Szeretet, szerencse, legyen bőven a zsebedben,

hogy ne szűkölködj, ha adnod lehetne.

Nézz magadban szét, látod,

milyen szép, lelkednek

tiszta tükre, mind,

így érkezünk le.

Ha felismerik

az emberek,

a saját és a

generációs

határaikat.

Nem mennek

mellé, a jónak,

szépnek, tudják,

mindenki hozott,

valami fontosat,

ami az ő feladata.

Egymást segítve,

lelkesen, szívesen,

gondolkodva, haladnak,

hiszen egy Haza ez csak egy.

Mindenki jól kellene érezze a

 bőrében itt magát, felnőni a saját

és a generációs feladataihoz, itthon.

Motivál a lelked, a szíved adja a ritmusod,

a gondolkodó agyad tudja azt egyensúlyban.

 Megadod a testednek, a lelkednek is járna, ne

késsél vele, magadhoz képest, ha lehet már ma.

Nem ártva, nem bántva haladni, ahogy lehet

előre, hogy megalapozzuk a sarjainknak is,

a jövőképet, amit nem az irigység motivált.

Ha hagynánk, hogy magunk fölé emeljenek,

nem kontrollálhatnánk, mi a helyes és mi az,

ami csak, mások szerinti, nem a jó és a szép, ah.

Tiszteld a kultúrádat és ismerd meg másokét is.

Maradjál abban ami megadatott, s működik, ne

 a mások életét utánozzad, az úgyis, mellé visz.

Oda fordulj segítségért, ahol azt felvállalták,

ne rontsd el kapcsolatot azzal, aki adott már.

Figyeljél rá, tanulj meg segíteni önmagadon,

ne mások mondják azt meg, mi jó teneked.

Kiszolgáltatottságot generálhat ám, az is,

ha mások energiáiért állsz a sorba, hinnye.

Tanuljad a működését a belső tartásodnak,

életszerűen éld az életed, a minőséged az.

Bármilyen magasságokat megcélozhatsz,

maradj, minden körülmények között, a

saját sorsodban, nem kerülheted el.

Különös oktatás, nevelés, érted is,

ha már megértetted, tanuld meg.

Az ember tudja, nem ártva, se

bántva halad, ember marad.

Magára is vigyáz, mert nem

pótolhatja őt se, senki más.

Édes Hazánk Csodaszép,

kérlek ne menj még,

hiszen a széppel,

a jóval, amit ide

teremtettünk,

nekünk még,

meg sem

jöttél.

Van az

Isten.

Fontos

a szeretet,

az alapja az,

mindeneknek.

Mennyit kaptam

érte, de nem került

ki belőlem, a lenyomat.

Néha kihátráltam csak,

picit, átmenetileg, de a

 fontos érzés, maradt.

Volt amikor áradt,

volt bágyadtan,

fáradtan is,

de volt.

Nem

múlhat

el végleg,

mert akkor,

mire is lehetne

építeni a jövőképet.

Tisztelettel legyél és

maradjál önmagad,

akkor is, ha mások

mutatják az utat.

Régóta nekünk,

 majd másoknak,

hangulatok azok.

A fejlődésére van,

mindenkinek idő,

lehetősége bőven.

Nem reménytelen,

ne punnyadj, haladj,

a belső tartásodnak

megfelelő ritmusban.

A tisztelhetőtől sose

térjél, semmiért se el.

Lelkesen, szívesen, a

gondolkodó agyaddal

kontrollálva éljed meg.

A sorsodat élve,

ha eltérsz is tőle,

visszarendez hozzá

a belső tartásod, az

maga a saját sorsod.

Adjon az Isten, minden

földi jóból annyit és akkor,

amikor nektek az a legjobb.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból. Szeretettel.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy