2016.03.10. írtam. A múlt elmúlt, gondolj a mára, a most megélhető pillanatára, a holnap, a küszöbödön úgyis megvár majd.

Törpölhetsz a múltad árnyékában, formára rághatod a körmeidet, küszködve, félre  és ki is dobhatod a régi ruháidat, lecserélhetsz bármit.

S magadat minőségire öltöztetheted, de mi lesz a belső jelzéseddel, azt magaddal mikor,  ki rendezi el helyetted.

Megvárod amíg rád mordul a lelkiismereted, hahó, hahó, telítődsz,  az összeszedettel, a számodra sejtidegennel, a személyiséged fázós lesz, ha amikor megrezegtet, megszólítva téged jelezne a lelked neked.

De te nem ismered fel, hiszen nem mondta még senki sem, hogy olyankor mit kellene gondolnod magadról, vagy az éppen ébresztő külső hatást jelző belső rezgésedről.

Ugyan mindegy, ha a lelked, szíved, gondolkodó agyad, egyensúlyát sorsszerűen működni nem hagyod, az állandó megfelelésben, mások pillanatához igazodva, az általuk megszabott helyére teszed, a belső tartásod.

Minden máshonnan behozottal azonosulni próbálsz, nem is sejted, hogy mennyire tiltakozna az arra alkalmas sejted, hogy ne már. Hiszen mutatná neked a természetes működésed, hogyan lehet tartásos, az emberi méltóságát megtartani igyekvő ember belőled.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból bejelentkezésük után, 06302470589 szám által, tájékoztatom, az engem megtisztelő embereket és kihangosítva szolgáltatok.

Az Önismeret, sorshoz nevelés, emberismeret, tolerancia, a megfelelő alázat gyakorlása, a generációs határaid megismeréséhez, az önbecsülésed megtartása, oktatásomat, a telefonom által vezetem végig.

Pótol  minden elkényeztetettségben keletkezett hiányt, az elkényelmesedés odakerül  a múltba, másabb a saját energiája, közben  és utána rájön, megérkezett a saját szintjére és jó benne.

Magam találtam rá minden apró jelzésére, az emberek tenyereiben lévő jeleiknek leolvasása közben, 27 év van mögöttem, ebben a megelőzésre szolgáló, emberies hivatásomban.

Ebből nincs több ugyanolyan sors, csak egy, az övé, némi hasonlóságot már láttam, de egyformát még nem, az egypetéjű ikreknél is különbözőek, a tenyerünkbe általunk írt, lelki jelzéseik.

Naponta változik és jelez az, ami akkor fontos annak az embernek, jó lenne ha ismerné minden családban legalább egy magas lélekrezgésű ember, a tenyerükben lévő, róluk szóló, lelkük térképét.

A tehetségünkre, a generációs feladatainkra vonatkozó jelzéseket, kapjuk nap mint nap, így nem unalmas az élet, akkor sem, ha másoknak úgy tűnik nem történik semmi sem.

Ó dehogynem, tesszük a dolgunkat,  s amikor eljön a saját időnkben az új lehetősége, hát megyünk azon az úton tovább.

Hiszen már teljesítettünk a sorsunk  felé, generációsan teszünk most és a továbbiakban, amikor adódik még feladatunk megcsináljuk.

Mert, ha az egyik feladat elfogyott, hát hozzálátunk egy számunkra megírt, nekünk szóló másikhoz.

Ismerem mint a tenyeremet, én igen, és te, hogy vagy ezzel, tán ha megérint majd a lelkesedésed hiánya, megkeresed mit szükséges még tanulnod  ahhoz, hogy tán,
ki ne  üresedjél.