Íme ezt, 2010.12.17. írtam és hozzá,
még 2016.02.13. évben megint és most,
2021.03.13. már benne élünk mindabban.
Ti, kik önmagatokkal elégedettek vagytok,
fejlődni nem akartok, kívül hagytátok a jóból
a sok emberségest. Elégnek érzitek, hogy sokat láttok,
s hallotok mindent, amit úgy tudtok lehet és magatoknak
megengedtek, mert azt, hogy nem szabadna nem ismeritek fel.
Bocsánat, hogy én már nem hiszek abban, hogy majd legközelebb,
ennél jobb lesz, amikor újra leszületünk. Most igyekszem a jóhoz,
széphez teremtve élni, maradjon utánam valami lényeges, fontos.
El tudjak számolni a lelkiismeretemmel és az önbecsülésemmel,
tudjam, hogy úgy haladtam, ahogy azt az emberségem adta.
Van a világban élő embereknek, ébredően kíváncsi rétege,
megkeresnek így Online is vele, ha beértek már erre.
Kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.
Becsüljük meg amit a család és az Isten ad
feladatunknak, mert ha azt el tudjuk
végezni, boldogtalanná nem leszünk.
Van akiknek lelki gazdagságot adott az
Isten, másoknak meg a pénz teremtését,
ki mit hozott generációs feladatának.
Ha felismerte már az emberséges mi a
dolga, hogy át ne billenjen, a túlzásba.
Megtalálja azt a lehetőséget, ahova
úgy tudja befektetni, hogy önmagán
is segítsen azáltal, nem üresedik ki.
Hiszen a következő generációknak
fekteti be az emberséges létükhöz.
Szeretet, szerencse, legyen bőven,
az emberséges zsebedben,
hogy,
abban,
a pillanatban,
amikor adni vágysz, ne égjen az orcád.
Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat,
úgy lépj előre, hogy a jövőd majd, megveregethesse a vállad.
2010.12.06.
Bocsássatok meg gyermekeink,
hogy leszülettetek a semmire.
Bocsássatok meg, hogy elhittem,
hogy egyszer tervezni is lesz mire.
Bocsássatok meg, hogy azt gondoltam,
a kisember álmai is, egyszer tervezhetőek lesznek.
S kapok majd egy magamhoz mért oktatási lehetőséget.
Bocsássatok meg, hogy segítettem az elesetteket, s közben,
mások, amikor feladatuk lett volna is csak ígéreteket hagytak.
Bocsássatok meg az Isten hitemért, az elhivatottságomért, s
hogy a sorsukat mutatva, rábukkantam a generációs jelekre.
Bocsássatok meg,
hogy beértem azzal.
a gazdagsággal amit, a
születésemkor lelkileg hoztam.
Nem tudtam jó mintát mutatni, mert
sosem volt és most sincs üzleti érzékem.
Átvittünk éveket, pénzben nem gazdagodhattam,
az alapokat igyekeztem megadni mindegyikőtöknek.
Bocsássatok meg, hogy nem vágytam kiváltságokra.
Bocsássatok meg, hogy nem jártam, ah, egyszer sem
a kiemelkedési lehetőségért semmilyen társaságba.
Bocsássatok meg,
hogy beértem azzal is,
amit az irigyeim,
meg a tájékozatlanok,
megengedtek nekem.
Aki csak tehette,
eltévedve, nem
fejlődött, hát
rántott egyet,
a sorsomon,
nem tehettem,
mást, mint hagytam,
nőtt tőle az alázatom.
Bocsássatok meg és
köszönöm a létezéseteknek,
az anyaságom fontos érzésének,
hogy még abban a nehéz helyzetben sem,
veszítettem el magamban, s az Istenben se a hitem.
Bocsássatok meg,
hogy nem tudtam nem figyelni,
a jobb sorsra érdemes gyermekekre,
fiatalokra, intelligensen sodródókra,
a tehetséges emberségesekre.
Bocsássatok meg,
hogy tükröt tartok oda, ahol szintén,
fejlődhetnének lélekben,
szívvel és
gondolkodva,
érdemben.
2016.03.13.
Szeressetek továbbra is,
olyannak amilyen vagyok,
kérlek szépen, örüljetek velem,
ah, akkor sem veszítettem el a reményt.
Amikor mindent megtettek érte néhányan,
hogy ne láthassák azt sem, hogy itt élek.
Nem hívtak, hogy tartsak előadásokat,
mintha elköltöztem volna, olyan lett a
szülőhelyemen a szűkre szabott életem.
A Hergál Házat jobban ismerik a Világban,
mint a születési helyemen, itt kevesen tudják,
azt, hogy feltaláltam valami nagyon fontosat.
Azt sem, hogy Julamami a védjegyes nevem,
mond mennyit ér egy ember Magyarországon,
ha nem ért hozzá az, aki azt el kellene tudja dönteni.
Talán még azt sem tudja, neki az a dolga, hogy nevesítse,
azt ami a saját Hazájához is adna értéket, ne kallódjon el.
Az én felfedezésem, Különös oktatás, nevelés, rajzos, védjegy,
nevet kapta és az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.
Amiről kevesen tudják azt, ha megtanulják a felfogásuk érintődik.
Minden addig ismeretlen, sorsszerűjükkel, generációs feladatukkal
szembesülnek, tartalmas, értelmes lesz az életük mindazok által is.
Már 11. éve, időben szaladtam ki, megismertek az Online világban.
Hosszú évekig ott ismertek jobban engemet, mint, a saját
számomra akkor egyáltalán nem elérhető Hazánkban.
Tudom, felfogtam, nem lehet véletlen az, hogy
ezt a felfedezést nekem adta az Isten.
Azt is, hogy nálam van jó helyen, a
betanítása lehetőségét várom,
sorstalanná senki ne legyen.
Ismerem mint a tenyerem,
ti, hogy vagytok ezzel.
Ha megtanulnátok,
önismeretként ezt,
az önbecsülésetek
is helyén maradna.
Szerintetek miért,
nem egyformák,
a saját tenyereink,
senki máséval.
Tisztelettel,
generációs,
határokat,
fedeztem,
fel, 11. éve.
Van aki tudja,
van aki még nem ismerte azt fel,
tanulni, gondolkodva élni, soha nem késő,
s persze nem szégyen semmiképpen sem.
Gondolkodjon mindenki el azon is,
hogy a bocsánatkérést mint
szülő, mikor teszi meg.
Jó egészséget
kívánok
mindezekhez.
Tisztelettel élni jó,
szeretetben élni szép,
vigyázzunk rá, ki ne
üresedjen az adott szó.
Szeretettel. Julamami
