Amikor megszülettünk nemcsak a külsőnk szerint hoztuk azt ami látszik, bennünk van a lényeges, a lelkes, a szíves, a gondolkodó énünk.

A valamiben tehetségesnek születtünk, valamihez kiváló szakértelmet hoztunk, kommunikálni születtünk, kitűnő másolatot adó fotós, vagy neves festő, író, vagy napi szinten alkotó, akit megtalált az ihlet.

Adnánk bele a közösbe valami jót és szépet amit megteremtettünk, a legjobb tudásunk szerinti, jó minőségű munkát adva, megbecsültek legyünk.

Ugyan miért nem a Népnek a jó minőségű életéért terveznek, miért nem a Néphez igazítanak, az életszerű jó  működéséhez a Népnek, hozzá adnak valami jót és szépet,  ellátást úgy, hogy jól élhessenek.

Emberismeret, önismeret, önbecsülés, tolerancia, elfogadás,  elengedés, a tudás szerinti önbizalom, érvekkel  való meggyőzés.

Egészséges lélek mint túlélési lehetőség, előbb látni el a rábízottakat, hogy jól megérdemelten láthassa, a tükrében, azt a minőséget amit beletett, sikerélményt adjon az, ahogyan teljesített.

Amikor 42 évesen rátaláltam, a tehetségem adta hivatásomra s 47 évesen ki tudtam mondani érdemben az első nem szót, akkor változott meg az életem minősége, felfogtam, jórészt rajtam múlik.

Ami nem jelentette azt, hogy jó minőségűvé vált volna, azon vagyok amióta az eszemet tudom, hogy a  már adott alázatomnak megfelelően jól kommunikálni tanuljak, igyekszem nem adom fel.

Gyors a felfogásom és meglátom a lényeget, fel tudom fogni, hogy a fontosnak a látszata, nem hozta meg, a teljesítéseim általi, a már magamhoz mérhető anyagi síkomat a számomra még ezidáig.

Nem dönthettem magamról, nem kaptam meg időben a lehetőségeimet, az adott élethelyzetemben,  hát kivárom, hogy azt érezhessem, megvan.

Tovább tudom adni az oktatásom által, miután eladtam amit feltaláltam és amiért még kétezer előtt, a kitűnő megajánlott diplomát, már jól megérdemelten elfogadtam. A hála érzése amíg élek mindig megmarad  bennem, többször is megköszönöm mindazt,  amit,  valaha is tettek még  időben értem. Tisztelettel köszönöm.

Gondolkodjon mindenki el, amikor az jutna eszébe mit akarok  még, a 70 évemben járok. Csupán annyi a válaszom, a sorsomat nekem fontos úgy megcsinálnom, hogy ne hagyjak hátra, a következő generációnak lehúzó meg nem oldott feladatokat, ha már látom.

Mert nem magunkért teszünk csak, s nemcsak a saját kultúránk felé teljesítünk, közreadunk, megmutatjuk szerényen az alkotásainkkal önmagukat, hozzáteszünk valami fontosat a Hazánkhoz.

Ha ráébredsz majd a valóságra ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a sorsod megveregethesse a vállad.

Vannak a hozott dolgok, amiket ránk hagynak, ha nem tetszik, hát oldjuk meg magunknak. Na, de így is születtünk, szabadnak, a tüdőnknek tiszta levegőre van szüksége ahhoz, hogy kimondjuk őszintén, az meg ez, nem hagyja a boldogulásunkat.

Mások szerint élni, az azt is jelenti behúzni a nyakunkat, az nem is lenne gond, ha a hozzáértők mondanák meg ami szerintük helyes. S ahhoz a lépéshez az fontos is lehet, mit meg, tisztelettel nem ajánlanak.

Viszont, ha nekik maguknak nincs abban tapasztalatuk amit felvállaltak, csak azért kerültek oda, mert olyan bevállalósak, ah.

Hát akkor nyögünk sokan, a megváltozott életünkben nem találjuk önmagunkat, megváltoztatják a szokásainkat, pedig azok is mi magunk vagyunk.

Gondolkodunk, mert emberek vagyunk, hiszen tapasztaltak, tanultak, tehetségesek, szaktudásosak, alkotók vagyunk. Nem a túlzó pénz csinálta a karakterünk, intelligens a lelkünk, szívünk, agyunk, tudjuk, hogy van az Isten, úgy is élünk, emberségesek maradunk.

Nem ártunk, nem bántunk, de magunkra is vigyázunk, kiteljesedve élni igyekszünk, mert éltet bennünket a nehézben is a reményünk.

Nyugdíj helyett valami aprópénzt kapunk, nincs miért reklamálnunk, hiszen pont azokba az évekbe soroltak. Vállalkozókként nem kaptuk meg azt amit az alkalmazottak. Tetszik, nem tetszik nincs más, abba helyeztek ezzel bennünket, emberségesekként, a döntéseiknek a kiszolgáltatottjai lettünk.

Nem számít itt más, ha nem ártasz, nem bántasz,  s nincs kérkedően habzsoló, dőzsölő életed, se tenger pénzed, akkor magadat jól vigyázzad. Használd az intelligens lelked, szíved, eszed, mert  többletként azt adta az Isten, az a gazdagságod neked, fejlesztheted,  mások nem vehetik el tőled.

Önmagad is tiszteljed, hogy az embereket megbecsülni legyél képes. Fordulj szakemberhez akkor, ha magadat beszorulva érzed, jól nézd meg ki lesz az, akiben megbízhatsz, emberies-e vagy csak,  igyekeznek elhitetni veled, hogy még igazi.

Anyák, apák, nagyanyák, nagyapák, tanuljátok, meg, hogy ti segítsetek a szeretteiteknek. A hivatás fontos, de az első a család legyen most is a legfontosabb kincsetek.

Vegyétek észre időben, ne engedjétek meg, hogy kihúzgáljanak belőle, hogy csak az árnyékotok kerüljön haza, s ne maradjon bennetek odaadó szeretet. Ne vonjátok meg tőlük, ha több szeretetet adtok mint amit szükséges, később nagyon hálásan visszaadják azt majd, amikor szükséges az nektek.

Egyéniség, egyes ember,  egy meg egy, meg egy meg egy, az nem mindegy, hogy ki mit hozott önmaga szerint és generációs feladatot mit hozott, amit neki kellene teljesítenie.

Nem szabadna ugyanazt továbbadni, ami helytelent kaptatok gyermekkorotokban. Az is jusson eszetekbe, amit nem törlesztettetek le időben nem kértetek bocsánatot érte.

Vagy ha túlzásba  vittétek a szigorúságot, azzal magatoknak is sokat

ártotok, ha majd rájöttök  túlmentetek a saját fejlődési szinteteken,

azáltal visszakerülhettek oda,  ahonnan elindultatok, ismételhettek.

Ha félelmet generáltok, a lelkiismeretetek majd azért jól  megdolgoz.

Lásd be nem illesz az intelligensek közé, ha nem hoztad hozzá a tudást, s abban tapasztalt sem vagy, hát sokáig a tudás hiánya mögött már meg nem bújhatsz.

Hát pótold a hiányaidat, a hitelesektől tanuld meg, előtte kontrolláljad alaposan, tanulj, tanulj, tanulj meg minden olyat, amire a lelked, szíved, gondolkodó agyad, hiányként rámutat.

Felelőtlenül, kontrollálatlanul, ne másokra bízzad a legbensőbb titkaidat,  neked kell megélned, hitelessé válnod a tieid felé.

Azzal, hogy ne mások mondják meg, mi a családodban a helyes. Hiszen eltávolodhatsz általa a családodtól, más irányzat által, más irányba visznek el a hatások.

Magyarnak tartod magadat, s milyen, s kinek a kultúrája igazgat téged, a múltba révedsz, a fontoskodóknak mindent elhiszel.

Nem veszed észre, hogy ott mekkora az önös érdekek halmaza, hopp benne is vagy a katyvaszba.

A múlt elmúlt, figyelj a mára, a most pillanatára, engedd át magadon az értékes pillanatot, amit közvetít feléd, a lelked, szíved, gondolkodó agyad, szintet válthatsz.

S amikor megadtad magadnak azt, talán vedd természetesnek, s megint működjön a gondolkodó agyad, mert azt teremtette az Isten az irányítódnak.

Tapasztalatom szerint, a szeretet, az nem szerelem, de a rásegítettel működő vágyad sem egyezik meg azokkal, a legtisztább, legmagasabb, emberies érzésekkel, hinnye.

Azt inkább tanulmányozzad, hogy összefüggéseiben is megértsed, a három fogalom nem ugyanazon gyűjtőbe tartozik, ha benned már csak az fokozódik, kérdezd azt, aki már kijött belőle és megúszta ép ésszel, s újra gondolkodó ember lett belőle.

S mond, hogy magyarázod majd a szeretteidnek, ha lekopik az álca végleg, mit miért tettél úgy, ki mondta meg helyetted, vagy ki mondta meg neked, mit tehetsz és mit nem tehetsz.

Bánjatok tisztelettel a Hazánkban született gyermekekkel, ne utánozd le azt ami fájt neked gyermekként, nem jó nevelési mód az.

Ne akard, hogy felnőjön, hagyd gyermeknek  lenni, töltsd be a szerepedet jól, ha szülő vagy, adj, hogy majd kapjad meg ugyanazt.

Ne mond azt, hogy mi legyen vele, ezért meg azért, mert árthat az.

S tudtad-e hány ember üresedett ki közben, s került le a lehetetlenségbe, mert nem kérdezted meg előtte, ebből megélni megtudnak-e.

Vagy csak kitűnően képzett volt arra, az odacsalogató közvetítője, s csapdád lett, a tudatlanságod, tájékozatlanságod, a hiszékenységed.

Mindenki más és más, a különböző kultúrájú emberek, ha nem ismerik egymás kultúráját, hát tudomásul kell venned, annak kell alkalmazkodnia ott, aki érkezik oda.

S ha felvállalod a vezetést, akkor ahhoz alap az, hogy neked kell tájékozódnod előtte, hogy mi az elvárás abban és mit várnának el tőled, s te ahhoz elég emberséges vagy-e.

Nem lehet mások szerint szabadon élni, különösen akkor, ha aki megszabja, azt sem tudja, hogy ő maga kicsoda, s az  amit tőlük elvár, velük és nem értük, csak önmagáért csinálja, fontos az igazsága.

Jó nagy csoda, ha nem látja azt sem, hogy mennyire nem érti mit miért tesz, kívül keresi a magyarázatokat, nem ad csak elvár.

Mindenkiben talál hibát, hogy ne kelljen megismernie sem önmagát, sem a sorozatban elkövetett hibákat, hinnye, nahát, nahát.

Légy a vállalható önmagad, annyit vállalj, ha tévednél beleférjen még a bocsánat, hogy ne menj túl azon, ami már megbocsáthatatlan.

Ismerd meg az intelligens emberies határokat, ha nem ismerős számodra az, hát tanuljad, hogy tudjad.

Ne vedd természetesnek, hogy ha megváltoztatsz valamit, ami attól kezdve úgy lesz csak és sehogy máshogyan.

Az kezelhető lesz-e az ő életükben, befékezve, ellehetetlenítve, megrekesztve,  s te nem veszed azt sem a nagy sietségben észre, hogy leépíted vele a saját intelligenseidet is,  azt remélem, hogy  nem végleg.

Pedig az Isten azért teremtette őket, hogy a Világnak emberiesként, nem ártva, nem bántva, átlátva, kihallva, megérezve, jó vezetői legyenek a többieknek, a család is így működne egészségesen.

Azt is pontosra formálta, hogy mikor nem szenvednének a láthatatlanná tett, átfogalmazottként nem is létező, lézengő, vegetáló értékes emberségesek.

S nem maradt más, csak a lyukak, se szabad akarat, se jó falat, jaj, csak a tisztelet, szeretet, becsület, tisztesség, nehogy szitok szavaknak nyilváníttassanak.

Az átfordultunk című festésemet, 2012-2013 szilveszterén, néhány perc alatt festettem, hát rajta van minden, azóta a jó kommunikáció lenne a legfontosabb amit gyakorolni kellene.

S csak kevesen vannak tisztában vele, annak, ha befordulnak, kifordulnak, leépítik magukat nem lesz semmi értelme. Gyorsan elfelejtik őket, mert nem hagytak hátra semmi értéket mint szépet, sem jót, ami megtartaná a jövőnek is őket.

A bajukban,nem gondol rájuk akkor segítően senki sem, maguknak kell segíteniük önmagukon, ha nem tudják, hát megtanulják a tiszta emberies módját. Különös oktatás, nevelés tolerancia, segíts magadon az Isten is megsegít, hogy ki ne fordulj  önmagadból.

Ha van kiért, mert önmagadért már képtelen vagy, hát a szeretteidért, tiszteltjeidért, jól kommunikálj ember, mond el mi fáj, gyere mesélj, nem feleslegesen van ott a nótában sem.

Ne csak emlék maradjon, vagy talán apró nyoma itt – ott, hogy volt valahol egy Magyarországnak nevezett hely. Ahol halkan, csendben, megszüntették az értékes önmagukat, a jövőképüket, még a gyermekeiknek szánt jövőképet sem becsülték meg, mert elhitték, hogy el kell fogadjanak mások szerint mindent.

Amiért pedig sokat dolgoztak, tettek az eleik, nem vették észre, hogy a generációsan, a családjuk tekintetében fontosak azok. Ott van az, szerencsére az alacsony szintűnek nem láthatóan, megoldásként, a lelkükben szívükben, gondolkodó agyukban.

Az csak értük szól az, maga az értelmes életükre az igényük.  Az éltető erejük ott belül, ami sokáig szunnyadhat, de az emberies lét, ki nem hűl. Mert az élet élni akar, ki végleg nem hal, a szerényben is lehet értékes, ha pont az menti meg. El ne felejtse megköszönni, mikor kinek, de az Istennek mindenképpen.

Ki tudja mi volt az, ami ilyen hatással volt rájuk, hogy csendesen leépülve, elfogadták a lehetetlent, az élhetetlenné váltat, s már csak a látszat marad, az igazi önmagukhoz képest.

Az látszik tán csak, hogy egyszer voltak, ahol jól még nem voltak, talán néha jól is voltak, nem tudni, hiszen hírmondó sem maradt.  Talán nem is igaz az, csak valaki kitalálta, hogy valódiak voltak, csak nem, hogy  ennyire megváltoztak a nyomasztó hatások alatt.

Segíts magadon az Isten is megsegít, így élek abban amiben éppen lehet, nem kesergek, inkább alázatot tanulok, amikor éppen mihez szükséges. Elfogadó vagyok, elengedést oktatok,  önmaguknak toleranciát rajzoltatok,  amikor van igény rám Online vagyok.

A Különös oktatás, nevelés, magyaros agyalós tréningen, minden számukra, személyiségüknek fontos tudásomat átadom, mert közben én is mindig tanulok, hát köszönöm jól vagyok.

Mivel kommunikálni teremtett az Isten, hát a festésemmel

 

 is azt teszem, alkotok akkor is, ha megtisztelnek és a Julamami Magyaros Agyalósára mint az Általános műveltséget növelő ” Tenyérolvasó” védjegyes tréningemre jelentkeznek.

Az annak a hiánya által már megérintődő, esetlen lefékeződő emberiesek, a tartásukat védik meg, vagy igazítják vissza, úgy, hogy nem  törik, nem szakad, vissza az egyeneshez.

Hiszen ismerik önmagukat, a hozott tehetségüket és azt is tudják, hogy az akaratos az önigazolása  miatt fontoskodó. Hát megtartják az önbecsülésüket, igyekeznek  érvelni,  hiszen az viszi őket  is előre.

Majd rájönnek idővel mások is,  hogy mit miért nem utánoztak le  azt amit elvártak  volna  tőlük, hiszen olyan tudást hoztak,  amivel helyzeteket már szinte gyermekekként jól megoldottak.

Nagy szükség lenne már az egy anyanyelvet beszélő gyermekek és felnőttnek gondoltak között.

Mert lehet, hogy fordítva van a hozott törleszteni  való és a fejlettebb szinten lévőtől, még az életkora  miatt nehezen elfogadható, ah.

Pedig már ésszel él, a  hozott többlete által  tele van okos, józanul átgondolt, indulattól mentes érvekkel.

Mindannyiunknak szükséges a tapasztalás, azt, hogy a  kérdések a szülő  felé hangzanak el,  lenne a legfontosabb a fejlődésben  lévőknek.

A bizalom maradjon meg a szülő és a gyermeke  között,  ne  elvegyen,  adjon, tervezzenek együtt és legyen annak  az adni  tudás az eredménye.

Úgy  mindketten tele lesznek  sikerélményekkel  menet közben és nem feszülten, jól  kommunikálva  oldják  meg, hiszen közös az érdek.

Sokszor voltam  tolmács szülő  és felnőtt  gyermeke között, úgy is, hogy azt sem tudta, hogy létezem és miért tudtak  egy idő után együtt tervezni olyat is, ami  addig úgy tűnt megoldhatatlan kettőjüknek együtt.

A gyermekkorúaknál az érintett szülő is jelen van, úgy  történik  a tolmácsolás a két különböző szinten törlesztő között, hála  Isten, láthatóan  utána is  jól  működik.

Magyarországon születtem, itt neveltem magamat fel, iskolába is ide iratkoztam, azt tanultam meg amit nem tudtam. S ami megfogott, vagy hiányzott ahhoz, hogy kitejesedjek az életem során, tanulom nap mint nap és azzal is, ahogy tapasztalom.

A sorsomat ismerem, már letörlesztettem a sajátomat, s generációsan is teljesítem, ha még adódik közben időben.

Csupán az vár rám, hogy el tudjam adni a feltaláltamat és betanítsak az oktatására az igénynek megfelelően érett, igényesen  emberségeseket.

Azzal már a többiekért teszek, akiknek már van igénye arra. A születésünkkor hozott, felelevenítő,  agyalósra, amit feltaláltam, jól működik.

A saját szintjükre hozzák magukat vele az emberségesek, hogy a hétköznapjaikban, megélhessék és gyakran a sikerélményük  ünnepeit.

Köszönöm Istenem, köszönöm segítő emberségesek, ha gondoltok rám majd, hogy ha a sokaság felé a  szervezéssel  sok idő ne  menjen el.

Ha  nem bírnék el,  az adott sűrű, pont az ürességet óvó gátakkal, amikben a hivatásaitokban otthon vagytok és  már nagyok vagytok, abban emberiesen segítetek, hogy az oktatás naponta menjen.

Azért, hogy minél előbb kerüljön, kapjon valamilyen formában, az oktatásban helyet.

Ez a fontos tartást megtartó, vissza a helyére igazító lelkierő, hátha az egészséget is megtartó, egyensúlyozó hatásával is lehetnek jó eredményei.

Adják tovább, hogy maradjanak egészségesek sokan, ne billenjenek ki a testi és lelki belső tartásukat adó egyensúlyukból, legyenek  mozgásban, a belső kontrolljuk segítsége  által.

Ha bármilyen magasságokat érsz el, soha el ne feledd, honnan származol, honnan indultál, mihez képest hova igyekszel, a saját életritmusod adott,  azt másoktól  el nem várhatod, ha van alázatod.

Ne felejtsd el, hogy amit nem tudsz és van rá igényed, hát azt tanuld meg, mert azzal is több leszel. Egyenként születtünk meg, a sorsunk a tenyerünkben, én ismerem a tenyeremet és te mond miért nem, hiszen ott van az neked is, csak  le  kellene tudnod olvasni, hinnye.

Miért nem te segíted a tieidet, a szeretteidet, miért mások irányítják fura, átláthatatlan, kontrollálhatatlan módon a  családodat.

Ah, miért nem tőled kérdeznek, amikor belőled szakadtak, felelős vagy értük is, meg  azért is,  hogy teljesíteni  tudjad, generációsan a feladatodat.

Miért másokban keresed a hibákat, miért nem értékeled kellőképpen önmagadat, miért nem vagy elég fontos magadnak.

Miért nem jelzed még időben, hogy mi jó, mi nem jó, pedig neked is adott, külön saját belső általad kontrollálható, egészséges lelki határt az Isten, hát maradj egyensúlyban az önbecsüléseddel.

Töröld ki és meg a szemed, hogy megláthasd a számodra fontos, nem ártok, nem bántok, de magamra is vigyázok, betartható emberies határodat.

Mitől félsz, kérdezz és kérjél ha kell, hiszen beletettél a közösbe, ne épülj le attól, mert kiderül, hogy azt meg amazt sem tudod még, hogyan közelítsd meg. Hát akkor kérjél a hozzáértő hitelesen emberiesektől segítséget, tanuld megélni a saját sorsodat, ah.

Tanulni soha nem késő és nem szégyen semmiképpen, magadnak is tartozol vele, hogy megmutatod a sarjaidnak, hogy nem adtad fel.

Feladatnak fogtad fel és megtanultál  jól  bánni  az adott idővel, nem sürgettél olyat, amihez a  másiknak más az életritmusa és a sorsa, ah.

Eléred te is, boldogulást jelez, amikor megéled a saját sorsodban, a megcsináltam érzésedet, ami a szintedre vezet, utána jön a következő nagy érzés a Hazaszeretet, már tudom miről beszélek.

Jó egészséget kívánok  mindenkinek, éljen a tisztelet, miért lenne szégyen a szeretet, hiszen mindenki emberségesnek és adni született, amit nem tud még, hát a saját ritmusában tanulja meg.