Tettél-e magadért, vagy másokért…

2018.03.27. https://julamami.com

Tettél-e magadért,

megtettél-e

mindent,

amire

képes

vagy.

Azért,

hogy te is

 boldogulhass.

Ne mástól várjad,

magadért, magadnak

csináljad, más nem tudja,

mi lenne, a legjobb neked.

Ha túl korán befogtak és

te már fiatalon fáradtnak

érzed magadat és gyakran.

Vagy, ha túl korai lenne még,

az öregedés, amit a kilátástalan

élethelyzeteddel rád is raktak.

Pihenj meg úgy, ahogy lehet azt

neked, gondolkodj el a miérten.

Közben érzed a gondoskodást,

pont azt, ami akkor neked megjár.

Ha másokra bízod, hogy találják ki,

mi jó neked, nagyon mellé mehetsz.

Honnan tudná, amikor az a te dolgod,

hogy magadról megfelelően gondolkodj.

Ha nem mondod el, mi bánt, miben nem

érzed jól magadat, akkor viselheted, amit

 rád raknak, mert szerintük, az jó lesz neked.

Ha nem szóltál, nem kérdeztél, azt gondolják,

jó az neked és minden megy tovább, aszerint.

Ahogy, valami oknál fogva, döntenek, feletted,

aztán majd jó sok idő el is telhet, hogy meghallják.

Nem érzed jól magadat azáltal a bőrödben, hinnye.

Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, kérdezz,

válaszoljál a kérdésekre, amiből kihallod érted szól.

Az emberismeret fontos lehetne, minden módon,

rá és felismerve, azokat a helyzeteket, amiket

az élet a hétköznapokban próbatételként ad.

A megelőzés arra is jó, hogy még mielőtt a

kellemetlenségek odavetülnek naponta,

jelezni lehet, nem szeretnék, nem jó az.

Különben, egy – egy generáció a jóból

kimaradhat, nem lesz, mire építenie,

a következő generációknak, hinnye.

Ha valaki sohasem evett bablevest

csipetkével, sonkával, nem lesz rá

igénye legközelebb sem, mert azt

se tudja, milyen jó étel lehet az.

Csinál valami hasonlót és azt

mondja nem szereti, nem jó.

Mindenkinek, mindennek,

megvan a maga helye, ideje.

Na meg ami abba bele való,

másoknak, más lehet a szép.

Nem véletlenül így mondják,

se a hiány, sem a túlzás, nem jó.

Nem középútnak mondanám, mivel

emberekről beszél az egyéniségük.

Az életük, a saját sorsuk, a generációs

jelzéseik, generációs feladataik azok.

Amiknek alapján felépülhetnének,

emberi sorsok, aszerint, ahogy

jó és szép lehetne nekik.

A hasonló feladatú

emberek összekerülve,

egy rezgésszintre kerülnek.

Megtalálják a közös hangokat,

egymásnak tanácsokat adhatnak.

Ki megélte már azokat, feladatként,

amiktől, mások még szenvednek,

más meg éppen benne vergődik.

Pedig, megfelelő is lehetne az.

Amikor minden összekeveredik,

minden mással, össze – visszássággá,

katyvasszá válik, nem jó senkinek sem.

Még annak sem, aki az elképzeléseit a

megoldásért, másokra bízta, mert ő,

azt át nem láthatta, nem az a dolga.

Ha nem ért hozzá, akkor is csinálja.

Legfeljebb kényelmessé teszi azt.

Úgy sem látják, a hozzá nem értő

mondatait ki se hallják, nem is

érzékelik, pedig megszenvedik.

Mindenki született valami fontos

feladatra, amiben ő, a tehetségét,

a születésével meghozta, tudja.

Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék se

veled, sem ellened, oktatnám.

Nevelnék azáltal, amit fel és meg

találtam, az emberek tenyerei által.

Őket az értőket, hogy bevigyék oda,

ahova nekem nem sikerülhetett, ah.

A tanításhoz kiegészítőnek, felmérő

is lehet, a legpontosabb nevelőknek.

A sajátja, nem keverhető össze, senki

máséval, hasonlók a jelek, de mindenki

más időben, más helyzetekben éli meg.

Menjünk, vissza oda, ahol azt a hibát

elkövette, azzal, hogy nem oldotta

meg, akkor ott még a saját idejében.

Az nem azt jelenti, hogy lemegyünk és

ott is maradunk, át és megélve megoldani

nem tudjuk. Az nem a saját terveink szerint

teljesül és nem is nekünk hoz sikert se, sem

anyagi jólétet, addig megy amíg mindent

be nem kebelezett, ami nem állt ellen neki.

Megérzés, kihallás, átlátás, gondolkodóként,

az összefüggésében látásnak a lehetőségét meg

lehet tanulni, jó időben mindent a helyére tenni.

A jelenben oldjuk fel és meg, mivel odavetül éppen.

Uram Isten, ah, csak nem érthettek néhányan, félre

valamit az elméletben, olyan ember vezetheti őket.

Aki, nem volt még soha abban a gyakorlatban és

elhitette velük, hogy ő az aki felismerte és tudja.

Miközben innen – onnan, elemelte, összeollózta és

senkit, szabályt sem tartva tiszteletben, másolta.

Elhitette, hogy ő azt is, meg amazt is, belülről a

saját tudása által tudja, hiszen látta, senki sem

fog utánanézni, az meg kinek a találmánya.

Ha tisztelet önmagad iránt, nincsen benned,

ugyan, hogy tisztelhetnéd, a többieket, ah.

Ha bármilyen magasságokat is érhettél el,

minden körülmények között maradj ember.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Heringes Árpádné, Julamami védjegy