Bármikor megteheted te, ha,
bocsánatot kérni, szükséges,
közben nagyon múlik az idő.
Egyre erősebb lehet benned
az, igazad kell legyen neked.
Visszavágynál, a biztonságos
önmagadat elhagytad akkor.
Amikor a régi önmagadon,
anélkül vagy már túl,
hogy
arról,
bármit
mesélni
tudnál.
Keresed
a hibákat,
persze nem
magadban.
Hiszen
meg nem
élted, csak
léptél egyet.
Bele a csábító
üres semmibe,
mert elhitted,
az érted van.
Neked lesz jó
azáltal, mert
hirtelen,
lebbenő
lehettél.
Hinnye, a
fokozatok,
akkor meg,
ugyan mire.
Látszatos az.
Ha nem tudod
megváltoztatni
a beszédstílusod,
maradtál, a régiben.
Észre sem vehetted,
vág a szavad, mint az a
bizonyos minek nevezni,
sajnos már tud az ártani.
Hiába léptél nagyobbat,
azzal fejlettebb nem lettél.
Nem kontrollálhatott senki
sem, nyugodtan árthattál.
Ugyan ki merne szólni érte.
Újra folytatnád ugyanúgy,
nem veszed figyelembe azt,
hogy emberek vannak ott.
Akiket érintenek mindazok.
Egymást tiszteletben tartva,
szívesen, lelkesen, eszesen,
tervezhetően, bizalommal.
Aki nem vetett, hogyan arat,
minek nevezi aztán mindazt.
Hoztuk és mindenki, a fontos
feladatainkat, tehetségünket.
Egy Haza ez csak egy, becsüld,
szeretni tanuljad végleg meg.
Nem másé ez, mint a mienk,
mindannyiunké, a Hazánk.
Fontos lenne ismernünk, a
saját s generációs sorsunk.
Amit ők teremtettek meg,
továbbvigyük, becsüljük.
Hiszen az adja a talajt a mi
talpunk alá, az a szerethető
emberies, az egyetlen Hazánk.
Szeretteinknek érzése is mindaz,
amit a hely, ahova születtünk ad.
Aztán te hova sietnél, önmagadon
túl, te miért lépnél, no hiszen, ah,
mindennek megvan az ideje.
Van amit nem vehetsz el,
nem pénzfüggő az se.
A méltóságodnak
helye, az akkor,
kerülhet a
tartásodba.
Nem lehet,
tapasztalás
nélkül lépni.
Vagy az csak
igen rövid idő,
csak átmeneti.
S lehet onnan,
visszafele jönni.
Ne álmodjál túl
nagyot, magadat
átugrani nem tudod.
Vannak olyan helyzetek,
amikkel dolgod sem lenne.
Ki nem hagynád, ah, dehogyis
tennéd, hátha tudsz másoknak
ártani azzal, hát jól belemászol.
Nemtörődömként, akkor éppen,
mennyi embernek ártasz azzal.
Győzni akarsz és mindenáron,
pedig amikor elindultál épp,
győztes lettél volna már.
Túlzásba estél, hinnye.
Hányféle győzelmet,
akarsz még megélni,
veled szemben így,
nem maradhat
meg senki.
S ki lesz,
aki,
akkor
amikor,
jól jönne,
a lelkednek.
Megsimogatja
helyetted a fejét,
azoknak, akiket,
megsértettél.
Álljál meg és
gondolkodj.
Miért kell
neked
minden,
mintha
mások
nem is
lennének.
Egyedül te
születtél
volna,
csak
neked
szánta
netántán,
a sikert
az Isten.
Nézz szét,
látod milyen
szép, lelked
tiszta tükre.
Mind így
jöttünk,
mert adni
születtünk.
Ha nem tudsz
időben adni,
megtanulhatsz,
ha tetszik, ha nem,
akkor is elfogadni.
Amit nem teszel meg
másokért, abban fogsz
bizonyára, te is élni.
Győzz meg legyőzni
könnyű ám engemet.
Nem harcolok sem
veled, se ellened.
Oktatnám azt,
amit én fel és
megtaláltam.
Úgy könnyebb
lenne, nagyon
sok embernek.
Mert minden,
hat mindenre
és az meg a
gondolkodó
emberekre.
Úgy, nem
maradhat,
senki sem
ki belőle.
Tisztelettel
éljél, hogy te
is szerethetővé
fejlődhessél, ah.
Magyarországon,
a Hergál Házban,
szombatonként,
oktatás, nevelés,
bejelentkezéssel.
Szeretettel,
Julamami