A sorsod a csodád, éld meg hát, címen.  2016.03.09.  írtam.

Hinnye már, miért vennéd zokon, nem kötelező elolvasni, amivel

ahogyan megfogalmazom. A szerintem, a  valóságról szóló, tíz éve,

minden

napivá  vált már, hátha jól jön, a mai (reggeli )

gondolatom.  Ha nem tetszik amit a tükrödben

látsz, hát változzál, hogy emberségesen szebbet láss.

Az első hét évben, még a képeslapok is megérkeztek,

a másik világrészekből, akkor is,

ha H. Nagy Júlia, Magyarország,

vagy csak Júlia Paks volt ráírva címzettnek.

A feltört autóból ellopott igazolványaim miatt,

amin a hivatalos nevem Heringes Árpádné, hinnye.

Mindenféle nagyon kellemetlenek történtek velem,

a telefonomra, a hívások nem jöttek be sms-ek se,

 nem is mentek ki róla, megszakadtak a hívások,

alapzörejes lett, azt mondták gödörbe került

a házunk, s fokozatosan gödörbe is lettünk.

Többen jelezték, hogy a nevemben,

 itt – ott megfordul és él,

valaki a hivatalos és a,

hivatásom adta nevemen.

Amíg valakik háborítatlanul,

kontrollálatlanul, igen helytelenül

döntöttek felettünk, ez lett az életünk.

Ez is megvolt túléltük, nem költöztünk el,

pedig felhívta valaki rá a figyelmemet,

aki azt mondta, azért küldték ide.

A sorsszerűtől eltérő az amit

egyesek azért tervelnek ki,

hogy odáig elérhessenek,

amihez nekik közük se lehetne.

Elmennek a végletekig, hogy azzal

tűnjenek ki, amiből másoknak egyre

kevesebb lehet, átbillentve, hinnye.

Volt, hogy az utcán is történtek,

nagyon jól dolgoztak ezen.

Ma már vannak sokan,

akik azt sem tudják,

hogy létezem ezen a helyen,

pedig nekem a szülőhelyem.

Így, Julamami védjegy lett az,

ahogy azóta a hivatásomban szólítanak,

amire rátalálnak lassan régiek is, s így neveznek.

Web – tenyér Julamami reggeli gondolatai blogom volt,

46 országból tiszteltetek meg és olvastátok ott ahol vagytok.

Letörölték azt az ingyenes tárhelyen lévő Web – tenyér blogomat.

Most a Web – tenyér, gondolataim a szeretetről címen, itt írok.

Volt hozzá lelkierőm, alázatom, hogy ne adjam fel a sorsom.

Jó ember segítőim is lettek, hiszen valóban ismernek,

segítettek ott és amivel én magam nem bírtam el.

Volt olyan is aki szerette volna, ha bekerülök

az oktatásba, megüzenték, nem engednek be.

Áldjon meg minden segítő, jó embert az Isten,

hiszen megéltem a köszönetek helyett, mindezt.

S mond, a saját sorsoddal miért nem foglalkozol,

miért a sikereseket irigyled, hiszen nem lettem

gazdag pénz által. Arra nagyon figyeltek, hogy

ne történhessen meg, jól beosztották azt,

hogy nekem miből és mennyit lehet.

Nem szerettek volna fejlődni,

csak azt megélni  ami jó

és számukra  elérhető.

 Profi szinten  készült

el valami, valaki szerint, nem

tudni, meg tudott-e állni, vagy már ott

tart, ahonnan elindult és rájött a hiányt

ami benne keletkezett, a túlzásokkal pótolni

nem lehetett, hiszen dolgozik a lelkiismerete.

Amitől megszabadulni, tudomásom szerint

másképp nem  lehet. Mint ami feljött már

feldolgozatlanul, elnézést, s bocsánatot

kérve, a miérteket kibeszélve úgy lehet.

Meg nem történtté tenni ah, a helytelen

döntések következményeit nem lehet.

Mindezeket megéltük, emberesedtünk,

tapasztaltan mondom, ne akarjon jól

járni úgy senki sem, hogy az másoknak

a hátrányára van. Viszont ahogy látom,

mindenkinél van egy lépéselőnyt adó

lehetőség, amikor már letörlesztette

azt, ami az egyenestől eltérítette volna.

Ritkán adódik, hogy minden oda kerülhet

alapjának, hogy az elődei oldották meg azt.

Óvatosan mondom csak, mindenkinek van

egy vagy több lehetősége a jó sorát elérni,

ha az alázata gyűlik és elég már ahhoz is,

egy pillanat alatt megérdemelten vált.

Elrendeződik a lelkiismeretében erős

a jele annak, ne akarja megúszni, mert

a következő generációkra vetülhet az.

A hamis szót hagyd magadban, nem jó

az ha éretten ártasz magadnak. Oda

lehet minden amit tisztán építettél

fel, mivel pótolod, ha nem kérsz még

akkor sem, egy őszinte bocsánatot.

Nem szeretnék senkinek sem olyat

mondani, ami nincsen a sorsában,

csak leolvasom azt amit ott látok.

Átmennek a szavak, odáig érnek,

ahol éppen a kérdései várják,

a  válaszokat, mindazokra,

amiket nem biztos, hogy

tudja honnan ered, ha nem ismeri a

sorsát és a generációs  feladatait sem.

Elhintesz nagyon alacsonyan, egy – egy jól

megszerkesztetten erősen hatásos,

jól irányzott, kontrollálhatatlan,

esetleg, apró részletek tán

abból meg is történtek.

Jól felnagyítva hatott azt,

hogy minél hatásosabb

legyen a tálalásánál, el

is hitték. Elfedve azt,

ami közben történik,

ez akkor működik jól,

ha célirányosan kap

érte valamit amivel

ki vagy felemelkedhet.

Elhiszi, hogyha lehet,

akkor szabadna, ah,

pedig jó nagy csapda.

Nem ártva, sem  bántva

haladni előre, a saját

életritmusában lehet

mindenkinek, mert ha

elhiszi, hogy azt is

megteheti, amit úgy

tudott, hogy nem volt

addig szabad senkinek.

Talán az megy át rajta,

hogy hű  de nagy embert

faragott magából, azzal

az egy lépéssel, de nem.

Talán mint a játékban

amit a gyermekeknek

alkottak meg. Ami

kihozza a helyes

döntését és azt

is amikor már

arra állt rá,

jól begyakorolva,

neki legyen haszna.

A jóhiszeműen élő és

az életüket helyesen,

alkalmazkodni

tanulóknak,

láttatja azzal.

Ah, mennyivel

többre jut,

ha az utat

hamisan

teszi meg és

mindenkit magára

és lehagyva győzni tud.

Tudhatná azt, azzal tenne jót,

önmagáért és a rábízottakért is,

hogy a lelkiismeretét a megéléseivel,

tapasztalva, amit odatesz a jó sorsa

lépéről – lépésre, fölerősítené, ah.

A sorsod a tiéd, más nem,

csak te élheted meg, na az,

nem mindegy, hogyan teszed.

A sorsodat már ismerve megéled,

s továbbadod a megfelelő jót és szépet,

a szeretteidnek az ő sorsuk fejlődéséhez.

Vagy másokat utánozva élsz, nem is tudod,

mindenkinek csak egy helyes sorsa van,

ami generációsan is alapot, tartást ad.

Fontos porszemek vagyunk ám,

és mindannyian, mert egy minden,

minden egy, a hogyan az nem mindegy.

A sorsodat ismerve éled az életedet,

vagy élsz ahogy éppen hat rád, hol

 ez, hol meg amaz a jól kitalált.

A sorsod olyan mint egy,

matematikai képlet,

összefügg,

minden,

mindennel.

Hat oda, arra,

amiben éppen,

érintett lehetsz.

Nem egyforma,

másokéval sem,

csak a tied az.

Az Isten,

mindegyikünket,

szép lelkűnek teremtett.

Hinni a lélek, a sors erejében.

megköszönni a mai szép napot,

meg azt amit a tegnap adhatott.

Meglátni a hétköznapi csodákat,

 tisztelettel, tapasztalva, tanulva,

szeretetben élhetne a Világ.

Örülj a mának,

meg a most jó pillanatának,

 a holnap a küszöbön áll és kopogtat.

Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj,

a valós szót formáld meg a szádban,

ne ejtsd ki anélkül sose,

hogy nem kontrolláltad.

Hangzatos, divatos szavak,

semmitmondó, üres sablonok.

Nekiül, töri a fejét, mi módon tudna,

hatásosat szólni, a mondatot kiforgatva.

Annak  megélhető tartalma nincsen,

mögötte se semmi,

úgy is elszáll nyomtalanul, azt a.

Nem száll el, ah, ott marad a lenyomata,

ahogy megérinti a lelket, szívet, agyat, odahat.

Az első amit elvégeztem,

amikor rájöttem mennyire érdekel.

Sokféle értéket hordozó és értékesekké változó,

emberségessel is találkoztam a tapasztaló éveimben.

Hozzuk a sorsunkat, láthatom amikor megtisztelnek,

a tenyerek tükrében kitárulkozóan őszinte mindaz,

a rejtett fel nem dolgozottan látható jelekben.

Sorsolvasó végzettséget adott nekem, egy

bizottságnyi ember, pedig nem tudtam mást,

tanulni tőlük, mint, hogy leolvashattam  amit láttam.

Nagy vagy mondta a vizsgán, amikor azt kimondtam,

amit láttam, éreztem, kontrollálta azt az agyam.

Nagy Júliának hívnak, óvatosan odasúgtam,

mosolyogtunk egyet, viccesnek hatott az.

Egy mentálhigiénés táborban találkoztam,

egy fiatal hölggyel, nézte a tenyereket,

hallgattuk mindannyian amit mondott.

Nem mondott addig szépeket, s amikor,

nyújtottam felé a tenyeremet, sóhajtott,

s azt mondta, jé, te meg világhírű leszel.

Persze nem hittem el, szinte szégyelltem,

mert a többieknek nem mondott szépeket.

Itt azt tanultam meg, ez kétszemélyes műfaj,

nem tartozik az senki másra, irigységet okozhat.

A sorsolvasót elvégeztem, meghívást kaptam,

másnapra, egy nemzetközi,

táborba, hogy az érdeklődők,

tenyerét ott gyakorolva leolvassam.

Majd délben hivatott a Hazánkban, az akkor ez

ügyben vitathatatlan, elismerten legnagyobbja,

őt sokan, nagyasszonyként emlegették,

mutassam a tenyereimet, látni akarja.

Nem látott már, csak az ujjbegyét húzta,

éreztem, hatalmas a tapasztalt tudása.

Júlia „kisleánykám” mondta, világhírű

leszel, az emberek megsegítésére,

szült az anyád tégedet. Mondjad,

ki, írjad le, mond magnóra, add át,

nagy hasznára lehessenek a szavaid, a

 Világban élő sok – sok jó ember számára.

Első évben lelkész érkezett, megtapasztalni

engemet, azt mondta, kegyelmet kaptam.

Pszt, mondtam halkan azzal, nem tudnék,

még mit kezdeni az irigység áradattal.

Mennyire pontosan fogalmazták meg,

1994 – 2016 között elteltek az értékes évek,

nagyon sok ember tisztelt már eddig is azért meg,

hogy olvassam le a tenyereikről az általam megtalált,

tisztán átlátott, összefüggésében leolvasott sorsukat.

Közben tapasztaltam, tudom, nincs két egyforma sors,

generációsan lenne teljesíteni valója sokaknak, persze,

ha tudnának róla, hogy vannak nekik is generációs jeleik, ah.

Örömöm van, megosztom most veletek, akik hűségesen olvastok,

rájöttem, kellő alázatom már van, mostanra lett sorsolvasó belőlem.

Az intelligenciád hozott, a tehetséged, a szakmai hozzáértésedhez a

gondolkodó agyad, a rálátásod, kihallásod, a megérzésedet kapod.

A hozzáértő amikor azt meglátja és közli veled, akkor van ott az

ideje,

annak,

hogy te is felismerjed,

ne a sikereseket irigyeljed.

A sorsodat csináld meg úgy,

ahogy az Isten odatette neked.

Nem rohantam, nem kapkodtam,

éltem ahogy lehetett Uram, a

 sorsom megint körbeért.

Nagyon sok embernek

a kérdéseire adhattam

életszerű válaszokat.

Kérem a következő,

feladatomat,

 most már,

van alázatom,

 ahhoz is amit feltaláltam, Uram.

Már nagyszerűen vagyok az egyszerűben,

jó lenne, ha másoknak is sikerülhetne mindez.

Jó szerencsét jó emberek, azt kívánom nektek,

 találjátok meg, a saját sorsotok beteljesítéséhez az utat.