A sorsod a csodád, éld meg hát, címen. 2016.03.09. írtam.
Hinnye már, miért vennéd zokon, nem kötelező elolvasni, amivel
ahogyan megfogalmazom. A szerintem, a valóságról szóló, tíz éve,
minden
napivá vált már, hátha jól jön, a mai (reggeli )
gondolatom. Ha nem tetszik amit a tükrödben
látsz, hát változzál, hogy emberségesen szebbet láss.
Az első hét évben, még a képeslapok is megérkeztek,
a másik világrészekből, akkor is,
ha H. Nagy Júlia, Magyarország,
vagy csak Júlia Paks volt ráírva címzettnek.
A feltört autóból ellopott igazolványaim miatt,
amin a hivatalos nevem Heringes Árpádné, hinnye.
Mindenféle nagyon kellemetlenek történtek velem,
a telefonomra, a hívások nem jöttek be sms-ek se,
nem is mentek ki róla, megszakadtak a hívások,
alapzörejes lett, azt mondták gödörbe került
a házunk, s fokozatosan gödörbe is lettünk.
Többen jelezték, hogy a nevemben,
itt – ott megfordul és él,
valaki a hivatalos és a,
hivatásom adta nevemen.
Amíg valakik háborítatlanul,
kontrollálatlanul, igen helytelenül
döntöttek felettünk, ez lett az életünk.
Ez is megvolt túléltük, nem költöztünk el,
pedig felhívta valaki rá a figyelmemet,
aki azt mondta, azért küldték ide.
A sorsszerűtől eltérő az amit
egyesek azért tervelnek ki,
hogy odáig elérhessenek,
amihez nekik közük se lehetne.
Elmennek a végletekig, hogy azzal
tűnjenek ki, amiből másoknak egyre
kevesebb lehet, átbillentve, hinnye.
Volt, hogy az utcán is történtek,
nagyon jól dolgoztak ezen.
Ma már vannak sokan,
akik azt sem tudják,
hogy létezem ezen a helyen,
pedig nekem a szülőhelyem.
Így, Julamami védjegy lett az,
ahogy azóta a hivatásomban szólítanak,
amire rátalálnak lassan régiek is, s így neveznek.
Web – tenyér Julamami reggeli gondolatai blogom volt,
46 országból tiszteltetek meg és olvastátok ott ahol vagytok.
Letörölték azt az ingyenes tárhelyen lévő Web – tenyér blogomat.
Most a Web – tenyér, gondolataim a szeretetről címen, itt írok.
Volt hozzá lelkierőm, alázatom, hogy ne adjam fel a sorsom.
Jó ember segítőim is lettek, hiszen valóban ismernek,
segítettek ott és amivel én magam nem bírtam el.
Volt olyan is aki szerette volna, ha bekerülök
az oktatásba, megüzenték, nem engednek be.
Áldjon meg minden segítő, jó embert az Isten,
hiszen megéltem a köszönetek helyett, mindezt.
S mond, a saját sorsoddal miért nem foglalkozol,
miért a sikereseket irigyled, hiszen nem lettem
gazdag pénz által. Arra nagyon figyeltek, hogy
ne történhessen meg, jól beosztották azt,
hogy nekem miből és mennyit lehet.
Nem szerettek volna fejlődni,
csak azt megélni ami jó
és számukra elérhető.
Profi szinten készült
el valami, valaki szerint, nem
tudni, meg tudott-e állni, vagy már ott
tart, ahonnan elindult és rájött a hiányt
ami benne keletkezett, a túlzásokkal pótolni
nem lehetett, hiszen dolgozik a lelkiismerete.
Amitől megszabadulni, tudomásom szerint
másképp nem lehet. Mint ami feljött már
feldolgozatlanul, elnézést, s bocsánatot
kérve, a miérteket kibeszélve úgy lehet.
Meg nem történtté tenni ah, a helytelen
döntések következményeit nem lehet.
Mindezeket megéltük, emberesedtünk,
tapasztaltan mondom, ne akarjon jól
járni úgy senki sem, hogy az másoknak
a hátrányára van. Viszont ahogy látom,
mindenkinél van egy lépéselőnyt adó
lehetőség, amikor már letörlesztette
azt, ami az egyenestől eltérítette volna.
Ritkán adódik, hogy minden oda kerülhet
alapjának, hogy az elődei oldották meg azt.
Óvatosan mondom csak, mindenkinek van
egy vagy több lehetősége a jó sorát elérni,
ha az alázata gyűlik és elég már ahhoz is,
egy pillanat alatt megérdemelten vált.
Elrendeződik a lelkiismeretében erős
a jele annak, ne akarja megúszni, mert
a következő generációkra vetülhet az.
A hamis szót hagyd magadban, nem jó
az ha éretten ártasz magadnak. Oda
lehet minden amit tisztán építettél
fel, mivel pótolod, ha nem kérsz még
akkor sem, egy őszinte bocsánatot.
Nem szeretnék senkinek sem olyat
mondani, ami nincsen a sorsában,
csak leolvasom azt amit ott látok.
Átmennek a szavak, odáig érnek,
ahol éppen a kérdései várják,
a válaszokat, mindazokra,
amiket nem biztos, hogy
tudja honnan ered, ha nem ismeri a
sorsát és a generációs feladatait sem.
Elhintesz nagyon alacsonyan, egy – egy jól
megszerkesztetten erősen hatásos,
jól irányzott, kontrollálhatatlan,
esetleg, apró részletek tán
abból meg is történtek.
Jól felnagyítva hatott azt,
hogy minél hatásosabb
legyen a tálalásánál, el
is hitték. Elfedve azt,
ami közben történik,
ez akkor működik jól,
ha célirányosan kap
érte valamit amivel
ki vagy felemelkedhet.
Elhiszi, hogyha lehet,
akkor szabadna, ah,
pedig jó nagy csapda.
Nem ártva, sem bántva
haladni előre, a saját
életritmusában lehet
mindenkinek, mert ha
elhiszi, hogy azt is
megteheti, amit úgy
tudott, hogy nem volt
addig szabad senkinek.
Talán az megy át rajta,
hogy hű de nagy embert
faragott magából, azzal
az egy lépéssel, de nem.
Talán mint a játékban
amit a gyermekeknek
alkottak meg. Ami
kihozza a helyes
döntését és azt
is amikor már
arra állt rá,
jól begyakorolva,
neki legyen haszna.
A jóhiszeműen élő és
az életüket helyesen,
alkalmazkodni
tanulóknak,
láttatja azzal.
Ah, mennyivel
többre jut,
ha az utat
hamisan
teszi meg és
mindenkit magára
és lehagyva győzni tud.
Tudhatná azt, azzal tenne jót,
önmagáért és a rábízottakért is,
hogy a lelkiismeretét a megéléseivel,
tapasztalva, amit odatesz a jó sorsa
lépéről – lépésre, fölerősítené, ah.
A sorsod a tiéd, más nem,
csak te élheted meg, na az,
nem mindegy, hogyan teszed.
A sorsodat már ismerve megéled,
s továbbadod a megfelelő jót és szépet,
a szeretteidnek az ő sorsuk fejlődéséhez.
Vagy másokat utánozva élsz, nem is tudod,
mindenkinek csak egy helyes sorsa van,
ami generációsan is alapot, tartást ad.
Fontos porszemek vagyunk ám,
és mindannyian, mert egy minden,
minden egy, a hogyan az nem mindegy.
A sorsodat ismerve éled az életedet,
vagy élsz ahogy éppen hat rád, hol
ez, hol meg amaz a jól kitalált.
A sorsod olyan mint egy,
matematikai képlet,
összefügg,
minden,
mindennel.
Hat oda, arra,
amiben éppen,
érintett lehetsz.
Nem egyforma,
másokéval sem,
csak a tied az.
Az Isten,
mindegyikünket,
szép lelkűnek teremtett.
Hinni a lélek, a sors erejében.
megköszönni a mai szép napot,
meg azt amit a tegnap adhatott.
Meglátni a hétköznapi csodákat,
tisztelettel, tapasztalva, tanulva,
szeretetben élhetne a Világ.
Örülj a mának,
meg a most jó pillanatának,
a holnap a küszöbön áll és kopogtat.
Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj,
a valós szót formáld meg a szádban,
ne ejtsd ki anélkül sose,
hogy nem kontrolláltad.
Hangzatos, divatos szavak,
semmitmondó, üres sablonok.
Nekiül, töri a fejét, mi módon tudna,
hatásosat szólni, a mondatot kiforgatva.
Annak megélhető tartalma nincsen,
mögötte se semmi,
úgy is elszáll nyomtalanul, azt a.
Nem száll el, ah, ott marad a lenyomata,
ahogy megérinti a lelket, szívet, agyat, odahat.
Az első amit elvégeztem,
amikor rájöttem mennyire érdekel.
Sokféle értéket hordozó és értékesekké változó,
emberségessel is találkoztam a tapasztaló éveimben.
Hozzuk a sorsunkat, láthatom amikor megtisztelnek,
a tenyerek tükrében kitárulkozóan őszinte mindaz,
a rejtett fel nem dolgozottan látható jelekben.
Sorsolvasó végzettséget adott nekem, egy
bizottságnyi ember, pedig nem tudtam mást,
tanulni tőlük, mint, hogy leolvashattam amit láttam.
Nagy vagy mondta a vizsgán, amikor azt kimondtam,
amit láttam, éreztem, kontrollálta azt az agyam.
Nagy Júliának hívnak, óvatosan odasúgtam,
mosolyogtunk egyet, viccesnek hatott az.
Egy mentálhigiénés táborban találkoztam,
egy fiatal hölggyel, nézte a tenyereket,
hallgattuk mindannyian amit mondott.
Nem mondott addig szépeket, s amikor,
nyújtottam felé a tenyeremet, sóhajtott,
s azt mondta, jé, te meg világhírű leszel.
Persze nem hittem el, szinte szégyelltem,
mert a többieknek nem mondott szépeket.
Itt azt tanultam meg, ez kétszemélyes műfaj,
nem tartozik az senki másra, irigységet okozhat.
A sorsolvasót elvégeztem, meghívást kaptam,
másnapra, egy nemzetközi,
táborba, hogy az érdeklődők,
tenyerét ott gyakorolva leolvassam.
Majd délben hivatott a Hazánkban, az akkor ez
ügyben vitathatatlan, elismerten legnagyobbja,
őt sokan, nagyasszonyként emlegették,
mutassam a tenyereimet, látni akarja.
Nem látott már, csak az ujjbegyét húzta,
éreztem, hatalmas a tapasztalt tudása.
Júlia “kisleánykám” mondta, világhírű
leszel, az emberek megsegítésére,
szült az anyád tégedet. Mondjad,
ki, írjad le, mond magnóra, add át,
nagy hasznára lehessenek a szavaid, a
Világban élő sok – sok jó ember számára.
Első évben lelkész érkezett, megtapasztalni
engemet, azt mondta, kegyelmet kaptam.
Pszt, mondtam halkan azzal, nem tudnék,
még mit kezdeni az irigység áradattal.
Mennyire pontosan fogalmazták meg,
1994 – 2016 között elteltek az értékes évek,
nagyon sok ember tisztelt már eddig is azért meg,
hogy olvassam le a tenyereikről az általam megtalált,
tisztán átlátott, összefüggésében leolvasott sorsukat.
Közben tapasztaltam, tudom, nincs két egyforma sors,
generációsan lenne teljesíteni valója sokaknak, persze,
ha tudnának róla, hogy vannak nekik is generációs jeleik, ah.
Örömöm van, megosztom most veletek, akik hűségesen olvastok,
rájöttem, kellő alázatom már van, mostanra lett sorsolvasó belőlem.
Az intelligenciád hozott, a tehetséged, a szakmai hozzáértésedhez a
gondolkodó agyad, a rálátásod, kihallásod, a megérzésedet kapod.
A hozzáértő amikor azt meglátja és közli veled, akkor van ott az
ideje,
annak,
hogy te is felismerjed,
ne a sikereseket irigyeljed.
A sorsodat csináld meg úgy,
ahogy az Isten odatette neked.
Nem rohantam, nem kapkodtam,
éltem ahogy lehetett Uram, a
sorsom megint körbeért.
Nagyon sok embernek
a kérdéseire adhattam
életszerű válaszokat.
Kérem a következő,
feladatomat,
most már,
van alázatom,
ahhoz is amit feltaláltam, Uram.
Már nagyszerűen vagyok az egyszerűben,
jó lenne, ha másoknak is sikerülhetne mindez.
Jó szerencsét jó emberek, azt kívánom nektek,
találjátok meg, a saját sorsotok beteljesítéséhez az utat.
