Gyere velem jó öreg bocsánatot kérek.

Valami történhet, aminek a pillanatát,

még nem láthattam a tenyerekben.

Amikor olyan módon veszi át

az emberi agy felett a pénznek

a hatása az uralmat, olyan az,

mintha elhagynák a talajt.

Nem látnak már semmi

mást, csak csőlátásuk lesz,

mintha nem látnának át már,

mintha elfelejtenének mindent.

Pedig körülöttük még ugyanazok

a folyamatok maradtak, csak ők

hagyták el a megszokott talajt.

Tiszteld a múltat, hogy jövőt

építhess rá, mindarra amit te

magad teremtettél azért meg.

Nem ismerem a történetét,

csupán néhányszor volt

negatívan részem benne.

Hát még időben leállítom,

nem akarom hallani sem

az igérgetéseket, amik

ugysem valósulnak meg.

Itt is bocsánatot kérek,

nem tudhatom, hogy milyen

magasságokat érintettem meg.

Aztán amikor a sarjad már nagyon

eltér tőled, gondolkodjál el, mi

 az amit te még nem ismertél fel.

Tanulni a gyermekektől is lehet,

együtt felnőni, a mostban élni.

Vannak időszakok amik pont azt

tudatják, hogy építsed fel mindazt,

magatok szerint legyetek egy család.

Abban ami éppen most van, lehetne

megoldani, hogy mozgásban maradjon

az intelligens agy és betartani mindazt

amihez most igazodni kénytelen vagy.

Julamami Magyaros Agyalósa lett,

amit Magyarországon egyedül magam

tapasztaltam és lerajzoltam, oktatom.

Eddig a sorsolvasásaimért zömében a

 Hazánkból érkeztek, de külföldről

is eljöttek, a tapasztalni valókért.

Köszönd meg az Istennek, ha már

tudod, merre van az előre neked,

megtaláltad az utadat, azon járva, a

Nép gyermekeként a sorsodat éled.

Ha csak a férfiaknak adott volna

megoldásokat a teremtő, akkor mi

is lenne, gondolkodtál-e már ezen.

Én magam, úgy 10 ezer tenyeret

láthattam, amivel ők a férfiak tiszteltek

meg, jöttek a sorsolvasásomért el hozzám.

Ha fölöslegesen születtem volna ide mint

 nő, nem férnék hát bele gondolkodóként,

 miért, tisztelnének meg az intelligensek.

Felvállalva, hogy én az ebben tapasztalt,

másképp is láthatom, mert ez a dolgom.

Tán nem kellene ennyire eltérni, attól

amit természetesnek adott az Isten, a Népnek.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

megtanulható és utána összefüggésében

már látható, a sors, a generációs jelek.

Aki annyira elment a működőképestől,

életszerűtől, hogy kontrollálni

már képtelen, mert önmagát

látja csak, vagy már azt sem.

Sorstalanná ne váljon senki se.

 Ha van még hiteles mellette,

nézesse tán meg, mikor és

 miben ment mellé ennyire.

Tudod-e, már, felismerted-e,

hogy minden leszületettnek,

 van önbecsülése és sorsa.

Mondjad, emberies

vagy-e még,

vagy már te

is átálltál a csak

pénzszerzésekre.

Ami számomra nem

a hozzáértők általi

teremtést jelenti.

Alaposan mellé visz,

ha nem tudod ki vagy te,

hamarosan kiüresedhetsz.

Hiszen láthatóan, óriási

divatot csináltak már

abból is, mintha az

 mindenkihez szólna,

más feladata nem is,

 csak olyan dolga lenne.

A sors elkéri mindazt,

ami jár a felépítéséhez,

ha nem kap munkát itt

a saját Hazájában a Nép.

Kihez fordulhat olyanhoz,

aki hatni tud oda ahol azt

eldöntik, van-e még ott

bárki, aki jelezheti azt,

hogy a vállalkozóknak

abból kellene megélnie

amit megteremtenek.

Ha nem látják át azt se,

hogy a kisemberek most,

miből éljenek, ha munkájuk

nincsen, akkor ki az aki tudja

felelősen, sokuknak nincsen munkája.

Adnak a látszatra, megfelezik a semmit,

behatárolják azt, amiből nem lehet ám

kifizetni, a havi kiadásoknak az egészét.

Hirtelen megváltozott minden, nem

látják át azt sokan a Nép gyermekeiként,

mert várják a megoldásokat, ugyan kitől.

Ász embereknek nevezem el a rajzomat,

a tenyereikben több sors fut párhuzamosan.

Ők azok, akik képesek arra, vezetni tudnak,

átlátják azt,  hiszen amit az elődeik nem

csináltak meg, azt

viszik a saját

sorsukkal

párhuzamosan.

Ha csak egy az ügy,

s egyoldalú a tervük,

akkor mi lesz a Néppel,

akik mindenféle sorsot

hoztak, teljesítenék és itt élve.

Lehet, hogy mindenkinek járna,

az a lehetőség, hogy maradjon

itt, ide teremtsen a saját hőn

szeretett Hazájához adva.

Ennyi engemet

megtisztelő ember

által, nem tehettem

mást, mint Hazaszerető

lettem. Nem lehet ezt se

átadni, sem megtanítani,

ez ott van, a tisztelet, a

becsület, a tartás és

az emberséges

méltóság együtt.

Összefügg minden,

működőképes egyébbel

és ha nem látják még át

talán kérdezzék meg

azokat a korosokat,

akik átéltek már

sokféle helyzeteket.

Talpon maradtak akkor

is amikor, mások úgy

látták, hogy abból

kijönni nem lehetne.

Önismereti oktatás,

önbecsülésre nevelés.

A belső kontrollodat

szükséges lenne ismerni.

Sors, generációs feladatok,

mindenkinek van  belőle,

nem egyforma egy sem,

a másiké másmilyen.

Generációs határ,

tudod-e, hogy

van neked is.

Egy érzésről

beszélek,

ami akkor

érint meg,

amikor már

elérted a

határodat.

Na ahhoz,

hogy

fel

is

ismerd,

tanuljál.

Mi mind

hoztunk

tehetséget,

ki miben jó,

ki lehet az

egyetlen

abban.

Van

úgy,

hogy

azt

látom,

egy adott

családon

belül már,

többféle

tehetség

is ott van.

Ezért aztán

milyen jó is

lenne, ha

az is időben

kiderülhetne,

milyen irányt

vegyen a zsenge.

Mi az amit hozott

és mi az amit meg

kell tanulnia neki

a hétköznapi

életében.

Tehát

lenne

dolga és

mindenkinek

bőven, nem

lehetne

unalmas

az élete

senkinek sem.

Van amit hozott,

van amiben ő is

kiteljesedhet.

Sok dolgunk

lenne ám és

mindenkinek,

azért jöttünk

a földre mi le,

hogy széppé,

jóvá tegyük

és egymást is

megbecsüljük.

Hozzá is tegyük

a közöshöz azt,

amiben mi már a

 legjobbat elértük,

s azáltal éljünk is jól,

ami a mi tehetségünk.

Apró, fontos porszemek

vagyunk mi mindannyian,

ettől lehetne szép a Világ,

ha tevékenyen élhetnénk.

Nemcsak úgy kődarabként,

élni bele és

elvenni a

 többiektől,

csak azért

mert neki

van arra is

késztetése.

Látszik az is,

hogy birtokolni

született-e le,

az is meglátszik,

mennyire ment

el ő, attól önzésbe.

Na meg az is kiül  ám,

az lehetetlen, hogy

ő valamit feltalált.

Az idő nagyúr, az

Istennél van végre,

tudja, ki mikor érte

el a határát. Fékezné

is időben, de azt nem látja,

nem hallja, nem is érzi, ezt

nem észleli, az életet ő

már fennkölten éli. A

 talajt ő már nem érzi.

Könnyen észlelhető,

mintha szárnyakat

növesztett volna ő.

Kinek hol vannak a

határai, azon belül

tud egészségesként

lélekkel, szívvel és

gondolkodó aggyal

 ő is gyarapodni.

Nem született

senki sem le

fölöslegesnek,

van aki nem is

fizeti ki, mert

ő megteheti.

Van úgy, hogy

csak lebegteti,

s ezzel igen sok

kárt is okoz nekünk.

Ha nem kapcsolódnak

össze azok se amiknek,

legalább látniuk kellene

az embereket érintő,

emberies formában,

a megoldásokat,

akkor történik

meg, hogy olyat

várnak ami nem

lehetséges azon

a szinten és tőle.

Adok-kapok,

hát egészséges

körforgásban

is maradok.

Ez akkor jön

létre, amikor

nem kérdezik,

csak intézik, s

majd lesz aki

 szólni mer,

mások meg

örülnek, ha

csendben

lehetnek.

Kérem

szépen

mi van

akkor, ha

nem bírja

ugyanazt

a nyugdíjas

mint amit

a tehetősek,

akkor majd

legfejlebb

elmegy.

Ki mint

veti el a

 sulykot,

felelős

is érte.

Miért is

számítana,

hogy ők ide

mit tettek le.

Vessenek hát

magukra, kérni

senki sem kérte,

hogy tegyék bele.

Ott van a nagyon

egyszerű gond

ebben, hogy

aki nem

látja át,

hallja ki,

nem érzi,

honnan is

tudná mi az

ami a Hazát

előre is viszi.

Akkor van gond,

ha ő az aki mindezt

eldönti, engedélyezi.

Persze érhető ha csak

azt látja át, hogy neki

mi jó ebben úgy, hogy

szűk körben legyen meg,

minden amit soha el sem

érhetett volna önmagától.

Feltételezi, hogy akkor is

megtudja óvni a túlzóját,

ha másoktól vette el,

az ő lehetőségeiket.

Ne menj túl magadon,

mondom, amikor arra

nevelem az ott lévőket.

Hiszen mindenkinek van

saját tenyere és láthatja

benne, meddig ér ott az ő

egészséges tere, lehetősége.

Átéreztetem vele néhányszor,

hogy rögzítse a lelkéből, szívéből,

gondolkodó agya által kontrollált

összefüggésében pulzáló érzéseit.

Így legközelebb, ha találkozik az

élete során vele, tudja merre van

neki az előre, nem veszi komolyan

azt, amit szeretnének elhitetni vele.

Kellemes napot kívánok emberek,

áldjon meg az Isten minden földi

jóból annyival benneteket,

ami nem visz mellé,

az emberiestől,

se nem ront

el titeket.

Gazdagon

 és mégis a

lelkes, a szíves,

gondolkodó szinteteken

 élitek meg a sorsotokat ti is,

jó egészséget kívánok hozzá.