Az élet szép is lehetne.. .2011.03.29. írtam és  hozzá még

2016.03.23.  kiegészítettem, ma a 2021.03.23. nap is írtam.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelked tiszta tükre,

így érkezünk mindannyian le. Lásd meg a csodát magadban és

 az emberséges napjaid körül,

hogy ne az ártással szembesülj.

Az életed akkor megnyugtatóan szép, ha

megint hallhatod a lelkedben a csendzenéd.

Ne menj még, hova mennél, hát még nem is éltél.

Jövünk, miután már magzatokként hónapokat időztünk,

a sorsunk szerint, valahol a szépet a jót teljesíteni születtünk.

A sorsunkat és generációs feladatainkat beteljesíteni jöttünk.

Szeretetre,

békességben,

a két oldalunk közötti

egyensúlyt megélve,

napi sikerekre éhes mindannyiunknak az esze.

Előtte talán, ott lógáztuk a lábainkat a felhők szélén.

Ott együtt, közösen, jól éreztük magunkat a bőrünkben.

Láttad azt a kicsinykét, ah milyen nagy lélek, ó de szép.

A sorsa az élete, a tisztán szépet és jót megláttatni,

felnőve az Isten adta jó mintának teremtette.

Serte – perte, sürgetve, körbejárva,

hol ide – hol oda, mosolyt osztva,

mint egy hétköznapi csoda.

Azt szeretné elismerjék,

hiszen azért jött ilyen tisztán közénk,

hogy láthassuk nemcsak szép, igazi tehetség.

Ott lüktet a lelkében, szívében a tengernyi sok,

az amit az Isten teljesíteni csak neki adott,

amit a születésekor többletként kapott, hozott.

Generációsan, a családja azon tagja, aki megmutathatja,

értve éli az életét, mert a saját ritmusában az élete szép.

S azután meglátja az emberek szomorú szemét,

tovább nem is keresték, nem hogy nem éljenezték,

de a már túl régen révbe ért üresedők, tettek arról,

hogy őt akik tisztelték, szerették, észre se vegyék.

Így nem tud teljesíteni, nem tud adni,

nem engedték, látszik az éhes,

teljesítésre éhes szemén.

Elcsendesedett,

elvonul mert

gondolkodóba

esett, ugyan

mi történhetett.

Amikor a kedves

apróság cserfesen,

megmutatta bátran

magát, nem vették

észre, megértően

feladatuk lenne.

Tiszteletem.

S nem értették,

miért nem olyan mint rég,

miért nem ad, csak, ad és ad.

Várakozik azóta is, hátha már

beértek néhányan arra, amit

adott, azt neki hasonlóan,

kapnia is szükséges lenne.

A Világ körforgásához igazodni,

ha szükséges elcsendesedve el

is gondolkodni. Mikor adta oda

azt a percet, amivel maga fölé is

emelte  az elég emberismerettel

még nem rendelkezőket.

Azáltal ő folyamatosan fejlődött,

emberesedett, hát megint nem értették,

 túl hosszú és göröngyös még az útjuk, nekik is,

mire megértenék, hogy akkor miért nem értették.

Tanulni nem szeretnének, hiszen azt feltételezik,

ha az élet iskoláját járják, az már elég mindenhez.

Szeretetből jövünk, a tehetségünk által alkotunk,

s amit a születésünkkor nem hoztunk, azt megtanuljuk,

hogy ne legyünk kiszolgáltatva senki arra érdemtelennek.

Akinek nincs, annak a boldogulásához, ha megtehetjük adunk

tapasztalási lehetőséget úgy, hogy közben alázatosak vagyunk.

Azon vagyunk, hogy tisztelettel, szeretetben éljünk, reménykedünk,

nem adjuk fel, se félbe, a sorsunkat megélni már értően igyekszünk.

Tudjuk, hogy van, látszik már a jó minőségű élethez a reményünk,

mindent a maga idejében. Rájövünk,

mennyire nagyszerű a saját sorsunkat

naponta és emberesedve teljesítenünk

ha az egyszerűben is boldogulni tanulunk.

A jó emberek tudják, tisztelettel élni könnyebb,

 nem szégyen a szó, tiszteletem, sem az, hogy szeretlek.

Óvatosan gyakoroljuk, ha sokan vágyunk rá és megadjuk a

 tiszteletet, a  hétköznapokban, a tudással bíró emberségesekből,

még divat is lehet. A jó egészség a saját ritmusodban adatik meg, a

 két oldalad egyensúlyára figyelve, alkalmazkodni tanulj a jelenhez.