2016.03.10. írtam. A múlt elmúlt, gondolj a mára, a most megélhető pillanatára, a holnap, a küszöbödön úgyis megvár majd.
Törpölhetsz a múltad árnyékában, formára rághatod a körmeidet, küszködve, félre és ki is dobhatod a régi ruháidat, lecserélhetsz bármit.
S magadat minőségire öltöztetheted, de mi lesz a belső jelzéseddel, azt magaddal mikor, ki rendezi el helyetted.
Megvárod amíg rád mordul a lelkiismereted, hahó, hahó, telítődsz, az összeszedettel, a számodra sejtidegennel, a személyiséged fázós lesz, ha amikor megrezegtet, megszólítva téged jelezne a lelked neked.
De te nem ismered fel, hiszen nem mondta még senki sem, hogy olyankor mit kellene gondolnod magadról, vagy az éppen ébresztő külső hatást jelző belső rezgésedről.
Ugyan mindegy, ha a lelked, szíved, gondolkodó agyad, egyensúlyát sorsszerűen működni nem hagyod, az állandó megfelelésben, mások pillanatához igazodva, az általuk megszabott helyére teszed, a belső tartásod.
Minden máshonnan behozottal azonosulni próbálsz, nem is sejted, hogy mennyire tiltakozna az arra alkalmas sejted, hogy ne már. Hiszen mutatná neked a természetes működésed, hogyan lehet tartásos, az emberi méltóságát megtartani igyekvő ember belőled.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból bejelentkezésük után, 06302470589 szám által, tájékoztatom, az engem megtisztelő embereket és kihangosítva szolgáltatok.
Az Önismeret, sorshoz nevelés, emberismeret, tolerancia, a megfelelő alázat gyakorlása, a generációs határaid megismeréséhez, az önbecsülésed megtartása, oktatásomat, a telefonom által vezetem végig.
Pótol minden elkényeztetettségben keletkezett hiányt, az elkényelmesedés odakerül a múltba, másabb a saját energiája, közben és utána rájön, megérkezett a saját szintjére és jó benne.
Magam találtam rá minden apró jelzésére, az emberek tenyereiben lévő jeleiknek leolvasása közben, 27 év van mögöttem, ebben a megelőzésre szolgáló, emberies hivatásomban.
Ebből nincs több ugyanolyan sors, csak egy, az övé, némi hasonlóságot már láttam, de egyformát még nem, az egypetéjű ikreknél is különbözőek, a tenyerünkbe általunk írt, lelki jelzéseik.
Naponta változik és jelez az, ami akkor fontos annak az embernek, jó lenne ha ismerné minden családban legalább egy magas lélekrezgésű ember, a tenyerükben lévő, róluk szóló, lelkük térképét.
A tehetségünkre, a generációs feladatainkra vonatkozó jelzéseket, kapjuk nap mint nap, így nem unalmas az élet, akkor sem, ha másoknak úgy tűnik nem történik semmi sem.
Ó dehogynem, tesszük a dolgunkat, s amikor eljön a saját időnkben az új lehetősége, hát megyünk azon az úton tovább.
Hiszen már teljesítettünk a sorsunk felé, generációsan teszünk most és a továbbiakban, amikor adódik még feladatunk megcsináljuk.
Mert, ha az egyik feladat elfogyott, hát hozzálátunk egy számunkra megírt, nekünk szóló másikhoz.
Ismerem mint a tenyeremet, én igen, és te, hogy vagy ezzel, tán ha megérint majd a lelkesedésed hiánya, megkeresed mit szükséges még tanulnod ahhoz, hogy tán,
ki ne üresedjél.
Lent és fent, éljen, az erőt adó tisztelet és a szeretet. Julamami Julamami védjegy, 2010. évben került a nevemre, magam adtam a nevet a védjegynek. Heringes Árpádné Paks. Hergál Ház. https://julamami. com
Amikor ráébredsz a valóságra, ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a jövőd, majd megveregethesse a vállad, a hozzáértésedért.
Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a jót és a szépet, hát megalapoznánk vele az öregedésünkhöz a jó életminőségünket.
Ugyan miért érdekelne az bárkit is, csak nem mondják meg őszintén, hogy talán elszámolták magukat, így nekünk már nem jutott, hinnye.
Nem képzeljük, hogy fáradnak azért, még szerencse, hogy napi szinten fejlődhetünk azzal, hogy tovább gyakoroljuk a hivatásunkat.
A magzati szakaszban megélünk minden olyat is, ami az életünk során, majd emlékeztet, mi az, amit ugyanúgy végigviszünk, mint az a családtag aki akkor ránk vetítette azt a jót, vagy nehezet.
Amit rögzített, az arra alkalmas sejtünk és alkalomadtán felkínálja, hogy meg is változhatna mindaz, ha teszünk érte.
Mindent idejében annak a jelentését türközi, az idén felkínált helyesbíthető állapot, de ha az ember csak megy előre mint egy robot.
Nem hall, nem lát, nem érez, mert olyan sürgős neki az, amit akkor éppen a fejébe vett, vagy a környezete rávetített.
Ő meg azt gondolta, nincs más mint a leutánzása, annak amit mások is úgy tesznek, mintha el is hinnék, hogy csak egy oldaluk van.
Nem szabadna eljutni oda, hogy ragaszkodva a már nem működő sorokba beállni, várni a semmire, nem venni észre egyről szól minden és valóban úgy van az.
Vagy azért, hogy neki is legyen meg, ami a másiknak, ne, hogy lemaradjon valamiről, amivel dolga soha nem is lett volna.
Ahelyett amit meg lehetne csinálnia, hogy ne szenvedjen tovább, a következő családtagja, a sarja, na, na, az már ha észleli és mégsem jobbítja, komoly oktalanságra vallana.
Amikor eléd vetíti a lehetőségeidet az élet, abból pontosan tudhatod, hogy a lelked, szíved, gondolkodó agyad, megoldani abból ami van, most mit szeretne.
Ha nincs lehetőséged a továbblépésre, azt hívom elmélyülési szakasznak, amikor át és újra megéljük ugyanazt, csak mégsem, mert közben, az ismétléssel rájövünk, hol, mit rontottunk el előzőleg.
Vagy az ismétlés felszínre hozza, a megoldásának lehetőségét, amit előtte még nem láttunk meg. S örülhetünk neki mert azáltal sikerélményünk lehet belőle, hogy no lám, nem hiába való az élet, az ismétlések során sem.
Felkínálja az életünk azt is, hogy mibe mennyi energiát tehetünk, amit megjavítani nem lehet, ami előre nem vihet, de a többletenergiából a másiknak tükröt mutathatunk.
Majd, ha már ő is észleli, hogy ott az ideje, megoldáshoz neki is, az úgymond, semmiből is jöhet, hát az is, megoldott állapotában már siker érzés lehet.
Ne félj megtapasztalni új és addig még megoldatlan helyzeteket, mert a hétköznapok sűrűjében a megoldások is ott leledzenek.
Két oldalunk van, kétféle feladatunk is van, ha azt amit hoztunk a születésünkkel megcsináltuk már.
Hát a következő, számunkra addig ismeretlenben, lépésről – lépésre a megoldásokat felcsipegetve, menet közben párhuzamosan az előzővel is megoldhatjuk.
Azáltal is tapasztalt emberek lehetünk, mert az beül közben a sejtünkbe, s amikor újra előjön, valamiben egy hasonló feladat, hát átlátva, kihallva, megérezve meg is oldjuk azt, s újabb sikerélményünk van.
A sikerélmény érzését megtanulhatjuk úgy, hogy ismétlésben rögzítjük, azáltal tovább tudunk lépni, mert a helyére ült, az új alapunkba bekerült, az is, ami addig hiányzott.
Boldogulást érzünk, s több és még több hasonló érzés a boldogság érzéséig vezet, ami már telített, hogy ne tévedjünk.
Különös oktatás, nevelés, Julamami, védjegyes.
Ha már tudod, érted, hogy milyen érzések magyarázatai hiányoznak az életedből, hát jelentkezz.
Úgy 20 óra körülbelül és megtanulod, hogy ha megoldod időben magadban, másnak kiszolgáltatva, ugyanazokban a helyzetekben, már nem lehetsz, tapasztaltan továbbléphetsz.
Segíts magadon az Isten is megsegít, nekem tíz éven keresztűl nem nagyon volt más megoldásom és már az alázat is jól működik.
Műhely, a megelőzésért ev. Heringes Árpádné, prevenciósként. A tehetségemet a születésemmel hoztam, a sok – sok ember, amikor megtisztelt, sok évig naponta, személyesen.
S fáradhatatlanul gyakoroltam az elém nyújtott, nyitott tenyereiket leolvastam, nagy megtiszteltetés volt az már akkor is számomra. Megtapasztalhattam, hogy minden sors más és más, amikor rájöttem, hogy mindazoknak, vannak előzményei, a születési jel előtt is.
A felfedezésem beigazolódott, a generációs jeleknek a felismerésével, amikor azt már, összefüggésében le tudtam olvasni. Sok országban lettem ismert a tudásom által, így arra is rájöttem, hogy a diplomámnak, a nemzetközi része sem véletlen.
Az emberek tenyereiben látszanak, azok a jelek is, ahova a különböző kultúrájukkal, tartoznak, nem lenne elvárható tőlük, az, hogy egyformán reagálják le ugyanazt.
Megtanultam, hogy hallgat nem beszél, egyedül dolgozza fel, azt is jelenti, hitelesít a gyakorlatban, tán azért is kaptam azt a kegyet, hogy fel és megtalálhattam, hogy összefüggésében olvashatom le, az átküldött Tenyereket.
Ami szerint, a gyakorlatból lett az elméleti tudásom, a feltaláltamat, működőképesen, hitelesen olvashatom le és már úgy is oktatom. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online oktatásom, a rajzos találmányom. https://julamami.com
A 2000. év előtt kaptam a különböző energiák felismeréséért a kitűnő megajánlott, magyar és nemzetközi diplomát, az emberséges tartásomban otthon érezhettem magamat tőle. Amiben azóta fejlődtem naponta, a hivatásom gyakorlása közben, így fontosnak tartom, hogy tudjanak róla, akiket érdekel a fejlődés útja, így is lehetséges.
Tartást ad a tudás, az emberi méltóságot erősítő a hatása, emberségesnek maradni minden körülmények között, az mára már, a saját szintjüket elérteknél, alap dolog.
Tiszteletem.
Nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az Online oktatásomra érkezőhöz és akkor éppen oda. Gondolkodva élek, látni szeretem azt ami majd meghatározza az életemet, akkor is, amikor már a sorsomat élem és feltétlen.
Megjött az eszem ahhoz, hogy a tiszteletem oda menjen, ahova az akkor való. A szeretet nem kopott ki belőlem, van abból utánpótlás bőven.
Anélkül nem tudnám, a hivatásomat az Online oktatásban, napi szinten gyakorolni ilyen minőségben.
Tiszteletem.
Mivel kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat, van. Amikor a kicsinek tartott, annak látszó energia hat úgy, hogy meghatározza valamiben a jövő képét, akiket az éppen érint, mert ott tartanak.
A múlt elmúlt, boldogulni gondolkodva tanuljál meg most, hogy megvalósíthassad a sorsodat és generációs feladataidat most, ne csak a boldogságról álmodozz.
Ha hiányzik az egyensúlyból a másik oldalról jövő hatás, az emberségesek hátrányát okozó, kirekesztő energia keletkezhet.
Megváltozott minden és másban nyilvánul meg a fontosabb, mint mindezen energiák hatása előtt volt. Akik jókat profitáltak bármiből előtte, gondolkodjanak el.
A másik oldaluk ismeretének hiányával, hogyan rendezik a lelkiismeretüket a jövőre már megváltozott, számukra ismeretlen energiák közepette.
Hiszen nem figyeltek másra, csak a profitra, eltávolodtak minden hétköznapi életérzéstől, nem kontrollálták a talpuk alatti talajt naponta.
Másokra bízva élték a jólétnek minden szegletét, amit magukra szabtak, nem voltak tekintettel másokra, csak nyerni akartak.
Elszakadtak már a régi életformájuktól, úgy vélik, kinőtték, mindazokat, akik hozzájuk jók, az egyszerű életükben szinte naponta ott voltak.
A barátságok kiüresednek, csak az üzletről szól már minden. Nem gondolnak rá, hogy mi lesz velük, ha majd szükségét éreznék újra, a jó szónak, a tiszta életformák energiáinak.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), megigazítja a belső tartást, helyére teszi a napi szintű gondolkodást. Nem szakad el, inkább megbecsüli azt, amit addig átélt, mert tudja, anélkül nem tarthatna ott.
Az adná számára a tartást, ami nélkül nincs helyén az emberi méltóság, a napi szinten átélt, (néha ismétlődő), fokozatosságtól emberesedik mindenki, én sem hagynám ki.
Tiszteletem.
Abban, amiben éppen élsz, hogyan tudsz boldogulni, rajtad múlik, hogy a könnyűt választod-e, ami a látszólagos jólétbe vinne, vagy megdolgozol érte, hogy tudjad, képes vagy boldogulni a nehézben.
A feltalált tudásomhoz képest és az aprópénzes nyugdíjam szerint szegény, viszont egyszerűen megélem a nagyszerűt, minden adott pillanatban.
Akkor is ha mások azt gondolják, csak a tengernyi pénz által kiszolgálva gazdag az élet. Amit úgy gondolnak, hogy azt mind lehet, hát akkor meg is jár az nekik, hogy abban éljenek.
Tiszteletem.
A működőképes önbecsülésre szüksége van minden gondolkodónak, szükséges úgy tudomására hozni a döntőknek, hogy amikor megérinti őket, kit mikor, milyen ügyben éppen, változzanak.
Elvárások helyett, gondolkodva éljék meg, amit a Nép az elvárásokban a hétköznapokban az Isten adta Nép és ugyanazt a csak egy irányú lehetőséget kapva és nem kiváltságok közepette, hinnye.
Kétféle lehetőség szerint születtünk, tehetséget hoztunk, akik intelligensekként, a racionálisan gondolkodó létükben vannak otthon, hozzáértően, kiteljesedve gazdagodnak.
Vagy már az elődeik, megalapozták a gazdagodási lehetőségeiket. Na meg ott van a génjeikben, a szorgalmas munka, a hivatástudat, emberségesként is elérhetik, a belső kontrolljuk szerinti céljaikat.
Tiszteletem.
Mások meg a lelkes, szíves, gondolkodó létükkel hozták a tehetségüket, intelligensek és azáltal gazdagon születtek.
A döntők meg nem engedik be őket úgy, hogy szabadon maradva megdolgozzanak a jólétükért, azt jól megfizetve kerüljenek ők is a saját jó szintjükre.
Ah, szorgalmasan azon vagyunk, hogy az éppen aktuálisan megszabott határokba bele is férjünk, ne legyen megalázó az, amikor csak a szívesség szintjén fogadnak el bennünket, megalázó az nekünk.
Tiszteletem.
Azt a, pedig az mindig nekünk okoz hiányt, mintha kötelesek lennénk kiszolgálni a csak túlzó pénzeseket, úgy, hogy az csak nekik legyen jó.
Az egyensúly nélkül nem megy át, ahhoz annyit lenne szükséges fizetniük, amennyivel utána jobb az életminőségük lelkileg, hiszen a pénzhez ők értenek.
Mi nehezen tanuljuk meg, ha nincs köztük sok olyan emberségesen gazdagodó, akit nem ragadott még el a túlzó pénz birtoklása, végleg.
Hiszen mintha nem egyformán járna nekünk a jóból és a szépből, amit beleadtunk a Hazánkhoz, örüljünk, ha amit már elfogadtak, mert nem ismerik a Hazánkban kitelesedett tudásnak a szintjeit, eltűr bennünket.
Tiszteletem.
Miért ne várhatnánk azt el, hogyha ide szült az anyánk, itt lenne szükség a tudásunk energiájára, hinnye.
Azért úgy is bánjanak velünk, ahogy az a tudásunk szintjén elvárható és működik. Hozzáad a meglévőt, egészségesen kiegészíti, a választék bővül, ne halványítsák, jelentéktelenítsék el, fogadják el.
Ideje, hogy rájöjjenek, tisztelettel, jó érzéssel szükséges megbecsülni mindazokat, akik azért tettek. Oda adták a tudásukat nekik ahhoz, hogy egyensúlyban maradjanak utána is. A változásaik következtében is jól érezzék magukat majd a bőrükben.
Tiszteletem.
Tapasztalatom van bőven, az egyensúly energiáját a két oldal között már jól ismerem, hiába minden, ha lehetőségem átadni a tudást nincsen.
Hiszen velünk nem számolnak, hogy jól szeretnénk élni mi maguk is, abból amit tehetségként hoztunk, nekünk is abból legyen, ahhoz elég pénzünk, mert szeretünk, gondolkodva élni, megdolgozni érte.
Gondolkodj, gondolkodj, gondolkodj, ha egyoldalúan döntesz, mi marad a másik oldalon lévőknek lehetőségnek.
Kilátszik, kihallik már, ugyan ki vállalja a felelősséget, az egyensúly hiánya miatti következményekért, hinnye már.
Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a sok jóban és szépben értelmeset, élhetővé is válhatna számunkra is , ha vissza is jönne mindaz, a beletett energiánk. Jól megérdemelten, meg lennénk fizetve pénzben, hiszen nem ajándék az, mert már, megdolgoztunk a jóban és szépben, a jólétünkért.
Tiszteletem.
2016.03.05. napján írtam. Amikor elmúlik a káprázat, kitisztulnak a tájak, a feléd tartott tükörben már nem nézed meg magadat, mert feltételezed, hogy nem érted szól, nem bízol senkiben, félsz, hogy fals képet kapsz.
Pedig az is fontos lenne, hogy meglásd abban is magadat, mert akkor még mondhatod, bocsánatot, kéred a véleményeket, mert ahhoz a nagy felelősséghez, egyedül kevés vagy.
Gyorsan döntöttél és a lelkeddel, szíveddel, gondolkodó agyad, kontrollálásának hasznosságában, még nem, csak önmagadban hittél.
Előre vitt a hirtelen jövő, szokatlanul hatásos, másoktól jövő erősen ható erő, annak hittél, s a többiekre nem figyeltél, így semmi fontosat észre sem vettél.
Tiszteletem.
Nagyon siettél, csak villanásra hatott az amit másoktól elvártál, a szíves, lelkes, gondolkodók közül, senkit nem kérdeztél, fontos jelzéseket ki nem hallottál, csak levegővételnyi szüneteket hagytál. A szíves, lelkes, gondolkodó hatni próbálkozásairól hallani sem akartál, ó de kár, ej de kár, régi mondás az, hogy több szem többet lát.
Hozzátenném vannak jó sokan, a kihallók, a meglátók, a megérzők, ha nem nevelték ki belőlük, s más irányt nem vettek, maradtak egyszerűen nagyszerűek, ahogy az Isten megteremtette őket.
Tiszteletem.
Egy Haza ez csak egy, mi, akik a szépet és jót beletettük, nemcsak önmagunkért élünk, nem tudnánk, jobban élni mint ami megjár, hiszen megmaradt bennünk, fejlődött együtt velünk a belső tartásunk, emberi méltóságunk.
Az alázat nem idegen tőlünk, abban élünk, mert rájöttünk a sok – sok tapasztalásunk közben, hogy ha elfogyott a feladatunk, amit az Isten nekünk szánt a földi életünkben, hát meglátva a generációs feladatunkat, megéljük az éppen abban adott pillanatainkat.
Tiszteletem.
Legalább ne ártsunk magunknak sem, a többi embernek se, hogy emberiesként nyugodt lelkiismerettel élhessük az életünket.
Mert amit hoztunk tehetségként mindannyian, azzal a tudással, az adott lehetőségeinket megélve, mindenki reménykedhetne, a saját lelkes, szíves, gondolkodó szintjén boldogulva haladhatna.
Eljuthatna az elégedettség érzéséig, ami azt jelenti, megcsinálta a sorsát, pontosan tudja, nem vágyik többre, így mellé nem megy.
Tiszteletem.
Nem ácsingózna a máséra, beérné a saját megteremtettjével, mert mindenki vágyik egy hasonló érzésre, hogy minél többet megélhessen belőle, a boldogság érzése az, amit elérni mindenki szeretne, s a legszívesebben véglegesítene.
Nem téveszthető össze, a bennünk lévő szeretet ereje, hiszen azzal születtünk mindannyian, megtartó tiszta erő miatt kaptuk azt. Egyfajta legmagasabb szintű belső természetes, a teremtőtől jövő, mindenkinek a belső tartásában, ott lévő erő ez.
Belőlünk és értünk is van elsősorban. ha nem visz el a mondvacsinált, álságos, körbe udvarló, rád koncentrálva, megrezegtetően is túl erősen hatásos.
A felsőbbrendűség energiájával álcázott, na az is igen falsan, bezavaróan ide – oda kap, de nagyon hatásosan árad, megrekesztő amerre kajtat, önmagára nézve kirekesztően is hathat.
Mindenkire hatva árad, kit elvisz a káprázat, ki elhiszi azt, ami benne nem létező szépet és jót, róla állítanak, hamarosan körbeér és mivel levegőbuborék, szivárványosként is hathat, óvatosan csak.
Tiszteletem.
A szeretet, vagy a szerelem rezgése, Nem keverendő össze, hát megkeresi a kivezető neki szóló utat, a tiszta szeretet, megtartó ereje, meg – meg szólítva, kihívja onnan majd a legbensőbb érzést.
Ha megengedően elég látványos is, még az is lehet, hogy egyeseknek az a szép, de mivel hamis, mondvacsinált az a kép, hát neked ott, este van akkor is, ha éppen ébred a természetes környezeted.
Már erősen erőlködve összetetten is gyengén képes hatni csak, hát elapadhatnak a kíváncsiságukkal odaterelt „siserehadak” majd, mert van az Isten, megmaradnak ők is, ahogy megszülettek, alapban jónak.
Tiszteletem.
A természetestől nagyon eltérő helyett, a saját idejének megfelelően kiüresítve, a neki is másoknak is ártót elengedve, alázatos emberré válik majd.
S a saját idejében, majd természetesen, életszerű lesz újra és igazodva a saját sorsához, továbbhaladhat, s egy idő után, kitakarítja a belső tartása és újra magához tér majd, érzi az emberies létét újra majd.
Tiszteletem.
Amit a szeretetnek mondanak azzal elcsalogathatnak, mert összekeverik a szavak értelmét, s mielőtt észlelnéd, már benne is vagy valamiben. Amit előre, meg nem mondott, csak valaki várta ott, ahova mondták oda érkezett, gondolta ahhoz, akiben annyira megbízott.
Sem nem utalt rá, sem ki nem mondott mondatok, de akkor már bemutatott neked, láttatott, téged ott, elérkeztél oda, ahova bevonzott.
Bár neked utad oda sorszerűen, soha nem is volt, megéltél valamit, amivel neked dolgod nem is volt, másban bíztál, ha nem volt képben akkor éppen veled kapcsolatban a családod.
Tiszteletem.
Néha önmagadhoz is legyél kellőképpen, de gondolkodva szíves és kérjél bocsánatot ott önmagadtól, s bocsáss is meg, amiben már lehet, ahol az biztonsággal neked a feloldáshoz akkor éppen, kezelhetően megadatott.
A tökéletes csak az Isten, az ember, ha természetesen, alázattal haladva éli meg a saját életét és generációsan is teljesít idejében, kiteljesedhet önmagához és nem másokhoz képest.
Az Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó), sokat segíthet, visszabillenthet, ha a természetes hozottadat már magadból, majdnem kinevelted. Viszont még nem mentél mellé végleg és már van rá igényed. Webtenyeres, önismeretre nevelő és önbecsülést erősítő.
Tiszteletem.
Na nem akkor, amikor fokozza még és még, mert kibillenve a biztonságos generációs határaitól messze tart már. Nem telítődik tőle, hiszen ahhoz semmi köze, nem áll meg a természetes Isten által biztosított saját és generációs határainál, tán óvatosan már.
A szépnek és jónak az érintése nélküli látványával, azonnal mindent, a markában tartva birtokolni akar. Nem áll meg, mindent oda, maga felé hajtva, a természeténél fogva, megállni már nem tud és nem is akar.
Mivel a nagy hajtásban, a belső jelzéseire nem figyelve, önmaga felett, kontrollálatlanul, korlátlan lehetőségei között, ide – oda kapkodva halad. Nem kapja erősen, a lelkes, szíves, gondolkodó belső jelzéseket, ha mégis hát elodázza azokat, a jelenlegi önmagában bízik már csak.
Tiszteletem.
Szorosra szűkíti a belső körét, ki – ki merészkedik, olyankor mint a riadt kismadár, aprócskákat nézelődik, felé irányuló tekinteteket így el sem kaphatja, nem tud kontrollálni már.
Hiszen érzi, vergődik a lelke abban, ahogy nő a külsőre rakott, szerzett, önmagát meg sem ismerve, idő előtt kiemelve sokasodott. Nem gondolhatta, hogy mindazzal óriási terheket vett a vállaira, ami egy idő után már nyomasztja, letenni viszont nem tudja.
Tiszteletem.
Amit mondtak neki, csak abba kapaszkodott. Na annál gyengébb, a belső tartással bíró ott, ahol arányaiban is túl sok, a külsőre figyelő, egyre üresedő kicsínosított, önmagához képest, túl korán rangosított.
Érte van az is, ha időben ingadozik a térde, kicsurran a könnye, amikor odaér, egy számára akkor már fontos lenne, rá még ható tiszta helyre.
A lényegtelenek sokaságát elfelejtve, előre nézve, meglátja még, a levegővel telített, levegőben lebegő buborék, szerencsét is hozhatna a számára.
Ha a természetes mivolta miatt, még időben kipukkad az üresítő energia, s rájöhet, hogy érte is szól, az abból eredő, akkor fontos felismerés majd. Az, hogy az Isten adta Nép jól érezze magát a saját Hazájában is a bőrében, nekik megfelelő szinten és jólétben élhessenek.
Tiszteletem.
A családnak megtartó ereje van, a sarjaink, ott addig maradnak, vagy oda vissza – vissza járunk, amíg őket, szabadon hagyják akkor is, ha egy miliőben vannak is, tapasztaltan, oda – vissza toleránsak.
Szeretettel hathat az, ha tisztelve a saját sorsukat, mint a sajátunkat, mindenki felé a maga idejében és amikor aktuális lehet, elengedően. Tisztelettel vagyunk oda, mindenkinek van saját sorsa, na meg generációs feladata.
Tiszteletem.
Építően tartásosan, s a saját sorsunkban is, kellő alázattal élő mintaként, hatással lehetünk. Ezt tapasztalatom, egy generációs házon belül is, hogy a család, működőképes marad, ha önmagához mindenki hű lehet és a sorsa megélésében szabad maradhat.
Minden család kulcsa ott van belül, annál a családtagnál, aki lelkesen, szívesen, gondolkodva, a családjuk összetartó erejében bízik, tapasztaltan, tudja azt is, hogy segíts magadon az Isten is megsegít.
Alázattal bírunk, a földi szinten legnagyobb kihívást jelentő, el nem szürkülő, folyamatosan megújuló, közben azzal, őt magát is a saját szintjén megtartó, de azt emberi méltósággal hétköznapi szinten, jól megélhető, hitelesen, kontrollálhatókhoz, mind, tisztelettel vagyunk.
Tiszteletem.
Az Isten adta feladatunk, a saját sorsunk, generációs feladataink, tiszteletben, szeretetben tartásához mint élhető jó minta maradjunk. S azzal együtt, az emberi méltóságunkkal és a tehetségünkkel, a többiekhez, a Hazánkhoz, a Világhoz, adjuk a saját szintünkön, a tudásunkat.
A gyermek csak kicsi, nem hülye, érte tegyél, ne helyette, így lesz az ő életének is értelme, nagyon sok intelligens, a tehetségét korán felismerő és ahhoz ragaszkodó, gyermek született meg a Hazánkban.
Kitartana abban amiben hozta a tehetségét, ha lenne mellette olyan felnőtt, aki hagyná kibontakozni, mivel az erősíti meg, a sorsában. Ah, ne sérüljön közben, mert gondolkodóként született, az előző generációi meg nem, úgy is tudjon, időben kiteljesedni, a többletéért ne büntethesse senki.
A választékot szükséges lenne számukra is biztosítani, nem született ide senki sem fölöslegesre. Kölcsönös tiszteletre oktatás, a sorsukhoz neveléssel, mint egy reklámot írom ide és oda, hátha értik.
Tiszteletem.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolnék ellened sem, de melletted se, mert ide is nap mint nap, írni, na meg, az oktatás lehetősége miatt jöttem.
Amit nem te teremtesz, nem lehet a tied, csak időlegesen, esetleg, látszatra az, amíg el nem veszíted a mellébeszélésekkel a hitelességed. Hiszen nincsen benne az emberséges tartásodban, annak a tudásnak a rezgése, a saját sorsodhoz, generációs feladataidhoz, nem valósan, a nehézben, emberesedés nélküli és könnyű maradsz.
Ha rászolgálsz, az úrhatnám viselkedéseddel, gőggel fűszerezve, túl mégy minden tisztelhetőn, pocsékolsz abból, amiért nem is dolgoztál meg, mutatva azt, hogy az is megjár neked.
Azt mutatva neked mindent lehet, amiért legfeljebb félnek, majd tőled többen, mert látják, hogy amit cselekszel, azt nem is érted, hogy azt másoktól is, miért várod el. Viszont mindenki tudja, aki már volt kiszolgáltatva neked, igazán megismert, tisztelnie nincs miért téged, tán önmagadtól is félhetsz.
Szeretet, szerencse, tisztelet, emberséges tartás, a szintünknek megfelelő tudás, emberi méltóság is, legyen ottan bőven, hogy azzal feltöltődve, vihessenek belőle, az arra már igénye, onnan kimenőben. Tiszteletem.
Tiszteletem. 2022.10.05. Ah, de jó is lenne, ha hozzáértők döntenének, a tiszteletet a hétköznapjaikban ismerve, felettünk. Akik ide Magyarországra, a Hazánkba, a szülőhelyünkön maradva, teremtettünk, jót és szépet, az egész eddigi életünkben. Rábízom az Istenre, amivel nem bírok el, megyek és megoldom azt, amire képes vagyok, hogy ne az üresedést erősítsem. A sorsomat teljesítettem, egy évtizede annak is, mivel megváltozott minden és a dobpergés gyorsaságával történt, hogy úgy legyen és másképp nem lehet. Meghozta az, azt, hogy ahhoz, hogy élni tudjunk, a túlélésre koncentráltunk, mivel mindenkinek más és más a sorsa. Most nem elég az, ha a család együtt teremti, mert akkor a saját sorsát, nem biztos, hogy egy időben azzal meg tudja élni. Ha meg a generációs feladata adott bőven, több generáció tekintetében, hát szedheti a lábát, hogy utolérje önmagát. Tisztelettel élj, hogy a saját idődben, magad is tisztelhető legyél. Heringes Árpádné, prevenciósként. Műhely, a megelőzésért ev. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Paks. Hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között tájékoztatom, a +36302470589 telefonom által, amivel, történik az Oktatásom is, a saját rajzos feltaláltam szerint.
[caption id="attachment_34433" align="alignnone" width="225"] Átfordultunk című festésem, A csoda című könyvem előlapja lett. Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Vadász u. 59. Hergál Ház.
Nézz a lelkes éned szerint, gondolkodva szét,
látod milyen
szép a lelkednek tiszta tükre, mind
így születtünk, maradjon hát meg.
Akárkinek nem szól ám a tiszta szó,
van aki hangoskodásnak hallja.
Gyakran sokan hamiskodnak,
divatossá lesz az ha akarja,
dívik a mágia, bírja azt
a kontroll nélküli.
Egyszer már
bejött, hát
most újra, hátha,
nem jönnek rá, jobban
járnának, ha jól megdolgoznának mindenért.
Mind a két oldalukat használva, egyensúlyban, mert a
racionálisról folyamatosan beszélnek, a lelkes, szíves, gondolkodó
nem kap lehetőséget arra, hogy bemutathatná, mit talált fel 11 éve.
Így aztán mivel nincs mindenkinek számolható mennyiségű pénze,
ugyan meddig tart ki a nincsben, a bevétel nélküli lelkesedése.
A megmondó nem adja meg a megjáró jólétet, na hiszen,
akkor meg, nem tudná féken tartani a véleményüket.
Várják ki a sorukat, amíg kiemelik a sok
hatalmaskodásról álmodozó számtalan sokat.
Az is addig tart, amíg hasznosan, jól és jókor
bólogatnak és egy ügy hasznát szolgálják.
Az Isten adta Nép meg jó lesz majd, ha
már lesz munkája tán napszámosként, az
emberséges szabályokat betartókként.
A tevékeny ember arról is jól
gondoskodik, abba ne hagyja,
önmagát a saját életritmusában
tartsa, az önbecsülését az adja.
Nincs jólét hiába dolgozunk rá,
még sok évet érte, nem változott
a nyugdíjunk, csak aprópénzes törpe.
Üres perselyek, nem okoz gondot az
a megmondónak, nem okoz hiányt neki,
a mi felelősségünknek veszi, nem érdekli.
Adót fizethetünk és minden elvártat, nahát,
úgy talán hasznára leszünk az elképzeléseinek.
Minden megváltozott, ahhoz képest változik meg
naponta minden, a gondolkodók agya felfogta azt,
teszik a dolgukat, mert tudják, tudás nélkül nem megy.
Érjük be azzal, hogy tudhatjuk amit feltaláltunk, mert azt,
nem mindenki képes érteni. Miért akarnánk jólétben élni, még
talán elkényelmesednénk, akkor meg, nem lennénk hasznára neki.
70. az évünk, a hivatásunkat gyakoroljuk, hála Isten alázattal bírunk,
hisz meg szeretnénk csinálni a jó sorsunkat, a generációsan adottat.
Reménykedünk abban, hogy meglesz a jó gazdája, mindannak a jól
működő és életszerűen alkalmazható tudásunknak. Az enyémnek
a jelnyelve, érthetően emberséges tartást és méltóságot ad.
Bocsánat hát azért, hogy nem mindenki tudja megtanulni,
a teremtő Isten így gondolta, az intelligenseknek szánta,
ahhoz amit ők tudnak a legjobban, kiegészítő tudásnak.
Az egyensúlyuk megtartása miatt jönne jól mindenkinek, aki
naponta azt is kapja, ami nem benne jött össze, csupán átárad rajta.
Se eleje,
se vége,
nem
ébred,
hisz még álmos,
nocsak ott egy táltos,
hogy – hogy nem most.
A férfi, az apa akkor
van a helyén, ha
tudja a családja
a múltja, akkor is,
ha váltana, a talajt
a lába alatt az adja.
Na meg attól van a
tartása és méltósága,
vagy szét lesz hordva.
S a jelen is az ő múltja,
ha a gyermeke sír utána,
hogy is hívják azt, aki onnan
az apját nyugodtan utánozza.
Komoly szervezéseket igényel,
hogyan oldják meg a hirtelen
változásokat hallva, akár
naponta, nincs másuk
mint a józan működő eszük.
Mérlegre teszik, hol miben
mennyire mehetnek el, hogy
a legfontosabbak jól legyenek.
Megtanítani a gyermekeket és
a fiatalokat most úgy megélni,
hogy a szüleikkel közösen,
jól tudjanak boldogulni.
Minden ember tudja, hol van
az a határ, ami kezelhető még,
hogy ki ne kopjon a tisztelet már.
Emberséges oldal nézz kérlek rá.
Azt hiszi, hogy ő a vezető, pedig
őt vezették és alaposan meg,
minél feljebb, annál lejjebb.
Egyszer volt és már nincs is,
nincsen mit megfogni, se határ,
de kerítés sincs, minek a kilincs,
ha meg sem kérdezi csak elveszi.
Szintelenűl hamisan ki és bejár,
az ismétlésből nem tanultak íme,
kileng a ringlispil most fordítva jár,
észre sem veszik, magabiztosak már.
Nem kérdez, de elrendezi tefeletted,
üvegből van átlátszó, se eleje se végszó.
Nem mond semmit se a gyors szó, ha csak
üres, nem építő az a szó, ha nem előremutató.
Szegény Hazám Csoda Szép, a felszínen a csilivili,
a mögöttes se nem látható, se nem hallható, zajszűrő
lett az aki azt érti is. Generációs jeleket és feladatokat
hoztunk, az is lenne ám a mi dolgunk, van úgy, hogy
előbbre jár a zsenge, mint az ő összes őse lehetne.
Hiszen megoldotta már előtte, a sok- sok elődje,
nem kell ismételjen, tudja, hogy mi a dolga, látja.
Ah, nem magyaráz, csak mondja, jól betanulta,
üresen honnan tudná mi a módja. A szinteket
élhetjük, mert megtapasztaltuk, kikínlódva,
óvatosan haladva, volt, hogy csak araszolva.
Van aki születésével hozza, van aki tanulja.
Mögötte a sok – sok munka, az a gerincet
kívülről formálja, a belső tartást, a lélek, a szív,
gondolkodó agya adja, ő tudja, hogy az a dolga.
Örülni kell ha most van tán már munka,
mert akire van az bízva, megtartja,
az át nem látja, csak kapja-marja.
Arra van beállva, tessék mondani
a minőséget ki adja, a hamar, gyors,
majd mit hoz utána, hogy újra, meg
újra, meg újra, aztán elillan csak volt.
A térképet, terveket értik-e, azt
tessék mondani ki olvashatja, van
annak titoktartása, vagy minek a.
Ki kiben bízik, ki kinek a rokona,
jó barátja, sógor – koma, flaska, gomba,
jó nagy a tátott szája, ahhoz van szokva.
Befenyít ha nem úgy van az, aki eddig
nem tudta, majd megtudja, örül ha
hallgathat, aki azt már régen tudja,
eddig nem hozta nyilvánosságra,
más tegye meg azt várja, hátha.
Ez a mi Hazánk, vagy tanulta,
vagy veleszületetten is hozta,
aki ezt nem tudja, az mire
alapozza, van az Isten.
Van aki nem érti, hogy
mit nem értenek, hiszen
átlátja, összefüggésében
is láthatja, de az a sajátja.
Ki garantálja, nem lefele
van a felfele, ugye nem
adják azt parancsba.
Ha a hozzáértőnek
nincs ott munka,
akkor ki jelzi,
ha félrement,
a kifényesített,
megtévesztően
olyan mintha, de
csak üresednek,
csillogók a szemek.
Igen kényeskedően,
esendő, fekete-fehér,
igen-nem, ez kinek a
szégyene, te tudod-e.
Este sétáltatja, azt akit
nappal nem lehetne, se
fék, se emelkedő, ugyan
ki állítja meg, belyeztette
magát, lett hát privát.
Mindenbe belelát, már,
szava van, hallgatnak rá.
Kint gyűjti már régóta,
hogy legyen pénze majd
rabszolgákra, hét határra.
Nagy batárra, futhatnak tán
a gyermekek majd utána, a
zörgéstől a jajt úgyse hallja.
Édes Hazám Csodaszép, ne
menj még, várjuk, hogy azt
a sok szépet és jót, amit ide
teremtettünk, mi is élhessük.
Ha elszakad az ami tartotta,
hamar minden oda, se tartás
se méltóság, se veleszületett,
se tanult, csak a látszatra adva.
Hol a teteje, hol az alja, nagy a
katyvasz, majd kiválogatja.
A tanácsot azt valaki kívülről
adja, könnyű úgy, hogy nem él
benne, nem hat rá egy kicsit se.
Megkérdezték-e, hogy most hol
lehet élni és milyen minőségben,
van-e még, aki átlátja az egészet.
Fontos-e még az ember, vagy
az már mellékes, ha ő elég ügyes.
A kevésből ugyan, hogyan fizesse
akinek nincsen, ugyanazt mint az
akinek túl sok van, miért kötelező
az, ami nincsen a hasznunkra sem,
belül marad ott egy körben minden.
Átlátja-e valójában az akinek ezt,
tudnia kellene, vagy a statisztika
is elég, nem számít már az ember.
Ha nagyon igyekszel, gyorsan érsz
el oda, ahova nem kellett volna soha.
Majd nem látsz mást, már csak olyat
mint önmagad, s mind ugyanazt
akarja majd, tán más formában.
Visszasírod majd az emberségeseket,
mert nem törődik majd veled senki,
pedig azt hitted, ha győzöl jobb lesz.
Rá kell jöjjél, a megoldás ott benned,
ha alázat hozzá nincsen, nem éred el.
Van-e neki hite, van-e még hiteles
szava, vagy már régen oda, pedig az
a tartást, a méltóságot mutatja, hiába
na, azt az Isten adja, ember nem ronthatja.
Ez itt a mester éve, ha elérted, köszönd meg,
ott leszel a legjobb helyen, amit az Isten ad.
Segítsék egymást az emberségesek túlélni,
ígéret sincs és úgy nincs is mit betartaniuk.
Vess számot magadban, honnan indultál, hol
tartasz, ez neked mennyi munka, feladat volt.
Felépültél-e oda ahol vagy, vagy mások tartják
a talpaidat, mi lesz ha nem törődsz te senkivel,
elfáradt, éhes, elenged nem tart, kiben bízhatsz.
A legfontosabb az, hogy bármilyen magasságokban is
időzől, ha megteremtetted és jó körülmények között is vagy,
el ne feledkezz arról, milyen nehéz munkás utat tettél meg.
Adj tiszteletet oda ahova még lehet, emberséges maradj.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, online oktatás.
Az élet élni szeret, hát éljen a szeretet. Julamami
Bocsánat, ha úgy gondolom a lelkünk nem hal meg, különböző vallások másképp látják, vagy értelmezik mindezeket, tiszteletem.
Amikor meg és feltaláltam a sorsok képletét, sorsfordulóknak a csomópontjait, volt amit, az életem a sorsom, mondatommal fogalmaztam meg. 8. éve megváltozott mindennek a rezgése, minden hat mindenre, így aztán ha akarja ha nem, átrezeg rajta, teljesen hétköznapi szinten.
Én ugyan, nem szeretnék meggyőzni senkit sem, ha nem ismeri a sorsát és a generációs feladatát, akkor is él valamiféle hatás szerint.
Amióta tudom, hogy van sorsom és mi mindent szükséges megélnem ahhoz, hogy le tudjam törleszteni mindazt, amit mások nem csináltak meg, teszem naponta, amit ide rak a teremtő Isten.
Alapokat adva a következőknek, minek kínlódnának ugyanazokkal, amit generációkon keresztül nem csinált ezidáig meg senki sem.
Hinnye, hát fölvállaltam és ebből amit elbírok balhéként én magam viszem el, hogy el tudjak számolni a lelkiismeretemmel még időben.
A lelkiismeretünket becsapni, sem átrendezni, se csökkent módra rakni nem lehet, magunknak fontos elszámolni vele, még éltünkben.
Nem beszélnék rá senkit sem, hiszen aki arra már érett és észleli lelkileg a hiányait és már van rá igénye, jelentkezik és megtanulja tőlem, ami egy napon rajzoltam meg, szedi a lábát és a sorsát éli utána.
Hát érvelve oktatok, látja azt aki tanulja a végére összeáll számára is összefüggésében az, hogy mindannyian más és másabb sorsot hoztunk és különbözők a generációs jeleink mindannyiunknak.
Óvatosan csak, hinnye, amikor önmagadnál, generációs határaidnál nagyobbra, többre vágynál.
S azért mindent félreteszel, elodázol, áthágsz, sürgeted, hogy mielőbb elérjed, csak arra koncentrálsz, sikerül, el is éred.
Meg lesz mindened, amire vágytál, megmarad egy éhségérzet benned, a még többre és annál is jobbra, nem meggyőzni, legyőzni vágysz már.
Akkor jössz rá, amikor körbeérés, telített pillanatára túl korán, minden belső védelem nélkül, rátaláltál, na akkor bizony, már csak a magány után vágynál, annyira eleged lett mindenből, belefáradtál.
Hiszen annyira elhagytad a többieket, barátaid már nincsenek, nem tudod elmondani már senkinek, hogy rájöttél, a sorsod kulcsára, hinnye, az mindenkinek más, másokét toltad, a sajátodban nem haladtál.
S te nem arra az érzésre vártál, az nem a valóság, másokat utánoztál, amikor a saját és generációs sorsod helyett, csak a vágyaid után jártál.
Gyorsan, a további motivációt keresve megcsinálod a belső, külső mérleged, s rájössz, amikor kigondoltad, hogy merre, hogyan teremtsd azt a túlzóan sokat meg, már megvolt mindened neked.
Tanuld meg mit írt bele a teremtő a tenyereidbe, az a sorsod neked, nem szükséges másra bíznod, hiszen elég ha belenézel és megnyugtató lesz az érzésed, egészséges körforgásban leszel.
Műhely, a megelőzésért, Önismereti oktatás, Sorsolvasó Julamami.
Mindegyik oldal tájékoztat arról, feltaláltam valami fontosat, amit nem bánt még meg senki sem, aki megtanulta tőlem, mástól nem tudja egyenlőre, Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajdona.
Online várom a jelentkezőket, akik megtanulnák, hogy utána a saját családjukban, s a baráti körükben a sorsokat hitelesen leolvassák.
Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóval benneteket. A tiszteletről, a szeretet tiszta, éltető erejéről soha el ne feledkezzetek, ha bármilyen magasságokat is értetek el, maradjatok emberségesek.
Amikor megszülettünk nemcsak a külsőnk szerint hoztuk azt ami látszik, bennünk van a lényeges, a lelkes, a szíves, a gondolkodó énünk.
A valamiben tehetségesnek születtünk, valamihez kiváló szakértelmet hoztunk, kommunikálni születtünk, kitűnő másolatot adó fotós, vagy neves festő, író, vagy napi szinten alkotó, akit megtalált az ihlet.
Adnánk bele a közösbe valami jót és szépet amit megteremtettünk, a legjobb tudásunk szerinti, jó minőségű munkát adva, megbecsültek legyünk.
Ugyan miért nem a Népnek a jó minőségű életéért terveznek, miért nem a Néphez igazítanak, az életszerű jó működéséhez a Népnek, hozzá adnak valami jót és szépet, ellátást úgy, hogy jól élhessenek.
Emberismeret, önismeret, önbecsülés, tolerancia, elfogadás, elengedés, a tudás szerinti önbizalom, érvekkel való meggyőzés.
Egészséges lélek mint túlélési lehetőség, előbb látni el a rábízottakat, hogy jól megérdemelten láthassa, a tükrében, azt a minőséget amit beletett, sikerélményt adjon az, ahogyan teljesített.
Amikor 42 évesen rátaláltam, a tehetségem adta hivatásomra s 47 évesen ki tudtam mondani érdemben az első nem szót, akkor változott meg az életem minősége, felfogtam, jórészt rajtam múlik.
Ami nem jelentette azt, hogy jó minőségűvé vált volna, azon vagyok amióta az eszemet tudom, hogy a már adott alázatomnak megfelelően jól kommunikálni tanuljak, igyekszem nem adom fel.
Gyors a felfogásom és meglátom a lényeget, fel tudom fogni, hogy a fontosnak a látszata, nem hozta meg, a teljesítéseim általi, a már magamhoz mérhető anyagi síkomat a számomra még ezidáig.
Nem dönthettem magamról, nem kaptam meg időben a lehetőségeimet, az adott élethelyzetemben, hát kivárom, hogy azt érezhessem, megvan.
Tovább tudom adni az oktatásom által, miután eladtam amit feltaláltam és amiért még kétezer előtt, a kitűnő megajánlott diplomát, már jól megérdemelten elfogadtam. A hála érzése amíg élek mindig megmarad bennem, többször is megköszönöm mindazt, amit, valaha is tettek még időben értem. Tisztelettel köszönöm.
Gondolkodjon mindenki el, amikor az jutna eszébe mit akarok még, a 70 évemben járok. Csupán annyi a válaszom, a sorsomat nekem fontos úgy megcsinálnom, hogy ne hagyjak hátra, a következő generációnak lehúzó meg nem oldott feladatokat, ha már látom.
Mert nem magunkért teszünk csak, s nemcsak a saját kultúránk felé teljesítünk, közreadunk, megmutatjuk szerényen az alkotásainkkal önmagukat, hozzáteszünk valami fontosat a Hazánkhoz.
Ha ráébredsz majd a valóságra ne uraljon el a bánat, úgy lépj előre, hogy a sorsod megveregethesse a vállad.
Vannak a hozott dolgok, amiket ránk hagynak, ha nem tetszik, hát oldjuk meg magunknak. Na, de így is születtünk, szabadnak, a tüdőnknek tiszta levegőre van szüksége ahhoz, hogy kimondjuk őszintén, az meg ez, nem hagyja a boldogulásunkat.
Mások szerint élni, az azt is jelenti behúzni a nyakunkat, az nem is lenne gond, ha a hozzáértők mondanák meg ami szerintük helyes. S ahhoz a lépéshez az fontos is lehet, mit meg, tisztelettel nem ajánlanak.
Viszont, ha nekik maguknak nincs abban tapasztalatuk amit felvállaltak, csak azért kerültek oda, mert olyan bevállalósak, ah.
Hát akkor nyögünk sokan, a megváltozott életünkben nem találjuk önmagunkat, megváltoztatják a szokásainkat, pedig azok is mi magunk vagyunk.
Gondolkodunk, mert emberek vagyunk, hiszen tapasztaltak, tanultak, tehetségesek, szaktudásosak, alkotók vagyunk. Nem a túlzó pénz csinálta a karakterünk, intelligens a lelkünk, szívünk, agyunk, tudjuk, hogy van az Isten, úgy is élünk, emberségesek maradunk.
Nem ártunk, nem bántunk, de magunkra is vigyázunk, kiteljesedve élni igyekszünk, mert éltet bennünket a nehézben is a reményünk.
Nyugdíj helyett valami aprópénzt kapunk, nincs miért reklamálnunk, hiszen pont azokba az évekbe soroltak. Vállalkozókként nem kaptuk meg azt amit az alkalmazottak. Tetszik, nem tetszik nincs más, abba helyeztek ezzel bennünket, emberségesekként, a döntéseiknek a kiszolgáltatottjai lettünk.
Nem számít itt más, ha nem ártasz, nem bántasz, s nincs kérkedően habzsoló, dőzsölő életed, se tenger pénzed, akkor magadat jól vigyázzad. Használd az intelligens lelked, szíved, eszed, mert többletként azt adta az Isten, az a gazdagságod neked, fejlesztheted, mások nem vehetik el tőled.
Önmagad is tiszteljed, hogy az embereket megbecsülni legyél képes. Fordulj szakemberhez akkor, ha magadat beszorulva érzed, jól nézd meg ki lesz az, akiben megbízhatsz, emberies-e vagy csak, igyekeznek elhitetni veled, hogy még igazi.
Anyák, apák, nagyanyák, nagyapák, tanuljátok, meg, hogy ti segítsetek a szeretteiteknek. A hivatás fontos, de az első a család legyen most is a legfontosabb kincsetek.
Vegyétek észre időben, ne engedjétek meg, hogy kihúzgáljanak belőle, hogy csak az árnyékotok kerüljön haza, s ne maradjon bennetek odaadó szeretet. Ne vonjátok meg tőlük, ha több szeretetet adtok mint amit szükséges, később nagyon hálásan visszaadják azt majd, amikor szükséges az nektek.
Egyéniség, egyes ember, egy meg egy, meg egy meg egy, az nem mindegy, hogy ki mit hozott önmaga szerint és generációs feladatot mit hozott, amit neki kellene teljesítenie.
Nem szabadna ugyanazt továbbadni, ami helytelent kaptatok gyermekkorotokban. Az is jusson eszetekbe, amit nem törlesztettetek le időben nem kértetek bocsánatot érte.
Vagy ha túlzásba vittétek a szigorúságot, azzal magatoknak is sokat
ártotok, ha majd rájöttök túlmentetek a saját fejlődési szinteteken,
azáltal visszakerülhettek oda, ahonnan elindultatok, ismételhettek.
Ha félelmet generáltok, a lelkiismeretetek majd azért jól megdolgoz.
Lásd be nem illesz az intelligensek közé, ha nem hoztad hozzá a tudást, s abban tapasztalt sem vagy, hát sokáig a tudás hiánya mögött már meg nem bújhatsz.
Hát pótold a hiányaidat, a hitelesektől tanuld meg, előtte kontrolláljad alaposan, tanulj, tanulj, tanulj meg minden olyat, amire a lelked, szíved, gondolkodó agyad, hiányként rámutat.
Felelőtlenül, kontrollálatlanul, ne másokra bízzad a legbensőbb titkaidat, neked kell megélned, hitelessé válnod a tieid felé.
Azzal, hogy ne mások mondják meg, mi a családodban a helyes. Hiszen eltávolodhatsz általa a családodtól, más irányzat által, más irányba visznek el a hatások.
Magyarnak tartod magadat, s milyen, s kinek a kultúrája igazgat téged, a múltba révedsz, a fontoskodóknak mindent elhiszel.
Nem veszed észre, hogy ott mekkora az önös érdekek halmaza, hopp benne is vagy a katyvaszba.
A múlt elmúlt, figyelj a mára, a most pillanatára, engedd át magadon az értékes pillanatot, amit közvetít feléd, a lelked, szíved, gondolkodó agyad, szintet válthatsz.
S amikor megadtad magadnak azt, talán vedd természetesnek, s megint működjön a gondolkodó agyad, mert azt teremtette az Isten az irányítódnak.
Tapasztalatom szerint, a szeretet, az nem szerelem, de a rásegítettel működő vágyad sem egyezik meg azokkal, a legtisztább, legmagasabb, emberies érzésekkel, hinnye.
Azt inkább tanulmányozzad, hogy összefüggéseiben is megértsed, a három fogalom nem ugyanazon gyűjtőbe tartozik, ha benned már csak az fokozódik, kérdezd azt, aki már kijött belőle és megúszta ép ésszel, s újra gondolkodó ember lett belőle.
S mond, hogy magyarázod majd a szeretteidnek, ha lekopik az álca végleg, mit miért tettél úgy, ki mondta meg helyetted, vagy ki mondta meg neked, mit tehetsz és mit nem tehetsz.
Bánjatok tisztelettel a Hazánkban született gyermekekkel, ne utánozd le azt ami fájt neked gyermekként, nem jó nevelési mód az.
Ne akard, hogy felnőjön, hagyd gyermeknek lenni, töltsd be a szerepedet jól, ha szülő vagy, adj, hogy majd kapjad meg ugyanazt.
Ne mond azt, hogy mi legyen vele, ezért meg azért, mert árthat az.
S tudtad-e hány ember üresedett ki közben, s került le a lehetetlenségbe, mert nem kérdezted meg előtte, ebből megélni megtudnak-e.
Vagy csak kitűnően képzett volt arra, az odacsalogató közvetítője, s csapdád lett, a tudatlanságod, tájékozatlanságod, a hiszékenységed.
Mindenki más és más, a különböző kultúrájú emberek, ha nem ismerik egymás kultúráját, hát tudomásul kell venned, annak kell alkalmazkodnia ott, aki érkezik oda.
S ha felvállalod a vezetést, akkor ahhoz alap az, hogy neked kell tájékozódnod előtte, hogy mi az elvárás abban és mit várnának el tőled, s te ahhoz elég emberséges vagy-e.
Nem lehet mások szerint szabadon élni, különösen akkor, ha aki megszabja, azt sem tudja, hogy ő maga kicsoda, s az amit tőlük elvár, velük és nem értük, csak önmagáért csinálja, fontos az igazsága.
Jó nagy csoda, ha nem látja azt sem, hogy mennyire nem érti mit miért tesz, kívül keresi a magyarázatokat, nem ad csak elvár.
Mindenkiben talál hibát, hogy ne kelljen megismernie sem önmagát, sem a sorozatban elkövetett hibákat, hinnye, nahát, nahát.
Légy a vállalható önmagad, annyit vállalj, ha tévednél beleférjen még a bocsánat, hogy ne menj túl azon, ami már megbocsáthatatlan.
Ismerd meg az intelligens emberies határokat, ha nem ismerős számodra az, hát tanuljad, hogy tudjad.
Ne vedd természetesnek, hogy ha megváltoztatsz valamit, ami attól kezdve úgy lesz csak és sehogy máshogyan.
Az kezelhető lesz-e az ő életükben, befékezve, ellehetetlenítve, megrekesztve, s te nem veszed azt sem a nagy sietségben észre, hogy leépíted vele a saját intelligenseidet is, azt remélem, hogy nem végleg.
Pedig az Isten azért teremtette őket, hogy a Világnak emberiesként, nem ártva, nem bántva, átlátva, kihallva, megérezve, jó vezetői legyenek a többieknek, a család is így működne egészségesen.
Azt is pontosra formálta, hogy mikor nem szenvednének a láthatatlanná tett, átfogalmazottként nem is létező, lézengő, vegetáló értékes emberségesek.
S nem maradt más, csak a lyukak, se szabad akarat, se jó falat, jaj, csak a tisztelet, szeretet, becsület, tisztesség, nehogy szitok szavaknak nyilváníttassanak.
Az átfordultunk című festésemet, 2012-2013 szilveszterén, néhány perc alatt festettem, hát rajta van minden, azóta a jó kommunikáció lenne a legfontosabb amit gyakorolni kellene.
S csak kevesen vannak tisztában vele, annak, ha befordulnak, kifordulnak, leépítik magukat nem lesz semmi értelme. Gyorsan elfelejtik őket, mert nem hagytak hátra semmi értéket mint szépet, sem jót, ami megtartaná a jövőnek is őket.
A bajukban,nem gondol rájuk akkor segítően senki sem, maguknak kell segíteniük önmagukon, ha nem tudják, hát megtanulják a tiszta emberies módját. Különös oktatás, nevelés tolerancia, segíts magadon az Isten is megsegít, hogy ki ne fordulj önmagadból.
Ha van kiért, mert önmagadért már képtelen vagy, hát a szeretteidért, tiszteltjeidért, jól kommunikálj ember, mond el mi fáj, gyere mesélj, nem feleslegesen van ott a nótában sem.
Ne csak emlék maradjon, vagy talán apró nyoma itt – ott, hogy volt valahol egy Magyarországnak nevezett hely. Ahol halkan, csendben, megszüntették az értékes önmagukat, a jövőképüket, még a gyermekeiknek szánt jövőképet sem becsülték meg, mert elhitték, hogy el kell fogadjanak mások szerint mindent.
Amiért pedig sokat dolgoztak, tettek az eleik, nem vették észre, hogy a generációsan, a családjuk tekintetében fontosak azok. Ott van az, szerencsére az alacsony szintűnek nem láthatóan, megoldásként, a lelkükben szívükben, gondolkodó agyukban.
Az csak értük szól az, maga az értelmes életükre az igényük. Az éltető erejük ott belül, ami sokáig szunnyadhat, de az emberies lét, ki nem hűl. Mert az élet élni akar, ki végleg nem hal, a szerényben is lehet értékes, ha pont az menti meg. El ne felejtse megköszönni, mikor kinek, de az Istennek mindenképpen.
Ki tudja mi volt az, ami ilyen hatással volt rájuk, hogy csendesen leépülve, elfogadták a lehetetlent, az élhetetlenné váltat, s már csak a látszat marad, az igazi önmagukhoz képest.
Az látszik tán csak, hogy egyszer voltak, ahol jól még nem voltak, talán néha jól is voltak, nem tudni, hiszen hírmondó sem maradt. Talán nem is igaz az, csak valaki kitalálta, hogy valódiak voltak, csak nem, hogy ennyire megváltoztak a nyomasztó hatások alatt.
Segíts magadon az Isten is megsegít, így élek abban amiben éppen lehet, nem kesergek, inkább alázatot tanulok, amikor éppen mihez szükséges. Elfogadó vagyok, elengedést oktatok, önmaguknak toleranciát rajzoltatok, amikor van igény rám Online vagyok.
A Különös oktatás, nevelés, magyaros agyalós tréningen, minden számukra, személyiségüknek fontos tudásomat átadom, mert közben én is mindig tanulok, hát köszönöm jól vagyok.
Mivel kommunikálni teremtett az Isten, hát a festésemmel
is azt teszem, alkotok akkor is, ha megtisztelnek és a Julamami Magyaros Agyalósára mint az Általános műveltséget növelő ” Tenyérolvasó” védjegyes tréningemre jelentkeznek.
Az annak a hiánya által már megérintődő, esetlen lefékeződő emberiesek, a tartásukat védik meg, vagy igazítják vissza, úgy, hogy nem törik, nem szakad, vissza az egyeneshez.
Hiszen ismerik önmagukat, a hozott tehetségüket és azt is tudják, hogy az akaratos az önigazolása miatt fontoskodó. Hát megtartják az önbecsülésüket, igyekeznek érvelni, hiszen az viszi őket is előre.
Majd rájönnek idővel mások is, hogy mit miért nem utánoztak le azt amit elvártak volna tőlük, hiszen olyan tudást hoztak, amivel helyzeteket már szinte gyermekekként jól megoldottak.
Nagy szükség lenne már az egy anyanyelvet beszélő gyermekek és felnőttnek gondoltak között.
Mert lehet, hogy fordítva van a hozott törleszteni való és a fejlettebb szinten lévőtől, még az életkora miatt nehezen elfogadható, ah.
Pedig már ésszel él, a hozott többlete által tele van okos, józanul átgondolt, indulattól mentes érvekkel.
Mindannyiunknak szükséges a tapasztalás, azt, hogy a kérdések a szülő felé hangzanak el, lenne a legfontosabb a fejlődésben lévőknek.
A bizalom maradjon meg a szülő és a gyermeke között, ne elvegyen, adjon, tervezzenek együtt és legyen annak az adni tudás az eredménye.
Úgy mindketten tele lesznek sikerélményekkel menet közben és nem feszülten, jól kommunikálva oldják meg, hiszen közös az érdek.
Sokszor voltam tolmács szülő és felnőtt gyermeke között, úgy is, hogy azt sem tudta, hogy létezem és miért tudtak egy idő után együtt tervezni olyat is, ami addig úgy tűnt megoldhatatlan kettőjüknek együtt.
A gyermekkorúaknál az érintett szülő is jelen van, úgy történik a tolmácsolás a két különböző szinten törlesztő között, hála Isten, láthatóan utána is jól működik.
Magyarországon születtem, itt neveltem magamat fel, iskolába is ide iratkoztam, azt tanultam meg amit nem tudtam. S ami megfogott, vagy hiányzott ahhoz, hogy kitejesedjek az életem során, tanulom nap mint nap és azzal is, ahogy tapasztalom.
A sorsomat ismerem, már letörlesztettem a sajátomat, s generációsan is teljesítem, ha még adódik közben időben.
Csupán az vár rám, hogy el tudjam adni a feltaláltamat és betanítsak az oktatására az igénynek megfelelően érett, igényesen emberségeseket.
Azzal már a többiekért teszek, akiknek már van igénye arra. A születésünkkor hozott, felelevenítő, agyalósra, amit feltaláltam, jól működik.
A saját szintjükre hozzák magukat vele az emberségesek, hogy a hétköznapjaikban, megélhessék és gyakran a sikerélményük ünnepeit.
Köszönöm Istenem, köszönöm segítő emberségesek, ha gondoltok rám majd, hogy ha a sokaság felé a szervezéssel sok idő ne menjen el.
Ha nem bírnék el, az adott sűrű, pont az ürességet óvó gátakkal, amikben a hivatásaitokban otthon vagytok és már nagyok vagytok, abban emberiesen segítetek, hogy az oktatás naponta menjen.
Azért, hogy minél előbb kerüljön, kapjon valamilyen formában, az oktatásban helyet.
Ez a fontos tartást megtartó, vissza a helyére igazító lelkierő, hátha az egészséget is megtartó, egyensúlyozó hatásával is lehetnek jó eredményei.
Adják tovább, hogy maradjanak egészségesek sokan, ne billenjenek ki a testi és lelki belső tartásukat adó egyensúlyukból, legyenek mozgásban, a belső kontrolljuk segítsége által.
Ha bármilyen magasságokat érsz el, soha el ne feledd, honnan származol, honnan indultál, mihez képest hova igyekszel, a saját életritmusod adott, azt másoktól el nem várhatod, ha van alázatod.
Ne felejtsd el, hogy amit nem tudsz és van rá igényed, hát azt tanuld meg, mert azzal is több leszel. Egyenként születtünk meg, a sorsunk a tenyerünkben, én ismerem a tenyeremet és te mond miért nem, hiszen ott van az neked is, csak le kellene tudnod olvasni, hinnye.
Miért nem te segíted a tieidet, a szeretteidet, miért mások irányítják fura, átláthatatlan, kontrollálhatatlan módon a családodat.
Ah, miért nem tőled kérdeznek, amikor belőled szakadtak, felelős vagy értük is, meg azért is, hogy teljesíteni tudjad, generációsan a feladatodat.
Miért másokban keresed a hibákat, miért nem értékeled kellőképpen önmagadat, miért nem vagy elég fontos magadnak.
Miért nem jelzed még időben, hogy mi jó, mi nem jó, pedig neked is adott, külön saját belső általad kontrollálható, egészséges lelki határt az Isten, hát maradj egyensúlyban az önbecsüléseddel.
Töröld ki és meg a szemed, hogy megláthasd a számodra fontos, nem ártok, nem bántok, de magamra is vigyázok, betartható emberies határodat.
Mitől félsz, kérdezz és kérjél ha kell, hiszen beletettél a közösbe, ne épülj le attól, mert kiderül, hogy azt meg amazt sem tudod még, hogyan közelítsd meg. Hát akkor kérjél a hozzáértő hitelesen emberiesektől segítséget, tanuld megélni a saját sorsodat, ah.
Tanulni soha nem késő és nem szégyen semmiképpen, magadnak is tartozol vele, hogy megmutatod a sarjaidnak, hogy nem adtad fel.
Feladatnak fogtad fel és megtanultál jól bánni az adott idővel, nem sürgettél olyat, amihez a másiknak más az életritmusa és a sorsa, ah.
Eléred te is, boldogulást jelez, amikor megéled a saját sorsodban, a megcsináltam érzésedet, ami a szintedre vezet, utána jön a következő nagy érzés a Hazaszeretet, már tudom miről beszélek.
Jó egészséget kívánok mindenkinek, éljen a tisztelet, miért lenne szégyen a szeretet, hiszen mindenki emberségesnek és adni született, amit nem tud még, hát a saját ritmusában tanulja meg.
Magyarországról, a Hergál Házból. Online elérhető vagyok. Szeretettel, Julamami
2010. év óta a julamami védjegy, 73 éves egyéni válallkozó, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
Átfordultunk című festésem, A csoda című könyvem előlapja lett. Heringes Árpádné. Magyarország, Paks, Vadász u. 59. Hergál Ház.
