

amikor most

velük szemben

haladsz, ártasz.

A családodtól

odébb mégy, állsz,

nem vállalod fel

a származásodat,

az úri gúnya megóv,

majd azt is elhiszed.

Már a pénzről szól és

minden, akinek nincs

az tán nem is ember.

Pedig az emberies ott

a szívében, lelkében és

láthatóan is tisztelhető.

Ráismernek ők egymásra,

egy összemosolygás adja,

ők senkinek sem ártanak.

Alkalmazkodnak, tisztelettel el,

odébbállnak, nem bábosodnak.

Hóhahó, hol ide csapódsz, hol

éppen mással mérsz, élsz,

általuk is remélsz.

Jó lesz neked,

te vagy a saját

istened és szólsz

is mindenkinek,

lám ott egy másik

isten, jól figyeljenek.

Ez most nagy divat lett.

Így már nem jössz rá,

hogy te magadnak

mennyit is érhetnél.

Belül benned zajlik az

amire felfigyelhetnél,

a te műved az, amit

így megteremtettél.

S te, aki tudtad azt,

hogy elbírod még,

megoldod azzal,

átviszed a telet.

A tavasz hozza

a megújulást is,

neked, neked…

Amit legyártottál

azzal, hogy túl nehéz

lett ez neked is most itt,

azzal is elbírsz, a vissza

út már könnyebb lesz.

Erősödtél ezektől is,

s újra önmagad

lehetsz.

Vagy

belemégy

abba, hogy

kész a mű,

hű de mű.

Nincs senki

aki azt amit

mások látnak

megmutatnak

feléd, ejnye,

hinnye,

torz lett

az a kép.

Az arcod

hazudni

nem tud,

ráül az is

amire te nem

is gondolnál,

csak le kell

olvasni azt,

kiábrándultál.

A másik sem adja

meg azt amit neked,

magadnak kell adnod.

Tartáshiányos lettél.

Nem ad már az sem,

csak visz belőled,

telítődtél a nagy

túlzó bőséggel,

mert az ember

az csak ember.

Az Isten

teremtménye,

ha eltér attól,

ami a feladata,

a telítettben

hamar elmegy,

az Isten várja.

Nem mondták

neked, ne tedd,

legalább te,

magadat le

ne építsed.

Az elmenő

az nem ad,

csak visz és

mindent ami

van, de hát

egyedül

jövünk,

egyedül

is megyünk.

A két oldalt

nem kellene

összekeverni,

másról szól

mindkettő.

Nem mondták,

hogy rögzíti a

sejted, azt ami

számodra fontos,

 hogy a lemenő az

nem a felmenő.

Mint az a báb,

ami szétcsúszott,

de összerakták,

csak a tervrajzot

nem találták, így

egy – két részlet

mellément, fura

figura az ami lett.

Mond mit terveztél,

amikor ennek nekimentél,

hogy majd lesz neked ez,

meg az, irigyelni fognak.

Az emberiesektől is,

jó alaposan eltávolodtál,

nem magyaros virtus ez.

Az se, amire olyannyira

vágytál, hogy neked

legyen, másoknak

meg ne legyen.

Első akartál

lenni, most

meg már a

 háttér az,

 amiben csak

elücsörögnél.

Mit mond rád

a sarjad aznap,

oh de jó, hogy

az embereket

jól becsaptad,

büszke-e rád érte.

Hol a  te napod eleje

 és hol annak a vége,

megmondják-e

neked, vagy te

magad el is

döntheted.

Mennyire

térhetsz el,

mit enged meg,

van-e élettered.

Privát, vagy csak

azt a mozgást éled

amit megszabtak ott

neked, te tervezed-e,

vagy más tervez neked.

A látványodat elhiszed-e.

Mennyire veszed magadra

a rajongását az embereknek,

valóban elhiszed-e, hogy érted

szól, vagy a saját megérzésedre

némileg azért csak hagyatkozol.

Tudod-e nem

neked és érted

szól az, csak annak

amit ott kisugárzol.

Látványos, megoldott,

beleszabtak, rád szabták,

mint a le és felvett ruhádat.

Válthatod, hogy éppen kinek

is szól az, kit akarsz terv szerint

megbántani, magadat is alázod,

persze csak addig amíg fontos.

Honnan indultál, mivé, vagy kivé

váltál menet közben, elhasználtak,

de észre sem vetted és lelakott vagy.

Onnan pedig lefele szól a muzsika, akkor

is, ha nem szeretnéd, hogy megtörténjen,

elindult a szekered és már magától megy.

Az irányát sem te szabod annak már meg,

másokra bíztad az életed, a sorsod lett neked.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel, életszerűen

szeretetben, önmagunkat megbecsülve élni könnyebb.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó, a jeleidről.

Magyarországon Pakson a Hergál Házban, online a világban.

Tájékozódhatsz, a Tanácsadás, oktatás, nevelés oldalon.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy